Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-07-03 / 53. szám
Tizenkettedik évfolyam. 53. szám. Sátoraljaújhely, 1909.________________________szombat, julius 3. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. Előfizetési ár: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS : Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. NegyedDr BÚZA BARNA évre 2 korona fillér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Rendületlenül. Irta : Búza Barna. orsz. képviselő. A hónapok óta vergődő keserves válság személyesen váltakozó jelenségei sokakból megint azt a régi sóhajt csalták ki, hogy ime megint pusztít a magyarság évezredes átka, a visszavonás és pártoskodás. Mert sok minden körülmény olyan szint adott a helyzetnek, mintha az ország vezető pártja és többsége, a függetlenségi párt épen ezekben a nehéz napokban, amikor a súlyos küzdelmek a legszorosabb összetartást tennék szükségessé, belső viszályok és egyenetlenségek között vergődnék és mintha ez a párt, amelyre most vár a legsúlyosabb, de talán a nemzetre nézve legértékesebb hivatás, épen érvényesülésének küszöbén indulna a felbomlás, megsemmisülés felé. Minden jó magyar embernek örömére a való tények ezeket a sötét látszatokat teljesen megcáfolták és szétoszlatták Most már tisztán láthatja mindenki, aki gondolkozni tud, de akinek gondolkozását a zavaros újsághírek is összezavarták, tisztán láthatja nem ujsághiradások kombinációiból, hanem a letagadhatatlan tényekből, hogy igenis a függetlenségi párt egységesen és rendületlenül áll programmja mellett és híven követi ennek a programúinak érvényesülésén dolgozó vezérét. Láthatja mindenki, akinek tisztánlátását nem tették még tönkre a rosszindulatú cél- zatos gyanúsítások és rágalmak, hogy nem a függetlenségi pártban volt lényeges ellentét és viszály, hanem hogy voltak sokan a függetlenségi párton kívül, a kik mindent elkövettek, hogy zavart támasszanak a többségi pártban, mivel hogy nagyon vágytak az igy támadó zavarosban halász- gatm. Ilyenfajta elemek dirigálták azt a hetek óta tartó sajtóhajszát, amelynek célja volt folytonos makacs hazudozásokkal, rágalmakkal és gyanúsításokkal egymás ellen uszítani a függetlenségi párt tagjait s éket verni a párt és vezér közzé. Gonosz munkájuknak volt is némi eredménye, mert sok helyütt sikerült nekik a közönség gondolkozását teljesen összezavarni, úgyhogy ma a hazugságok szédítő tömkel- legében csak igen kevesen tudják megérezni a tiszta igazságot és sikerült nekik perfid aknamunkájukkal bizonyos feszültséget támasztani magában a pártban s különösen a párttagok nagyrésze és a vezér között. Hogy milyen mesterségesen készített s meny nyire minden lényeges ok és alapnélküli volt ez a feszültség, azt fényesen bebizonyította a függetlenségi párt szerdai értekezlete és különösen az értekezlet után a pártköben lefolyt társalgás. Mint a hogy a hajnali ködöt szétoszlatják a felkelő nap suga- rai, úgy oszlatta el a félreértések és mondva csinált ellentétek mesterséges ködét a vezér és párttagok személyes érintkezésének meleg és világitó sugara. Nemcsak az elmék értették meg újra egymást, hanem egymásra találtak és a régi szeretettel és egymással dobbantak össze a szivek; megbizonyosodott, hogy lehetnek árnyalati külömbségek a függetlenségi párton belül, hisz az egy ilyen nagy pártnál egészen természetes dolog is, hanem minden árnyalat felolvad a vezér iránt való egységes érzésben, amely nemcsak a bizalomnak és ragaszkodásnak, de mindenek felett az őszinte szeretetnek érzése is. Nem sikerült tehát a függeL lenségi párt külső jóakaróinak megbontani a párt egységét és megszüntetni azt a domináló és Magyarország egész jövőjére elhatározó erejű tényt, hogy a magyar képviselőház abszolút többsége a függetlenségi párt. Nem sikerült elhitetni Kossuthtal, hogy a párt egy része az ő személye ellen tör és nem sikerült elhitetni a függetlenségi párttal, hogy Kossuth hajlandó a párt programúját és különösen az önálló bankot elejteni, mert a pozitív tények mind a két irányban az ellenkezőt igazolták. Tény, hogy a függetlenségi párt egységesen kitart vezére mellett s tény, hogy Kossuth s az egész függetlenségi párt rendületlenül ragaszkodik az önálló bank programújához. Ha pedig ez igy van, akkor a küzdelem nem végződhetik, máskép, mint a függetlenségi párt kormányra jutásával és az önálló bank diadalával. Azok az újságok, amelyek eddig a magyar sajtóban példátlan perfidiával és rosszhiszeműséggel vezették a függetlenségi párt