Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-24 / 16. szám

16. szám. (2.) FELSOMAGYARORSZAGI HÍR LAP Szerda, február 24. a megyéknek, városoknak, egye­seknek is milyen közeitől érinti a legfontosabb érdekeit ez a politikai életet domináló kérdés és mennyire szükséges, hogy ennek megnyugtató elintézésére az egész nemzet egyértelmüleg törekedjék. A iüggetlenségi párt kitart híven az álláspontja mel­lett. Remélnünk kell, hogy a többi tényezők is többre fogják becsülni a tisztességes, munkás békét, mint a felfordulást. Olvasmányok. Hangos feljajdulások járták be nemrég a sajtót amiatt, hogy a nagy- közönség kezei között ólján olvas­mányok forognak, amelyek a lelkét megfertőzik és nem ritkán a bűn örvényébe sodorják. Akkoribban siirün emlegették a Nick Carter-t, amely a gyönge lelkek fantáziáját felcsigázza s e rémmesék hőséhez hasonló cselekedetekre izgatja. Ha jól tudom, intézkedtek is a könyv terjedése ellen. Hiú fáradozás! Az olvasmányoknak, — akár ponyvára valók, akár irodalmi magaslaton ál­lanak, mindenkor meg volt és meg lesz & hatásuk. A Robinsonról, ame­lyet gyermekkorunkban oly szívesen 1 apozgattunk, senki sem állíthat hatja, hogy máglyára való. Mégis, hány­szor olvastuk a lapokban, hogy ha­jótörött hősének hányattatása és kalandjai rezgésbe hozták egy pár gyermekifju lelkét és ellenálhatatlan eiő vonzotta őket hasonló kalandok keresésére. Elhagyták a szülői há­zat és neki vágtak a világnak, hogy ismeretlen világrészekbe hajózzanak. Persze, amikor megcsípték őket és visszavitték a kétségbeesett szülők karjai közé, elröstelkedtek, mint ahogy eiröstelkedünk mi, ha egy- egy színdarab hatásosabb jelenete könnyeket csal a szemünkbe. De azért senkinek sem jutna eszébe azt hangoztatni, hogy Robinsont el kell venni a fiatalság kezéből. Most minő könyveket adjunk a serdülő ifjúság kezébe, nehéz meg­állapítani, keresztül vinni még ne­hezebb. Mindnyájan tudjuk, hogy fiatalabb éveinkben hetet,-havat jót- rosszat összeolvastunk. A könyvek között csak egy különbséget tettünk : azt, hogy az egyiket az asztal fö­lött, a másikat az asztal alatt ol­vastuk. Es nem ártott meg nekünk. Egészséges érzékkel mégis csak rá­találtunk a végén arra, a mi lelket nemesitő, szivet és elmét tápláló és eldobtuk azt ami léha és rossz. Mi­nél jobban ügyelünk a fiatalságra annál rosszabb. A tilalommal ráte­reljük a figyelmüket a tiltottra, amely mindig édesebb a megenge­dettnél. Hagyjuk őket bókén ; min­den olvasmánynak meg van a maga haszna, még a rossznak is, mert annál jobbnak tünteti fel a jót. Egy dolgot azonban aggasztó tü­netnek tartok : azt hogy fiatalságunk aránylag korán mélyed el komor filozófiai könyvekolvasásában 12—18 éves fiatalemberek ma úgy beszél­nek Nietzsche-ről és Schoppenhau- erról, mintha egyebet se olvastak volna életükben. Féltem őket a túl korai bölcselkedéstől. Féltem a lel­kűk derűjét, az arcuk mosolyát, fél­tem az életkedvüket, a vidámsá­gukat. Félek, hogy a nagy problé­mák súlya alatt idő előtt meggör- n^ednek s a kora vónség borús ér­zete nehezedik rájuk. Féltem a fi­atalságukat, amelyek gondatlan tré­fáira, kedves álmaira, múló örömeire oly szívesen gondolunk vissza. Csak az ilyen gondtalan fiatalság adhat erőt az élet nagy kálváriájához. Ha valaki közülök belefogott a nagy filo­zófusok valamelyikének olvasásába hajtsa össze a könyvet és tegye félre érettebb kor érettebb éveire. Nekünk, az ideálokban élő, fiatalos lelkesedéstől tüzelő magyar nemzet­nek, piros pozsgás, derűs, villogó- szemii ifjúságra van szükségünk, nem pedig halovány, kora vén, pápa­szemes gyermekekre! Az