Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-10-27 / 86. szám
Tizenkettedik évfolyam. 86. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, október 27. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. NegyedM ATOL AI ETELE. Ür. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér- ESyes szam ára 10 fillér> Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Reklámhajsza. Irta: Búza Barna. Öt évvel ezelőtt Tisza Istvánt hivatta a király, tanácsot kért tőle. S Tiszának nem voltak lefelé Hezitáló kibontakozási pro- grammjai, nem voltak önmagát felajánló megoldási tervei, Tisza csak annyit mondott a királynak: az alkotmányos többséggel kell a kibontakozást keresni. Azóta megkörnyékezték Tiszát az alkotmánypártiak, hívták, hogy jöjjön velük, segítsen letörni a 48-asokat, visszaállítani a 67 uralmát. Hívták a saját régi párthívei is, akik igy visszajuthattak volna vele együtt az elvesztett hatalomra. Valósággal megaláz kodtak előtte azok, akik öt évvel ezelőtt a saját pártjából ellene fordultak s megbuktatták Diadallal térhetett volna vissza közéjük, s élvezhette volna azt az elégtételt, hogy hajlongva üd- vözlik mentő angyaluk gyanánt, akik most öt éve hátat fordítottak neki. S Tiszát mindez nem tudta megtántoritani. Állt és megmaradt amellett, hogy az alkotmányosság elvei szerint a több séget illeti a kormányzás, a királynak a töbséggel kell megegyeznie, s a kisebbségnek nem szabad a királynál a többség ellen felkinálkoznia. S mikor ma újra szólongatják, megint csak ezt jelenti ki s nem csatlakozik a felkínálókhoz, a Bécsbe futká- rozókhoz. Akárhogy vélekedünk Tisza Istvánnak azelőtt való viselkedéséről, az tagadhatatlan, hogy ez a magatartása korrekt és alkotmányos. Milyen máskép jelentkezik mellette Andrássy Gyula, aki most, alkotmányos elvek ellenére, mint kisebbségi vezér ajánlkozik kor- mányvállaiásra, mérsékelt és ismét mérsékelt programm alapján s ajánlkozik az önálló bank küzdelmének letörésére, s a bank kérdésében a császári akarat, az osztrák érdek érvényesítésére. Istenem, hát ezt teheti az az Andrássy Gyula, akit öt évvel ezelőtt mint a nemzeti ügy bajnokát ünnepelt az ország ? Igaz, joga van a királynak a többség ellen a nemzetre appel- lálni; ha tehát a kisebbség azért vállal kormányt, hogy a parlamentet feloszlatva uj választáson többséget szerezzen magának, ezt nem lehet az alkotmányosság egyenes megsértésének tekinteni. Csakhogy a történelem s a közvélemény sohase sorozta a nemzet barátai, a nemzet hívei közé azokat, akik, ha alkotmányos eszközökkel is, az osztrák akarat, a császári parancs érvényesítésére vállalkoztak a nemzeti képviselet többségével szemben. A magyar parlamenti korszak története külömben még eddig nem mutat löl ehhez hasonló vállalkozást. Volt két vállalkozás az országyülési többség ellen : a Récsey Adámé 1848 ban s a Fe jérváryé 1905-ben. De ezek nem is próbálkoztak uj válásztással, nyíltan alkotmánysértők voltak. Aki uj választással próbálja a többséget letörni, az nem sérti meg nyíltan az alkotmányt, de megsérti a nemzeti érdeket, a nemzeti törekvéseket. Mi szüksége van Adrássy Gyű Iának arra, hogy nevéhez ilyen vállalkozás kétes dicsőséget tűzze ? Azt mondják, azért, hogy alkot mányellenes kormányzás veszedelmétől, egy uj Kristóffy-kor- szaktól megmentse az országot. Hát hiszen akármilyen formába öltöztetik is, lényegében feltétlenül alkotmányellenes már akkor a kormányzás, ha abból a tény- bél születik, hogy a király a nemzeti többség akaratának érvénye sülését megtagadta. És ha már úgy állunk, hogy a király nem teljesiti a nemzet akaratát s megpróbálja ennek az akaratnak a letörését, mi jobb a nemzet szempontjából: az-e, ha erre a letörésre tisztességes ma gyár emberek vállalkoznak, vagy ha csak a nemzetből kiközösített Kristóifyak vállalják ezt a munkát? Ha Kristófíy vállalkozik : egyértelműig együtt van vele szemben az egész nemzet. Ha Andrássy jön kormányra: harcot idéz föl magában a nemzetben, meghason láá, pártvillongás fogja bénítani egy időre erőnket a reá tk támadó Ausztriával szemben. Ezért odiózus előttünk Andrássy vállalkozása, bár cseppet sem félünk az eredményétől. De ha nem volna is az, feltétlenül odi- ózussá tenné az a minden eddigi fogalmunkat meghaladó reklámhajsza, amit a lapjai folytatnak mellette. Azt már megszoktuk, hogy ha Barrison Lóna készül Budapestre, hát már hetekkel előbb tele vannak a lapok Barrison Lónáról szóló történetekkel és minden képzelhető módon csalogatják a