Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-26 / 42. szám
42. szám. (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, május 26. teremtett a függetlenségi pártból parlamenti többséget és csupán az ő ereje képes arra, hogy e többség akaratának a jövőben is érvényt szerezzen. A válság okozta ideges légkörben nyugtasson meg Kozsuth ama kijelentése, hogy ő bizik a kielégítő alkotmányos megoldásban Amig a vezér nem csügged, addig nekünk sincs jussunk feladni a reményt és bár hazafias gonddal, de egyben nyugalommal várni meg a válság megoldását, J(arcz az ónálló bankért. — A függetlenségi kör népgyülése. — A bécsi burgból. hol gonosz osztrák államférfiak és agyalá~ gyűlt vén generálisok gyalázatos intrikái folytán már nem egyszer intéztek támadást állami önállóságunk ellen, most újabb harcizaj hallatszik. Bosznia és Hercegovina annexiója alkalmából elért „diplomáciai sikerek“ fejükbe kergette a vért ádáz ellenségeinknek s most a sikertől mámoros fővel újabb támadást kívánnak intézni — ezúttal Magyarország ellen. Ez az ország, amely már több mint ezer éves dicső múltra tekint vissza, amely azonban négyszáz éves folytonos megaláztatások és szenvedések után sem akar behódolni az összbirodalom eszméjén rágódó agyalágyult vén diplomatáknak és generálisoknak, állandó szálka a bécsi burg szemében. Ahol csak tehetik, mindenütt újabb megaláztatásnak teszik ki ennek a mindig szabad országnak, szabadon, függetlenül érző és gondolkodó népét, minden erejükkel oda törekednek, hogy az ezer éves múlttal dicsekvő független Magyarországot osztrák járomba hajtsák. Most is ezt akarják. A magyar nemzet már több, mint félszázad óta követeli az ausztriától való gazdasági különválást, hogy szegény, mindenéből kifosztott országunkat, legalább gazdaságilag szabaddá, függetlenné tehessék és megteremtsék az alapját az ország gazdasági jólétének. Iparunk, kereskedelmünk a kezdet nehézségeivel küzd és nem tud fejlődni mert mindenünkből kifoszt minket, a mi pénzünkre éhes osztrák gyáripar és kereskedelem. De a bécsi burgból újra egy ösmert jelszó hangzott el, amelyet már oly sokszor volt szerencsénk hallani. Újra fülünkbe kiáltották azt a bizonyos sohát. Ezúttal azonban tévédének ellen ségeink odaát, mert ebben a harcban amit most felidéztek nem lezznek győztesek. Magyarország népe megelégelte már, hogy állandóan Ausztria érdekeit szolgálja és minden vagyonát feláldozza az összbirodalmi hóbortnak. Ezt a harcot végig fogjuk küzdeni bármilyen áldozatok árán is és megteremtjük minden erőlködés ellenére is az önálló magyar jegybankot. A parlamenti többség óhaja az önálló vámterület, de óhaja egyúttal a nemzetnek is. Ennek az óhajnak a megnyilvánulására országszerte népgyüléseket tartanak, melyeken egyhangú lelkesedéssel mondják ki a harcot az önálló jegybank érdekében. Egy ilyen népgyülés lesz nálunk is f. hó 31-én, hétfőn délután, a melyen Zemplénmegye közönsége fog megnyilatkozni és csatlakozni az önálló bankért küzdők hatalmas táborához. Legyen hát mindenki ott ezen a népgyülésen, ne maradjon el senki sem és végig hallgatva az önálló bankért rendületlenül küzdő parlamenti többség kiküldöttjeit, köztük parlamentünk egyik ve- zérférfiát : gr. Batthyány Lajost, mondja ki Zemplénvármegye közönsége is, hogy csatlakozik az önálló bankért küzdők hatalmas táborához és rendületlenül kitart e harcban minden megpróbáltatással szemben is. Mert csak igy győzhetünk, csak igy lehet igaz ságos küzdelmünknek biztos eredménye. A népgyülés előkészületeiről különben