Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-10-16 / 83. szám

83. szám. (3) FELSOMAG f A RO RSZ ÁGI HÍRLAP Szombat, október 16. könyvben ezt meg nem állapítják, addig a pénztárt át sem veszik, en­nek pedig a várost nem lehetett ki­tenni. Egy kis vita. Halász újabb felszólalása után új­ból Haas dr. szólalt fel és kérte, hogy a pénztárban levő összes köny­veket, melyekre a vizsgálat alkal mával szükség lesz és jelenleg hasz­nálatban nincsenek a képviselőtestü­let pecsételtesse le és zárassa el. A képviselőtestület az indítványt elfo­gadta és ily értelemben utasította a polgármestert. Farkas Andor h. polgármester be­jelenti, hogy a tvszóki vizsgálóbíró­tól egy megkeresés érkezett 5 évről visszamenőleg az összes pénztári könyveknek, naplóknak és a sik­kasztással összefüggő más adatoknak kiadása iránt. Némethy Bertalan azon nézetének ad kifejezést, hogy az utolsó évek könyveire és számadásaira szüksége van a városnak, mert sem az 1908. évi zárszámadást, sem az 1910. évi költségvetést nem tudják enélkül elkészíteni. Indítványozza, hogy az 1908. évi zárszámadásnak 14 napon belül való elkészítésére utasítsák a tanácsot és a vizsgálóbírótól kérel­mezzék, hogy a bűnügyi vizsgálatot halassza el egy időre. Kincsessy Péter fölöslegesnek tartja, hogy a vizsgálat elhalasztá­sát kérjék, mert ezt nem egedik meg ; hanem kérje a város, hogy a vizsgálatot a helyszínén foganato sitsák és bocsásson addigra a vizs­gálóbizottság rendelkezésére egy megfelelő helyiséget. A képviselőtestület a Kincsessy indítványát fogadta el. Polgármester védekezése. Kiss Ödön polgármester jelen­tést terjesztett a képviselőtestület elé, melyben a julius 6-iki pénztár- vizsgálat eredményét ismerteti és ezzel kapcsolatban előterjeszti vé­delmét az alispáni véghatározattal szemben. A jelentés a következő : A városi pénztárban tapasztalt hiányok megtorlása iránt, mint méltóztatnak tudni, hatósági eljá­rás van folyamatban. A városi pénztár-viszgáló bizott­ság nem kívánván a tett hatósági intézkedések megfelebbezésóvel az ügyet huzni, halasztani, az ellen felebbezéssel nem élünk, azonban minden híresztelésekkel szemben, kötelességemnek tartom a tekin­tetes képviselő testületet az ügy igaz mibenáilásáról tájékoztatni. Mindenek előtt határozottan ki­jelentem, hogy a bizottság működő tagjait az elnézés, vagy felületesség vádja nem terhelheti, mert a pénz­tárt mindenkor a legnagyobb lelki­ismeretességgel vizsgálta meg. A bizottság feladatát az képezi, hogy a pénztárt megviszgálja, az azokban talált tételeket megszám­lálva jegyzékbe veszi s aztán össze­egyeztetve az ellenőri könyvekkel, megállapítja a pénztár állását. A vizsgáló-bizottság legutóbb 1909. julius hó 6-án vizsgálta meg a pénztárt és ekkor a készpénzek felszámolásával, annak állagát a jegyzőkönyvbe a ténynek meg­felelően felvette, ezután az érté­keket áttekintvén, jegyzőkönyvbe vette a leletnek megfelelően. • A jegyzőkönyvet a számvevő s az előadó szerkesztik, annak mel­lékletét, a Jeletiveket a pénztárban használt leletivről lemásoltatják, a jegyzőkönyhöz csatolják s a kép viselőtestületnek véleménynyel be mutattatik. A julius 6-iki vizsgálati jegyző­könyv a képviselőtestületnek még nem mutatíatott be, ennek oka abban rejlik, mert a vizsgálat a tényeknek megfelelőleg eszközöl­tetett, a sikkasztó pénztáros, a le letiveket az előadó és számvevő számtalan sürgetésére át nem adta. A julius 6-iki vizsgálati jegyző­könyv hozzám szept. hó 29 én érkezett, az a képviselőtestület elé lett volna terjesztendő, ezt meg­előzően magam is átszokván nézni a képviselőtestületnek bemutatandó ügyeket, annak hiányosságát meg­állapítva, a leletivek beszerzéséről gondoskodtam volna, de ettől az ülésen előadó számvevő sem tér­hetett volna ki. A tettenérés ek­kor feltétlenül megtörténik s igy tekintve, hogy a vizsgálat s az arról felvett jegyzőkönyv a té­nyeknek megfelelt, a pénztáros a leletiveket mindenféle ürügy fel- használásával át nem adta, az 1909. julius 6-iki jegyzőkönyv el­intézésével a sikkasztás ténye meg van állapítva, tehát a felületes, vagy elnéző vizsgálat vádja a