Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-05 / 45. szám
45. szám (2) FKLSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, junins '5. hát azt várja a határozat, hogy ez a közösség önkényt megszűnik és akkor majd nem ütközik pénzügyi nehézségbe a külön bank felállíttatása ? No hát csak várja »dum defluat amnis« — de mi nem várjuk! Vagy ha azt nem várja, mit vár ? mitől vár ? Mi kitalálni nem tudjuk. Hát a »közjogi« nehézségek alatt mit, vagy miket ért ? Ausztria ellenzését? — ha ezt — akkor épen úgy várhatja mint pénzügyi megerősödésünket, »dum deíluat amnis» (hogy lefolyjon a folyó viz) — Mi nem várjuk. Mondja továbbá: „a nélkül, hogy a cél megvalósításáról lemondana . . Ez csak olyan mint ha a kéregetőt azzal uta sitjuk el, hogy »most nem, majd talán máskor». A ki most lemond, lemondott az örökre. Mi ugyan tel nem hagyunk a küzdelemmel, félhetünk attól, hogy ha most nem sikerül, mikor kezünkben az az alkalom, nem minden ember lesz állhatatosan kitartó a küz delemben s nem úgy lehet a kérdés teltéve, hogy »ha most nem, hát majd máskor«, de úgy hogy »most vagy soha!« »A bonyodalmak elkerülését óhajtja« a határozat. Hát ha törekvésünk most bonyodalmakat okoz: mikor lesz a mikor nem okoz ? és ha azok miatt semmit se merünk tenni .* * * várjuk hogy a sült galamb a szánkba repüljön? Ellenkezőleg vagyunk; nyakig benne vagyunk a bonyodalomban : nem kikerülni kell azt, de kigázolni belőle. Mondja továbbá, hogy olyan «alakulást vár«, — (No hát csak várjon és mindig várjon : de mi nem várhatunk és nem várunk) — «amely a nélkül, hogy a nemzetnek az önálló bankra vonatkozó törvénybiztositotta jogát teladná . . » No hát csak ez kellene még!! Különben ezt feladni — szerintünk nem is lehet, mert az minden államnak és igy hazánknak is — Írott törvény nélkül is elidegeníthetetlen és elévülhetetlen joga. Hát csak várjon a Hunyadi határozat irója olyan alkalmasabb időre — mi nem várunk. — Itt Ujhelyben tanuló koromban egy korcsma ajtaja felett fel volt írva • »Ma pénzért: holnap ingyen«. A ki arra a holnapi ingyen borra várt és nem határozta el magát ma pénzért innia, az bizony soha se ivó tt abból a borból. így vagyunk a külön nemzeti bankkal is. Ez is ma pénzért — ha ki küzdjük, holnap a Hunyadi határozat szerint ingyen. De ha ezt várjuk — soha se iszunk belőle. Matoiai Etele — junius 5. Helyreigazítás. A május hó 31-én sartott népgyülésünkről szóló tudó- titásban beszédemben lényeges hiba van. A tudósitó ugyan oly figyelmet fordított beszédemre, hogy azért elösmeréssel tartozom; de a következe sorokat: „Azt mondják, hogy a király nem engedi a közös bank szabadalmának meghosszabbítását“ -- (bár igy volna !) — miután ennek éppen ellenkezőjét mondottam, következőleg kérem kiigazittatni: „Azt mondják, hogy a király nem engedi a külön bank felállíttatását. Matoiai Etele. Bonyodalom a p olgármesteri állás körül. — Kiss Ödön nyilatkozata. — Városunkat most a polgármester- választás izgatja. A f. hó 8 iki képviselőtestületi gyűlés már intézkedni fog a pályázat kiírása iránt s ime még csak halvány sejtelmünk sincs, hogy ki lesz a polgármester. A város képviselőtestületének és a polgárságnak óriási többsége Kiss Ödön h. polgármestert kívánja a polgármesteri székbe, de ez a koiubináció — ugylátszik — megdől, amennyiben Kiss Ödön a következő levelet intézte szerkesztőségünkhöz : Tekintetes Szerkesztőség! Miután a lapok azt közölték, hogy a megüresedett polgármesteri állásra pályázom, — a közönség tájékoztatását szükségesnek tartván : tisztelettel tudatom, hogy a polgármesteri állásra pályázni nem szándékozom. Tisztelettel maradtam alázatos szolgálja : Kiss Ödön. Szinte meglepetésszerűen jött ez a levél s mert még mindig nem akartuk elhinni, hogy Kiss Ödönnek ez a végső elhatározása, szerkesztőnk személyesen kereste fel hivatalában a h. polgármestert s kérte, hogy a város közönségének megnyugtatása céljából okolja meg elhatározását. A h. polgármester eleinte vonakodott nyilatkozni, de később mégis rászánta magát a nyilatkozattételre és a következőkben okolta meg elhatározását : A mostani választás csak két évre szól, vagyis 1911 ben uj választás lesz. A ma tapasztalataiból azt állapítom meg, hogy az újabb választáson már lesz ellenjelöltem s mihelyt választás van, annak kimenetele nem biztos. Ha a választás reám nézve kedvezőtlen lenne úgy én 2000 korona évi nyugdíjjal lennék kénytelen félrevonulni, ez pedig a városnak sok, nekem pedig kevés. Ezen két évi polgármesterségért elveszteném ügyvédeskedéseiraet, előre haladt koromnál fogva azt újra nem kezdhetem, tehát a biztosat, a bizonytalannal fel nem cserélhetem, nekem anyagilag mit sem szabad koczkáztatnom, bár menynyire is szeretem városunkat. De ha a választás még kedvező eredménynyel lenne reám nézve, tudom azt, hogy nem bírom osztatlan bizalmát polgártársaimnak, e nélkül reám nézve a polgár- mesteri állás értékkel nem bir. Annyit azonban kijelenthetek, hogy ha utódom azt elfogadja és igénybe venni kívánja, azon az utón, haladva melyet én kijelöltem, hü segítőtársa kivánnok lenni, a mit annyival inkább megtehetek, mert az elmúlt két év alatt, ügyvédi functiom inkább csak jogtaDács adásra szorítkozott, igy elegendő időm marad a város ügyeivel foglalkozni. Ez a végső elhatározásom, amelyen változtatni nem kívánok. így hát teljes a felfordulás. Kiss Ödön nem hajlandó állását megtartani. Bizonyos oldalról állandó intrika folyik ellene — mi tudjuk honnan s ezt alkalomadtán nein fogunk késni nyilvánosságra hozni — és ez keserítette el annyira, hogy nem kívánja semmi körülmények között véglegesen megtartani azt, az állást, melyet immár két éve helyettesként tölt be a képviselőtestület egyhangú bizalmából a város polgárságának osztatlan megelégedésére. Szomorú jelenség ez, mert újabb bizonyítékát adja annak, hogy becsületes, őszinte vezetését a városnak igyekeznek lehetetlenné tenni egyesek, akiknek soha egyetlen lépésük sem volt őszinte, akiknek működésűk eddig is a zavarosban való halászásban, a város polgárságának állandó félrevezetésében merült ki. De történjék bármi, a régi rendszert Ujhelyben visszaállítani lehetetlen. Kiss Ödön rövid ideig tartott polgármestersége bebizonyította, hogy lehet egy várost őszintén, becsületesen kormányozni. tSőt bízunk abban is, hogy Kiss Ödön elhatározása nem végleges. Sikerülni fog őt meggyőzni arról, hogy a képviselőtestület és a polgárság óriási többsége feltétlen bizalommal van iránta és ragaszkodik az ő páratlan becsületességgel folytatott kormányzásához. Be fogja látni Kiss Ödön, hogy egyesek alattomosan folytatott intrikája hiábavaló erőlködés, mely megtörik a polgárság zömének ak araAlapittatott 1831-ben. ATriesti Általános Biztosító Társaság (Assicurazioni Generáli) részvénytőkéje és k észpénzbeli tartalékai 324- millié korona.. Felvétetnek: élet-, tűz-, betöréses-lopás elleni, — továbbá jég- és baleset biztosítások. — *------------------—— ---------------------------------■— jKíolnárDstván-utcae.sz. barátságot adott, holott az üde, a deli, vidám leány szerelmet, szenvedélyt várt. Ah 1 hát ezt a szenvedélyt, ezt élvezi most más! ... De ki? Ki