Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-20 / 15. szám

15 szára (6) FELSOMAGYARORSZAGIHÍRLAP Szombat, február 20. kai őrizni is kell. Nálunk, a mi gyarmat viszonyunkban ez a te­her nincsen, mi magunk tartjuk fenn közlekedésünknek, e lecsa póló szivattyúknak összes terheit, költségeit. Fizetjük közlekedési eszközeink és forgalmi eszközeink összes megteremtési és fenntar­tási költségeit, vasutat, póstát, közutakat stb., hogy azokon az idegen iparáru, mely a mi ipa­runk vesztére tör, reánk nézve ingyen, a mi költségünkre és ter­hűnkre besétálhasson a consum területre. Mi a saját terhűnkre és költségünkre vagyunk Auszrtia gyarmatállama, és ebben a sze­rencsétlen helyzetben a világ egyik más állama sincsen. Az erősebb iparú Ausztria mel­lett a mi iparunk nem tejlődhe- tik, hanem igen természetesen a két állam közt lenálló szabadke­reskedelem folytán, Ausztria ipar­termékeinek behozatala a népes­ség szaporodásával és igényeinek növekedésével évről-évre nagyobb lesz, mi pedig milliárdot megha­ladó idegenben kifizetett tőkévei leszünk progressive szegényeb­bek. No és ez a viszony nem együttélés, nem symbiosis, hanem kifejezetten élősködés, hol a szen­vedő gazda mi vagyunk. Természetes, hogy e szeren­csétlen viszonyon csak az segit hét, ha a parasitát lerázhatjuk nyakunkról és attól menekülni igyekszünk. Ennek csak egy módja van : Az önálló gazdasági berendezke­dés. Még pedig önálló bank és a vámsorompó. Természetes, amint mi gazda­sági életünk önállóságához ju­tunk, a természetes fejlődés óri­ási fellendülésében oly arányban, amint mi gyorsan és rohamlépés­sel fogunk erősödni, éppen olyan mértékben, ahogy mi fejlődünk, fog visszafejlődni, gyengülni Ausz­tria, mint ahogy visszaesik a bő­séges emlőtől elválasztott pufók csecsemő. Es ez az, ami Ausztri­ának fáj és ezért nem akarja megadni soha sem a mi fejlődé sünk eszközeit, a mi gazdasági és politikai függetlenségeket Ezt előbb-utóbb úgy kell kivívni, ki­kik a Magoshegy erdejében a tila­lom ellenére eprészgetnek és a kö zeli hármaskúti völgyben költik el falat kenyerüket. Tudja azt jólelkü csősz, hogy igen szegény lánykák, nem is veszi el tőlük ezt az egy­két csupor epret, málnát vagy tinoru- gombát. A Magosnak a Zsolyomka8 cser­mely felőli oldalán szintén két ös­vény vezet szőilők közölt a hegyre. Egyik a Magos ereszkedőjének haj­latában, a másik a Borzhegyre me net egy szőllőn (hid a Zsólyomkán és zöldre festett rácsos kapu) ke­resztül. Kalauz nélkül azonban príma vista ne menjen senki a Magosra, ha mindjárt megengedik a szőllő- tulajdonosok az átmeneteit, mert a szőilők felett áthatolhatatlan bokor zat, majd erdő következik, mely a kilátást elzárja s a tájékozódást a begyepesült, sok helyen megszakadt ösvényen lehetetlenné teszi. En három Ízben tévedtem el a Kis Magos és a Borz előhegyek erde­jében. így van ez a Torzsás felmenőjén is. A mint a cserjésből kibontako­zunk, csak a felső végében vesszük • • Nevét az omlástól (orosszul szlom) kapta, mert mély árkot vájt a Magosnak murvás málladékába, küzdeni, mert az ölünkbe hullani nem fog soha. A tételes törvény adta ke­zünkbe a fegyvert, hogy a bank­közösségtől 1911. évben szaba­dulhatunk. A vámközösségtől pe­dig 1917-ben menekülhetünk csak. A magyar nemzet közgazdasági életének évezredes történelmében világraszóló két forduló ponl ez. Mentül közelebb jutunk hozzá, Ausztria annál nagyobb erővel, erőszakkal és cselvetéssel fog ellene küzdeni és úgy látszik saj nos, ellenünk less mindig az Ausztria érdekeit védő császári akarat is. Es mi most a nagy küzdelem első élethalál harcánál veszünk össze magunk között. Mély fáj­dalommal tölthet el minden ma­gyart, hogy a bankközösség meg szerzésénél a 67-es pártok nin­csenek velünk! Egységes erővel könnyebben kiküzdhetnénk a nemzeti bankot. De hogy éppen most dobnak be íiizcsóvát, mely a koalícióba lépett pártok erejét szétrombolja, az nem csak könnyelmű, de lel­kiismeretlen és hazafiatlan dolog, vagy akna, mely pokoli