Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-07-18 / 57. szám

57. szám (3) FELSOM AG YARORSZAGI HÍRLAP Szombat, julius 18. gyilkos erőszak nyomai s azért a csendőrség a helybeli törvényszéki börtönbe hozta, melynek valószínű­leg hosszabb ideig lesz az ingyenes lakója. — At. szülök figyelmébe. Udvardi Szaniszló zongoratanár ez utón hozza a n. é. közönség tudomására, hogy házánál, valamint házon kívül is kéz dőknek avagy haladóknak alapos zongoraoktatást ad a nyári szezon alatt is. — Lakása: Szepessi dr. há­zában. Felhívjuk olvasóink b. figyel­mét lapunk inai számában foglalt Zongora eladási hirdetményére. — Qlcsó villamos világítás A hely­beli villamvilágitási társaság az áram­szolgáltatásunk egy uj módját rend­szeresíti már augusztus 1-től kezdve, melylyel a a közgyűlése alkalmával hangoztatott ama szándékát megva­lósítja, hogy t. i. a villamos világí­tást népszerűvé alkossa, illetve h-ogy a városnak szerényebb viszonyok kö­zött élő lakosai is a feltétlen egész­ségesebb és jobb világítást élvez­hessék. E czélból a vállalat bizonyos fel-, tételek mellett a világítást általány­ban fogja szolgáltatni; igy az áram­mérők fölöslegessé válnak és a fo­gyasztónak világítási költségei már avval az összeggel apadnak, melyet az árammérőért fizetni kellett, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy árammérő helyeit mintegy kéthavi világítást fizet. Ezenkívül az általánydijak olyan : mérsékeltek, hogy a kőolajvilágítási J költségekkel versenyeznek, ami ál tál a villamos világítás városunk minden lakójának hozzáférhetővé válik. A vállalat gondoskodik még arról is, hogy a berendezési költsé- J geket lehetőleg apassza és elvállalja a vezetékek és lámpák szállítását és felszerelését könnyen v selhető rész-1 letfizetésekért. így tényleg a’villam-j világítás népszerűvé fog alakulni és azt in-szűk, hogy a kisebb tisztvi­selők , az iparosok és kiskereskedők mind csatlakozni fognak. ixz általány világítás számára egy külön hálózat létesittetik, mely köz- j vet fen a villamteleptői lesz be és kikapcsolva és reggel 6 órától vir­radóig, este alkonyaitól 10 óráig áram alatt tartátik. Vasár- és ün nepiiapokon a világítás éjfélig tart, a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi, újévi és egyébb ünnepek alkalmá­val pedig a tényleges szükséghez mérten még tovább is. Az általány­dijak a használt lámpák száma és minősége Szerint valamint a világí­tás igénybevétele arányában változ nak. Üzlethelyiségek például űzet­nek a bezárási órához viszonyított és hóról-hóra megállapított dijakat, nem rég megbízottja, Kiss Aladár számvizsgáló a pénztárnál teljesített. — Egy örült vérengzése. Véres eset tartja izgalomban Nagymihály város lakosságát. Mudi János deregnyői lakos, aki a nagymihályi kórházban volt ápolás alatt, hevenyőrültségi rohamában egy nagy zsebkéssel há­rom embert megszűrt, Kettő súlyos sérülést szenvedett, iegyikök pedig szörnyet halt. .Előbb Grosser Róza ápolónőt szúrta meg, majd megse­besíteti e az ápolónő segítségére siető Boscsinszky Jánosnál, akit homlo kon szúrt. A vérengzés láttára Szu- mávi Vaszily kórházi szolga sietett az őrült embert megfékezni, de vesz­tére, mert Mudi János tajtékzó düh­hel neki rontott és úgy szivén szúrta hogy a szerencsétlen szolga holtan rogyott össze. Mikor már senkit nem látott maga előtt, kezében a véres késsel a kórház kertjébe futott, ahol már a csendőrök igyekezték őt ár­talmatlanná tenni. Akkor hirtelen felemelte karját s a kést saját nya­kába