az az ember, akivel le kell számolnia? Ma este. Es Andor sorba vette ismerőseit: Ki is lehet ? Csak egy férfival érintkezett Ida gyakrabban. A bánatos Kelecsényi Elek, akit Hamletnek csúfolt a világ, ez ugyan nem veszedelmes ve- télytárs. Mindig olyan sápadt bus- komor majd meg csufondáros. Különben, hogy is gyanakodhatnék rá Andor, hisz a meghasonlott lovag Amerikába készül, hogy uj életet kezdjen az uj világban. Már Cecil hányszor pirongatta miatta és vigasztalta a kétségbeesettet . . . Most ez a különc ember: ez legyen előtte gyanús? Igaz, hogy hónapók óta csak ritkán jön és csak akkor, ha ő a házigazda nincs odahaza . . . III. így telt el az idő és jóval hét óra előtt Szántó Andor, puskával a vállán, már ott állt a szérüs kertnél, ahol Gergely a kertész várakozott. Ida már délután befogatott, hogy a szomszéd faluba kocsikázzék látógatóba. Magával vitte Klárit is. Es mégis rosszban járhat ? Mindezt újra átgondolta Andor s ráförmedt a kertészre : — Te! Ha hazudtál, ha elhamarkodva Ítéltél, ha félrevezettél . . . — Sülyedjek el I A saját fülemmel haMottam . , . Összebeszéltek . . . — Es Kelecsényi Elek volt? — Olyanfélónek látszott az az ur . . . Meleg tikkasztó augusztusi est volt. Andor neki indult a szőlő hegyre vezető ösvényen, utána Gergely baktatott. A gyalogút meredek, de rövidebb, mint az, amelyen a szekerek, nagyot kerülve, fölmennek a présházhoz. Amint közel értek az épülethez; hintót és egy hátas lovat pillantottak meg. A nagy diófa alatt közel a tornáchoz a pádon Kelecsényi Elek ült, aki ölébe tartotta a kis Klárikát, mig Ida mellettük ált és nézte őket. Andorban felforrt az indulat, vésze és pusztító : — Tedd le a gyermekemet — kiáltott a csoport felé — Tedd le mert lelőlek 1 — Égi irgalmasság! — sikoltott Ida és a két kezét kitárva, saját testével védeni sietett a pádon ülőket. — Mindent tudok ! Hűtlen barát, becstelen asszony 1 Itt a leszámolás órája 1 Kelecsényi Elek felszökött helyéről. A kis Klárát még most sem eresztette el. — Becstelen ? Ő ? Ida összetett kezekkel rimánko dott: — Ne szóljon! Ne 1 Ne! De már akkor kirántotta vetély- társa karjaiból Andor a kis lánykát, aki sírva fakadt az ijedelemtől. — Az életeddel tartozol nekem ! Az is hitvány ár lesz a becsületemért! — Kelecsényi Elek nyugodtan szólt: — Rendelkezésedre állok . . . Es távozott a paripán, melyre sietve felszökött. Andor a következő percben ga- vallérosan beemelte Idát a hintóba. Aztán ölbe vette a kis Klárikát és ő is beült a kocsiba. — Majd otthon 1 Még ma elhagyja a házamat — sziszegte aztán felesége felé. Amint hazaérkeztek Andor szó nélkül a saját hálószobájába vitie a kis lánykáját. Többé nem szabad látnia a hűtlen mostoha anyját. Vacsoráját is a hálószobájába hozatta. De amint kiadta a parancsot: Az öreg Gergely kertész lihegve sietett be s névjegyet adott át Andornak. Csak e néhány szó volt rajta : „Szerencsétlen barátom! Ida ártatlan, de Klárika az én gyermekem. Ez a titok az én boldogságom. Ida most már elmondhat mindent, ne tetézzük a rosszat. En ez órában elutazom örökre !“ * — Már hajnal felé járt az idő. Az égalj pírja bekaudikált az ablakon. Es Idát még mindig fagatta Andor •• — Tudtál róla 1 Tudtál Cecil hűtlenségéről és hallgattál? — Aki mitsem tud az a boldog. — Es hozzám jöttél feleségül, a megcsalthoz ? ! — Kárpótolni akartalak. — Es nem vádoltad a csalfa asz- szonyt . . . — A halál : maga a bocsánat, az engesztelés. — Megbocsátasz-e Ida ? — Szeressük együtt a kis árvát. Mert most igazán az. Es utána szótlanul nézték — átölelve egymást — a kis Klárát.
