Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-24 / 33. szám
33. szám. (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, április 24. diadala gőgjének és elbizakodásá- nak első ostorcsapásait velünk érezteti. Megmondtam előre; nagy baj lesz az nekünk, ha megvernek minket a szerb bonyodalomban, de még nagyobb baj lesz, ha győzünk. Hát már most megcsókoljuk azt a korbácsot, amellyel az ar- czunkba vágtak ? Az elbizakodottan czinikus visszautasításra meghunyászkodó engedelmességgel feleljük ? Csak egy válasz lehet az osztrák visszautasításra: az egész nemzet álljon csatasorba az önálló bank mellett! Legyen most egy tábor az egész nemzet. Aki még most is habozik, akiben még az osztrák czinizmus se ébresztette fel a daczot és elszánságot, az vonuljon télre. Szepegésével, meghunyász- ko lásával, rémlátásaival ne gyöngítse a harcba induló nemzet erejét. Az osztrák elbizakodottság egységes, elszánt, rendületlen el- határozásu nemzetet lásson magával szemben. Akkor biztos a mi diadalunk. A mi parlamentünkből. Dűlőre jutott végre a Kossuth- s/.obor ügye. A legutóbb megtartott városi közgyűlés tette meg az utolsó intézkedést, mely a szobor felállításához szükséges. Akadtak ugyan egyesek, akik nem átallották volna újabb akadályokat gördíteni a szobor felállítása elé, ezek a kísérletek meg törtek a képviselőtestület óriási többségének akaratán, mely nem hajlandó magát felhasználtatni a szobor felállításának elódázására. A képviselőtestület különben e gyűlésen minden kérdésben oly határozatot hozott ,mely tanúbizonyságát képezi annak, hogy a képviselőtestület tagjai végre tudatára ébredtek kötelességüknek és tanácskozásaikban szem előtt tartják azokat az érdekeket, melyek legelső sorban, kell, hogy számításba jöjjenek minden egyes határozatnál. Az üzletvezetőség, polgári fiúiskola létesítése stb. ügyekben mind oly magas színvonalú és alapos vitáknak voltunk fliltanui milyenekhez mi szokva nem vagyunk. Ezért örömmel üdvözöl* jük a képviselőtestületet ez alkalomból is kivánjuk, hogy a megkezdett ufón haladva igyekezzék továbbra és a város érdekében munkálkodni. Az érdekes lefolyású ülésről különben az alábbiakban számolunk be részletesen: Megnyitás. Néhány perccel 3 óra után nyitotta meg Kiss Ödön h. polgár- mester a közgyűlést. Ekkor' már jelen voltak : Némethy Bertalan, Halász József, Yidder Gyula, Alexander Vilmos, Horváth József, Ar- mágyi János, Schwarcbart Lipót, Alexander Manó, Rose József, Kádár Gyula, Haas Mór, Gáthy Géza, dr. Kellner Soma, Hericz Sándor, Waller Aladár, dr. Lichtenstein Jenő, Grünbaura Simon, Szőllősy Arthur, Róth József, Isépy István, Vált her László. Matolai Etele, Krausz Lipót, dr. Gombos Gáspár, dr. Chudovszky Móricz, Bokor József, Reichard Lajos, Móré Dániel, Zinner Henrik, Fleiszner Frigyes, Lipschitz Adolf, Róth Bernáth, Majoros Gyula, Hornyay Béla, dr. Szirmay István, .dr. Erényi Manó, dr. Nyomárkay Ödön, Bernáth Aladár képviselőtestületi tagok és az elöljáróság tagjai közül : — Pataky Miklós, Bogyay Béla, Rakmányi Jenő, dr. Reichard Salamon, Farkas Andor, Schmied Lajos, Mitrik Mihály. Első tárgyként a dr. Nyomárkay Ödön és társaival a Tornacsarnok mellett levő terület megvételére kötött szerződést tárgyalták. A képviselőtestület névszerinti szavazással szótöbbséggel elfogadta a szerződést, mely a jelzett területet 8472 korona árban veszi meg. A vételárból 5000 korona a felveendő kölcsönből, 3472 korona pedig a Rony va- kisajátitási alapból lesz fedezve. Üzletvezetőség kérdése. A polgármester jelentést tett a képviselőtestületnek, hogy az üzletvezetőségnek Ujhelyben való felál litása érdekében megindult mozgalom kezd elaludni. A képviselőtestület ugyanis a mozgalom szervezésére egy 14 tagú bizottságot küldött ki és felkérte Búza Barna orsz. képviselőt, hogy a kereskedelemügyi miniszterhez vezessen küldöttséget az üzletvezetősóg érdekében Búza Barna