az alábbiakban számolhatunk be részletesen : Kik jönnek? A sátoraljaújhelyi függetlenségi körnek sikerült — mint már jeleztük — több országgyűlési képviselőt megnyerni a népgyülésen való részvételre. Eddig megígérték megjelenésüket: Batthyány Tivadar gr., a függetlenségi párt alelnöke, Bernáth Béla, Bottlik István, Csizmazia Endre, Ferency Géza, Gaál Gaszton, Kelemen Samu, Kubik Gyula, Lányi Mór, Leszkay Gyula a képviselőház háznagya, Nagy Barna, Petrogally Oszkár, Potoczky Dezső, Rátkay László, Sennyey Miklós br. és Török Kálmán orsz. képviselők De lehetséges, — sőt valószínű, hogy több országgyűlési képviselő is le fog jönni a népgyülésre, mely Kossuth és Rákóczi vármegyéjének az önálló jegybankért küzdők táborához való csatlako* zását fogja kimondani. Fogadtatás. Az országgyűlési képviselők a délben fél 1 órakor érkező bu dapesti gyorsvonattal fognak városunkba érkezni A képviselőket az állomáson a függetlenségi kör tagjai fogják fogadni Kincsessy Péter elnök vezetése alatt. Fogadtatás után a „Vadászkürt“ szállodába vonulnak, ahol ebéd lesz, melyen mindenki étlap szerint fog étkezni. Népgyülés. Délután 2 órakor lesz a népgyülés. Azért lesz ily korán, mert gr. Battl ány Tivadar, aki cszk nem régen épült fel betegségéből, még gyengének érzi magát arra, hogy estére és körünkben maradjon és igy a dél után 4 órai gyorsvonattal visszautazik a fővárosba. A népgyülés „Vadászkürt“ kerthelyiségében fog lefolyni és beszélni fog azon több országgyűlési képviselő A határozati javaslatot valószínűleg dr. Búza Barna, kerületünk orsz. képviselője fogja előterjeszteni. Legyen ott ezen a népgyülésen minden független érzelmű polgára a vármegyének, aki szivén viseli hazája sorsát és csat akozni kíván ahhoz a harchoz, nelyet alkotmányos jogaink megvédésére indított a parlament többségét alkotó országos függetlenségi és 48 as párt. Bankett. Gyűlés után az orsz. képviselők i függetlenségi körbe mennek, ihol a kör tagjainak társaságá- oan fogják eltölteni az időt este T óráig, amikor társasvacsora esz a megjelent képviselők tiszteletére a ,,Vadászkürt‘'-ben. A oankettre külön meghívók nem esznek kibocsátva. Részt vehet izon a vármegye minden hazafias érzelmű polgára, aki megtudja érteni a horderejét annak a nagy impozáns nemzeti tüntetésnek, amit ezek az országszerte rendezett népgyülések céloznak. HÍREK. Gimnáziumunk Kazinczy sírjánál. Mint minden esztendőben, úgy az idén is méltó ünnepélyességgel róta le gimnáziumunk ifjúsága Kazinczy, irodalomtörténetünk e fényes alakja iránti kegyeletét. Szombaton d. u. 3 órakor indult az ifjúság négyes sorokban a gimnáziumból az egész tanári kar vezetése mellett. Szinte jólesett látnia az embernek, mily példás katonai rendben vonult végig dob- és kürtszó mellett e lelkes tanuló sereg a városon ! Amint a városon kívül ért, szabadabbá fesztelenebb lett a viselkedés. Elénk ugrándozás jelezte, hogy mily jól esik nekik a szabad természetben való tartózkodás. Csoportokba verődve egyesek vig énekléssel igyekeztek kellemesebbé tenni utjokat, mások ismét vígan csevegtek mindenféléről. Alig vették észre, máris a falu kezdetéhez értek : hamarosan rendbe állottak s rendben felvonultak a mausoleum elé. Itt azonnal megkezdődött az üu nepély. A főgimnázium énekkara s nála már megszokott kifogástalansággal énekelte el az „Insurgensek indulóját“. Utána Thuránszkv Lászió 8. o. t. szavalta el Tóth Kálmánnak Kazinczy emlékezetére irt költemé nyért. Majd az énekkar után Kanthu Géza 8. 