döfte. Még többször akart ma­gába szúrni, de a csendőrök hirtelen lefogták. Az iszonyú vérengzés hire villámsebesen terjed el a kis várói­ban és óriási izgalmat keltett. Ha az őrültet a csendőrök a kertben le nem fogják, még több ember eshetett volna öldöklésének áldozatául. — Gazdasági és kereskedelmi hitel- intézet rt. (Kisvárda) czég alatt uj pénzintézet alakúit Kisvárdán 200000 korona alaptőkével (1000 drb. 200 k ronás részvény). — Jó tanács. Mindazoknak, kik pá­zsitot akarnak létesíteni, ajánljuk hogy szerezzék be Mautner Ödön cs. és kir. udvari magkereskedéséből Bu­dapesten a „Sétatéri“ vagy a „Mar­gitszigeti“ fümagkeveréket. Ezeket már 21) éve szállítja Mautner Buda pest és a Margitsziget oly bámulatra méltó és gyönyörű sétaterei részére. mig ezek a magánlakásokra vonat kozólag az illető helyiségnek világí­tási szükségletéhez mérten szabattak. A havi dijak a fogyasztó által az il­lető hóra előzetesen mindég a hó 8-áig a pénztárnál beíizetendők vagy postán beküldendők. A berendezés költségeire nézve közöljük, hogy a vállalat egy egy­szerű zsinórlámpát vezetékkel együtt felszereléssel és csatlakozással, tehát használható állapotba helyezve, elő­állít már 10 koronáért, egy csinos huzóiámpát pedig 15 koronáért ; egy díszes huzólámpa, mely minden sza­lonban is alkalmazható, 20 koronába kerül, stb. Ebből látható., hogy a villamos világítás haszná.hatásának i. a van eddigi legnagyobb akadálya, t nagy költ; ege, el berendezés hárítva. — Dunky Fivérek cs. és kir. udvari fényképészek e hó 25 én szombaton és 20-án vasárnap főtér 9. Juhász Jenő ügyvéd ur telkén lévő műter­mükben levételeket eszközölnek. — Feloszlatott betegsegélyzö pénztár. Az ungvári ipartestület betegsegélyzö pénztárát a kereskedelemügyi mi­niszter — mert a pénztár kötelezett­ségeinek eleget tenni nem képes — föloszlatta és elregdelte. hogy a pénztár tagjai az ungvári .kerületi betegsegélyzö pénztárba lépjenek. A miniszternek er.en rendelkesése kap­csolatban áll azon vizsgálattal, amit , TANÜGY. A zsidó hitoktatás és egyebek (Válaszul Knopíier Sándor urnák.) E lap 54-iki számába „Egy pár szó a leánynevelés kérdéséhez“ cirn alatt egy rövid cikket irtain, mely­ben a leányok tulterheltetésével fog­lalkozom. E cikkre, illetőleg ennek azon részére, ahol a zsidó hitokta­tásról ejtek nehány szót: Knopfler Sándor úr választ irt az 55 ik számba. Mindjárt válasza elején ezeket mond­ja: „Péter Mihályt régen ismerem cikkei után, én okos embernek tu­dom, aki világos látókörben szokta nézni a dolgokat. Annál inkább meg­lep tehát, hogy most igazán felületes, ' mondhatnám könnyelmű soraival igen í könnyen félrevezetheti a közönség­nek azt a részét, mely viszonyaink­kal nem ismerős.“ Lássuk tehát, mennyiben felülete- 1 sek, sőt könnyelműek azon soraim, me j lyeket többek közt a zsidó hitokta- j tá.sról irok. Előre bocsátom azonban, j hogy sem.előbbi, sem mostani cik­kemet ne minősítse senki sem tá- j átadásnak sem Knopfler Sándor ur ellen. — kit felette tisztelek, — | sem másnak személye ellen. Ha K. j S. ismer enge n, — a minthogy azt | állítja, hogy cikkeim után régen is- I mer, — jól tudhatja, hogy Írásaim ! ban sohasem vezetett személyes ér­dek, hanem csupán a közügy. Miről szóltam tehát emlegetett j cikkemben ? Szóltam a polgári isko­lai tanulók tulterheltetéséről általá­ban. Túl vannak-e terhelve a leány­iskolái növendékek, nein-e ? ez utó- j végre vitatott kérdés. Én azonban azon párton vagyok, mely azt ál­lítja.. hogy igenis túl vannak. Ezen állításomat azon cikkemben pár szó­val meg is okoltam És hogy a meg- j okolást világosabbá tegyem, felemlí­tettem, hogy az amúgy is túlterhelt növendékeket, jobban mondva, a zsidó vallásunkat még a „rettenetes héber nyelvvel is kínozzák.