eljárt ez ügyben és kieszközölte a miniszternél, hogy a küldöttséget fogadja. Am a képviselő- testületi tagok nemtörődömségén megtört a küldöttség ös:zeállitása. Mikor ugyanis a polgármester felhívta a képviselőtestület tagjait, hogy a küldöttségben való részvételre jelentkezzenek, egyetlen egy ember sem jelentkezett, sőt a küldöttség szervezésére összehívott bizottsági ülésen is csak 4-en jelentek meg. Habár a kereskedelmi miniszter a közigazgatási bizottság feliratára kedvező, reményekre jogosító választ küldött, mindamellett szükségesnek tartaná a polgármester egy nagyobb akció megindítását, mert tudomása szerint Kassa és Ungvár nagyszabású mozgalmat indítottak az üzletvezetőség érdekében. Elsőnek Zinner Henrik szólott a tárgyhoz, aki kijelentette, hogy előkelő helyről szerzett értesülése szerint az üzletvezetőség Ujhelyben lesz felállítva, miután Újhely a legalkalmasabb forgalmi központ. Szükségesnek tartaná, hogy küldöttség menjen ez ügyben a kereskedelmi miniszterhez. Nem hiszi, hogy ne akadjon legalább 25—30 ember, akik egy ilyen a város fejlődésére messze kiható, nagyfontosságu ügyben saját költségükön eljárjanak és hogy a küldöttség minél impozán- sabb legyen, be kell venni a küldöttségbe a képviselőtestületi tagokon kívül a polgárság közül jelentkezőket is. Szőllősy Arthur nem tartja végítéletet. A legjobb, amit remélt az volt, hogy Komorovcsák félórai szidás után rögtön vasra vereti, le- küldi az áristomba s ott felejti Ítéletnapig. A kapitány ur azonban rá sem nézett. Es ha ránézett, úgy tűnt fel neki mintha a szeme barátságosan mosolyogna rá. Nem szólt hozzá másnap se, harmadnap se. Negyednap aztán bébi vatta magához az irodába. Sapkáját mélyen a szemére húzta. Nagyon rosszkedvűnek látszott. — Most következik a hadd-el-hadd! — gondolta az önkéntes. Megállóit peckesen az ezred réme előtt, még a lélekzetót is visszatartotta. Komorovcsák kapitány elébe állott s für- kószőleg a megrémült professzor szemébe nézett : — Becsületes ember ön, tanár ur? — kérdezte tőle. Ollós nem értette egészen a kérdés célját, de azért sietett a válasz szál : — Annak tartom magam, kapitány ur. — Ne feledje el, a mit most nekem mondott, mert örök életére rnegkeserülné. Elmehet! Ollós sarkon fordult s csodálkozva távozott. Aztán órák hosszan át azon töprengett, hogy mit akarhat helyesnek, hogy a küldöttség tagjai a saját költségükön utazzanak, mert egy ily nagy fontosságú kérdésben nem egyes embereknek, hanem a város egész közönségének érdekében áll áldozni. Indítványozza tehát, hogy válasszanak a képviselőtestület tagjainak sorából egy küldöttséget és ennek összes költségeit fedezze a város. S miután a többi az üzlet- vezetőségre pályázó városok való szinüleg ajánlanak fel területet is az üzletvezetőség céljára, utasittas- sék a polgármester, hogy puhatolja ki, menynyit ajánlanak fel a többi városok és ezek arányában tegyen legközelebb előterjesztés* majd a képviselőtestületnek, hogy az is határozzon a megajánlandó hozzájárulás felett. Chudovszky dr. rövid felszólalása után Widder Gyula szólott a tárgyhoz. Nem tartja helyesnek, hogy a város fedezze a küldöttség költségeit, de fölöslegesnek tartja azt is, hogy a város mindjárt terület felajánlásával hozakodjon elő, mert lehet hogy a miniszter ezt kevesli, vagy esetleg kevesebbel is meg- elókszik.Ezért indítványozza .