ravasz­sággal van odavetve e szegény nemzet alá. En úgy látom akna ! A mér­hetetlen óceánok leghatalmasabb Leviathánját a Petropawlowszki admirál hajót pozdorjává törte egy 80 kg-mos akna. Pedig en­nek a vaskolossusnak bordája valamivel erősebb volt, mint a magát már-már túl élt koalició roskadozó összetartó abroncsai. A baj, amely egy komolyahb robbanással előállhat kiszamitha- tatlan nagy lehet. Veszedelmes akna lelett jár politikai gályánk! Tehát mindenki résen legyen ! Kijátszák a várost. — A vámnál szedik a piaci helypénzt. — A piac drágasága az, amely ellen oly gyakran panaszkodtunk már — hiába, A kofák arcátlan­sága tulteszi magát minden tör­vényes intézkedésen és hiábavaló az ellen a legszigorúbb intétke­észre, hogy széles erdős völgy vá­laszt el még a Magoshegytől, mely innen nézve egészen különálló hegy­nek látszik. Mivel a Torzsás mint valami feihányt sáncz öleli körül (a város és Bányácska falu felől) a Magost, keletre fordulunk s oldalt vágunk neki. Körülbelül 100 in. a tetejétől sürü haraszt és cserjéssel kell lépésről-lépésre megbirkóznunk, majd hónaljig érő kórók és bokrok következnek. Nevezetesen farkas­bogyó, hólyagos mogyoró, ökörfark­kóró, málna, eper, szederbokrok sok róka és feeskefarku pillével. A talaj sima, gyepes, följebb gidres- gödrös lesz. A legurult trachyt-da- rabok mindinkább nagyobbak, a lyukak, gödrök körülöttük sűrűbbek és mélyebbek lesznek. Vigyázni kell, hogy a szikla sima lapjáról le ne csúszunk, vagy lábunk valami gödörben ki ne ficzamodjék. Végre elmaradnak a cserjék, letörpülnek a bokrok és helyüket szebbnél szebb virágok foglalják el különösen a lyth- rumok, kecskedisz orchydeák, ge- nisták, epilobium, bogánes és kos­borfélék, szironták, campanulák és ernyős virágoknak válfajaiból. Kö­zel a tetőhöz üieges beszakadást látni. Azon felül már gyorsabban lépkedhetünk és csakhamar elérjük a jelző póznával jelölt gyepes kes­dés is. Erről az oldalról tehát kárbavész minden fáradság a piaci drágaság megszüntetésére. Bele is törődtünk hát a változhatat lanba és már csak azon igyekez­tünk, hogy legalább más oldalon hiúsítsuk meg az amúgy is elvi­selhetetlenné vált piaci áraknak még drágábbá tételét. A piaci helypénznek a vámnál való szedése volt az, mely szin­tén nagyban járult hozzá a piaci árak óriási emelkedéséhez. Hogy miért? azt elmondtuk már nem egyszer, de elmondjuk most újra is. Egy szerencsétlen intézkedés folytán — másnak a legjobb aka­rattal sem nevezhetjük — a heti­piac el van szórva a város külön­böző részeiben. Ha már most a vámoknál szedik a piaci helypénzt, nagyon könnyen megeshetik, hogy egy falusi ember többször fizet vámot. A falusiak nagyon ritkán hoznak egyféle eladni valót, ha­nem rendszerint többfélét, mint például szárnyast, tojást, vajat, zöldséget, stb. A vámnál termé­szetesen a lefizetett helypénz eile • nében csak egy cédulát kap s mert a városban különböző áruit több helyen kell elárusítania, az ellenőrzés alkalmával csak egy helyen tud cédulát felmutatni, a többi helyen újra meg kell fizet­ni a helypénzt. Magától értetődik, hogy a falusiak ezt a többszörö­sen fizetett helypénzt a közönsé­gen szedik be s igy az amúgy is méregdrága piaci árak még ma­gasabbra szöknek. Örömmel fogadtuk tehát, mikor a legutóbbi piaci bérletnél a bérlő­vel szemben szigorúan kikötötte a város hogy a piaci helypénzek csak a piacon szedhetők és azoknak a vámnál való szedése szigorúan tilos. Azt hittük, hogy ezzel az intézkedéssel elértük végre a piaci árak csökkenését.