Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-09-18 / 75. szám
Tizenkettedik évfolyam. 75. szám.____ Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, szeptember 18. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nőin adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. POLITIKA! FŐMUNKATÁRS: ur. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Válság utján. A múlt vasárnap két nagyobb szabású népgyülés volt az ország ban Marosvásárhelyt és Szombat helyen. Mindakét helyen lelkes egyhangúsággal foglalt állást a választópolgárság az önálló bank felállítása mellett. Azonkívül egész sereg gyűlés esett meg és több kerületben beszámolókat mondottak a képviselők. Bármelyik gyűlésről olvassuk a tudósítást, mindegyikben az a refrain ; követelték az önálló banknak 1911. január elsejére leendő felállítását. A közhangulag az országban változatlanul ugyanaz most is. Semmi fenyegetés, rémkép nem ingathatta meg az ország népét abban a komoly, céltudatos küzdelemben, amelyet az önálló bankért folytat. A harc ereje semmivel sem csökkent és ha Bécs- ben talán arra számítottak, hogy a nyár folyamán más belátás, engedékeny hangulat kerekedik felül, akkor ebben a számításukban alaposan csalódtak. Mi nem engedünk, nem engedhetünk, Bécsen a sor, hogy engedékenységre határozza el magát. A közmondás azt tartja, hogy az okosabb enged. Ezt a közmondást mi már elégszer gyakoroltuk. Akármely kérdésben kerültünk szembe Ausztriával, mindig a bölcs megfontolást, a higgadt önmérsékletet hangoztatták. Mindig mi voltunk az okosabbak, mi engedtünk. De ennek a nagy okosságunknak mi is val- lottuk mindig a kárát. Az okosságunknak Bécs látta mindig a hasznát és okos meggondolásunkkal az osztrákokat hizlaltuk kövérre. Egyszer már igazán ideje volna, ha megfordítva lenne a dolog. Legyen már egyszer Bécs az okosabb : engedjen ő. Nekünk elég volt az okosságból nem akarunk többé okosak lenni. Hátha igy jobban boldogulunk, többre megyünk. A mostani válságban a helyzet már annyira kiéleződött, hogyha nem sikerül valamelyik félt közeledésre bírni, akkor a teljes felfordulás veszélye fenyeget. Mi nem akarjuk minden áron a harcot, nem mutogatjuk harcos kedvvel ökleinket, de komoly határozottsággal el vagyunk szánva arra, hogy törvényben biztosított jogainkból nem engedünk és semmiféle fenyegetésnek nem fogunk behódolni. Bécs gondolja meg magát ebben a kritikus helyzetben- Mert ha odaát most sem engednek, akkor el lehetnek készülve arra, hogy szemközt találják magukkal az egész magyar nemzetet és provokálnak újra egy elkeseredett, elszánt a végletekig menő harcot. Még a bécsi lapok is másként Ítélik meg a helyzetet most, mint azelőtt. Ők is konstatálják, hogy a merev visszautasítás esetén a mostani magyar kabinet lemond minden további közreműködésről a politikai válság megoldásában. De tisztában lehetnek azzal is, hogy utána nem fog akadni semmiféle kabinet, amely a siker reményével próbálkozhatnék meg a válság megoldásánál. Ami ennek a kormánynak nem sikerül — mert netn is vállalkozhatik rá pedig ebben a kormányban iga zán a nemzet vezérei foglalnak helyet, avval még kevésbé boldogul más kormány. Es oszlassák fel akár tízszer is a parlamentet, bizonyos, hogy az uj parlament csak radikálisabb lesz a mostaninál és még erőteljesebben fog sikraszállani a mostani követelések érvényesítésére. Végzetes volna, ha a király és a nemzet között ismét szakadás állana be. Három éve, mióta a koalíció kormányra jutott, teljes volt az összhang király és nemzet között. A magyar parlament, amelynek munkássága azelőtt hosszú évekig meg volt bénítva a meg megújuló obstrukciók folytán, e három év alatt energikus, zavartalan munkájával csaknem egy évtized mulasztásait pótolta, feladatait teljesítette. A nyugodt, békés, eredményes fejlődés, áldásos munkásság korszaka volt ez a rövid három év, ame’y hatalmas léptekkel vitte előre az országot a virágzás utján. Ha most újra megbomlik az egyetértés a király és a nemzet között, ha ismét hadiállapotba kell helyezkednünk és megint megbénul a parlament munkaképessége, akkor nemcsak, hogy az országot évekkel vetik vissza a tejlődésben, de a nemzetet is végtelenül elidegenítik királyától. A koalíció három év alatt hűen, becsülettel teljesítette a vállalat Nemes vér. Bartafalvy Géza ur papája : Bar tafalvy Domokos