-mondja ki a képviselőtestület, hogy az üzletvezetőség elnyerése érdekében küldöttséget meneszt a kereskedelemügyi miniszterhez, melynek vezetésére felkéri Búza Barna dr. országgyűlési képviselőt, a küldöttségben való részvételre pedig felkéri a vármegye képviselőit, a képviselőtestület tagjait és a város közönségét. Egyúttal felhatalmazza a város polgármesterét a mint a küldöttség szónokát annak hangoztatására, hogy a város az üzletvezetőség elnyerése érdekében nem zárkózik el esetleges áldozatoktól sem. A képviselőtestület tagjai általános helyesléssel fogadták Widder Gyu!a indítványát és azt egyhangú lag el is fogadták. Polgári fiúiskola. A polga'rmester indítványozza, hogy miután a közoktatásügyi miniszter tudvalevőleg azzal a meg- okolással utasította el a városnak az állami polgári fiúiskola Ftesitése iránt beadott ajánlatát, mert azt az 1909 évi költségvetésbe beilleszteni nem tudta, Írjon fel a város újból az iskola létesítése érdekében. Némethy Bertalan pártolja a vele ismét a kapitány ur. Mit eszelt ki újra, hogy még jobban gyötörje? Sokat gondolkodott, töprengett, de sehogyse tudott rájönni. Rettegve gondolt a holnapra, hogy mi történik vele. Es történt is vele olyasmi, amiről soha életében nem álmodott. Komorovcsák kapitány az ezredes előtt úgy felmagasztalta katonai erényeit, hogy a század összenézett csodálkozásában. Délben pedig igy szólt hozzá: — Önkéntes, a leányom megígérte önnek a bálban, hogy házunkat látogathatja. Engedek lányom óhajának. Szívesen látjuk önt! Két forró könnycsepp csillant meg a professzor szemében. Szeretett volna hozzárohanni ahhoz az emberhez, akit ő üldözőjének hitt s kezét megcsókolni, amiért megadta neki az élet boldogságát. A kis kadét sehogyse értette meg a kapitány ur viselkedését. Az pedig éppen nem ment fejébe, hogyan került vasárnap délben Ollós professzor ur Komorovcsák kapitány urékhoz ebédre. Csak akkor kezdte érteni, a dolgot, mikor hire kelt a városban, hogy a professzor ur eljegyezte Komorovcsák Lujza kisasz- szonyt Vége. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „BoöAté" eredeti csomagolást. Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara OVegenkint 4.—korona. F. Hoffmann>La Roche ék Co. Basel (Svájc) még folyton Lujza kisasszonnyal beszélgetett, eszébe se jutott, hogy jó volna már hazamennie. Nagyon komoly dolgokat emlegethetett, mert észre sem vette, mikor Koraorovcsák kapitány megállóit előttük. Csak mikor a hangját hallotta, akkor tekintett föl rémülten. — Készülj, Lujzácskám ! Megyünk haza, — mondotta. Ollós kétségbe esett pillantást vetett a leányra. Komorovcsák kapitány ur leányára. Minden benne volt tekintetében: a rémület és a könyörgés, hogy ne árulja el. Katonásan meghajtotta magát s gyorsan monekíilni akart. A kapitány ur visszatartotta : — Professzor ur, ha már egész éjjel volt szives a leányomat mulattatni, most kísérjen haza bennünket. Hallgatva, megtörve ment az utcán, mint valami halálraszánt. Lujza kisasszony hiába igyekezett lelket önteni bele: a profeszor vigasztalhatatlan volt. Egyik gondolat a másikat kergette agyában. Mi történik mostan vele ? Egész éjjel a kapitány ur leányának udvarolt s még kegyetlenül össze is szidta leánya előtt az apát. Atkozta ön magát, sorsát, mely ilyen veszedelmet hozott rá. — Ne féljen Ollós ur, beszélni fogok a papával. Az kell csak neki még éppen, hogy Komorovcvcsák kapitány megtudja, mit beszélt a leánynak! Elgondolni is rettenetes, mi történik vele akkor. Lába alatt csikorgott a megfagyott hó, arcát pirosra festette a hajnali szól. Eszre se vette, hogy a járdáról a kocsiutra tévedt, ahol térdik gázolt a hóban. Csak az járt folyton az eszébe, mi lesz vele, hogy tűnjék el örökre a kapitány ur elől ? Mikor a kaszárnyába ért, talpon volt már az egész század. A katonák kiváncsian tekintgettek ki az ablakon. Várták a kapitányt. Tudni akarták, milyen dolguk lesz aznap, jó e vagy rossz. Haragszik-e az ezred réme vagy rosszkedvű ? Ennek biztos ismertető jele a sapkája állása. Ha mélyen lehúzza szemére, tudja mindenki, hogy keserves lesz a nap, ha felcsapja fején, úgy megköny- nyebbülve lélekzik fel mindenki. Ez annak a jele volt, hogy nem haragszik a kapitány. — Fiuk, nincs semmi baj, kiáltotta egy öreg katona, aki azt jelentette, hogy jön a kapitány s félre van csapva fején a sapkája. Csakhogy ezt a kiáltást Ollós Géza nem hallotta. Izgatottan jártkelt szobájában, mint aki várja a