bi­zottságot nem terheli, mert ezen viszgálat vezetett az október 7. és 8-iki vizsgálat eredményességére. Kérem ezen jelentésem egyszerű tudomásulvételét anélkül, hogy az a folyamatban levő eljárásra bár­milyen befolyást látszassák gya­korolni, vagy következtetéseket maga után vonni. Dr. Reichard Salamon a polgár- mesteri jelentés felolvasása után ki­jelentette, hogy ő neki arról, hogy a pénztáros a leletiveket mindenféle ürügy alatt beterjeszteni vonako­dott, tudomása nem volt, mert kü­lönben másképen járt volna el. Szőlősy Sándor számvevő kijelenti, hogy az ő kötelessége annyiból áll csupán, hogy megállapítsa, mennyi­nek kell lenni a pénztárban. O ezt megtette, hogy ennek dacára nem jöttek a sikkasztás nyomára, erről ő nem tehet. Apróbb ügyek. Kiss Ödön h. polgármester gyen­gélkedés miatt, egészségének helyre­állítására 2 heti szabadságot kért. A képviselőtestület a szabadságot meg­adta és a polgármesteri teendők el­látásával Farkas Andor árv. ülnököt bízta meg. Richvalszky Ferencznek egész­sége helyreállítására 8 heti szabad­ságot adtak. Tudomásul vették a sátorajaujhelyi kir. törvényszék vizsgálóbirájának a Valkovszky Elek pénztárnok bűn­ügyében kiadott végzését, melyben elrendeli a vizsgálatot és a vizsgá­lati fogságot. Választás. A megüresedett gazdasági taná­csosi állas helyettes utján való be­töltésére került ezután a sor. Ez a választás szenvedélyes vitára adott alkalmat, melyben részt vettek Kin- csesy Péter, Bettelheim Sándor, Schmied Lajos és Widder Gyula képviselőtestületi tagok. A képviselő­testület szótöbbséggel Kellner Győző dr. rendőrtolnokat választotta meg Simsa Ödön közig, gyakornokkal szemben. Felhatalmazták a polgármestert, hogy a rendőrségre es adóügyosz­tályba egy-egy szakdijnokot nevez­zen ki. A közgyűlés d. u. 5 órakor véget ért. Mit várunk egy képviselőtestületi tagtól? (—sz.) A választások küszöbén vagyunk. A korteshadak előőrsei hires agitációjukat megindították, Egy-egy a hatalmat magának biz­tosítani igyekvő — érdekcsoport kedves embereinek helyet biztosí­tott a jelöltek lisztájában. Prog­ramtan ak, elveknek nyoma sincs. Mellékes az is, hogy a jelölt ur garanciát nyujt-e hivatása betöl­tésére, hogy érdemes-e érte a né^, az istenadta nép bizalmát kierőszakolni. De ők győzni lóg­nak! A hatalom gyeplőjét erő­sen fogják majd és intézik ennek a gyámoltalan szegény városnak a sorsát úgy, hogy az ő hatalmi politikájuk kívánja. Mert hát ők győztek s te szegény városi adó­fizető polgárság szavaztál és le- győzettél. Már pedig vae victis! Jaj a legyőzötteknek 1 * Rövid vonásokban összefogla­lom, hogy mit várok én egy vá­rosi képviselőtől. Elsősorban teljesen független, hivatásában önálló legyen. Nincs szükségünk gépekre, kik egy fel­sőbb mozgás következtében jö­hetnek működésbe, nincs szüksé­günk oly egyénekre, kik akara­tukban szilárdak nem lehetnek, ha­nem felettes hatóságuk, kenyér­adójuk parancsából, befolyásából nyilvánitják akaratukat, kik komo­lyabb eseteknél szavazatukat ma­gukba fojtják, mert a dillema ár­kából csak igy szabadulhatnak. Legyen az illető anyagilag ré­szese a városi közterheknek, hogy igy a város vagyoni viszonyait olybá tekintse, mintha az ő va­gyonáról lenne szó. Ne legyen a várossal szemben üzleti vagy más gazdasági összeköttetése, mert csak igy őrizheti meg elfo­gulatlanságát. Ne hiányozzék a kellő művelt­ség, az intelligencia. Ezzel nem azt mondom, hogy diplomás em­bernek kell lennie. Diploma, sőt magasabb iskolázottság nélkül is lehet valakinek természetes, józan gondolkodásmódja, rátermettsége, sőt műveltsége is. Iparosaink és kereskedőink között sok józan, értelmes egyéniséget ismerek, kik csak szerénységüknél fogva nem juthatnak el a fórumra, de oda­engedik azt az intellektuális elemet, kiket ők tartanak el. Furcsa lenne tehát, ha mindvégig az eltartottak és nem az eltartók kormányoznának. Kis városban élünk, hol a pol­gárok egymást jól ismerik, fölös­leges tehát a feltolakodás, furcsa a megtiszteltetés után futkosni. A ki ezt keresi, az már bizalmat nem érdemel. Fölöslegesek tehát azok a titkos jelölő értekezletek, fölösleges az