szétrobbantására inditott hajszát, bizonyára tovább fognak hazudni ezután is. Tovább fogják hirdetni, hogy a függetlenségi pártban aknamunka folyik Kossuth ellen, tovább fogják ámítani az országot azzal, hogy Kossuth hajlandó lenne az önálló bank elejtésével is megegyezni. De hogy ezek után találnának még az országban épelméjű embert, aki hitelt ad ezeknek a gonosz célzatú hazug híreszteléseknek, azt alig hiszem. Hagyjanak fel azok az újságok és az ő sugalmazóik az aknamunkával, mert világosan láthatják immár, hogy annak sikere semmikép sem lehet. A magyar hazafias közönség pedig fogadja és várja az eseményeket avval a megnyugvással, hogy midőn belső és külső, nyílt és titkos támadással szemben az fi sárospataki Rákóczi-várban.*) Irta: Markó Miklós. Az idén lesz kétszáz esztendeje, hogy a sárospataki várban 1709. év augusztus 13-án az utolsó napot töltötte dicsőséges fejedelmünk, II. Rákóczi Perencz, Beniczky Gáspárnak- Rákóczi titkárának naplója szerint: „szüntelen Írásokban ő Felsége foglalatoskodván, egész nap a Várban contineálta magát.“ Másnap Munkács várába utazott a felséges fejedelem s Sárospatakra visszatérni nem volt alkalma többé. A sárospataki vár s a hozzátartozó uradalom további sorsa ismeretes. A császáriak 1711- ben elkobozták, 1720-ban potom 200.000 forintért Trautson Lipót császári főudvarmesteré lett, kinek családja 1806-ban cserébe adta Sárospatakot Bretzenheim Ágost hercegnek egy a Bodeni-tó mellett fekvő birtokáért. Az uj földbirtokos 1823 ban meghalt és fia, Perdinánd vette *) A cikkben foglalt tötténeti adatok néhai Dessewfly püspök és Divald Kornél munkából valók. át Sárospatakot. A teljesen megma- gyarosodott Perdinánd herceg 1855- ben halt meg és utána özvegye, Schwarcznberg Karolina hercegnő örökölte a pataki várat és a hozzá tartozó uradalmat. Az özvegy halála után 187(í-ban Windischgraetz Lajos herceg lembergi hadtestparancsnok, lovassági tábornok, később csapatfőfelügyelő vette meg a birtokot, akinek családja magyar indigeuá- tussal bir. A konzervatív érzelmű osztrák főur apja, Alfréd tábornagy, mint ismeretes, az 1848-iki szabad- ságharczban az osztrák császári hadakat vezette ellenünk nem nagy szerencsével, ő maga pedig mint dragonyos százados harcolt ellenünk és a győri csatában súlyos sebet kapott. 1870-ben egy lelkes magyar honleányt vett nőül, néhai Dessewffy Aurél grófnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének leányát: Valériát. Ez időtől kezdve az auliKus főur, ki testestől-lelkestől katona volt, gondolkozásában lassan-lassan megváltozott s kezdte a magyar fajt mint kiváló harcos anyagot nagyrabecsülni. Egyetlen fia, Lajos herceg Lembergben született, de már az elemi iskoláktól kezdve állandóan Sárospatakon, magyaros szellemben nevelkedett. Az öreg herceg a 90 es évek közepén fia nevelését egy minden tekintetben felvilágosodott és hazafias érzelmű katholikus papra, Gruska Lajosra bízta és a fiatal herceget, mint elsőosztáiyu gimnazistát e szavakkal adta át neki : — Tisztelendőséged neveljen fiamból, mint a magyar főrendiház leendő örökös tagjából jó hazafit, ki a magyar nemzet nyelvét érti, hogy ne legyen olyan helyzetben, mint én, aki ha a főrendiház ülésén részt veszek, valamelyik szomszédomtól kell megtudnom, hogy tulajdonképpen igennel vagy nemmel kell-e szavaznom ? Gruska Lajos pápai kamarás mint nevelő fényesen megfelelt a bizalomnak, bár helyzete nagyon nehéz volt. Az öreg herceg azt, kívánta, hogy a fia két helyen vizsgázzon : magyarul a kassai premontrei főgimnáziumban, németül pedig a bécsi benczósek főgnáziumában, Lajos herceg mindamellett mindkét helyen jó osztályzattal érettségizett. Apja ugyan nem egyszer kifogásolta, hogy a magyar nemzet történetét a nevelő nem az ő nézete szerint adja elő, Gruska lelkész azonban állásától való felmentését kérte, semhogy ő II. Rákóczi Perencz és az 1848/49-iki szabadságharcz történetét meghamisítva adja elő. A szigorú katona csak akkor nyugodott meg, mikor a vezérfonalul szolgáló Horváth Mihály-féle „Magyar nemzet történe“-tét más két kiváló munkával hasonlították össze s mindkét történeti munka igazolta Gruska nevelő állítását. A széptehetségü, ritka akaraterejü és teljesen meg* magyarosodott fiatal herczeg életéből néhány érdekes dolgot mondott el e sorok írójának a minap egy Sárospatakon vendégségben lévő magyar főur. Sárospatak ura kezdetben tengerésztiszt akart lenni, atyja kívánságára azonban a katonai iskolák elNagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak.
