Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-09-08 / 72. szám
pélsömag^arörszagí hírlap 72. szám. (2) Szerda, szeptember 7. A fényűzés, hivalkodás korunknak sokszor szemére vetett hibája. Ez is föltalálható ifjúságunknál ; egy része otthonról hozza hajlamát s az ösztönzést reá, mások a társadalomban látják, a felnőttektől tanuják el. Egy diákunk egyre zaklatta igazán szegénysorsu szüleit, vegye nek neki sevró-cipó't, mert fény- mázos cipőben restel járni osztálytársai előtt s mások is sevrót hordanak . . . Valóban bámulatos az a rövidlátás, hogy cico mázza némely szülő gyermekeit. Ne értsen félre senki: igen szeretem, ha a diák tisztán, csinosan öltözködik. De divatbábot nevelni az iskolába járó ifjúból még ott is, ahol másra alig telik, nagyon helytelen és hálátlan dolog s annyit jelent, hogy ér- dekló'désének középpontjába nem a stúdiumokat, hanem az öltöz ködést helyezzük. A diák enemü kívánságainak szerfelett könnyű kielégítése neveli benne nemcsak a hivalkodásra, hanem a köny nyelmü költekezésre való készsé get is, melyet aztán a társada lomban mutatkozó példák hamarosan kifejlesztenek. Nem hagyhatjuk itt figyelmen kivül a diákéletben mutatkozó folytonos mulatni vágyást sem. Néhol »rendszeresen van bevezetve* a zsurozás. Ismét hangsúlyoznom kell: szeretem, ha a diák megfordul a társaságban, mert hiszen ezzel modora finomul s már korán megszokja, hogy kell a társaséletben élnie. De a mamáknak nem szabad a diákot kész fiatalembernek tartaniok ; nem szabad tulságba vinni, kivált pedig a késő éjszakába ki tolni a mulatozást. Az ifjú szer vezetnek szüksége van a pihenésre s egy át nem aludt, hanem áttáncolt éjszaka rombolólag hathat rá ; ha meg az ily mulatozás rövidebb időközökben rendszeresen ismétlődik, fokozhatja szervezetében a betegségre való — eddig lappangó — hajlandóságot. A visszatérés alkalmával zsongott a sok szónoklat, s előttem lebegett a felpofozott ember önteltsége, büszkesége, a melylyel az ün- nepeltetést fogadta. Igazán nem sajnáltam tőle a pofont, a mely ilyen dicsőséget szer zett neki . . . Szinte kedvem kere kedett hozzá menni és igy szólam . . . — Uram, bármikor szívesen rendelkezésére állok. Egy Aréna úti kávéházba mentem, hogy lefekvés előtt az esti lapokat elolvassam. Már éjfélre járt az idő, s minthogy az a kávéház nem tartozott a zenések osztálya hoz teljesen üres volt. Az az mégsem ... A háttérben egy sarok asztalnál sovány, pápaszemes fiatal ember ült képes lapokat olvasva. Ismerősömnek tetszett. Közelebb mentem hozzá. Csakugyan . .. Kisteleki volt, a rajzoló. Ugyanaz, aki ma Izsával párbajozott. No, gondoltam, ezt ugyan nem ünnepli senki. Itt lézeng egyedül, ebben a harmadrangú kávéházbau. Melléje telepedtem, s rövid, közömbös szóváltás után felvetettem a kérdést. — Magának, amint hallottam, ma párbaja volt? Kisteleki, a szegény, félszeg modorú rajzoló, zavartan emelte rám szemét . , . Gondolkozni látszott, hogy mit feleljen. Aztán elszánta magát. a késő éjszakában való kóborlás meg száz alkalmat nyújthat a kocsmázásra, a dorbézolásra, s aki egyszer belékóstol az élvek poharába, azt — ha nincs benne akaraterő — bajos onnan eltávolítani ! Azonban nemcsak egészségi, hanem tanulmányi szempontból is ártalmas a gyakori mulatozás. Elvonja a diákot a tanulástól ; lelki világát más eszmékkel érzésekkel rakja meg, mint amilyenekre szüksége van; hozzászoktatja kötelességeinek előbb szórványos, majd minnél gyakrabban való elmulasztásához; felüle tessé teszi munkáját . . . De ne folytassuk tovább a példák fölsorolását. Láthattuk az elmondottakból, hogy korunk társadalmának hibái megvannak már az ifjúság körében is. Hiába küzd addig ellenünk az isko^ mig a diákok környezetében ezerszámra burjánoznak ; hiába idéz a tanár ragyogó példákat a múltakból, ha a diák másnemüeket, de hús ból-vérből valókat százával lát a maga környezetében. Mert — miként említettük — minél inkább távozik az ifjú a gyermekkortól, annál inkább keres ismerősei között, az életben eszményképeket. S e szabályszerű következetességgel mutatkozó jelenséggel szemben az iskola addig jóformán semmit sem tehet, mig a társadalom részéről nem nyer — nemcsak szóban, hanem tettben, példában is rejlő — komoly támogatást ! R. L. A hegyalja érdekében. — A szőlőbirtokosok nagygyűlése. — Azok a borzasztó elemi csapások, melyek a hegyaljai szőlők ezidei termésének mintegy 80 százalékát elpusztították és úgyszólván a tönk szélére juttatták a birtokosok nagy részét, végre megmozgatta szőlőbirtokosainkat és arra késztette őket, hogy saját érdekeik megmentésére közös akciót indítsanak. — Igen, jelentéktelen pisztolypárbaj . . . Folytattam a dolgot : — Nem is tudam, hogy maga olyan krakéler . . . — En ? Ugyan kérem . . . — Mégis úgy hallottam, hogy ön pofonütötte a fiatal Izsát. A rajzoló felemelte fejét, hangja energikusabban csengett. — Bocsánatott kérek, azzal kénylen voltam. — Kénytelen? — Igen kérem . . . Az a haszontalan fickó olyan sértően nyilatkozott egyik legkedvesebb tanítványomról, az az egyik volt tanítványomról . . . Egybájos leányról . . . a ki különben, ha igaz, a menyasz- szonya . . . — A Frey kisasszony ? — Igen, a Frey Olga kisszasszony ... oh ha ismerné! Egy ideális lélek . . . tele rajongással, önfeláldozással, a művészetnek lelkes szere- tetővel . . . — Maga szerelmes volt bele ? — Nem tagadom, mondotta fejét lehajtva, talán most is az vagyok, nem tudom . . . nem is merek rá gondolni az ón ezerkétszáz forint évi jövedelemmel, az én elrajzolt orommal, az én fakó or színemmel . . . az ón . . . Eh hagyjuk . . . — De hát miért ütötte pofon azt az Izsa fiút? — Miért ? Csak azért, mert azt mondotta, hogy neki nem kéne, ha Ennek volt eredménye az a nagyszabású igazán impozás gyűlés, melyet f. hó 6-án d. e. tartottak a hegyaljai szőlőbirtokosok gr. Andrássy Sándor gazdasági egyleti elnök vezetése alatt a vármegyeháza nagytermében. A gyűlés, — melyen mintegy 150 szőlőbirtokos — köztük vármegyénk legelőkelőbbjei — igen fontos és a Hegyalja jövő életére messse kiható határozatokat hozott, melyekről az alábbi tudósításunk számol be : A gyűlést d. e. fél 9 órakor An- drássy Sándor gróf a gazdasági egyesület elnöke nyitotta meg rövid beszédben. Pár szóval üdvözölte a szép számban megjelent szőlőbirtokosokat, majd köszönetét fejezte ki Mecsner Gyula főispánnak és mindazoknak, akik ezt a nagyszabású akciót kezdeményezték. Az agrárkölcsönük törlése, illetve azok rendezése tárgyában a kormányhoz intézendő felirat volt a gyűlés első tárgya. A felirat szövegét dr. Búza Barna terjesztette elő és lényege az, hogy a kormány — tekintettel a Hegyaljai szőlőbirtokosokat ért nagy csapásra — az ag- rárkölcsönök még hátralevő részleteit törölje, esetleg a még hátralévő részleteket olyforraán rendezze, hogy azok 25 éves kamatmentes részletekben legyenek visszafizethetek. Miután azonban ezen intézkedések csak törvényhozási utón vihetők keresztül, mindaddig, mig a törvény- hozás ez ügyben határozhat, függesszék fel a hátralékos részletekre a végrehajtást. Bernáth Béla bejelenti, hogy ő már ez ügyben eljárt a kormánynál és azt tapasztalta, hogy ott a legnagyobb jóakarattal viseltetnek a hegyaljai szőlőbirtokosok iránt, amennyiben már is kilátásba helyezték, hogy az agrárkölcsönük ezidei részletét törölni fogják. Tlniránszky László szakosztályi elnök nem tartja elégségesnek a kormány kilátásba helyezett segítségét, mert az egyáltalán semmit sem se gitene a szőlőbirtokoson. Elfogadásra ^———— az apjának