“ E kö­rülményt aztán elitéltem előbb a ma­gyarosodás szempontjából. — mert j azt mondtam : „mikor jön el már az az idő, amikor a magyar zsidó ma­gyarul fog imádkozni ?“ s elitéltem továbbá a közoktatásügy egysége szempontjából, mert azt mondtam, (véletlenül nincs kezeim közt azon cikk, de azt hiszem jól fogom sza­vamat ismételni): „a francia, német, angol és más nyelvek mellett ott van az egyházak nyelve. Az orosz vallásu gyermeknek tanítják a lytur- gia nyelvét, a zsidóknak a hébert, a közoktatásügy egységének nagyobb dicsőségére.“ Ezen tények gondolko­zásra inditnak és megvártam volna, hogy K. S. ur, mint oly jele$ tan­ügyi iró. megáll mellettük legalább egy percre. O azonban ezt nem te­szi s tisztán csak azon állításomra felel, hogy „a rettenetes héber nyelv­vel kínozzák a gyermekeket.“ De miképp felel ? Úgy, hogy beismeri,: „a héberimáknak magyarra fordítá­sában is gyakorlom növendékeimet, de a leánykák legkevésbbé sem ér­zik magukat általa túlterhelve“, és mindezt a növendékek játszva el­végzik, s egy rózsa sem hervad el miatta azokon.“ Örülnék rajta, ha igy volna, de ha Knopfler Sándor ; igy gondolkozik, nincs rá eset, hogy mi ebben a kérdésben valaha talál­kozhassunk. Én a hébert nehéz­nek, a mai viszonyok közt a túlter­helés egyik kiváló eszközének tar­ltom, K. S. könnyűtek, játszva el- j végezhetőnek taita. Neki, aki évti­zedek óta tudja, könnyű, nekem, a iu pár évig gyakoroltam, és azt hi- i szem, azoknak a gyermekeknek is felette nehéz; én úgy gondolkozom hogy az amúgy is túlterhelt növen­dékeket még héber forditással is megterhelni, — a kínzás egyik esz­köze, s igy gondolkozhatik igen sok ember. K. S. ur máskép Legyen az ő hite szerint. E téren tehát nem volna mit disputálnunk, ha ez a kér­dés nem volna összefüggésben más kérdésekkel is, melyeket előbbi cik­kemben már pedzettem. K. 8. ur azonban gondosan ikerülte az arra való feleletet, az a felett való eszmélkedést. Mi hát ez? Az, hogy a tulterheltetést nem is számítva, az egységes nemzeti közoktatásügy ke­retébe mikép tudja beilleszteni, K. i S. ur, mint jeles tanügyi iró, — a i zsidó lyturgialis nyelve tanítását; I nem látja-e azt onnan kirívónak; és különösen mikép tudja a magyarság a magyarosodás magasztos gondola­taival összeegyeztethetőnek azt. hogy a magyar zsidó továbbra is héberül imádkozzék. Mert a héber nyelv ta­nításának, gondolom, csak az a célja, hogy a zsidó otthon és templomá­ban héberül imádkozzék? Mikép gon­dolja K. S. logicusnak, hogy mielőtt a sajtó (a sajtó legnagyobb részét ! pedig — becsületökre legyen mond- \ va, — a zsidók tartják kezükben) i unisono azt hangoztatja, hogy az is­kolák után vegyék kezükbe a m.i- ; gyár nyelv ügyét az egyházak is. midón g.kath lyturgia nyelv tanítását | elítélni s a magyar nyelv jogát más j nyelvű egyházakban fennenhirdetik.’ | midőn ez igy van, kérdem logikus ! eljárás-e csak a zsidó lyturgia nyel véről hallgatni, szóval logikus-e ilv szép eszméket csupán hirdetni ? tény­leg azonban a zsidókat a héber nyelvben nevelni, héber nyelven imádkoztatni, énekeltetni, mikor ma­gyarul már úgyis sokan tudnak. A tanügy terén szerzett nevére, s ma­gyar néptanító voltára kérdem : ezek­re a tényekre, melyek előbbi czik I kemnek punktum saliensei: (leg­alább jó szemű embernek ezeket ! kell abból kiolvasni) — legyen szi- I vés K. S. nekem és a közönségnek megfelelni. Mondja meg nekem K. I S. ur, nagvobb ereje van-e az imá­nak, ha azt héberül, s nem magya­rul mondják, jobban meghallgatja e azt az Egek Ura az előbbi nyelven ? Van e ily babona az egyházukban? Ha. van, miért nem törik meg e ba­bona erejét, önök felvilágosultak? ; Általában mi állja az útját annak, hogy szent könyveik magyarra for- dittassanak, hiszen a keresztyének is csak sokra becsülik bibliájukat, még- I is sem kath., sem prot., nem az ere­deti görög nyelven olvassa az uj szövetséget, sem héberül az őt. Ezt ők hagyják a tudósoknak, hagyják a zsidók is rabbinusaiknak, vagy mai tudósaiknak. De tovább megyünk. Annál még áldatlanabb állapot sincs, mint ami ma a zsidók közt általános. Meg nem tanulhatja szá­mos a hébert, de mégis héber szö­veget kell olvasnia. Ha a boeher is­kolákban falun és városon az erre fordított időt nem nézzük is, vájjon nem képtelen állapot-e az, midőn va­laki oly nyelven imádkozik, melyen nem ért? Mi protestánsok azt vall­juk : „inkább egy szót értelemmel, mint ezret értelem nélkül“ . . . Szeretném, ha tanügyi, nemzeti szempontból fontos aggodalmaimat K. S. ur el tudná oszlatni. Higyje meg K. S. ui* a zsidóknak vallási terén való magyarsága nem kis mér­tékben segítené elő a magyarság di­adalát, s az óhajtott összefogásnak nem kicsi segítője lenne. Es mit kel­lene ezért a nagy dicsőségért a zsi­dóknak áldozatul hozni. Vallásukat nem. Ki kívánja ezt? Legyenek hi­tükben boldogok. Csak egy ósdi (kon­servativ felfogást, csak egy kerék­kötőt kellene eldobniok. Lelkemre mondom, e nélkül sohasem lehet őszinte a nemzeti államokba való beolvadásuk. Sokat írhatnék e themáról por longuin et latum, de a jelen alka­lommal csak ennyit akartam elmon­dani. 8 e soraimat is, — talán fe­lesleges kijelentenem, — tisztán a nemzeti ügy szeretete sugalta. Aki ismer, nem is fog félreérteni. Péter Mihály. KÖZGAZDASÁG. * (Tokaji levél ) Körülbelül két hét óta nem múlt egy nap, hogy eső ne lett volna, de nem áldást hozó eső, hanem valóságos felhőszakadásoknak is megfelelne, különösen f. hó 6 óta oly záporesők jártak, minőkre évti­zedek óta nem emlékeznek. A gazdák nem tudják, mihez fog janak, itt az aratás, szőlő kötözés, s forgatás ideje, az eső miatt össze­torlódott a munka, s különösen ve­szélyben van a széna, mivel a Bod­rog és Tisza áradása a rétet elborította, úgy, hogy a múlt vasár­napon egész nap hordták a szénát. Folyó hó 6-án nagy jégeső pusz­tított nálunk, úgy, hogy az idei ter­més mennyisége a tavalyihoz képest félannyi sem lesz, miután a korán beállott téli fagyás miatt a szőlők nagyobb része fedetlenül maradtak, és a nagy tél következtében a tő­kék megfagytak, úgy, hogy csak nyakhajtások vannak, s azokon vajmi kevés termett és most ez ajég még azt a keveset is elpusztította. Gyümölcs termésünk is szép volt, ezt is tönkre tette a jég. F. hó 14-én este 9 órakor a villám heütött a Földesi János házába és csak a nagy záporesőnek köszönhető, hogy a tűz nagyobb mérveket nem öltött. A múlt hetekben körülbelül 600 hordó bort adtak el galicziai borke­reskedőknek 62—89 korona közötti árban. Szőlő eladások is történtek e na­pokban és pedig meglehetős jó árak mellett adattak el. NYILT-TÉR*) NEDVED GABRIELLA EPERJES SPRENCZ MIHÁLY S.-A.-UJHELY JEGYESEK. *) E rovat alatt közlőitekért a szerkesztő nem felelős, Kiad* tulajdonos LANDfiSMANN MIKSA,

Next

/
Oldalképek
Tartalom