0. t., önképzőköri elnök, mondotta el tartalmas beszédét, a melyben Kazinczyt mint a lakadat- lan munkás és fáradhatlanul küzdő férfiút állította mintaképül az ifjúság elé. x\z ünnepély a hymnus el- éneklésével ért véget. Egy órai pihenő után megindult az ifjúság visszafelé ! A jókedv csak fokozódott. Még a legkisebb is minden elfáradás nélkül tette meg az utat. Amilyen példás rendben történt a kivonulás, ép olyan rendben vonult végig a városon vissza a gimnáziumba. Itt az igazgató néhány figyelmeztető szava után széjjel oszlott az ifjúság magával vivén egy kellemesen eltöltött délután emlékét és azt a tudatot, hogy a szellemi előrehaladásunknak egyik alapfeltétele a jelenkor és a múlt nagyjainak a megbecsülése, Mikrosz. — Kultuszminiszter a városnak. Gr. Apponyi Albert vallás- és köz- oktatásügyi miniszter városunk iránt való jóindulatának most újabb ta- nujelét adta. Búza Barna orsz. képviselőnk közbenjárására ugyanis további 10 évre visszaadta a városnak az 5 % os 2280 koronát kitevő iskolai pótadót, hogy az iskolai épületek költségeire felvett adósságát törleszthesse. — Garden-parti a pataki várkertben. A herczeg Windisch-Grätz Lajos és neje által rendezendő kerti ünnepély, junius hó 10-én, űrnapján délután fog megtartatni. A nagyszabású nyilvános ünnepélyre külön meghívók ki nem adatnak. A nagy- közönség csupán falragaszok utján lesz kiértesítve. Belépőjegy szemédot forgatni, tanult — nem gramma ticált. Könyvekkel, írással csak a szerzetesek és papok foglalkoztak és csak deák könyvek állottak rendelkezésökre, a deák nyelvnek már akkor is megállapodott szabályai voltak, magyar nyelvtani szabályokról álmodni sem jutott eszükbe. Ilyeneket nem talált a későbbi kor sem, a mikor már a világiaknak is megnyílt az iskola ezekkel is csak a deák grammatieát magoltatták s elhitették velük, hogy csak az van helyesen, szépen, jól mondva, a mi a deák gramraatica szabályainak megfelel. Mi természetesebb tehát, mintsem hogy igen sok deákos kifejezés — latinizmus ■— fészkelte be magát nyelvünkbe és felmaradt még a múlt század közepéig is. Most már ritkábbak, de nem szűntek meg teljesen és csak két példát idézünk. Ha idegen emberrel találkozunk, azt kérdezzük : „Kihez légyen szerencsém ? Vagy „azt mondják, hogy X. meghalt volna“. Emebben a „volna“ teljesen felesleges: amabban a „légyen“ helyett „van“ lenne helyén (Magyarázattal majd máskor szolgálunk). Sokkal újabb keletűek a német kifejezések — a Germanizmusok — csak fél századosok. — Szabadság- harcunk leveretése után a múlt század ötvenes éveiben hazánkat a hatalom németté akarván tenni, el- áraszlá különböző nemzetiségű hivatalnokokkal — (a mi vidékünkre csehek, morvák és Gácsországi lengyelek jöttek), —- a kik azonban mindannyian német nevelést kaptak, német iskolákba jártak, németül dolgoztak. Lassankint a kevés magyar is, a kiket köztök alkalmaztak, kénytelen volt németül megtanulni (fájdalom, nagyon is könnyen tanulunk) és igy nem csuda hogy németül dolgozván, megszokták a németes kifejezéseket, azt hitték, hogy az nem német, de hivatali kifejezés és használják most is sokan, leginkább épen olyanok, a kik nem tudnak németül. Itt is csak vagy két példát mutatunk be — magyarázat nélkül — Ilyenek : „meg lett parancsolva“ (es wurde befohlen) a helyett hogy „megparancsoltatott. — Vagy „állítás köteles“ — (Stel- lungs-pflichtig) — a helyett hogy „előállításra köteles“. Ezekben üsraertettük ezennel meg kezdett rovatunk irányát, célját s legközelebb megindítjuk egyes gya korlati fejtegetéseinket. (Folytatjuk) Matoiai Etele