nem volna Bicskén kétezer holdas birtoka . . . Ha nem czélezgatott volna arra, hogy valamikor én milyen szerelmes voltam abba a leányba, ha nem kacagott volna azon, ami előttem szent, drága, felejthetetlen emlék . . . Aztán felkelt a szikrázó szemekkel raonootta: — Sohat megbánhatok az életben, de azt a pofont soha! ... Es ha most itt állana előttem . . . — Bocsánat, siettem közbevágni, ez az ügy lovagiasan el van intézve. Önök párbajoztak . . . — Fütyülök a lovagiasságra, fő leg pedig a párbajra ... Ez az ügy huszonöt forintomba került... Az utolsó pénzembe . . . Alig maradt egy koronám. Tudja mit vacsoráztam ma este! Egy fehér kávét három zsemlével . , . Csöngetett és fizetett. A pincér a koronából negyven fillért adott vissza . . . Kisteleki szomorúan nézegette a nikkel pénzt, — Ebből mondotta, húsz fillér a kapupénz . . . Marad összesen húsz fillér , . . Mindegy tette hozzá erős hangon, nem bánom ... Az a pofon megéri, hogy inegkoplaljam ... Az a pofon felvidított felemelt . . . Igen, az a pofon harmóniát teremtett a lelkemben . . . Becsületemre! Jóéjszakát 1 ajánlja a Búza által előterjesztett feliratot. Meczuer Gyula főispán hiányosnak tartja a feliratot. Ő nem tartja üdvös megoldásnak, ha a hátralevő részleteket 25 évi kamatmentes részletre változtatják át, mert ezzel csak azt érnők el, hogy az eddiginél is hosszabb ideig nyögnék szőlőbirtokosaink az agrárkölcsönt, amelytől pedig mindenki szabadulni szeretne. Nagyon sok szőlőbirtokost ismer, aki már szívesen odaadná szőlőjét a hátrálékos részletek fejében, de nem teheti, mert a törvény értelmében az agrárkölcsönökórt nemcsak a szőlőjét, de az utolsó kabátját is elviszik a szőlőbirtokosnak, ha részleteket pontosan be nem tartja. Szükségesnek tartja, hogy a feliratban kérjék miszerint törvényhozás utján mondassék ki, hogy az agrárkölcsönökre alapul csakis a birtokos szőlője szolgálhat. A gyűlés úgy határozott, hogy elfogadja a Búza által szerkesztett felterjesztést a főispán által indítványozott pótlással. Újabb kölcsön, Az ezidei elemi csapások a szőlő- birtokosoknak, oly nagy károkat okoztak, hogy sokan a jövő évi munkáltatását a szőlőnek sem bírják el. Ezért indítványt terjesztett Búza Barna a gyűlés elé, hogy kérjék feliratban a kormánytól, hogy a szőlőbirtokosoknak a szőlők jövő évi megmunkáltatási költségeit 10 évi részletben vissza fizetendő kamatmentes kölcsönnel előlegezze. Az indítványt egyhangúlag elfogadták és elhatározták, hogy az erre vonatkozó feliratot e hó 15—18 ika közti időben küldöttsógileg adják át a kormánynak. — A küldötsógben való részvételre mindjárt a helyszínén 61 en jelentkeztek. Borközraktárak. Ezután még a borközraktárak létesítése ügyében terjesztett elő indítványt Búza Barna, de efölött különböző érdekek miatt napirendre tért a gyűlés. Ez ügygyei különben legközelebb bővebben fogunk foglalkozni. A gyűlés délelőtt 11 órakor ért véget. Felhívás aTokajhegyalja t, szőlősgazdáihoz. A Tokajhegyalja szőlősgazdáinak f. hó 6-án tartott népes értekezletén elhatároztatott, hogy a válságba jutott szőlősgazdák megmentési módozatait tárgyazó memorandumot egy n3gy küldöttség fogja f. hó közepe táján a miniszterelnök és a földmivelés- ügyi miniszter uraknak átnyújtani. Tekintettel az idő rövidségére s azon valószínűségre, hogy a kormány tagjai márf. hó 14—18. közötti időben fogadhatják a küldöttséget, felkérjük a t. szőlősgazda közönséget, hogy a küldöttségben minél nagyobb számmal résztvenni, részvételüket és a kedvezményes utazásra szóló igényeiket legkésőbb /. hó io-éig a Gazdasági Egyesület titkári hivatalának bejelenteni szíveskedjenek, mert későbbi jelentkezők részére a különvonatra szóló kedvezményes utazásra jogosító igazolványok beszerzése és szétkül-