közönséget hozzá. De politikusoktól még nem szoktuk ezt meg, és utóvégre Andrássy Gyula talán mégis más, mint Barrison Lóna, Mégis ma úgy van, hogy Barrison Lóna imprezáriója tanulhatna reklámcsinálást az Andrássy imprezárióitól. Olvasunk bécsi leveleket, berlini leveleket, kalkuttai leveleket. A vége mindeniknek az, hogy Magyarországon a helyzet ura Andrássy. Olvasunk a független ségi pártban folyt beszélgetésekről : minden beszéd azzal végződik, hogy csak Andrássy követ- kezhetik, a párt túlnyomó része óhajtja, hogy Andrássy megkapja a katonai konczessziókat, s akkor még a pártkör szolgái is hozzácsatlakoznak. Olvasunk elmélkedést Blériot felszállásáról, berrer megöletéséről, a kőszénkartellről : mind, mind arra lyukad ki, hogy katonai konczesszió kell a magyaroknak és Andrássy-kabinet. Az angol suffragettek leleményessége semmi ahhoz a százoldalu élelmességhez képest, amelylyel Andrássy imprezáriói rá akarják erőszakolni a királyt, hogy egy Andrássy előadásra jegyet váltson. Hallottam, hogy Andrássy gróf kevés újságot olvas. Bizonyára, ha olvasná, hogy az ő vállalkozását a „Török szerencséje örök“, meg az „Ön bérel — kidob“ reklámok módjára akarják beadni a királynak és a közönségnek, biztosan elszégyelué magát s leintené ezt a csúnya ujsághad- járatot. Ha megnézzük ennek a reklámhajszának a tükrében Andrássy Gyulát és összehasonlítjuk a mai Tisza Istvánnal, bizony, bizony más az összehasonlítás eredménye mint öt évvel ezelőtt volt. Nem ismerünk rá arra az Andrássy Gyulára, akiért lelkesedtünk, akit a nemzet szeretete vállaira emelt. Tisza sokat tanuk, Andrássy — úgy látszik — sokat felejtett azóta. — okt. 26. A vasárnapi gyűlés iránt — melyről lapunk legutóbbi számában tét tünk említést — nem várt érdeklődés nyilvánul. A város polgársága belátta, hogy mily nagy szükség van a képviselőtestületi tagválasztások előtt — a városi ügyek beható megvitatására, melyen különböző felfogások elhangzása után tiszta képet alkothatunk arról, hogy mely irány a legalkalmasabb a vá ros további vezetésére, s ezért pártkü* lömbsóg nélkül készül a gyűlésre. Tekintettel tehát a megnyilvánuló nagy érdeklődésre, a kör vezetősége a gyűlés könnyebb vezetése, irányítása érdekében felkéri mindazokat, akik a gyűlésen felszólalni kívánnak, hogy ebeli szándékukat Kincsesy Péter köri elnöknél lehetőleg még a gyűlés előtt bejelenteni szíveskedjenek. Emelkedik a pótadó. €z évben 50°|o lesz. A pénzügyi bizottság ülése. Sátoraljaújhely r. t. város pénzügyi bizottsága f. hó 23-án, szombaton délután ülést tartott Mik- lossy István bizottsági elnök elnöklete alatt. A bizottságban kisebb-nagyobb fontosságú ügyek kerültek tárgyalás alá, melyek közül azonban említésre méltók csak csupán a város 1909. évi költségvetése és a tűzoltólaktanya újjáépítése ügyében hozott határozatok. Az 1909. évi költségvetésből megtudhattuk, hogy a pótadót ez évre 50%-ban állapították meg. Szóval megint 7J/#-al emelkedett a pótadó. A város közönsége valószínűleg nem a legszívesebben fog tudomást szerezni az újabb pótadó emelkedésről, de ha tekintetbe vesszük, hogy a város fokozatos fejlődése, a folytonos újabb beruházások költségszaporulattal járnak, nem fog senki sem csudálkozni a pótadó újabb emelkedésén. Sőt — és ezt nem a legszívesebben tesszük — előre jelezhetjük, hogy 1910-ben újból jelentékenyen fog emelkedni a pótadó. A csatornázás költségei — melyek halasztást nem tűrnek —, a legutóbbi sikkasztásból eredő hiány újabb kiadásokkal fognak járni, melyeket természetesen csak pótadó utján lehet majd fedezni. Nem kellemes biztatások ezek a jövőre és egy cseppet sem alkalmasak arra, hogy a közönségnek a város vezetősége iránti szimpathiáját emelje, de — sajnos -— elkerülhetetlen a dolgok ilyetén alakulása. A város vezetősége egyáltalán nem okozható ezért és a viszonyok alakulása kényszeritette csupán őket a pótadó emelésére. De bármiként álljanak is az ügyek, bármiként kommentáljak is a pótadó emelést az az egy bizonyos, — és ezt tagadni lehetetlen — hogy Sátoraljaújhelyben még ma is a legkisebb pótadóval adminiszrtálnak az ország rendezett tanácsú városai, között, sőt — és ez is valószínű — a jövőre várható pótadó emeléssel is a legkisebb pótadót fizető városok élén fogunk állani. Nincs tehát okunk az elkeseredésre, nincs okunk megvádolni senkit a pótadó emelkedéséért, mert kevesebb pótadóval, nagyobb takarékossággal egy város ügyeit vezetni nem lehet, mint amilyennel a mi városunk ügyeit vezetik. Lapunk -4- oldal.
