Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-27 / 17. szám

17 Mdm (2) FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat február 27. erkölcsi kérdés. Mert azzal tisz­tában kell lenni mindenkinek, hogy ez a nemzet idegen erők­kel szemben csakis akkor fog sikereket elérhetni, hogyha egy­ségesen tömören lép fel a maga érdekei megvédelmezésére. Az ilyen fellépésnek pedig elenged- hellen feltétele az egységes ve­zetés egyik oldalról s a fegyel­mezett követés a másik oldalról. Amint ebbe lépten-nyomon bele­játszik a bizalmatlanság érzete és amint lépten nyomon azt ta­pasztaljuk, hogy ahogy valaki vezető polcra jut, akkor tulajdon­képen alulról a bizalmatlanságok­nak egész özönével találkozik, úgy ezen észleletek mellett örökre le kellene mondanunk arról, hogy nemzeti ügyünket valaha győzelemre vezessük. Ma legaktuálisabb kérdés a magyar nemzeti bank kérdése. Ebben is olyan valami csodálatos türelmetlenséget tapasztalunk, ta­lán a saját táborunk közepette is, amely valósággal gondolko­dóba ejti az embert s mit nem lehet egyébnek tekinteni, mint annak a történeti hibának, a melyre lentebb már reá mutat­tam. Az én nézetem szerint magyar emberek között nem lehet abban eltérés, hogy az önálló nemzeti bank olyan fontos kiegészítő része az állami életnek, hogy an­nak követelésétől, keresztülvite­létől eltekinteni valósággal nem­zeti lehetetlenség számba megy. De ezen kétségtelen igazság mellett viszont azzal kell tisztá­ban lenünk, hogy ezt a nem­zeti sikert is csak egységes fel­lépéssel tudjuk keresztül vinni. Ne legyen itt helye a gyanúsí­tásnak, ne legyen a helye a bi­zalmatlanság gerjesztésének. Le­hetetlenség feltételezni, hogy pár­tunk vezére ne csüggne a legfor- rób szeretettel éppen ezen a nagy nemzeti kérdésen. De ne higyjük azt, hogy türelmetlenke­déssel, gyanitgatással talán gyor­sabb sikert tudunk biztosítani. Mint minden más téren, úgy ezen a téren is csak a fegyelmezett szelt borhamisítások elriasztották a vevőket. Túl a szántókon követke­zik egy ló-legelőnek használt lan- kás hegyoldal. A lankón felül sok virággal élénkített bokroshely ter­jed fölfelé, a melyen alacsony töl­gyes cserjék galagonya-, mályva-, rekettyés bokrokkal váltakoznak. A bokrok aljában és közén viola, méh- virág, vacreteg és repce, zab vad­rezeda, fecskefü, gerely, kék és sárga csigacső, szalagbércse, bokrétás, klá- risos és karthauzi szegfü.féle, gerely, esparzett, ezerjófü. kék és sárga ke rep, réti füzeny, pimpó, koronilla, árvácska, zsalya, levendula, vero­nika, tejoltó galaj, eziczkóró, sza- márbogáncs, itt ott gyökönke virít. A cserjésen túl sok kaszányügge), perjóvel, rozsnokkal, szulákkal be­nőtt rétség, majd feljebb a hegy köves oldala következik, a hol fel­tűnően sok a kigyószisz, árnő, ko­mócsin, itt-ott bojtorján, csüllöngés szirouta. Nemsokára megpillantjuk a hegy púpjára feltüzött jelző fapi­ramist, alatta látszik az 516. M. T. 1900 magasságot jelző kő. A hegy teteje 300 m. hosszú és 150—180 m. széles, köves, apró fü­vei benőtt hát, melyről egyszerre kiláthatni a Hegyaljára, a Bodrog­közre és a Nagy-Magyar Alföldre. Azon sok raorotvát, holtágat, ka­előrehaladás garantálhatja a si­kert. Ne akarjuk túllicitálni azo­kat, akik a nemzet vezetésére való hivatottságukat a múltak nehéz küzdelmeiben megmutatták s ne higyjük azt, hogy azzal tar­tozunk a hazának, hogy őket ha- zafiság tekintetében nagy szavak­kal túllicitálni igyekezünk. Meg nem alkuvó kitartás, a vezérek­hez való hü ragaszkodás adhatja csak itt is kezünkbe a győzelem pálmáját, mert egymásnak heves- kedő tullicitálása, az egységes fellépés rendezett sorainak meg­bontása és a bizalmatlanság ger­jesztése csak bajt és szomorúsá­got hozhat ránk siker helyett. Aki a magyar nemzeti bankot, mint a nemzeti függetlenség egyik lényeges kiegészítő részét elvileg sem akarja, annak nézetem sze­rint nincs helye többé a magyar politikai élet vezetése körül, de ez viszont nem jelenti azt, hogy azok, akik az önálló nemzeti ban­kot