italmérési adóról. Az italmérési adó elleni feleb- bezések elbírálásával megbízott küldöttség •— (elnökletemmel) a felszólamlásokkal f. hó 3-ától 13-áig nap-nap mellett foglal­kozván : legyen szabad e rész­ben felmerült észrevételeinket előadni és t. országgyűlési kép­viselőinknek szives figyelmükbe ajánlani. Az 1899-i XXXVI. t. c. és ahhoz kiadott végrehajtási utasi tás értelmében a korcsmárosok által fizetendő italmérési adó nem százalék, de fokozat (scala) sze­rint állapítandó meg. A fokozat kis és nagy községekbe 20, 40. 60, 80 és 100 korna. Kiveti a pénzügyőri biztos, illetőleg a kir. p. ü. igazgatóság. A mely korcs- máros a kivetésben megnyugszik, adóját a felszólamlási bizottság se le nem szállíthatja, se fel nem emelheti. De meg kell még em­lítenünk, hogy minden községre nézve meg van határozva — a lakosság számának alapján — a legkisebb összeg, a melynek az illető községtől — e címen — okvetlenül be kell jönnie. Es pe­dig minden 500 lakos után 40 koronának. Az 500 lakoson felül levő szám — ha csak a 100 at eléri — már 500-nak vétetik, úgy, hogy ha a községnek 500 lakosa van 40 koronát kell az ottani korcsrrárosnak, illetőleg korcsmárosoknak fizetniök: ha ellenben van csak 600 lakos, — már 80 koronának kell tőlük be­jönnie. — Nincsen szándékunk ez ellen kifogást tenni, mert ilyen esetben csakugyan kell elválasztó vonalat állítani, tehát ki nem ke­rülhető, hogy a kis szám miatt is már oly különbség álljon elő, mint akár 400 miatt. De ez az említett fokozat (scala) némely esetben igazságtalanságra vezel. Mert: Például tegyük fel, hogy egy kis községnek 80 koronát be kell adnia. Van benne két korcsmáros. Az egyikre — még pedig a kinek forgalma nagyobb — ki van vetve 20 korona. Ez természetesen belenyugszik, nem felebbez, tehát a bizottság nem emelheti; de kénytelen a másikra — akinek forgalma csekélyebb — a 60 koronát alkalmazni, hogy a 80 korona bejöjjön. Ez nagy igazságtalanság, amelyen csak úgy lehetne segíteni, hogy a fel­szólamlási bizottság fel lenne ha­talmazva a tulkevéssel megrovott korcsmáros adóját felemelni. — Vagy pedig akként, hogy már a kivetést is pontos kimutatás alapján, — a melyet lehetőleg magának az adóval megrovandó korcsmárosnak is alá kellene Ír­nia — egy bizottság teljesítené. Mert láttunk oly kimutatásokat, a melyekben az elfogyasztott ital- nemiiek feltűnően csekély meny- nyiségben voltak felvéve, mig el­lenben — kivált a kisebb for­galmú korcsmárosok általában oly kifogással állottak elő, hogy az ő rovásukra sokkal több van kimutatva, mintsem a meny­nyit elfogyaszthattak. Sokkal gyakrabban fordul elő azonban egy másik eset, a mely a bizottsági tagokat némi za­varba hozza. — Például: egy korcsmáros forgalmi kimutatása feltüntet körülbelül 10 vagy va­lamivel több hektolitert, egy má­siké 50-et; a méltányosság és a másokkal való összehasonlítás alapján italmérési adóját az előb­binek a legkisebb fokozatban 20 koronában — az utóbbiét a kö­vetkező 40 koronában állapítjuk meg. De most jön egy harmadik — például 40 hektoliter forga­lommal, 30 koronás fokozat nincs, tehát — melyiket alkalmazzuk rá ? A 20 korona kevés, a 40 sok; — ha 40 koronát rovunk rá, ő zúgolódik, mert nincs olyan forgalma mint amannak, a kire nem több mint 40 koronát álla­pítottunk meg; ha pedig 20 ko­ronát határozunk, a másik érzi magát sértve, hogy kisebb for­galmával is ugyanannyival van megróva. De ekkor a kincstár érdeke sem látszik eléggé figye­lembe véve lenni. — Ez leggyak­rabban fordul elő a 20 és 40 koronás fokozat közt, de előjön ez magosabbak közt is. Az sem felel meg nagyon