irányítás, hanem kövesse mindenki saját meggyő­ződését. Legyen az illető érett, komoly ember, ki élettapasztalattal bir, kinek a külső hiúságra szüksége nincsen. A városi gyűléseken ha szavát hallatja, mindenki komo­lyan veszi, önálló véleményét tár­gyilagosan bírálják el, szavazatát az érett megfontolás okozatának tudják be. Ha ilyenekből tobor- zódik össze a képviselőtestület, úgy a tárgyaló terem nem deg- redálódik a heccek, személyeske dések tanyájává. Nem lesznek mérkőzések indítványokkal, nem lesznek szavazások értéktelenné. A jó szónok hat ugyan a szívre és észre is, de nem ez az első kelléke a képviselőtestületi tag­nak. Az első kellék a tiszta ön zetlenségen nyugvó meggyőződés. Ne legyen elfajult s előítéletek­kel megterhelve. A képviselőtes­tület többi tagjaiban munkatár­sait lássa, kik időt s fáradtságot vesznek a város ügyeinek vezeté­sére. Cselekedetében vallási szem­pontoknak lappangania nem sza- bau. Nincs ott helye olyannak, kit a hiberalizmus szent elve át­hatni nem tud, elitélésre méltó az, ki cselekedetébe vallási mo­tívumokat visz bele, ki a feleke­zeti türelmetlenség és elfogultság rút szellemét a város polgársá­gának munkatermében is kisér­teti. Legyen úttörője a következe­tesség politikájának. Tisztitsameg szegény városunkat, ezt a rotha­dásnak indult gyümölcsöt rothadt részeitől. Ne engedje azt, hogy egy egy határozattal más határo­zatot öljenek meg, ne engedje, hogy az időt elő nem készített, avagy tárgytalan munkaprogram­mal agyonüssék. Az ilyen üres szalmacséplések a testület nívóját könnyen alásülyeszthetik. Tartsa szem előtt a város jó­létének, virágzásának előmozdítá­sát, de ne nagyitó üvegen, hanem szerény keretben, fokozatosan biztosítsa a fejlődést. A rohamos haladást csak gazdag, forgalmas városok igényelhetik. Nekünk gaz­dagság, forgalom kell, akkor az­tán foglalkozhatunk sok szép, jó és hasznos dologgal. Rongyos mentén nem igen csillognak az arany és gyémánt ékszerek, no meg nevetséges is. A ki ezeket az elveket méltá­nyolja és magáénak vallja, az a mi emberünk lesz, azt a város képviselőtestületének tagjává avat­juk. Ha ily elvek vezérlik a le­endő testület valamennyi tagját, úgy joggal remélhetjük, hogy vá rosunkra egy boldogabb kor haj­nala virrad. HÍREK. — Személyi hir. Lengyel rn. kir. honvédezredes, a 10 ik honvédgya­logezred parancsnoka f. hó 15-én és 16-én a helybeli honvédzászlóalj megszemlélése céljából városunkban tartózkodott. — Kirendelés. A vallás és közok­tatásügyi miniszter Barta János a tanfeliigvelőséghez szolgálettételre berendelt állami elemi iskolai igaz­gatót tanítói minőségben a csörgői állami elemi iskolához rendelte ki. — Uj orvosdoktorok. Glattstein Ernő és Landesman Ernő or- vostanhallgatókat a budapesti m. kir. tudományegyetemen ma egye­temes orvosdoktorokká avatták. — A szőlészeti szakosztály ülése. A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület szőlészeti szakosztálya f. hó 15-én délután 2 órakor ülést tartott, melyen Görgey Gyula indít­ványára foglalkoztak az uj német vámkezelési szabályokkal, melyek a borkivitelt úgyszólván lehetetlenné teszik. A szakosztály felír a minis- terhez, hogy a német kormánynál a Hegy alj áról kikerülő borok vegy­vizsgálatának mellőzését eszközölje ki és ha ez nem lehetséges úgy a Hegyalja részére Tarcalon egy vegy­vizsgáló intézetet létesítsen és a minták vételére a községi előláró- ságokat hatalmazza fel. — A kisállomás kibővítése. A sá­toraljaújhelyi gyártelepi állomást — mint örömmel értesülünk — a m. kir. államvasut kiépítteti. A ter­vek szerint az uj állomási épület a mostanival szemközt a borsi felé vezető ut jobboldalán földszintes épületben, svájci stylben épül. Az épület alapzata terméskőből, felmenő falazata téglábói lesz építve, tető­zete cseréppel lesz fedve, a mellék- épület pedig faváz közötti deszka- burkolatból lesz előállítva. Az uj felvételi épület egy-egy I., II. és III. osztályú váróteremből, forgalmi irodából és előcsarnokból fog ál­lam. Maga az állomás peronja 4 méter széles lesz. — Az uj állomási épületre a város által kiküldött

Next

/
Oldalképek
Tartalom