mindenek felett és feltétlenül akarják, ezen akaratuk kivitelében s a lehetőségek korlátáihoz ne alkalmazkodjanak. Hogy ezek a viszonylatos viszonyok és a le­hetőségek eme korlátjai miként alakulnak ki a való életben, azt tulajdonképpen előre alig lehet megjósolni s igy előre bajos be­látni azt, hogy a legközelebbi jövőben ezen nemzeti követelmé­nyünk hogyan és minő mérvben Valósul meg. Véssünk azonban minden körülmények között egy igazságot szivünkbe és ez az: hogy tanítsunk feltétlen nemzeti fegyelmet ebben a kérdésben és viseltessünk vezéreink iránt azzal a bizalommal, amely bizalom nél­kül soha nemzet ezen a világon a maga igazait érvényesíteni nem fogja. Tudom, hogy mindig voltak a magyar történelemben olyan tisz­tességtelen elemek, akik saját zsebük és a saját érdekeik szem­pontjából a nemzeti haladással szembehelyezkedtek. Ezek szá­mára természetesen hiába szól akár maga egy próféta is, ezek­nek a számára nem is veszteget okos ember egyetlen egy szót nyarodó folyókat és felcsillanó lap­pangó ereket látni. A Tisza, Bod­rog, a Takta ere zöldülő láposaival, ligeteivel felsankolt partu kanyaru­lataival hangulatos képbe olvadnak össze a Tarczal, Mád, Rakamaz, Nagyfalu, Eszlár, Zombor és Szán­tód községeivel. Vagy tiz falut látni a tetőről s a hosszúra nyúlt Tokaj városát, melyet a Bodrog egészen bekerít, csak a hídon alul érinti a Bodroggal egyesült Tisza a város partját. A vashidnak úgy lát­tam nagyobb a kelendősége, mint a kompnak. Jól látni továbbá a keskeny sza­lagot, mely a két folyót egymástól elkülöníteni s azt is, hogy régebben a Tisza ezen keresztül folyt Raka- kamaz és Nagyfalu felé, a mig a mostani medrébe átcsapott. Vala­mennyi látókörünkbe jutó folyó a jobbpartját iszapolja és a balpartját rongálja. Azért ez utóbbi meredek, szakadékos, mély vizű, miként a ha­jók járatán látni, a túlsó ellenben zátonyos, sekély, kivéve a Bodrog­nak a hegy alatti keskeny de mély- vizű partját, melyet a Nagyhegyről legurult kövek csináltak keskeny átkelő helylyé s alkalmat adtak a város keletkezésére. Igen szépen látszik még a Magos­hegy, a Vihorlat, a bényei, tarczali, sem, ezekkel szemben csakis a fenyítés eszközeit lehet foganato­sítani. Az én szavam azokhoz a tisztességes magyarokhoz van irányítva, akik a nemzeti közélet térén sohasem a maguk hasznát, hanem mindig az ország egysé­ges érdekét tekintik, ezeket ké­rem én a mai nehéz időkben, hogy ne a, tullicitálásban, ne a heveskedő hazafiság ropogós ki­jelentéseiben lássák politikai fel­adatukat, hanem éppen ellenke­zőleg abban, hogy fogjunk össze valamennyien, hogy fegyelmezett, zárt sorokban, a bizalom teljes érzetével eltöltve, kövessük ve­zéreinket nemzeti ideáljaink célja felé, a gyakorlati élet nyújtotta lehetőségek országutján. Nem a guerilaharcok elszigetelt hősiessége fogja itt sem meg­hozni a győzelmet, hanem a fe­gyelmezett, egységes nemzeti fellépés a józan okos vezetéssel kapcsolatban. Dolgoznak a 67-esek. A koalíció kebelében újra dühöng az egység. Ezúttal azonban kivéte­lesen nem a néppárt, okvetetlenke- dése zavarta meg a békés együtt­működést, hanem a miniszterelnök­ségi sajtóiroda. Ez az ország pénzén fenntartott hivatalos intézmény ve tette el ezúttal a bombát. A „Te­mesvári Hírlap“ függetlenségi párt- állásu napilap legutóbbi számában egy a függetlenségi pártot hevesen támadó cikk látott napvilágot, me- yet, mint utóbb kiderült, a minisz­terelnökségi sajtóiroda küldött az illető lapuak közlés céljából. Az a sajtóiroda, melyet az ország pénzén tartanak fenn, s amelynek ilyen- ormán egyformán kellene szolgálni a kormányt támogató összes pár­tokat. Es itt álljunk meg egy percre. Ez az esemény — bármiként pró­bálják is azt kicsinyíteni a * *67-es )árti lapok — nagy horderővel bir, mert bizonyítja azt a gyakran fel­hangzó panaszt, hogy a kormányt támogató pártok kisebbsége min­den tekintetben kihasználja a kor­mányzás előnyeit és hálából azért a mádi hegysor, de nyugat és dél felé ködbe vész a láthatár pereme. Érdekes a hegy tetején levő két méter széles katlanforma beszaka­dás, melyet apró kráternek nevez­nek, ámbár csak lemélyedt szikla­üreg, a láva összehúzódásakor tá­madt hézag. Most a czikázásban el­fáradt kardos és fecskefarku pillan­góknak, róka-, atalanta-, gyász és czitrompilléknek hűsülőhelye. Lemenet a löszbe vágott árkos utat használjuk, mi egy óráig tart. A felmenetelre másfél órát kell számítani; látnivaló tehát, hogy minden turista megteheti a kirán­dulást egy délelőtt. Lemenetkor a két kőbánya mellett s egy patak mentén haladunk, melynek kőmedre fokozatosan van kivájva s oly ta­nulságos, mint a magashegyi Zsó* lyomka omlásos medre, * A tokaji és újhelyi magukban álló trachythegyeken kívül van még egynéhány kimeredő trachyt- duez a Bodrogon innen és tulnan, pl. a kövesdi Tarbuczka (279 m.), v. szerdahelyi Bakhegy (168 m.), a királyhelmeczi (260 ra.), a szentesi palásán szétváló (167 m.) trachyt domb Nem e trachytduczok, hanem a körükben elterjedő zempléni ős nagylelkűségért, mellyel a függet­lenségi párt tűri őket maga mellett és részt enged nekik az ország kor­mányzásából, — hátmegett neki tá­madnak a függetlenségi pártnak és igyekeznek azt minden téren lehe­tetlenné tenni. Az országnak természetesen csak most nyílt alkalma betekinteni a kulisszák mögé és nézni, hogy mi­ként foglalnak le magunknak min­den intézményt a kissebbségben levő 67-es pártok. Mi azonban — akik benn állunk a csatasorban — már régen láttuk azt az alattomos aknamunkát melyet a miniszterel­nökségi sajtóiroda folytat a 67-es pártok érdekében a többség ellen. Mi régen figyeljük az eseményeket és látjuk, hogy a kormány és a sajtó állandó összeköttetése érdeké­ben szervezett sajtóiroda a 67-es pártok korteseszközévé sülyedt. Es hogy mennyire láttuk mind­ezeket, bizonyítja a vidéki függet­lenségi lapok országos szervezeté­nek legutóbbi gyűlése, mely elha­tározta, hogy érdekei megvédése céljából egy a kormánytól és pár­toktól független sajtóirodát létesít, mely a vidék függetlenségi lapjai közt fogja képezni azt az összekötő kapcsot, melyre a minisztelnökségi sajtóiroda volna hivatva; de amely most csak a 67-es párti lapok érde­keit tekinti, sőt utóbb odáig me­részkedett, hogy a függetlenségi sajtót akarta felhasználni a 67-esek támogatására, saját pártjukkal szem­ben. Mindig a függetlenségi párt érde­keiért küzdöttünk, ezután sem fo­gunk hát hűtlenek maradni régi elveinkhez és nem marad ahhoz hűtlen a vidék egyetlen függetlenségi lapja sem. Megalakítjuk a mi ön­álló szervezetünket kormány-támo­gatás nélkül és szolgálni fogjuk a függetlenségi párt érdekeit ezután is igazi lelkes odaadással ha kell a koalíció, sőt ha kell a kormány ellen is. Kétszínű politikát sosem Űztünk, — ezután sem fogunk, ha még úgy erőlködik is az ország pénzén fenntartott 67 es miniszter- elnöki sajtóiroda. sivatag igen nevezetes geográfiái esemény, melynek megalapítása, fel­fedezése dr. Cholnoky Jenő zseniáli fásának elévülhetetlen érdeme. Nem akarok eléje vágni e fölfedzés le­írásának, csak a mennyiben sze­rencsém volt a jeles tudóssal e fel­szántott buezkás sivatagon néhány napot tölteni, az ott tapasztaltakat a magam geor. eszemmel beléillesz- tera az északkeleti trachytok leírá­sába. Tudvalevőleg már Tokaj alatt túl a Tiszán kezdődik a Nyírség buckás üateauja. Ezeknek a buezkáknak íomokja dr. Cholnoky szerint tiszta sivatagbeli sivány futóhomok. De van ilyen a zempléni síkon, neve­zetesen a Bodrogközben is. Mivel a trachythegyekből kitört folyók Tisza, Ung, Laborcz törmelék-kúp­jai nyirokból, agyagból, uszadékho- mokból, valók: e sivány homok nem a törmelék-kúpokból való; le­fújta a kassai föhnszél a trachythe- gyekről vagy még messzebbről hozta. Minden esetre nem vélen, hogy a föhnszél medre a Hernád, Laborcz, Ondava folyók mentén éppen bele­vág a Nyírség délköri hostzanti irá­nyába. A Kárpátok gerincze ott a legalacsonyabb, a hol a N. szél át- kél a Kárpátok vonulatán, a Yi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom