Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-10 / 20. szám
Tizenkettedik évfolyam. 20. szám. Sátoraljaújhely, 1909, Szerda, márczius 10. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLAI ETELE. Dr. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. A bank. T. olvasóink nagy része talán már úgy megunta a bankkérdést, hogy a cim láttára el is löki lapunkat, vagy a földhöz vágja. Lehet igaza, a kit nem érdekel; de mi nem tudjuk megunni, sőt nem szabad azt megunnunk. Vagy azt mondják, hogy már anynyit irtunk róla, hogy a kérdés any- uyira ki van már merítve, hogy felesleges több szót ejteni róla ? Nem úgy van Uraim! Ha nagy érdek van fűzve egy nagy kérdéshez, ha nagy igazság mellett harcolunk, — arról sohase lehet sokat beszélni, soha se sok a mit mondunk róla. C’ Connel a nagy ír agitátor, midőn szemére vetették, hogy minden beszédében ismétli önmagát, — azt mondá, hogy az igazat mindig újra meg újra kell mondani, hirdetni, mig mindenki elhiszi. így vagyunk mi is a bankkal. — Es épen, midőn kenyértörésre kerül a dolog, midőn rövid nap a lelett kell a képviselőknek szavazniok, teljesitik-e a közös bank kérelmét, meghosszabbítják-é Magyarország részéről is szabadalmát vagy sem : akkor legkevésbbé szabad hallgatnunk, akkor leggyakrabban, akkor dörgő szóval kell hangoztatnunk, hogy w»! semmi esetre sem ! Epen ezért nagy örömmel és élvezettel olvasám legújabb számunk vezércikkét, a mely főleg az u. n. 67-esek ellen irányul, a kik állítólag — de talán csak is áliitólag — fel akarják tartani a bankközösséget és az említett cikk őket akarja nagyon helyes, kitünően megirt érvekkel megtéríteni. Szívesen és örömmel elolvasám a cikket, üdvözlöm íróját és reményiem — nem veszi rossz néven, ha kitűnő érveihez még egygyel járulok, szerény meggyőződésem szerint a legnagyobbak Hogy a külön bank anyagi jólétünk emelésére van hivatva — kivált majd a külön vámterülettel való együttműködésében, arról én is meg vagyok annyira győződve, hogy ezt megcáfolhatatlannak tartom, de látjuk, hogy ellenfeleink e felett is vitatkoznak, ezt tagadják. Tehát a kérdés szerintük disputabilis. Lehet olyan is, a ki nem kívánja, hogy hazánk a szó teljes értelmében igazi , állam legyen, — jó neki igy is, a kétfejű sas szárnyai alatt — ízlés dolga. — De alig hiszem, hogy lámpással keresve is találhatunk olyant, a ki azt állítaná, hogy igazi állam az, mely közvagyonával a nemzet-gazdaság terén és közpénzével nem maga rendelkezik, de közösségben él egy más országgal, kötve van intézkedéseiben egy más országhoz. Az ilyen ország lehet egy állam-szövetségnek tagja — több kevesebb autonómiával né mely belügyeiben — de ónálló állam nem lehet. Ezt már nem csak megcáfolható, de még vitatható kérdésnek sem ösmerhe- tem el. A ki tehát nem akarja a külön önálló magyar jegybankot, nem akarja pénzügyeinkben mástól független önrendelkezési jo> gunkat, az beéri azzal, hogy hazánk a mozaik-szerüen összetákolt monarchia egyik táblácskáját képezze és nem akarja, hogy hazánk igazi állam, igazi ország légyen. Ezt pedig én a 67-esck- ről sem akarom elhinni. Reményiem tehát, hogy ha még eddig nem vagyunk is mindannyian egy táborban, — az ellentáborba igaz magyar embert nem igazi meggyőződés, csak vagy önérdek vihetett s az ilyenekkel nem állunk szóba; vagy a kislelküség, mert félnek valakitől, felnek jobb meggyőződésüket követni. Ezeknek azt mondjuk ; ne féljetek, gyertek közénk, sokan vagyunk, megvédünk. Igaz magyar embernek a közös bank szabadalmának meghosszab- bittatására szavaznia nem szabad. Önálló külön magyar nemzeti jegybank for ever! Matolai Etele. Állami vagy m. á. v. nyugdijjogosultsággal bíró tisztviselők legkedvezőbb feltételek mellett kölcsönt kaphatnak kezesek nélkül is. Régi kölcsönök konvertáltatnak. Bővebb felvilágosítással szolgál és ezen ügyet díjmentesen intézi KELETI JENŐ az Első Ma- gyár Általános Biztositó Társaság sátoraljaújhelyi főügynöksége. Lapunk: 4- ölelni. Az újhelyi hegyekről. Ürömmel üdvözlöm dr. Czirbusz Géza urat, midőn a Hegyaljával s ebben a mi hegyeinkkel is foglalkozik. Hogy éi is hozzá szólok, oka az, hogy a „Hecske“ és „Dör zsik“ neveket a szlávoknak akarja adományozni (a folyó hó 20 áu megjelent 15 sz. tárcájában) én pedig nem akarom átengedni. A Dörzsikiől azt mondja, hogy „dróz desz ó szlávban erdő, driuso (gót) hegylejtő“. Hát kérem, mi az az ószláv nyelv, — azt nem ösmerem, de ösmerem az élő szláv nyelv néhány ágát, egyikben sem ösmerek a Dörzsik szóhoz hasonlót, de az abban előforduló ő hang is kizárni látszik a feltevést, mert egy szláv nyelvben sincsen ő hang. Ez azonban hagyján. De már hogy a „Hecske“ nem tót, de valóságos magyar név, az csak világos, mert nem egyéb, mint a „Hegyecske“ név összevonva. Azt sem látom át miért kellene a „Zsó- lyomka“ név gyökerét az orosz nyelvben keresni. Ha már úgy is kezemben van a toll, legyen szabad még egy két megjegyzést tennem. Az újhelyi „Magos hegyet“ nem csak az Újhelyiek nevezik igy és nem „Magasnak“, de az egész vidék „inagos“-nak mondja, a mi más vidékeken és az irodalmi nyelven „magas“. Ezt a hegyet 510 méter magosnak mondja Siegmeth Károly barátom nem 514-nek, de a Tokajihegyet a „Kopaszt“ 549-nek, tehát nem csak 2 méterrel nagyobbnak. Kinek van igaza — nem tudom, mert vollam ugyan mind a kettőnek a csúcsán, az Ujhclyin többször is, de nem mértem. Azt mondja továbbá dr. Czirbusz Géza ur, hogy az Újhelyiek mintegy 4 kilométer hosszúságban vá rosunkat a Magoshegy lejtőjére építették : tehát a város felett levő Szárhegy, Sátorhegy és Várhegy- gyei a Magoshegyet egynek veszi, vagyis amazokat mintegy beolvasztja a Magoshegy elnevezésbe és ebből még azt is következteti, hogy helyesebb volna a várost Magosalja mintsem Sátoraljaújhelynek nevezni. A valóságban azonban úgy látjuk, hogy amint a tetőkön megkülönböztetve látjuk a Várhegyet, Sátorhegyet, Szárhegyet (hibásan kopaszkát) a Magoshegytői úgy látjuk megkülönböztetve mind ezen négy hegy lábát is, a melyeken a város épült. A Magoshegy lábán épült Ujhely felvégétől az utolsó pótrától a Zsólvomka patakig, innen a tűzoltó tanyáig a Szár.;egylábán, a tűzoltó tanyától pedig a „Gyilkos“ korcsmáig csakugyan a Sátorhegy lábán vagyunk, a mi még a koidus- kut melletti kis patakon is túl esik, az a Boglyoska és a Várhegy lábán esik. A ki engem szives meglátogatni, szemmel látja, hogy a Sátorhegy alatt vagyunk. Siegmeth Károly sem tekinti a többi Újhelyi hegyeket a Magos- hegy oly egyszerű mellék nyúlva nyainak, a melyek a Magoshegy összefoglaló neve alatt elenyésznének. Az ő véleménye szerint azonban eredetileg ezek a Magoshegy- gyel együtt képeztek egy tűzhányó hegyet, a melynek cratere a mostani Szárhegy helyén nyilt meg 3 a Szárhegy annak hányadékából ki- hdnyt kőszálaiból alakult. De ez oly régen volt, hogy arra mi már nem emlékezünk. A mit a szerző „hólyagos mogyoródnak nevez, mihajag-ruogyorónak mondjuk: ebből van a „Hajagos“ (nem hólyagos) hegy elnevezés is. Hogy a kilátás a Magoshegy csúcsáról eléggé tetszős, mi is aláírjuk. De a ki épen a kilátás élvezetéért akar egy hegytetőre fáradni, ajánlatosabb a különben sem sokkal kis * sebb Sátorhegyre mennie, mert erről kevesebb fáradság után jóval nagyobb terjedelmű kilátást talál különösen a síkságra, a nagyalföld itteni kezdetére. Hogj a Tokaji kopaszról, vagy — mint dr. Czirbusz Géza ur mondja — a Tokaji Nagyhegyről még nagyobbszerü az általa oly igen érdekesen leirt kilátás, az nagyon természetes. Matolai Etele.
