Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-03 / 10. szám
10 seájn (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda február 3. Es az ő szive megnyílt a kisgazdák számára. (Mozgás.) Igen szép, megható szavakban ecsetelte a kisgazdák rettenetesen súlyos terheit, felolvasta Szeremlei könyvéből, hogy Kiss András és Nagy Péter hány száz meg száz koronát fizetnek a néhány holdnyi birtokuk után. Ez nagyon szép, nagyon, nemes, nagjron gyöngéd lélekre valló eljárása Sándor Pálnak, de ha jóhiszemű lett volna kötelessége lett volna megmondani azt is, hogy az ő általa támogatott kormányok évtizedekig tűrték, hogy a szegény magyar kisgazda ily vérlázitóan sok adót fizessen és kötelessége lett volna azt is megmondani, hogy e javaslat folytán pedig, ha ki sem igazítják a katasztert, akkor is az a kisgazda legalább 30 százalékkal kevesebb adót fog fizetni, mint eddig. De nem tette meg, mert nem volt annyi jóhiszeműsége, hogy az igazságot teljesen elismerje. Es Sándor Pál, hogy a kisgazdákat még jobban megnyerje a maga ügyének, még tovább magyarázta a kisgazdák szenvedéseit és igen helyesen mutatott rá e közben arra is, hogy mily helytelen Magyarországon a földbirtok elosztása, hogy mily aránytalan Magyarországon a nagybirtokoknak, a latifundiumoknak a kisbirtokhoz való aránya, viszonya. Ez igen szép, helyes, hogy elmondta, de ha jóhiszemű lett volna, talán először is arra kellett volna gondolnia, hogy az ingó vagyon sincs valami arányosan elosztva Magyarországon. (Igaz ! ügy van !) Hogy az ingó tőkének épugy vannak latifundiumai és törpebirtokai. (Igaz ! Úgy van 1) Sándor Pál: Nem tagadom. Búza Barna: De nemcsak azt kellete elmondania, ha jóhiszemű lett volna, de köteles lojalitással el kellett volna ismernie, hogy roig azok a kormányok, a melyeket ő támo gatott, ennek a helytelen birtokelosztásnak javítására semmit sem tettek, addig ez a kormány törvényt készített a birtokparcellázásról; ez a kormány a múlt évben is 90.000 hold kötött birtokot parcellázott a kisgazdák közt és ez a kormány az idei költségvetésbe is, az ezutáni költségvetésekbe is e törvény alapján évenként 10 milliót vett és vesz fel e célra, hogy a helytelen birtokelosztást javítsa, a kisgazdák javára a birtok elosztást egészségesebbé tegye. (Úgy van !) Mindazokból, a miket Sándor Pál elmondott, jóhi- szemüleg csak azt a konzekvenciát lehet levonüi, hogy miután eddig minden kormány elhanyagolta ezen bajok orvoslását és miután ez az első kormány, mely ezeken a bajokon, a mennyire a körülmények engedik és lehetséges, segíteni igyekszik, tehát ő a többi kormányokat elitélve, ezen kormányt támogatja. (Felkiáltások : Isten ments !) Búza Barna: Mondhatom, hogy tartom magamat a magyar ipar és kereskedelem olyan jó barátjának, olyan lelkes hívének, mint Sándor Pál, Kell is tartanom, mert jüggetlenségi párti ember vagyok, és meggyőződésem az, hogy Magyarország függetlenségének legbiztosabb, sőt egyedül lehetséges útja az, ha a magyar ipari termelést odáig fejlesztjük, hogy a magyar belső fogyasztás szükségletét teljesen fedezni tudja. (Helyeslés.) Ez fogja jelenteni nálunk a függetlenségét, mert akkor nem szorulunk többet gazdaságilag Atisztriára. Es ha én ezt hiszem és vallom, akkor képtelenség azt gondolni, hogy én az iparnak, az ipar fejlődésének és a mi ennek feltétele, a kereskedelem fejlődésének ellensége vagyok. Egyenes ráfogás és roszhiszemü ferdítés, ha azt mondják, hogy az iparnak és kereskedelemnek ellensége ez a párt, mely az iparfejlesztési törvényt megszavazta ... Farkasházy Zsigmond': A szubvenciót 1 (Zaj.) Búza Barna: . . . mely évenként milliókat és milliókat fordít az iparnak és kereskedelemnek támogatására és fejlesztésére. (Igaz! Úgy van !) Roszhiszemü izgatás ez azok részéről, a kik kicsöppenve a hatalomból, abban reménykednek, hogy valahol megint zavaros támad és abban a zavarosban megint halászhatnak és hogy ezt a zavarost előidézhessék, az iparost és a kereskedőt a földmivelő ellen uszítják és lázitják. Pedig ismét rátérek erre, ezzel teszi a legrosszabb szolgálatot Sándor Pál az iparnak és a kereskedelemnek mert ez az akció feltétlenül kel), hogy ellenakciót szüljön (Igaz ! Úgy van !) Már most gondolja meg Sándor Pál mint hadvezér, ha mi jól tudjuk, hogy Magyarországon ma a lakosság 70 százaléka él a földmivelésből és 17 százaléka iparból és kereskedelemből, micsoda hadvezér az, a ki a 17 százalékos hadseregét a 70 százalékos hadsereg ellen akarja háborúba vinni ? (Igaz ! Úgy van !) Jóakarója-e az iparosnak és a kereskedőnek az, a ki a földmivelő ellen harcba akarja vinni és ezzel provokálni akarja, hogy a földmivelő azután védekező harcba lépjen az iparossal és a kereskedővel szemben? Ki huzza majd itt a rövidebbet? Ki a gyengébb fél, a földmivelő vagy az iparos és a kereskedő ? Mikor Sándor Pál az iparost és a kereskedőt harcra tüzeli a fóldmivelés ellen, akkor én azt olyannak nézem, mint mikor Györgye királyfi a kis Szerbiát háborúra akarja tüzelni Magyarország és Ausztria ellen. (Zajos helyeslés és tapsé) Nem az a barátja az iparosnak és a kereskedőnek, a ki mindig azt mutogatja neki: nézd a te rovásodra, a te ellenedre a földmi- velőt támogatják. Nem az a barátja, a ki mindig az ellentétet igyekszik kiszínezni, előtérbe hozni, hanem az, a ki azt hirdeti, azt akarja megvalósi tani, hogy a gazdasági életnek három ága, a fóldmivelés, ipar és a kereskedelem becsületes harmóniában, a mint kell, az ország érdekében, egymást megértve, egymást kiegészítve működjenek és igyekezzenek megvalósítani Magyarország gazdasági jólétét és boldogulását, (Elénk helyeslésé) T. képviselőház! Röviden végzek és ki kell jelentenem, hogy hajlandó vagyok abba belenyugodni és elfogadni azt, hogy a pénzintézetek által nagyon sokat kifogásolt az a 21. §. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra vonatkozólag, a mely, ha a bankráta 8 százalék, a J százaléknál magasabb kamatszedést i5 százalékkal sújtja, eltöröltessék. Mellette vagyok ennek azért, mert először ennek a rendelkezésnek a gyakorlati megvalósítását igen nehéznek tartom, másodszor azért, mert, hogy a hitelkamatláb oly magas Ma gyarországon mindennütt, ennek nem a vidéki pénzintézetek az okai, akiket ez a javaslat épe?i sújt, hanem okai elsősorban a fővárosi pénzintézetek, a melyek kiszipolyozzák a vidéket és olyan magas kamatot szednek, hogy most is, midőn a bankkamatláb csak y százalék, a fővárosi intézetek 5, 5 és fél és 6 százalékra adják a vissz- leszámitolást a vidéki pénzintézeteknek. De különösen azért nyugodnék bele ennek a szakasznak az el tot lésébe most, mert én szerintem inkább van helye egy ilyen rendelkezésnek az uzsora-törvényben, mint ebben a törvényben és könnyebben is vihető keresztül ebben, vagy a szövetkezetekre vonatkozólag megalkotandó törvényben. (Hnlytslés.) Én azon bizalomból mennék bele ezen szakasznak az elejtésébe, hogy ez a két törvényjavaslat, a mely égetően szükséges, mert igazán napról-napra pusztító visszaéléseket akadályozna meg, az uzsoratörvényjavaslat és a szövetkezeti törvényjavaslat minél előbb a ház elé kerüljön és azokat a bajokat, a melyek ez a rendelkezés csak hiányosan orvosolhat, teljesen meg fogja szüntetni, Még egyet vagyok bátor befejezésül megemlíteni: Yázsonyi Vilmos t. képviselőtársam és többen mások is igen erősen hangoztatták azt és hangoztatják az ő kiküldött ügynökeik a vidéken . . . Bródy Ernő; Nincsenek ügynökeink ! Búza Barna: Hát nem Vázsonyi, hanem a társaság, a szövetkezet ügynökei. Azok az ügynökök s vidéken is hangoztatják, hogy menynyivel több adót kell fizetni Magyarországon, mint Poroszországban. Nem akarok e felett vitatkozni. Megengedem, hogy aránylag Magyarországon egyeseknek sokkal kevesebb a jövedelme és nagyobb a terhe, mint Poroszországban. Meg van ennek a természetes oka. Poroszország hatalmas, nagy, gazdag állam, mi pedig kezdő, szegény, részben fejlődő; de még most is gyarmati helyzetben levő ország vagyunk. A ki csak ebből a szem pontból fogja fel egy országhoz való tartozását, a kinek az az irányadó, hogy hol a jövedelem és hol kevesebb a teher, (Elénk helyeslés a középen.) a ki iiyen szem pontból hasonlítja össze a maga hazáját idegen országokkal, annak számára, én azt hiszem, nyitva áll Magyarország határa. Ha kevesebb is itt a jövedelem, ha több is itt a teher, én azt hiszem, hogy a magyar nemzet mégis itt fog maradni ebben az országban, mert ez a mi hazánk. Bródy Ernő: A kvótaemelés! (Zaj. Elnök csenget.) Búza Barna : T. képviselőház 1 En szerintem jóhiszemű magyar embernek, ha azt látja, hogy az ő hazájának, az ő polgártáisainak az anyagi helyzete sokkal gyengébb, mint más országoké, ha azt látja, hogy polgártársai kevesebb jövedelmet húznak és több adót fizetnek, mint más, boldogabb országok polgárai, ebből egy jóhiszemű embernek sem szabad azt a következtetést levonnia, hogy ezekkel az adatokkal, ezekkel az összeállításokkal kiálljon a nép elé és lázitsa a népet saját hazája ellen, (Elénk helyeslés.) hanem jóhiszemüieg csak azt a következtetést lehet ebből levonni, hogy, ha gyengék vagyunk, ha kevés a hasznunk és sok a térnünk, hát dolgozzunk vállvetve, becsületes munkával, hogy a mi hazánk is fel tudjon emelkedni azon nagy, gazdag kulturállamok magaslatára. Nekem ez az elvem, nekem ez a programmom és ebben a meggyőződésben fogadom el a javaslatot. (Elénk helyeslés és éljenzés. Szónokot számosán üdvözlik.) A mi parlamentünkből. — Városi közgyűlés. — Hoszu — de nagy részben fölösleges — viták tették élénkké Sátoraljaújhely város hétfőn, f. hó 1-én tartott rendkívüli közgyűlését. A cserepes korcsma bérleténél, a ^Kegyelet“ temetkezési vállalattal kötendő szer* ződés tárgyalásánál, a helyettesített tisztviselők díjazásának megállapításánál és a villanyvilágítás ellenőrzősére kiküldött bizottság jelentésének tárgyalásánál kerekedtek nagyobb viták. De a leg szenvedélyesebb és mondhatni tán a legegyöntetübb vita a villanyvilágítás ellenőrzésére kiküldött bizottság jelentésének tárgyalásánál volt. A bizottság ugyanis nem térhetvén már ki a világítás ellen állandóan felhangzó jogos panaszok elől, foglalkozott a panaszokkal és — miután hivatalosan is megállapította a panaszok jogosságát — megtette azok szanálására a maga javaslatait. De a képviselőtestületben sem volt még példa oly egyöntetű állás- foglalásra, mint e tárgynál. Az összes felszólalók — kerülve ugyan minden szenvedelmes kifejezést — a legerélyesebb hangon szólaltak fel a villanyvilágításnál utóbbi időben tapasztalható tarthatatlan állapotok ellen és a képviselőtestület jelenvolt összes tagjai egyhangúlag fogadták el a jelenlegi állapotok javítását célzó, a bizottság által előterjesztett javaslatokat. Megállapítható tehát, hogy a gyűlés nem volt hiján érdekesebb mozanatoknak és hogy a képviselőtestület jelenvolt tagjai igyekeztek az eddigi szokással szakítva, lehetőleg alaposan megvitatni minden egyes tárgyalásra kerülő ügyet. De megállapítható az is, hogy a képviselőtestület tagjainak nagy része, még mindig a régi indolenciával viseltetik a város ügyei iránt, mert a legutóbbi gyűlésen is csak mint- egy 40 képviselőtestületi tag volt jelen, mig a többi mintegy 90 tag hiányzott. De reméljük, hogy már eddig is mutatkozó javulás tarlós lesz és ez esetben még megérhetjük, hogy a városi gyűléseken a képviselőtestület tagjainak legalább a fele fog részt venni. A nem minden érdekesség hiján levő gyűlésről különben az aiábbiakban számolunk be részletesen : Megnyitás. Ezúttal kissé nehezen gyűltek össze a képviselőtestület tagjai 03 igy csak három óra után nyithatta meg Kiss Ödön h. polgármester a közgyűlést, melyen jelen voltak: Szedlák János, Tóth András, Leize- rovics Abrahám, Kapu Gyula, Bá- nóczy Kálmán, dr. Gombos Gáspár, Lipschitz Adolf, Ligeti Ignácz, Krausz Lipót, Kroó Gyula, Vadászy Antal, dr. Lichtenstein Jenő, Jelenek Adám, Halász József, Kincsessy Péter, Ma- tolai Etele, Horváth József, Horváth Gyula, Gáthy Géza, Móré Dániel, Bessenyeyr István, Isépy István, dr. Búza Barna, Rose József, Némethy Bertalan. Hajyial Dezső, Kádár Gyula, Hericz Sándor, Armágyi János, Túrái János, Alexander Vilmos, Lef- kovics Jakab, Kovalcsik János, Szől- lősy Arthur, Külics János, Ambrózy Ágoston, Hornyai Béla, Fuchs Jenő, Miklósy István, Juhász Jenő, Zom- bory János képviselőtestületi tagok és a tanács tagjai közül; dr. Reic- hard Salamon, Pataky Miklós, Schmied Lajos, Szőllősy Sándor, Pataky Miklós, Mitrik Mihály, Rak- mányi Jenő, Farkas Andor, Bogyay Béla és Kérészy Gyula. Pro Calabria. A polgármester jelenti, hogy az olaszországi földrengés áldozatai javára indított gyűjtés eredménye 593 kor. 22 fillér és a város által megszavazott 200 korona, melyet egy Összegben beküldettek a budapesti központi segélybizottságnak. Jelenti egyúttal, hogy újabb adomány érkezett, amennyiben a közkórház 50 koronát küldött be, amely azon-ban, miután elkésetten érkezett, csak külön volt felküldhető. Apróbb ügyek. Elhatározták, hogy a városi alapokat és gyámpénztári pénzeket az összes újhelyi pénzintézeteknél az alaptőke arányában 4 és fél százalékos kamat mellett helyeztessenek el. Házi és gyámpénztárak 1908. utolsó negyedéről felvett jegyzőkönyveket tudomásul vették. A városi kőbányának 1800 korona a városi fogatnak és temetőkocsinak 1500 korona kikiáltási ár mellett nyilvános árlejtésen való bérbeadását határozták el. A cserepes korcsmát 1200 korona évi bérért újabb 1 évre bérbeadták az eddigi bérlőnek, — kimondottak azonban, hogy a bérlet lejártával az épületet korcsma céljára többé át nem engedik.