így is volt. — de csak egy ideig. Biztos ér­tesüléseink vannak arról — és ezt tanukkal is készek vagyunk iga­zolni, — hogy a piaci hely pén­zeket újból a vámnál szedik és igy az újhelyi piaci árak újból veszélynek vannak kitéve. Felhívjuk tehát az illetékes körök figyelmét erre a tart'ia­kény tetőt, mely hét lépés széles és 24 lépés hossza Bányácska felé lehajló, három oldalról igen mere­deken felnyúló laposság, Egy pár kopott bogáncs-kóró teng-leng a széljárta tetőn s minduntalan feeske­farku és kardos pillangó vetődik fel napos, kiszikadt pázzitjára. A kilátás eléggé tetszős, mert Sátoraljaújhelyen kívül Sárospata­kot, Szerencset hét falut, a Rony- vának vályuformáju völgyét és a Bodrognak szigetekkel (Auen) tar­kított rÓDaságát, a Yihorlatot, a Szigethegységet, a tokaji hegyet, a sovár-tokaji hegységet lehet hama­rosan megpillantani. Abból a rorakráterből azonban mely a Zsólyomka fejénél oly gyönyörű körképnek tetszik : — innen a tető- ről nem látszik semmi. Amonnan nézve a Magos, a Borhegy, a Sátor­hegy, a két Kopaszka és a Várhegy csakugyan körben állanak. A Magos­hegy tetejéről, ellenben, háttal Uj- helynek fordulva, csupán két hegy­sort és két mélyedést látunk. Az egyik a karcsú a Hajagos, a lecsa­pott tetejű és oldalú Sátorhegy és Várhegy vonulata mely a Fekete és Somló folytatásának látszik, a má­sik hegyvonalat a Magoshegy és a két Szár vagy Kopaszhegy egészí­tik ki. A két vonal között mélyedő tatlan állapotra, mely azonkívül, hogy tiltott dolog, még az amúgy is rossz hetipiaczunk teljes tönkre­tételéhez fog vezetni. Valóságos háborút indítottunk a régi bérlő ellen azért, mert a vámnál szedte a helypénzt és ezáltal elriasztotta a falusiakat az újhelyi piactól és megdrágította a piaci árakat; nem tűrhetjük hát a mostani bérlőktől sem azt, amit a másik bérlőnél — igen helyesen — megengedhetetlennek tartottunk. Sürgős vizsgálatot és szigorú ítéletet kérünk ez ügyben, mert a város érdekeinek kijátszása büntetlenül egy pillanatig sem maradhat. t SZÍNHÁZ. Nyolc-tiz nap múlva már abban a kiváló szerencsében részesülünk, hogy Polgár Béla ur társulatával bevonul városunkba. Előre is félünk már attól az élvezettől, melyet ez a társulat fog nyújtani nekünk de ugylátszik fél a közönség is, mert f. hó 18-án a következő beadványt intézte Dókus Gyula alispánhoz, mint a sziniigyi bizottság elnökéhez : Sátoraljaújhely város t. sziniigyi bizottságához. Méltóságos Elnök Ur! A lefolyt színi saison siralmas emlékeket hagyott hátra. Polgár igazgató nem látszik törődni a jobb közönség igényeivel, mert látszólag csupán anyagi előnyeinek fokozása képezi egyedüli célját. Nem elég, hogy a szerződésesnél kisebb társulattal és kisebb zene­karral vonult be, de emelett ugv a zenekar, mint a társulat szer­vezése a legkirívóbb hiányokat tüntette fel. Énekesnője egyáltalán nincs a társulatnak, nincs teuorista. A komikus szerepkör betöltése a leg­elemibb igényeket sem elégíti ki. És jóllehet a sajtó mindezen hiá­ny okra rámutatott, a t szinügyi bizottság semmit sem tett e hiá­nyok orvoslására. E városnak elég nagy ssinház- látogató közönsége van, amely eléggé intelligens ahoz, hogy Pol­gár ur jelenlegi társulatának min­deme hiányait felismerje, arai által jogosu tságot nyert ahoz is, bogy e hiányok orvoslását és a vöigyü’et egyik délnek S.-Patak felé nyílik, ez a Zsóiyomkának be­vágott csermely völgye; a másik észak felé Rudabányácska felé lej­tősül s a Torzsás völgyzugát, a hármaskuti (Potocska csermely) és lázi (Fehérpatak) erdős horpadáso­kat foglalja magaban, A két vonu­lat közé ékelődik a Kis-Magos és Borzhegy, a Nagy-Magos és Hajagos a Sátorhegy felé, melyek felülről nézve a Magosról és a Hajagosról, legurult omladékkövek halmazának látszanak, a mint a Torzsa3 patkó- formájú nyúlványa is a Magos de­rekához tapadt föidnyelvnek látszik. A mikor t. i. a Ronyva völgye a bodrogközi szaimáta-tengernek öble volt, akkor ez a Magoshegy öt vagy hatkupu sziget lehetett, és a Feke­tehegy rhyoüts andezit szigetével együtt talán iker-szigetet alkotott. Akkor a radváuyi és Hosszupatak tuffás mélyedékje is el volt öntve s igy az ikerszigetet keletről és észak felől a ronyvai öböl, nyuga­ton a radvány-hosszupataki tenger- szoros vehette körül. Ebbe a ten­gerbe nyúlt be a Magosnak Torzsás földnyelve. Határozott kráterformának látszik azonban a Magoshegy trachyt-cso- portja a Sátorhegyről. (Folyt köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom