Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-09 / 46. szám
Tizenkettedik évfolyam. 46. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, junius 9. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLA1 ETELE. Ür. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Pár szó a szegényügy és betegápolásról, (M) Sokféle módon nyilvánul már nálunk is, mint más orszá gokban a jótékonyság iránti érdeklődés. Szegények, gyermekek és betegek gondozása nagy léptekkel halad — azért talán éppen most volna annak ideje, hogy egymást a jóban még buzdítsuk s egyúttal a hiányokra is reá mutassunk. Fájdalommal kell tapasztalni, hogy alig egyszer egy évben olvasunk a napilapokban oly cikket, mely a meglevő egyletek dolgait, ügyeit ismertetné, a Gyermekliga nagy sikereit hirdetné, a privát kórházak és szegényházakat, menházakat említené, azok céljait előmozdítaná nyomtatásban is, pedig a sok kitűnő újságok nagyot lendítenének a szegényügyen. Hiszen elférne a politikai jelentések és az egyéb napi újdonságok mellett néha egy pár jótékonyan buzdító szó és nagy hasznot hajtana a példája által is, a tehetséges és szorgalmas ujságiró, aki úgy is hivatásánál fogva a többi ember művelődésére szolgál — könnyen áldozhatna az ő tehetségéből egy A hínár csókja. Irta: Zsoldos László. A Duna partján sétáltam a halkan zizzenő nyári alkonyatba», hallgatva a tücsök csirpelését s a békák brekegését, amely a kőhajitásnyira sötétít) kicsiny szigetiül, húzódó nádasból zsongott ritmikusan felém. Amint igy lassan álmodozva men degélek, a nedves fövenyen egy- szere csak előttem terem szapora ugrándozással egy zöld béka. A lábam előtt megállt és én, tisztán láttam, hogy kidülledt szemével reám tekint. Igen szeretem áz állatokat s azért én is megállottám egy pilla natig, farkasszemet nézve a békával a suttogó félhomályban. A kis állat pedig, nekibátorodva jóindulatú fellépésemtől, nagyot ku ruttyolt. Aki érti az állatok hangját, mint ahogyan — talán nem dicsekvés ha mondom, sok évi megfigyelés után nekem sikerült megérteni, — annak ez a kuruttyszó körülbelül ezt jelenthette: — Tisztelt uraság, mit keres itt este a Duna vize partján ? Nem akartam rossz nevelésűnek látszani, tehát — nem ugyan brepár tollvonást a szegényügy és betegügynek is. Az a jó, ami történik az országban soha sem lehet elég nagy hangon hirdetve, — mert csak úgy vonz követőket maga után. 100 forint csendben, titokban — túl szerényen adva, nem ér annyit, mint 10 írt hirdetve a célt amiért adták, lelkesítve mást is, nyerve utánzókat. A beteg ügy lalun különösen figyelemre érdemes és ebben úgy mint másban jó a külföldet utánozni, annak művelődését — ápolási systemáit. Angolországban vannak az úgynevezett falusi ápolónék, fővárosunkban is vesznek 4 oszt. végzett leányokat ápolónénak — de falun még nincs semmi segítségünk ! Mint a franczia mondja a jobb, mindég ellensége a jónak s ezért, ha nem tehetünk meg mindent — tegyünk azért mégis valamit I Ha egy faluban 5—6 olyan beteg van — aki minden másodnap egy kis kezelésre számit — kikhez forduljon ? — Az orvos nem lehet naponta minden egyes sebmosásnál és kötözésnél jelen, azért örülne, ha volna neki ott helyben egy segitő keze, kegve, hanem a magam emberi beszédjén, — ezt feleltem neki a kérdésére : — Béka barátom, én festő vagyok és hangulatot keresek itt este a Duna vize partján. — Hangulatot? brekkent vissza csodálkozva a zöld jószág. Es olyan furán ugrott szava mellé, mintha csak azt akarta volna jelezni ezzel az ugrással, hogy nevet rajtam. Hangulatot? tisztelt uraság? Bosszúsan pillantottam a konfi- dens állatra és toppantottam a lábammal. — Ej, hát csufolódni akarsz velem ? Az eleven zöldség megszeppent. Dehogy akarok ón csufolódni veled jó uras ig I Csupán egy titkot akarok elárulni neked, ha meghal- gatod. A titok az, hogy itt a nádas szélén a hínárban (s e szónál kissé balra ugrott a viz partja felé) már a nyár elseje óta fekszik egy sárga hajú leány, — Mit beszelsz ? szóltam közbe izgatottan, de a béka nyugodtan folytatta : — Igen, sárga hajú. Vagyis tulajdonképpen már zöld hajú, mert akinek elmagyarázna havonta vagy hetenkint egyszer a kezelést. A