Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-07 / 28. szám

Tizenkettedik évfolyam. 28. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, április 7. POLITIKAI ÚJSÁG. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLAI ETELE. Ür. BÚZA BARNA. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed­évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk, A jövő feladatai. Irta : Búza Barna. Ilyen se ki se be állapotban, amilyenben most vagyunk, nem sok értelme lehet a jövőre való tervezgetéseknek. Két hét múlva felborulhat minden s hogy ki lesz azután kormányon, ki log intézkedni, azt csak a jó isten tudja. így aztán nehéz számitá- sokat tenni, terveket szőni a jövőre. Mégis bíznunk kell abban, hogy jóra lordul minden. Vagy elfo­gadják az osztrákok a kartelban- kot, vagy megcsinálják az önálló bankot kartel nélkül. S akkor béke és munka következhetik, nyugodt fejlődés, amire olyan nagy szüksége van ennek a min­denben elmaradott országnak. Akkor mi is hozzá láthatunk annyi sok függőben lévő ügyünk elintézéséhez. Ha ez nem sikerül, akkor az­tán úgy se tudhatjuk, hogy mi következik. Ma még csak abban a bizalomban gondolhatunk a jövő hónapokra, hogy a békés kibontakozás és egy hosszabb, nyugodt fejlődés alapjainak lera­kása sikerülni fog. Es ebben a gondolatban kell nekünk is megfontolni a helyze­tünket és megállapítani jövő munkásságunk programmját. Ha a mi vármegyénknek és különösen Ujhelynek a gazdasági helyzetéről van szó, első tényező, ami számításba jön, a tokaji bor. Ujhelynek és a vármegye alsó, magyar részének boldogulása, gazdagsága vagy szegénysége attól függ elsősorban, hogy a tokaji bor számára biztosítani tudjuk-é a megfelelő érlékesitést. Ha ez sikerül, ha borunk piacá­val csak megközeliteni tudjuk is a Rajnavidék színvonalát, akkor a Tokajhegyalja lesz a legáldot- tabb, leggazdagabb területe Ma­gyarországnak s Ujhely, mint egy ilyen gazdag vidék empóri- uma, erős, nagy várossá fejlődik. Hogy igy lesz é, az már körül­belül mi rajtunk áll. Borunknak az uj bortörvény a legteljesebb védelmet biztosítja. Ez a véde­lem igaz, egészen hatályos csak akkor lesz, ha majd, egy pár hónap alatt, a megfelelő ellen őrző szervezetek is fel lesznek állítva. De már most is kezdjük érezni a hatását. Lassan ugyan, de mégis kezdik keresni a bo­rainkat s emelkedik a borok ára. A földmivelési kormánynál azon­felül munkában van egynagyobb- szerü akció a tokaji borok helyes kezelésének és értékesítésének előmozditására s ha meg nem bukunk, őszre körülbelül meg­kezdődik a kidolgozott tervek va­lósítása. De még ez mind csak kedvező alkalom, amit nekünk alaposan fel kell aztán hasz nál- nunk, hogy boldogulhassunk. Ilyen alkalmunk nem egyhamar lesz újra, ha most belé kapasz­kodunk a kedvező helyzetbe, az felemelhet minket, ha ezt elmu­lasztjuk, maradunk a régi nyo­morúságban. Mert az nem áll, hogy régen megfelelő volt a tokaji bor ér­tékesítése. Talán inkább keres­ték a bort, talán valamivel jobb áron adták el, de a minőségé­nek és a hírének megfelelő árat csak nagyon kivételes esetekben ért el a mi borunk. Azt a helyzetet kell elérnünk, ami a Rajna vidékén van, ahol 4—500 márka a borok átlagos hektoliterenkinti ára. Képzelje el mindenki, micsoda gazdasági fel­lendülés lenne itt, ha ide eljut­hatnánk / Ipar, kereskedés, mű­vészet, hogy felvirágozhatna ! Pedig bizony mondom, hogy nem is igen nehéz volna ezt az állapotot elérni. Csak akarat, egyetértés, kitartás kell hozzá. Hagyjunk fel az irigykedéssel, bizalmatlansággal, önző kapzsi­sággal- Ne egymás rovására, de összefogva, egymást támogatva, egyenes utón igyekezzünk bol­dogulni. Első szükség lenne, hogy ná­lunk is leszüretelése után lega­lább két esztendeig pincében ál- jon a bor, persze rendes keze­lésben és csak akkor kerüljön forgalomba, mikor már kész bor, mikor tudjuk, hogy micsoda. Hogy ezt a két esztendőt kibír­juk, azon lenne hivatva a kor­mány akciója segíteni. S a jobb boroknak csak palaczkokban, a termelő vignettájával volna sza­bad forgalomba kerülniök. Második feladat borunk viszo­nyainak, jóságának, valódiságá­nak a világgal való alapos meg­ismertetése. Mert a legnagyobb baj az, hogy mesék szállanak a tokaji bor kitűnőségéről, de hogy ez a bor valódi jó minőségben jutányos áron kapható, azt sehol se tudják, sőt mindenütt azt hi­szik, hogy amit mint tokaji bort árulnak, az csupa hamisítvány. Ezért kell a reklám minden esz­közét felhasználnunk, hogy a vi­lágot boraink felől megfelelően informálhassuk. Tapasztaltam, hogy csekély kis hirdetésnek, reklámnak is, ha az­után rendes, jó bort küld az em­ber, meglepő hatása van. Azért helyes dolog a gazda­sági egyesület által tervezett reklámlap. Kívánatos lenne, hogy megértse a hasznát mindenki, s lelkesebben pártoljuk ezt az esz­mét, mint eddig. Es helyes lenne a reklám, az árak szabályozása és a célszerű érdekképviselet szempontjából az egész hegyaljai termelő közönség egységes szervezkedése. Csak abból a hagyományos nembánomságból, önzésből, szét­húzásból engednénk már egy keveset! A grófnő. (Előkelő ízléssel berendezett sza­lon. Egyik sarokban zöld selyem garnitúra. A karcsú ébenfa pamla- gon Vasváry grófné ül s idegesen babrálgat a nyakáról lecsüngő óra lánccal. Vele szemben a leánya, Nina comtesse.) A grófné (izgatofían): Nem tu­dom elhinni! Még most is azt hi­szem, hogy az egész valami rossz álom. Megfoghatatlan, hogy a mi családunkban ilyesmi előfordulhat. Es éppen Arthur, az a szelíd, jó fiú, akire olyan büszke voltam. (Zo­kogva) Mennyi szép reményt fűz­tem hozzá. Nina: Túlságosan szabadjára hagy­tad. Es az én öcsikém, úgy látszik, nem volt nagyon kényes a társa­sága megválasztásában. Azok az emberek egyszerűen behálózták. A kisasszony egyet-kettőt kacsintott rája s Arthur, amilyen hiú, tüstént belebolondult . . Mondhatom, ügye­sen csinálták. Elvégre egy Vasváry grófot fogni, nem közönséges do­log. . A grófnő : Egy szimpla fiskálisnak a leánya! Nina : Azt hiszem az apja zsidó volt.. A grófné: Jézus Mária! (Kétség- beesetten rázza a fejét) Istenem! Istenem! Nina: No de remélem, megmond- tad öcsémuramnak a véleményedet ? A grófné : (letörli a könyeit, feláll és méltóságteljesen az ajtó felé mu tat) Kiadtam az útját. Nem fiam többé. Nem ismerem 1 Nina: En is a lelkére beszéltem.. Mind hiába. Kértem őt, könyörög­tem neki, hogy álljon el a szándé­kától, mert az én házasságomat is veszélyezteti. Akár a falnak beszél­tem volna. Kijelentette, hogy elha­tározása megmásíthatatlan: felesé­gül veszi azt a fruskát. A grófné: A hálátlan! Nina: Visszajön az még! A jó­mód hiánya a nagy szerelmet is el­párologtatja. Csak ne adj neki sem mit! Talán a fiskálisék is kiteszik a szűrét, ha rájönnek, hogy a címén kívül egy fillérje sincs. (A szolga tálcán egy névjegyet hoz be). A grófné : Ki az ? Nem fogadok senkit. Szolga ; Bocsánat, de az az ur azt mondta, hogy okvetlenül beszél­nie kell a móltóságos asszonnyal. A grófoé: (Megnézi a névjegyet) Domokos Péter rendőrtisztviselő. Mit akarhat ? Bocsássa be ! Domokos (fekete szalonkabátban, hajlongva belép). A grófné: Mivel szolgálhatok? Domokos: Kellemetlen és nehéz megbizatásom van. Egy levelet kell átadnom . . . Egy levelet . . . A grófné: (Eihalványodva) Mi­csoda levelet? Domokos: Nagyon kérem a gróf- nét, legyen erős I A grófné: (remegve) Mi az? (Megtántorodik). Nina : Mama, az istenért! (Domo­koshoz) Kérem, uram leg) en kímé­letes. A grófné: A Fiam! Úgy e a fiam !? Mi történt vele? Domokos : (hallgat). A grófné: Mondja hát! Mondja. Hiszen látja, mennyit szenvedek . . Domokos: A gróf ur megsebesült! A grófné : Meghalt! Domokos: Ma reggel a pisztolyá­val mellbelőtte magát. Most a Mária kórházban fekszik. Bocsánat, ezt a méltóságos asszonynak tudtára adni volt szomorú megbizatásom. (Meg­hajtja magát és távozik.) A grófné (Hangos zokogással a pamlagra borul) Szegény fiam ! Édes, szegény fiam! Nina : (A könnyeittörölgeti) Mama 1 Oh Mama! A grófné: Drága, jó fiam 1 Mért nem montad nekem, hogy annyira szereted ? Ha ezt tudom, nem ellen­keztem volna. Istenem, ón csak egy gyönge asszony vagyok. Csak a ja­vadat akartam. Nina : Csillapodjál, mama . . . Grófné : Meghal az én fiam ! In­kább elvette volna . . . beleegyez­tem volna ... ha annyira szerette. . (A szolga) Szolga: A doktor ur! (Csanády: Doktor a család régi háziorvosa lép a szobába.) Csanády : Nyugodjék meg grófné. A grófné: Siessen a fiamhoz, doktor. Csanády : Nyugodjék meg, onnét jövök. A grófné: Doktor! El vagy meg­halt ? Csanády : Él ! A golyót sikerült eltávolítani. Nemesebb részeket nem Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. «r." Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénin egy ei képviseleteink: Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom