Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-03 / 18. szám
Tizenkettedik évfolyam. 18. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, márczius 3. POLITIKAI ÚJSÁG. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLAI ETELE. űr. BU2A BARNA. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2 Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk, Kultúrpalota és egyebek. Irta : Búza Barna. Kultúrpalotát akar építeni Uj helyben Dr. Hornyay Béla s nagyon szép és érdekes cikket irt erről az eszméjéről a Zemplénben. Megmondom őszintén, hogy a gondolat nagyon tetszik nekem s igazán örülnék,ha módom lenne megvalósításában valamelyes részt venni. Egyáltalában igen nagy tisztelettel vagyok Hornyay Béla iránt, mert azt a fajta embert látom benne, amilyenre feltétlen szüksége van egy városnak, ha haladni akar. Embert, aki tud dolgozni, fáradni önzetlenül a közérdekért, akinek vannak élet revaló gondolatai, aki felvet eszméket, terveket s lelkesen és lankadatlan kitartással küzd azok megvalósításáért. Ha nyolc-tiz Hor nyay Bélánk volna, már ma is egész más város lehetne Ujhely. Sajnos, máskép áll az arány. Nálunk munkálkodó, kezdeményező ember kevés van, de annál több aztán az ellenkező, az akadályozó, a gáncsoló. Uj tervet kevesen vetnek fel, uj mozgalmat kevesen indítanak. Csak panaszkodik mindenki, hogy nem lendül semmi, nem fejlődik a város, de hogy a fejlődés érdekében mozdulni, tenni is kellene, az nem jut eszükbe. Manem ha aztán valaki előáll egy-egy gondolattal, tervvel, próbál valamit kezdeményezni, akkor megindul ellene a kritika, az akadályoskodás, kicsinyes érdekek ellenkezése, alattomos aknamunka s lasacskán arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy itt csinálni ugyan nem csinálnak semmit, de annál szívesebben rontanak el mindent, amit más csinálni akar. Ebben kellene itt a közönségnek erősen megváltozni, hogy egy kicsit haladhassunk. Egy kultúrpalota hatalmas tényezője lehet a város fejlődésének s azért óhajtom, hogy akik mindent szeretnek elrontani, ezt a tervet ne ronthassák el. Most csak egy két megjegyzésem van hozzá. Arra ne számítsunk, hogy azt a palotát tisztán állami segélyből létesíthetjük- Az államtól várhatunk hozzájárulást, de hogy mindent az állam adjon( azt nem lehet kívánni. Más városok a magukéből áldoznak sokat erre a célra, — természetes, hogy az állam ezeket segíti hozzájárulással s nem azokat, amelyek mindent az államtól kérnek. De nem is kidobott pénz, amit ilyen célra áldoz a város. Először sok minden címen; muzeum látogatásáért, hangversenyteremért stb. jövedelem is van belőle. Azután pedig közvetve, a város forgalmának emelése által is meghozza a maga hasznát. Mégis az a felfogásom, hogy ilyen kulturális intézmények csak akkor lehetnek igazán értékesek, ha a városnak s a közönségnek kedvező anyagi helyzetében szilárd alapjuk van. Mert csak akkor van az embernek módja és kedve művészetet élvezni és pártolni, ha jól van lakva s rendben van a vagyoni helyzete. Azért csak úgy helyes a kultur“ palota akciója, ha elsősorban, vagy legalább egyidejűleg min dent megteszünk a város anyagi helyzetének emelésére. S különösen fontos, hogy emeljünk ugyan kultúrpalotát is, de első sorban olyan dolgokat létesítsünk, amelyek közvetlen hasznot hoznak a városnak. Milyen irigységgel nézhetjük pl. Nagyváradot vagy Szolnokot, s még egynéhány magyar várost, amelyek maguk kezelik a városi világítást, s 40—50—70 ezer korona évi jövedelmük van belőle és amellett az áramot 4—6 fillérért kapják a lakosok hektowattonkint, sőt ami legértékesebb — ipari célra 2—3 fillér az áram. Nálunk 9 fillér a világítás — legdrágább az országban — s 5—7 fillér az ipari áram és ilyen drágaság mellett se jövedelmez semmit a villanygyár, a részvényesek semmit se kapnak. Mert el volt hibázva az egésznek az alapítása. Ilyen jövedelmekre kellene a. városnak törekednie. Ilyen jövedelmei vannak más városoknak szállodából, fürdőből, közúti vasúiból, s másféle városi üzemekből. Próbáljunk már egyszer mi is valami ilyet csinálni. Itt van a városi bormérés, ipari árucsarnok, városi szálloda gondolata. Fogjunk össze, hogy minél jobban, hasznosabban létesíthessük ezeket, akkor telik aztán művelődésre, kultúrpalotára is. Nem csak a művészetet, a szellemi élvezeteket, a tudást is nagyszerűen szolgálhatja az ilyen intézmény. Most rohanvást fejlődik a tudomány, s bizony nagyon jó, ha legalább ugy-ahogy lépést tarthatunk vele. Ennek lehet hasznos eszköze egy ilyen kultúrpalota. Szabad lyceumszerü előadásokkal igen szép eredményeket érhetne el, különösen most, amikor földrajzi, technikai és más egyéb tanitást is immár ötven percenttel megkönnyítette s kellemesebbé tette Edison csudálatos találmánya, a mozgófénykép. Ha zene — ének — rajzoktatás mellett olyan Uránia színház féle tanító s mulattató előadásokra is berendeznők annak a kultúrpalotának a nagytermét, azt hiszem, igen szép és nagy közönsége nevelődnék annak Ujhelyben. Ilyen gondolatokkal kívánok sikert a Hornyai Béla eszméjének. A katholikus szövetség Sátoraljaújhelyben is megalakult e. f. 1909 évi február hó utolsó napján. Elvem mindentől távol tartani magamat, a mi felekezeti cimet visel, nem csak ha az a más felekezetiek ellen irányul, de ha csak a másoktól való elzárkózással jár is. Némi aggodalommal az iránt, valljon itt nem lesz-ó az alakulásnak valamely támadó irányzata — (bocsánat : mostani magyarsággal azt kellene Írnom „aggressziv tendenciája) — szinte kötelességemnek érzem elmenni a gyűlésre, hogy annak irányáról személyes meggyőződést szerezzek. Hát — ilyen irányzata teljességgel nem volt — és csak azért irok róla rövid ösmertetóst, nehogy mások, olyanok a kik ott sem voltak, képzeletből elferdített tudósítást közöljenek róla. A dolog lényege a következő : Hajdan a katholikus vallás uralkodó vallás volt és úgy magának a katholikus egyháznak, mint egyes tagjainak is voltak olyan jogaik, a melyekből mások ki voltak zárva. A katholikusok tehát nem csak többségben, de hatalomban is érezvén magokat, érdekeik védelmére kelni se alkalmuk, se okuk nem volt, azokkal nem is gondoltak — egyszóval elbizakodtak. Más oldalról a többi felekezetek bizonyos fokig elnyomatva érezvén magokat, ezen érzés megtévesztő bennük a szorosabb összetartást, a mi nálok — ha bár most már nincs rá szükség, mert teljesen egyenlők vagyunk — mai napig sem szűnt meg. Ez magyarázza meg, hogy a közéletben a más felekezetek, úgy választásoknál, mint más téren is felettünk előnyt kivívni, győzedelmeskedni szoktak, mert összebeszélnek, mi pedig nem; — mert mind megjelennek a hol kell, mi pedig nem. Hazánkban állítólag — kerekszámba véve — 20 millió lakos van; e közt (Róma és Görög) katholikus 12 millió, a többi 8 millió. — Es ennek dacára igen sok esetben úgy ütnek ki a választások — például egy városi képviselőtestületben, vagy valamely tiszti karban, hogy nem a katholikusok, de a más felekezetiek jutnak be túlnyomó nagy többséggel. Továbbá a törvényhozás, a kormányzás terén, a közvélemény előtt is a többi felekezetek hangoztatják saját érdekeiket, mi nem. Szervezkedjünk tehát — nem arra, hogy másokat háttérbe szorítsunk, de arra, hogy mások minket háttérbe ne szorítsanak; — és ha valamely kérdésben mi is akarjuk hangoztatni a mi érdekeinket, a mi felfogásunkat, a mi meggyőződésünket: lehessük azt ne mint egyes emberek, de nyilatkozhassunk a katholikus összes közösség nevében. íme — ez a szövetség értelme, célja, irányzata. Ebben a többi felekezetek lathatják ugyan azt, hogy nem akarunk nekik illetéktelen előnyöket engedni, de nem láthatják azt, hogy mi akarnánk felettök bármilyen illetéktelen előnyt elragadni. A gyűlés menetéről részletes tudósítást adni másra bízom; ón csak szellemével akartam beszámolni. Matolai Etele. Kereskedelmünk védelme. Annyi mindent összeírtak már, oly sok tervet vetettek fel, mikkel varosunk jövőjét vélik egyesek megalapozni és fejlődését biztosítani. Egy dologra azonban, mely leginkább van hivatva városunk jövő fejlődésének alapját képezni, csak kevesen gondolnak. Hogy egy város fejlődjék, ahhoz elsősorban kifejlett, virágzó kereskedelem és ipar szükséges. E nélkül nincs fejlődés, e ueikül csak tönkre juthatunk. Állami vagy m. á. v. nyugdíjjogosultsággal biró tisztviselők legkedvezőbb feltételek mellett kölcsönt kaphatnak kezesek nélkül is. Régi kölcsönök konvertáltatnak. ff Bővebb felvilíigositással szolgál és ezen ügyet díjmentesen intézi KELETI JENŐ az Első Magyar Általános Biztositó Társaság sátoraljaújhelyi főügynöksége. Lapunk 4- oldal.