a méltányosságnak, hogy a 100 koronánál magosabb fokozat nin­csen, mert nem lehetvén 100 ko rónánál többel megadóztatni a legnagyobb forgalomnak örvendő korcsmárost sem : ez a szegé­nyebbekkel szemben a gazdagab­baknak kedvez. Ezen természetesen akként le­hetne segíteni, ha a mostani ki­sebb 20—100 fokozatok közzé mindenütt beszúrnák a közbeeső — most hiányzó kerekszámokat — a 30, 50, 70, 90 koronás té­teleket; a legnagyobbakra pedig, a 100 koronán felül, még például 125, 150, 175, 200 koronás fo­kozatokat állapítanának meg. Ilyen intézkedések a méltá­nyosságnak felelnének meg és közmegnyugvással találkoznának. Matolai Etele. HÍREK. Az I. M. I. T. felolvasó estélye. Csak dicséretre méltó volt azon eszme, mely az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Ujhelyben rende­zett estélyében valósult meg. Ezen egyesület fennen hirdeti, hogy a zsidóságnak a magyarsággal telje­sen összeforni kell, hogy az igaz.i zsidó szivében a magyar érzés lakóz­zék. Az I. M. 1. T tehát ápolja és műveli a zsidó irodalmat magyar szellemben, kiváló magyar bibliafor­dításokat bocsát közre és felolvasó „J\)oriu leüélpapir, 50 leüélpapir és 50 boríték 1 KORONA Landesmann Miksa és Társa könyv-és papirkereskedésében. mi nincsen úgy. Kifelé, azaz délfelé dűl ugyan a Sátorhegy, de annak meg ellenkezőleg a kráter belseje felé kellene mutatni szakadék olda­lát, pedig a Hajagos és S.-Patak felé a legmeredekebb. De ezek csak íutó'agos turistás megfigyelések. Lehet, hogy az ötöshegy szórna, volt kráternek peremmaradványa, de akkor is a Várhegy nem a krá­ter közepén támadt, miként az a Zsólyomka forrása felől látszik, ha­nem a Sátorhegy vonalába esik s valószerüen ugyanannak a vulkános ajkulásnak hasadékján tódult ki­felé, melyen a Hajagos-, Sátor- és Várhegy egyeakint kitörtek valaha.* * A májuskuti hármaskuti, zsó- lyamkai völgyek, a Torzsás, Sátor­hegy szebbnél-szebb kiránduló- és sétahelylyel kínálkoznak. A hármas­kuti források épp oly kitűnők, mint a sátoraljai Anna-, József-kutforrá- sok. A villás szőlők- és jeles pin­* A dr. Szabd József által leirt kitódu- lás helyét, hol rhyolit ékelődött a zöld traehytba, nem találtam. Valószinüen be­építették az újhelyi uj honvédkaszárnya udvarába, de Spottkovszky tanár szőlő­jében van egy másik intrusio, hol zöldes puha trachyt ékelődött barna kőzetbe. A zöldes kő a levegőn megkeményedik és igen jó fehér építőkövet ád. czéikről (szomorodni, asszubor) csak az tud beszélni kinek része volt bennök. Olcsó az újhelyi piacz. Hetivásárokon mindent lehet kapni, a mi nyaralóknak kell. A nappalok melegséget mérsékli az erdős he­gyekről lefolyó üde erdei felszél, a hajnali és esteli órákat pedig kelle­mesekké teszi a Bodrog síkságáról feláramió siksági alszél. A Bodrog­ban (kocsin egynegyed-, gyalog félóra) hideg, a zsólyomkai omlás­ban kádfürdőket, Haoházon vasas Erdőbényén timsóst, Szobráczon glaubersavas kénfürdőt lehet kapui. Mindez közel van Ujhelyhez. Közel van Kassa, Ungvár, a Vihorlát, Lemberg (8.óra), Krakkó (12 óra), a Tátra, a Tisza, Helmecz, Lelesz, Szentes és Karosa román stilü tem­plomával. Közel vannak a vinnai, jeszenői, kövesdi, füzeséri, regécz-i várromok, szóval Ujhelyben fővárosi ember igen kellemesen és olcsón tölthet 6—8 hetet; kivált beteg, vézna gyerekek üdülnek föl és kap­nak erőre hamar az újhelyi hegyek között. Azért, ajánlom Ujhelyt és vidékét a turisták és üdülők figyel­mébe. Itt bizonyára többet talál, mint Tokajon habár a tokaji hegy a Bodrog és Tisza síkjával szintén vonzó tájék. (Folyt köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom