Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-10 / 20. szám
20 szám (3) FELSOMAGYARORSZAGIHÍRLAP Szerda, márczius 10. mindanyiunk részvétével akar majd kereskedni, de művészi becs- vágygyal, igyekvőén azon lesz, hogy a közelmúlt sok széjjel-ron- gyolt illúzióját megfódhassa. Izráel. Kedden este Bernstein oly sokat emlegetett drámájának : az Izráel-nek premierje volt. E darabbal sokat foglalkozott a fővárosi sajtó és igy érthető az a nagyfokú érdek lődés, amellyel a közönség e darab elé nézett. Nem kívánunk a darab részletes bírálatába bocsátkozni, de kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy azok, akik valami rendkívülit, valami nagyszerűt vártak, — nagyon csalódtak. Bernstein egy egyszerű családi jelenetben kívánt megrajzolni egy korkérdést: az antiszemitizmust, de fáradsága meddő maradt. Kaptunk azonban ehelyett egy erőltetett jelenetekkel teletömött családi drámát, melyet csupán Bernstein művészi zsenialitása tudott némileg hatásossá, érdekfeszi- tővó tenni. A darab meséje az, hogy Clare hercege, az antiszemita mozgalom egyik vezérférfia a casinóban inzultálja Guttlieb Jusztint és kényszeríteni akarja, hogy a casinóból rögtön lépjen ki. Az inzultusért Guttlieb elégtételt kér a hercegtől, de ez meg nem történhetik, mert a herceg anyja végső kétségbeesésében bevallja fiának, hogy Guttlieb az atyja. A herceget ez a vallomás teljesen megtöri és a halálban keres enyhülést. Mindez természetesen Bernstein mesteri tollával egypár hatásos jelenetben van megrajzolva. De ezt az egynéhány hatásos jelenetet is majdnem teljesen elejtették sziné- 8zeink. Egyedül Harmath Zseni állta meg a helyét dicséretre mél tóan a hercegasszony nehéz szerepében. Magas Béla és S z ő r e g h Gyula sehogysem tudták magukat beleélni szerepeikbe és igy történhetett, hogy a leghatásosabb jelenetek minden hatás nélkül estek el. Ugyanezt mondhatjuk Bátosyról is. A közönség elnézéssel fogadta a szereplők sikertelen igyekvését. Felhívás! A magyar nemzet legnagyobb ünnepét, a szabadság és egyenlőség születésnapját, március tizenötödikét az igaz hazaszeretet meleg érzésével kívánjuk az idén is megünnepelni. Ennek az ünnepnek méltó megölésére kérjük fel városunk pol gárságát. Hogy a megélhetésért való su lyos küzdelmeknek mai megnehezedett időszakában a dolgozó polgárság munkanapot ne veszítsen, az ünnepet március 14-én vasárnap tartjuk meg és pedig délelőtt 9 órakor a r. kath, 10 órakor a ref. és 11 órakor az izr. templomban tartandó istenitiszteleten való részvétellel, majd fél 12 órakor a városi színházban nyilvános polgári ünneppel, este 8 órakor pedig a vármegyeháza nagytermében társasvacsorával. Minél nehezebb küzdelmeket kell a mai válságos időkben állami önállóságunk csak egyik részletének megvalósításáért is vívnunk, annál szükségesebb, hogy a nagy idők emlékezeténél találkozva felekezet és foglalkozási külömbség nélkül, szorosan egyesüljünk hazánk javának önzetlen szolgálatára. Jöjjön el azért minden jó magyar ember! Sátoraljaújhely, 1909. évi március hó 2-án. Magyaros üdvözlettel: Dókus Gyula. Búza Barna, Kincsesy Péter. HÍREK. Polgár Béla. Szombaton este ép gáláns, köny- nyü lendüléssel csapott föl a színházi zenekarból a Strausz muzsika, araikor hire futott a nézőtéren, hogy Polgár Béla színigazgató meghalt. Váratlanul jött a szomorú hir. Élete delét járta Polgár Béla, hatalmas, erős férfi volt, akit sehogysem tudottmegtörni egy fájdalmas, hosszúra nyúlt betegség. Szombatra azonban végzett vele. Es ráosztotta a sors Polgár Bélára azt azt az utolsó szerepet, melylyel ketté szakadt egy tarka, becsületesen végigvívott komédiás élet. v Mindenütt, ahova csak ért a szombat esti szomorú hir, őszinte részvétre talált a Polgár Béla halála. Munkás, nemes akaratú ember volt; egy hosszú életen át, odaforrott minden lelkesedésével, minden szép, férfias hitével a színpadhoz. Es mindvégig úgy vezette a színpadot — annyi rajongással, annyi bízó, reménykedő hittel ezt a csillogóra festett világot — mint ahogy szeretjük az első ideálunkat. Mindannyiunk szimpátiáját meg is szerezte és na gyón sok szembe odalopódzott a színház nézőterén szombaton este egy-egy könnycsepp, amikor megjött a szomorú hir. A magyar színészet reneszánszában jelentős, sokatérő szerepet vitt Polgár Béla. Megőrizte a régi színpad sok szép, nemes hagyományát; telve is volt a munkássága a magyarság szeretetével. Régi, érdemes katonája esett el véle a vidéki színészetnek. * Élete. Böttger Polgár Béla 1860 ban született Révkomáromban. Fiatal, úgyszólván gyermekkorban lépett a szini-pályára és mint kardalos indult neki az igazi „cifra nyomorúságnak“. Tehetsége azonban csakhamar kiemelte a karból és rövid idő alatt már mint önálló szerepkört betöltő színész igyekezett, hogy mint az ország egyik legnevesebb operett buffoja tegye nevét feledhetetlenné a magyar színészet történetében. 22 éve, hogy önálló szerepkört betöltő színész. Szinész- kedése ideje alatt az ország legelső társulatainál működött és igazgatósága előtt a pozsonyi színház művezető főrendezője volt. 17 éve igazgató. Ez idő alatt bejárta az ország nagyobbik felét, mindenütt hirt, dicsőséget aratva a magyar színészetnek. Legutóbb a sátoralja ujhely—munkácsi szinikerület igazgatója volt — ahová az erdélyi első kerületből jött — és hogy itt milyen közbecsülósnek örvendett, — annak szemtanúi voltunk mindnyájan akik figyelemmel kisértük az igazgatása alatt állott társulat működését. Betegsége. B. Polgár Béla betegségét egy utazás alkalmával szerezte. Egyszer midőn társulatával Esztergomba igyekezett, mindenestül a Dunába fordult. Azóta folyton betegeskedett asthmatikus bántalmai voltak. Ez a betegsége azonban nem tudta megtörni ezt a hatalmas, erős száll embert. Legutóbb mikor Pesten volt, hogy az újhelyi sziniszezont előkészítse, az utcán agyszélhüdés érte. Akkor a mentők szállították lakására. Néhány napig feküdt Pesten, de alig, hogy valamivel köny* nyebben érezte magát, vonatra ült s társulatához, Munkácsra utazott. Megérkezése után rögtön otthon ágyba feküdt másnap beszállittatta magát a kórházba. Többé fel sem kelt. Halálvivódása mintegy 6 napig tartott. Halála szonbaton este P* 8 órakor következett be. Temetés. Ritkán tapasztalt óriási részvét mellett ment végbe B. Polgár Béla temetése f. hó 8-án d. u. 8 órakor. Munkács város szinügyi bizottsága és egész intelligenciája és a társulat valamennyi tagja kísérte utolsó útjára az életében oly szimpatikus, kedvelt színigazgatót. A koszorúk valóságos erdeje borította a koporsót, melyek között ott voitaK: az orsz. szinészegyesület, a munkácsi, valamint az újhelyi szinügyi bizottság, a színtársulat, valamint a direktor volt tisztelőinek hatalmas koszorúi. A temetési szertartás a munkácsi közkórházban folyt le, a honnan beláthatatlan kocsisorban kísérték örök nyugvó helyére B. Polgár Bélát. A temető előtt a munkácsi cigányzenekar várta a gyászmenetet és bus halotti indulók hangjai mellett kísérték a sírig. A sírnál a színházi zenekar gyászindulója fogadta az örök nyugalomra tért színigazgatót. Itt tartott búcsúbeszédet a társulat nevében Szőtegh Gyula. A bohém- lólek minden fajdalma átrezgett ezen a beszéden, mely bizonyítéka volt azon nem mindennapi ragaszkodás* nak, mellyel színészei valósággal gyermekekként csüngtek igazgatójukon. A társulat karénekének hangjai mellett eresztették a sírba a ltopor* sót. A szinésztemetósekről oly nagyon ösmert „Mért oly borús“ kezdetű gyászdal akkordjaival vettek utolsó búcsút volt igazgatójuktól a társulat tagjai. Csalán krónikája. | B. Bolgár Béla~j Az irigy halál, A világ színpadának igazgatója, Sok örömteli élet Alnok megrontója, Hogy letépte fejedről Papír koronád Es elnémította, kacajra teremtett Mosolygós szád Jó öreg Nagy István megsiratunk [téged, Ki oly sokszor megrikattad néped. Ünnep előtt. A záptojásnak felszökött az ára, Mert munkás elvtársaink Készülnek erősen március havának Szentelt idusára. Az eszmei pályázat. Az eszmei pályázat eredménye fé[nyes Csak a kivitele rémségesen kényes Mert sohasem találnak olyan jó bo [londot A ki ott javítson, ahol az elődje Már mindent elrontott. Izráel. Izráel volt e héten repertoáron Kapkodták a jegyeket minden pén[zen, áron Hogy a publikum miért volt ily lázba Keresd okát annak A statisztikába. — Bírósági kinevezés. A király Barna Pál sátoraljaújhelyi kir. törvényszéki jegyzőt az ungvári járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Kinevezés. A földraivelésügyi minister Uifalussy Mihály helybeli m. kir. erdőmestert a VII. fizetési osztályba m, kir. erdőtanácsossá kinevezte. —■ Pénzügyi kinevezés. A pénzügyminiszter Wolf Béla sátoraljaújhelyi pénzügyi irodatisztet jelenlegi alkalmazása helyén való meghagyása mellett a X-ik fizetési osztályba sorozott pénzügyi irodatiszttó kinevezte. — Halálozás. Ózv. Sinai Lipótné, szül. Waldmann Netti f. hó 9-én 72 éves korában elhunyt. Temetése ma délután 4 órakor volt. Az elhunytban Sinai Jakab iparfelügyelő édesanyját gyászolja. — Neogrády Antai képkiállitása f. hó 8-án d. u. 5 órakor nyílt meg a vármegyeháza főispáni kistermében. A művészi értékű, jótékony- célú kiállításról térszüke miatt jövő számunkban hozunk részletes ös- mertetést. — Elmaradt teazsur. A helybeli izr. nőegylet elnöksége ez utón adja tudtára a közönségnek, hogy a í. hó 14-ikére tervezett zsur elmarad. — 25 óv, Dr. Thoman Dávid a „Felvidéki Hírlap“ e heti számában vezércikkben méltatja Lengyel Samut a homonnai izr. iskola igazgató-tanítóját, aki a jelen tanóv végével tölti be tanítói működésének 25 ik évfordulóját Lengyel Samu nagyképzettségü, lelkiismeretes és lelkes tanító, kinek vezetése alatt a homonnai izr. iskola a kultúrának; de különösen a magyarosodásnak erős vára lett. Nem kisebb érdemeket szerzett negyedszázados működése alatt az iskolán kívül, a társadalmi életben, hol igazán méltóan töltötte be helyét és a tanú ói névnek tiszteletet szerzett. A homonai izr. hitközség bizonyára örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a nevezetes évfordulón közszeretetben álló igazgatója iránt háláját és ragaszkodását megfelelő módon nyilvánítsa. — Házasság. Vajda Izidor homonnai tanító T. hó 7 ón esküdött örök hűséget Révész Imre kassai tánctauitó leányának, Etelkának. — Magyar lapokat gyalázó plébános. E cim alatt lapunk legutóbbi számában megjelent hírünkre Gáy János plébános a következő nyilatkozattal válaszol : A „Felsőmagyarországi Hírlap“ f. ó. mároius hó 6-iki számának napi hírei közt egy közlemény jelent meg, mely engem hazafias érzületemben mélyen sért. A valóságnak megfelelő tényállást következőkben adom elő. A Gálszécsi Casinó ez évi közgyűlésén egy tag a „Fidibusz“ cimü előlapra leendő előfizetést hozta javaslatba, erre én az előfizetendő lapok közzé az „Alkotmány“ cimü lapot kértem fölvétetni ; mindazon kifejezések melyeket használtam természetesen csak is a fentnevezett élc'.apra vonatkoztak. Hogy felszólalásomat minő magyarsággal tettem meg, jelenlévő barátaim és ismerőseim Ítélhetik meg legjobban s ez irányban felesleges egy szót is vesztegetnem. A pánszlávizmus vádjára azonbau kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy amerikai időzésem alatt is szerény tehetségemhez képest igyekeztem a magyarság ott meglehetős elhanyagolt ügyét előmozdítani, sőt visszatérésem után a kormányhoz közel álló férfiú közvetítésével kieszközölt kihallgatásom, a vallás és közoktatásügyi miniszter ur figyelmét is felhívtam az amerikai magyar állampolgárok közt lábra kapott pánszláv üzelmekre. Sem Amerikában, sem itthon pánszláv lapot nem járattam, aki pedig ennek ellenkezőjét állítja alávaló, hitvány rágalmazó. Gálszécs, 1909. március hó 7. Gáy János, rk. plébános. — Minden