ur először hallani se akart a házasságról. Szó sincs róla. 0 nem egyezik bole, hogy a família utolsó sarja egy sváb árendás leányát vegye el. — En pedig elveszem. Mert nem akarok kuldulni menni. Te juttattál, apám, a koldusbotra, hát nincs jogod megakadályozni azt, hogy én eldobhassam magaratói azt a koldus botot. Száz holdunk maradt még a háromezerből, az még szivarra is kevés ! A Liebel-pénzen vissza vehetjük az egész busái határt. Még nagyobb urak leszünk, mint voltunk. Azután szeretem is Etelkát. — Szereted? Akkor vedd el, fiam. A szerelemnek nem lehet parancsolni. Ha szereted, vedd el, ha czigányleány is. (Természetesen csak úgy, ha a czigánypapa háta megett is százezrek vannak) Lám, én is elvettem a te boldogult édes anyádat, az Isten nyugosztalja, elvettem bizony, pedig hát . . . — Pedig hát ő tisztázta ki apámat, mert hallom, hogy akkoriban már úgy állt, hogy az utolsó holdját is eiliczitálták volna. Ne maszkodon én előttem, üregem. Tudok én mindent. Az öreg kellemetlenül érzi magát. Köhécsel és elsompolyog otthonról a kaszinóba, útközben mormogva valamit a kölykök hálátlanságáról, a kikre ráköltik a szegény apák mindenüket s a kik ezért hála fejében gúnyolják őket. Géza pedig, inig nézett a tipegő öreg ember után, úgy érezte, mintha valami hatalmas erkölcsi szégyen érzet szállna meg. Hát ő is csak egy módot tud a megélhetésre, a házas sáííot,. Egy pillanatra felébredt benne a fiatalos büszkeség. Megírja a leánynak, hogy hazudott neki, mikor azt mondta, hogy szereti. Nem szereti, csak a pénze kell neki! De ez se igaz, mert szereti. Es szerette is. Persze csak a maga módja szerint. Legfőképen azért, mert gazdag volt. Hanem mikor az esküvőn ott állott a szép, szerelmes menyasszonya mellett, akkor úgy érezte, hogy igazi őszinte szerelem vezeti őt az oltárhoz. Pedig hát Etelkát is csak úgy szerette, mint azelőtt akármelyik szeretőjét. Néhány hónap múlva ráunt. Mig az apja élt, az alatt csak nem hanyagolta mégse el a feleségét, mert az öreg minduntalan a fülébe beszélte, hogy a becsület úgy hozza magával, hogy a feleségét becsülje meg, mert annak köszönhet mindent. O se szerette valami rajongóan a feleségét, de mig csak élt szegény, mindig alázatos, hódoló alattvalója és hűséges hitestársa volt, — En is az vagyok ! — veti oda a fiú. — De én ezt tiz évi együttélés után mondhattam el, te pedig már most is, alig egy év múlva menyecskék után jársz. — Van is abban valami ? En tőlem neki is udvarolhatnak. En is csak udvarolok ! Mikor aztán az öreg ur behunyta a szemét és elment a Bártafalvyak családi sírboltjába, a mellé a hala- vány arcú asszony mellé, akit, becsületére legyen mondva, ha nem is szeretett, de nagyon becsült, hát akkor azután kieresztette a gyeplőt az urfi. Az atyja még csak a lelkére be szélt néha, de most már nőm volt, a mi korlátolja. Mert a felesége könnyei, a szép kék szemekből aláhulló könnyek, azok csak ingerelték. Minek pityereg az az asszony, hiszen őt is szereti ? Szegény Etelka először szemet, akart hunyni a férje dolgai felett. Gyöngédebb akart lenni, sem hogy mutatta volna, hogy fáj neki a férje hűtlensége. De mikor azután látta, hogy az az ő gyöngédségét egyszerűen gyengeségnek, gyávaságnak nézi, hát más módot próbált meg. Jói ismerte férje büszke természetét, hát annak az utján akart hatni rá. Hátha figyelmeztetné őt, hogy tulajdonképen tartozik is neki szerelemmel ? Egyiigyü, naiv asszonyka volt, jóformán meg se gondolta jól, a mit mondott és legfőképen nem értette úgy, a mint mondta. — Jovom van tőled hűséget követelni ! En mentettelek meg ! Nélkülem koldulhatnál ! Persze, hogy volt e szavakban valami a pénz emberek rideg, hideg számitó hangjából is, maga is ki- érezte és a következő pillanatban már odaboru'.t a férfi mellére s csókkal, szerelmes szóval engesz- telgette. De későn volt már! A gőgös, büszke Bartafalvy Gó- zának felfutott a vér az arczába, halántékán kidagadtak az erek, keze ökölbe szorult. Látszott rajta, hogy ajakán, ott lebeg valami sértő, kíméletlen szó, hanem csak még se mondta ki. Lefejtotte magáról az ölelő karokat durván, idegesen. Az asszonyka kétségbeesetten kérlelte : — Bocsás meg! — Ne kaiagudj ! Miért haragudnék ? Nincs oka rá. Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. SSXrsr Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk €> oldal,
