Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-07 / 28. szám
Tizenkettedik évfolyam. 28. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, április 7. POLITIKAI ÚJSÁG. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLAI ETELE. Ür. BÚZA BARNA. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk, A jövő feladatai. Irta : Búza Barna. Ilyen se ki se be állapotban, amilyenben most vagyunk, nem sok értelme lehet a jövőre való tervezgetéseknek. Két hét múlva felborulhat minden s hogy ki lesz azután kormányon, ki log intézkedni, azt csak a jó isten tudja. így aztán nehéz számitá- sokat tenni, terveket szőni a jövőre. Mégis bíznunk kell abban, hogy jóra lordul minden. Vagy elfogadják az osztrákok a kartelban- kot, vagy megcsinálják az önálló bankot kartel nélkül. S akkor béke és munka következhetik, nyugodt fejlődés, amire olyan nagy szüksége van ennek a mindenben elmaradott országnak. Akkor mi is hozzá láthatunk annyi sok függőben lévő ügyünk elintézéséhez. Ha ez nem sikerül, akkor aztán úgy se tudhatjuk, hogy mi következik. Ma még csak abban a bizalomban gondolhatunk a jövő hónapokra, hogy a békés kibontakozás és egy hosszabb, nyugodt fejlődés alapjainak lerakása sikerülni fog. Es ebben a gondolatban kell nekünk is megfontolni a helyzetünket és megállapítani jövő munkásságunk programmját. Ha a mi vármegyénknek és különösen Ujhelynek a gazdasági helyzetéről van szó, első tényező, ami számításba jön, a tokaji bor. Ujhelynek és a vármegye alsó, magyar részének boldogulása, gazdagsága vagy szegénysége attól függ elsősorban, hogy a tokaji bor számára biztosítani tudjuk-é a megfelelő érlékesitést. Ha ez sikerül, ha borunk piacával csak megközeliteni tudjuk is a Rajnavidék színvonalát, akkor a Tokajhegyalja lesz a legáldot- tabb, leggazdagabb területe Magyarországnak s Ujhely, mint egy ilyen gazdag vidék empóri- uma, erős, nagy várossá fejlődik. Hogy igy lesz é, az már körülbelül mi rajtunk áll. Borunknak az uj bortörvény a legteljesebb védelmet biztosítja. Ez a védelem igaz, egészen hatályos csak akkor lesz, ha majd, egy pár hónap alatt, a megfelelő ellen őrző szervezetek is fel lesznek állítva. De már most is kezdjük érezni a hatását. Lassan ugyan, de mégis kezdik keresni a borainkat s emelkedik a borok ára. A földmivelési kormánynál azonfelül munkában van egynagyobb- szerü akció a tokaji borok helyes kezelésének és értékesítésének előmozditására s ha meg nem bukunk, őszre körülbelül megkezdődik a kidolgozott tervek valósítása. De még ez mind csak kedvező alkalom, amit nekünk alaposan fel kell aztán hasz nál- nunk, hogy boldogulhassunk. Ilyen alkalmunk nem egyhamar lesz újra, ha most belé kapaszkodunk a kedvező helyzetbe, az felemelhet minket, ha ezt elmulasztjuk, maradunk a régi nyomorúságban. Mert az nem áll, hogy régen megfelelő volt a tokaji bor értékesítése. Talán inkább keresték a bort, talán valamivel jobb áron adták el, de a minőségének és a hírének megfelelő árat csak nagyon kivételes esetekben ért el a mi borunk. Azt a helyzetet kell elérnünk, ami a Rajna vidékén van, ahol 4—500 márka a borok átlagos hektoliterenkinti ára. Képzelje el mindenki, micsoda gazdasági fellendülés lenne itt, ha ide eljuthatnánk / Ipar, kereskedés, művészet, hogy felvirágozhatna ! Pedig bizony mondom, hogy nem is igen nehéz volna ezt az állapotot elérni. Csak akarat, egyetértés, kitartás kell hozzá. Hagyjunk fel az irigykedéssel, bizalmatlansággal, önző kapzsisággal- Ne egymás rovására, de összefogva, egymást támogatva, egyenes utón igyekezzünk boldogulni. Első szükség lenne, hogy nálunk is leszüretelése után legalább két esztendeig pincében ál- jon a bor, persze rendes kezelésben és csak akkor kerüljön forgalomba, mikor már kész bor, mikor tudjuk, hogy micsoda. Hogy ezt a két esztendőt kibírjuk, azon lenne hivatva a kormány akciója segíteni. S a jobb boroknak csak palaczkokban, a termelő vignettájával volna szabad forgalomba kerülniök. Második feladat borunk viszonyainak, jóságának, valódiságának a világgal való alapos megismertetése. Mert a legnagyobb baj az, hogy mesék szállanak a tokaji bor kitűnőségéről, de hogy ez a bor valódi jó minőségben jutányos áron kapható, azt sehol se tudják, sőt mindenütt azt hiszik, hogy amit mint tokaji bort árulnak, az csupa hamisítvány. Ezért kell a