kórházak általában nem a legszegényebb népnek érhetők el, ott 1—2 hétig is alig tartózkodhat egy szegény, mert hiszen faluja is nehezen fog érte fizetni, egyszerűbb alapon pedig ma már nem lehet kórházat épi teni és fenntartani. Egy modern kórházra költött összegekből ki kerülne 10 szegényeknek való szalmafedeles kórház, de mivel csakugyan hátra felé nem szabad haladni — tehát haladjunk előre — legyen ez is és az is. De hol is van ma nálunk igazán szegényeknek való kórház, van talán néhány privát ? Az egyszerű kórházban persze lehetne olcsó napi dij is, mert az a szegény, aki úgy is szalmán feküdt előbb, utóbb sem vágyik — az alatt mig beteg, — palotában feküdni. A meddig azonban nincs nekik helyük a kórházban, legalább legyen ápolónéjok otthon is. Ha a bába képzés 6 havi cursust igényel, a sebek kezelése cursusát és esetleg első segélyt nyújtó curzust is elsajátíthatnák néhány hónap alatt az arra vállalkozó nők. Ez ismét egy társadalmi aktió lehetne, a mely bizton az összes orvosok helyeslésével találkozna. Hiszen ők, akik a világon a legszebb célnak szolgálnak,- hálásak volnának, ha segítséget találnának legalább azokban a falvakban, ahol intelligencia lakik, ahol önálló nők vállalkoznának a nép körül 1—2 asszonyt taníttatni, ruházni vagy saját személyzetök közül egy- kettőt ezen a téren képeztetni! A sok kártékony kuruzsoló ellen is ez volna az egyetlen orvosság, mert természetesen egymásnak tanácsolnak, ahogy tudnak, ha nincs okosabb tanácsadójuk. Ép ezért hinnének legjobban egy közüllök való parasztnak, ki nem mindég teljesen megvetendő, mint ápolónő ! Hiszen úgy is kuruzsol minden faluban legalább 10 asszony, hát legalább helyes módon ápolgas- son. Aki foglalkozott a néppel az azt is tudja, hogy csak addig nem iogad tanácsot a nép, ameddig a tanács neki pénzbe kerül, de hálásan fogad tanácsot, ha ingyen kapja — mindég ! Nőegylct is van sok, miért ne fogadná programmjába a betegNagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. hazai ipartelep. Évi gyártás 30000 hl. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és ________________________ Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak._____________________________ Lapunk A oldal. odalent minálunk mindent zöldre festenek. Amikor lekerült közénk az a leány, hát én emlékszem rá, szép volt és fiatal, hanem azóta nagyon megrutÖH, felpuffadt, szót- málott és megöregedett. Erről a leányról tudok én egy hangulatos dolgot. Meghallgatod jó uraság ? Kíváncsian pislogott rám, mialatt, én botomra támaszkodva, merengő gondolattal tekintettem a nádas felé. A béka pediglen tovább brekegte : — Hát, uraság, az a szép sárga hajú leány tavaly még itt sétált minden este a viz partján egy barna fiatal emberrel. Egymás kezet fogták, vagy karon fogva mentek és suttogó hangon beszélgettek. Szerelmes párt volt. Egyszer azután, bíboros naplementekor, a barna fia tál ember átunszolta a leányt a fa- hidon és akkor átmentek oda a szigetre. A leány ellenkezett, azt láttam, tétován lépett rá a hid padlójára, de végre mégis engedelmes kedett a férfinek. Átment vele a szigetre. Mire visszatértek, már rég fent volt a hold s én araonnan a vízből csupán azt láttam, hogy a férfi hevesen átkarolja a leány derekát és a leány piheg és ajka remeg. Attól fogva minden alkonyaikor ez lett a vége a sétának ; a szerelmes pár átrándult a szigetre és késő holdvilágnál tért vissza a hídon. Meg nem foghattam, tisztelt uraság, hogy mit kereshettek a szigeten. Mert az ilyesmi a bókáknál nem szokás. Később azonban elmondta nekem egy tücsök, hogy a szigeten sűrű lombok között rejtőzködik egy ház és abban a házban alkonyat után minden este meggyu- ladt egy gyertya és a gyertya világnál, bent a szobában, ölelkeznek a szerelmesek és ettől az öleléstől a nyápic gyertya elalszik. — Ostoba I — dünyögtem önkénytelenül, — hogy lehet olyankor elaludni ? — Na igen, szőtte tovább a különös történetet a béka. Sajátszerüen brekegve, én is ezt mondtam a tücsöknek. A tücsök pedig elszégyelte magát és hatalmasat szökkenve" távozott. Ősszel a hűvös estéken elmaradozott a viz partjáról a pár. S azóta egész télen át nem láttam őket.
