Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-05 / 36. szám
Tizenkettedik évfolyam. 36. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, május 5. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FOMUNKATÁRS: Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. MATOLAI ETELE. Ür. BÚZA BARNA. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Két erő. Irta: Búza Barna. Kértük Bécsben a kartelbankot, az önálló bankot, a katonai téren már léiig megígért változásokat. Mindenik kérésünkre a legridegebb, a legelbizakodottabb visz- szautasitás volt a felelet. Lehet-e erre a magyarság részéről egyéb méltó válasz, mint a jogaink megvédésére váló egyértelmű sorakozás ? Hogy az önálló bank felállítása nemzeti jogunk, az kétségtelen. Hogy akarata is a nemzet többségének, tehát nemzeti akarat( az is kétségtelen. Tanultuk azt is, hogy az alkotmányosság lényege a nemzeti akarat valósulása. Es azt látjuk, hogy az alkotmány pártja s ennek a sajtója érthetetlenül vad, szinte őrjöngő gyűlölettel támad azok ellen, akik a nemzeti akarat érvényesülését kivánják. A többségi akarattal szembe szögezik a maguk kisebbségi akaratát, a többségi akarat letörésére segítségül hívják a király vétóját. Es az „alkotmány“ pártjának nevezik magukat. Azt mondják: engedjünk a bank kérdésében, hogy az alkotmányosságot megmenthessük. Mert, ha ragaszkodunk a bankhoz, akkor veszélyeztetjük az alkotmányt. Tehát az alkotmányt csak úgy menthetjük meg, ha a nemzet akaratát alárendeljük a király akaratának. Ha mindig azt fogjuk akarni, amit a király akar, akkor virágzani fog az alkotmá nyunk. Ha csak egyszer akarjuk is a magunk akaratát érvényesíteni,veszélyeztetjük a2 alkotmányt. Tehát áldozzuk föl a nemzeti akaratot, hogy az alkotmányt meg- védhessük. Vagyis : ha nem akarjuk, hogy a bécsiek megfojtsák a mi alkotmányosságunkat, hát fojtsuk meg mi magunk. Amit erőszakkal akarnak elvenni tőlünk, azt adjuk oda önként. Ezzel megakadályozzuk az erőszak érvényesülését, meg- védjük magunkat az erőszak ellen. íme, ez ma az alkotmánypárti alkotmányosság. Az alkotmányhoz hozzá tartozik a királyi vétó, tehát az előtt meg kell hajolni. Vagyis alkotmányos alapelv szerint csak az történhetik, amit a király megenged. Ezek szerint a legalkotmányosabb uralkodó volt Európában Abdul Hamid, mert ő igazán azt akarta, hogy csak az történjék, amit ő megenged. Es az alkotmány leggonoszabb ellenségei az uj törökök, akik ezen a szent, alkotmányos elven csorbát mertek ütni. Az alkotmánypárt felfogása szerint nagyon könnyű az alkotmányosságot fentartani. Egysze rüen a nemzeti többség akarja mindig azt, amit az uralkodó akar s kész van a leggyönyörűbb alkotmányosság, így egész bátran lehetett volna XIV. Lajos is, Nagy Péter cár is, sőt akár Caligula is alkotmányos uralkodó. Csak egyet kérdeznék az alkotmánypárttól, ha az alkotmányosságnak annyira lényeges tartalma a királyi vétó, hogy alkotmányos országban kizárólag csak az történhetik, amit az uralkodó megenged : mondják meg, hogy mi hát akkor az abszolutizmus ? Bizony kár ilyen súlyos időkben farizeusi szemforgatással helyeselni azt, ami helytelen és erőszakos és oldalba támadni azokat, akik a nemzet jogainak érvényesítéséért küzdenek ? mondom“ és azzal siet hazafelé. Otthon előveszi az edényt és a mint kezdi a köveit számlálgatni, százhúszat talál benne. „Ha valaraeny- nyii bevallom, — gondolja magában a Hodsa, — kinevetnek és azt fogják rám, hogy megbolondultam. Legjobb lesz, ha eltagadom a javát.“ Azzal visszatér és azt mondja, hogy ma a negyvenötödik napja van. „Oh Hodsa, — mondják neki, — hisz harminc napból áll az egész böjthónap, hogy mondhatsz ilyet?“ „Még keveset is mondtam“ — feleli a Hodsa. Ha az edényem kövei után indulnék, — szászhuszadik napja volna ma a hónapnak.