reklám minden eszközét felhasználnunk, hogy a világot boraink felől megfelelően informálhassuk. Tapasztaltam, hogy csekély kis hirdetésnek, reklámnak is, ha azután rendes, jó bort küld az ember, meglepő hatása van. Azért helyes dolog a gazdasági egyesület által tervezett reklámlap. Kívánatos lenne, hogy megértse a hasznát mindenki, s lelkesebben pártoljuk ezt az eszmét, mint eddig. Es helyes lenne a reklám, az árak szabályozása és a célszerű érdekképviselet szempontjából az egész hegyaljai termelő közönség egységes szervezkedése. Csak abból a hagyományos nembánomságból, önzésből, széthúzásból engednénk már egy keveset! A grófnő. (Előkelő ízléssel berendezett szalon. Egyik sarokban zöld selyem garnitúra. A karcsú ébenfa pamla- gon Vasváry grófné ül s idegesen babrálgat a nyakáról lecsüngő óra lánccal. Vele szemben a leánya, Nina comtesse.) A grófné (izgatofían): Nem tudom elhinni! Még most is azt hiszem, hogy az egész valami rossz álom. Megfoghatatlan, hogy a mi családunkban ilyesmi előfordulhat. Es éppen Arthur, az a szelíd, jó fiú, akire olyan büszke voltam. (Zokogva) Mennyi szép reményt fűztem hozzá. Nina: Túlságosan szabadjára hagytad. Es az én öcsikém, úgy látszik, nem volt nagyon kényes a társasága megválasztásában. Azok az emberek egyszerűen behálózták. A kisasszony egyet-kettőt kacsintott rája s Arthur, amilyen hiú, tüstént belebolondult . . Mondhatom, ügyesen csinálták. Elvégre egy Vasváry grófot fogni, nem közönséges dolog. . A grófnő : Egy szimpla fiskálisnak a leánya! Nina : Azt hiszem az apja zsidó volt.. A grófné: Jézus Mária! (Kétség- beesetten rázza a fejét) Istenem! Istenem! Nina: No de remélem, megmond- tad öcsémuramnak a véleményedet ? A grófné : (letörli a könyeit, feláll és méltóságteljesen az ajtó felé mu tat) Kiadtam az útját. Nem fiam többé. Nem ismerem 1 Nina: En is a lelkére beszéltem.. Mind hiába. Kértem őt, könyörögtem neki, hogy álljon el a szándékától, mert az én házasságomat is veszélyezteti. Akár a falnak beszéltem volna. Kijelentette, hogy elhatározása megmásíthatatlan: feleségül veszi azt a fruskát. A grófné: A hálátlan! Nina: Visszajön az még! A jómód hiánya a nagy szerelmet is elpárologtatja. Csak ne adj neki sem mit! Talán a fiskálisék is kiteszik a szűrét, ha rájönnek, hogy a címén kívül egy fillérje sincs. (A szolga tálcán egy névjegyet hoz be). A grófné : Ki az ? Nem fogadok senkit. Szolga ; Bocsánat, de az az ur azt mondta, hogy okvetlenül beszélnie kell a móltóságos asszonnyal. A grófoé: (Megnézi a névjegyet) Domokos Péter rendőrtisztviselő. Mit akarhat ? Bocsássa be ! Domokos (fekete szalonkabátban, hajlongva belép). A grófné: Mivel szolgálhatok? Domokos: Kellemetlen és nehéz megbizatásom van. Egy levelet kell átadnom . . . Egy levelet . . . A grófné: (Eihalványodva) Micsoda levelet? Domokos: Nagyon kérem a gróf- nét, legyen erős I A grófné: (remegve) Mi az? (Megtántorodik). Nina : Mama, az istenért! (Domokoshoz) Kérem, uram leg) en kíméletes. A grófné: A Fiam! Úgy e a fiam !? Mi történt vele? Domokos : (hallgat). A grófné: Mondja hát! Mondja. Hiszen látja, mennyit szenvedek . . Domokos: A gróf ur megsebesült! A grófné : Meghalt! Domokos: Ma reggel a pisztolyával mellbelőtte magát. Most a Mária kórházban fekszik. Bocsánat, ezt a méltóságos asszonynak tudtára adni volt szomorú megbizatásom. (Meghajtja magát és távozik.) A grófné (Hangos zokogással a pamlagra borul) Szegény fiam ! Édes, szegény fiam! Nina : (A könnyeittörölgeti) Mama 1 Oh Mama! A grófné: Drága, jó fiam 1 Mért nem montad nekem, hogy annyira szereted ? Ha ezt tudom, nem ellenkeztem volna. Istenem, ón csak egy gyönge asszony vagyok. Csak a javadat akartam. Nina : Csillapodjál, mama . . . Grófné : Meghal az én fiam ! Inkább elvette volna . . . beleegyeztem volna ... ha annyira szerette. . (A szolga) Szolga: A doktor ur! (Csanády: Doktor a család régi háziorvosa lép a szobába.) Csanády : Nyugodjék meg grófné. A grófné: Siessen a fiamhoz, doktor. Csanády : Nyugodjék meg, onnét jövök. A grófné: Doktor! El vagy meghalt ? Csanády : Él ! A golyót sikerült eltávolítani. Nemesebb részeket nem Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. «r." Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénin egy ei képviseleteink: Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak.