“ Egy létrát kap egyszer a Hodsa a vállára, oda támasztja egy kert falához, fölmászik rá és bemegy a kertbe. Megpillantja a kertész és kérdi tőle, hogy mit akar. A Hodsa nagy gyorsan odasiet a létrájához és igy szól : „Létrát árulok“. — Itt szoktak létrát árulni? — kérdi a kertész. ,,0h te tudatlan ember, — szólt a Hodsa, — létrát ott árulnak a hol van“. * A temetőben sétált egyszer a Hodsa és megpillant egy jó régi Nekik nem elvük az önálló bank, nem is tartják jónak. Lehet. De joga van hozzá a nemzetnek s akarja a többség. Szabad-e annak a pártnak, amely az alkotmányról nevezte el magát, szembe szállani azokkal, akik a nemzetnek egy kétségtelen jogát akarják érvényesíteni s tajtékzó dühvei követni el mindent, hogy a nemzet jogának érvényesülését megakadályozza ? Ha nem kivánták is eddig, most, mikor Bécs ellene szegül, minden alkotmányosan érző embernek követelnie kell, hogy valósuljon a többség akarata. De legalább is nem szabad az alkotmányos többségi akarat érvényesülése ellen harcot indítani. Milyen szépen megértette ezt gróf Andrássy Gjula ezelőtt négy esztendővel! Ő ellensége volt a magyar vezényszónak. Emlékezünk, hogy a babiloni tornyot emlegette, mikor a hadsereg nyelvbeli egységének megbontása ellen felszólalt, 1905 ben pedig azt mondta, hogy miután immár kétségtelenül a nemzeti többség akarata a magyar vezényszó, ő is követeli az alkotmányos elv alapján ennek érvényesülését. sirkövet Holtnak tetteti magát, hogy lássa vájjon eljönnek-e hozzá a kérdezőangyalok. Egyszerre csak harangszót hall. „Itt az ítélet napja 1“ kiáltja el magát és futásnak ered. Egy karaván haladt volt arra felé, az öszvérek megijedtek és összevissza gabalyodtak. „Ki vagy ember ?“ — kérdi a Hodsától a karavánfőnök. „Halott vagyok, egy kis sétára jöttem elő“, feleli a Hodsa. „No majd megsétáltatlak én“! mondja az ember és azzal szolgáinak egy-egy botot ad a kezébe és jól agyba főbe verik a Hodsat. A Hodsa menekül és a mint hazaérkezik, kérdi a felesége, hogy mi lelte, hol volt. „Meghaltam volt a temetőben feküdtem“, — szólt a Hodsa. „Hát mi van a másvilágon“ — kérdi a felesége. „Ha a karaván öszvéreit meg nem ijesztik, nincs semmi külö* * * nős“, — felelt a Hodsa. # Összeszedi egyszer a Hodsa a tyúkjait, egy kasornyába teszi és viszi őket Szivri-Hiszárba. Útközben, hogy valahogy meg ne fulladjanak, kiengedi őket a szabadba. Ahány annyi felé szaladt. Veszi a Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. hazai ipartelep. Évi gyártás 30000 hl. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbe nyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk A- oldal Naszreddin Hodsa tréfái. Eredetijét gyűjtötte és fordította : Kunos Ignácz. A mint heverész egyszer a Hodsa, nagy zajt hall a kapuja előtt. Odaszól a feleségének, hogy keljen fel és gyújtson gyertyát, szét aaar odakint nézni. Az asszony azt mondja neki, hogy sohse törődjék vele. A Hodsa nem fogad szót, magára teríti a paplanját és amint kimegy benne, valaki lekapja róla és elfut vele. A Hodsa dideregve tér vissza és mikor kérdi tőle a felesége, hogy miért lármáztak odakint, igy felel neki: „Úgy látszik, ami paplanunkon vesztek össze. Alig, hogy elvették tőlem, vége lett a lármának,“ * Egy zöldséges kertbe tévedt egyszer a Hodsa és ami répa, retekféle csak a kezeügyébe esett, mind bedugta a zsákjába. Meglátta ezt a kertész ós ráförmedt a Hodsára, hogy mi keresni valója van itt. A Hodsa nem tudja, hogy mit mondjon és nagy zavarában azt feleli, hogy a minapi nagy vihar hajtotta ide. „Hát ezeket ki tépte ki?“ — kérdi a kertész, rámutatva a kitépett veteraó nyekre. „A nagy vihar ide-oda dobált“ — feleli a Hodsa — „és amibe csak bele fogózkodhaitara, mind a kezembe maradt.“ — „Hát a zsákba ki töltötte őket ?“ — kérdi a kertész nagy haraggal.“ „Épp ezen gondolkozom ón is“ — volt a Hodsa válasza. * A folyó partjára megy egyszer a Hodsa felesége, hogy fehér ruhát mosson. Leteszi a szappant és hozzálát a munkához. Egyszerre csak leszáll egy fekete holló és elkapja a szappant. Kiáltja az urának, hogy fusson a holló után. „Sohase bántsd“ — mondja a Hodsa — „piszkosabb az, mint mi, hadd mosakodjék meg egyszer ő is.“ * Amint elérkezett a böjtök hónapja (Ramazán), egy nagy edényt vesz elő a Hodsa és hogy a napok számát el ne felejtse, mindennap egy-egy követ dob az edénybe. Egy kis lánya volt a Hódsának, aki az apja példáját látva, szintén beledobálgatott egyet-egyet. A böjtölések 25 napján kérdi tőle valaki, hogy hányadik napot böjtölik már. „Várj egy kissé“, mondja a Hodsa, „mindjárt meg
