Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-09-09 / 71. szám
71. szám (2) FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, szeptember 9. Báró Wesselényi Jlííiklós és az újoncok megajánlásának kérdése a pozsonyi 1880-ik évi országgyűlés főrendi tábláján. Trta: Dr. Kardos Samu, Az egyetlen alkotmányos Habs- burg-fejedelem : Ibik Lipót rövid uralkodása után I. Ferencz következett, ki tudvalevőleg 43 évi uralkodása alatt irtózott minden olyan szótól, amely Constitutiót vagy alkotmányt jelentett s aki 43 évi uralkodása alatt csak akkor tartott országgyűlést, mikor kifogyott az újoncokból és üresen maradt a láda fia, más szóval, mikor katonára es pénzre volt szüksége és ezeket sem császári pátensekkel, sem királyi biztosokkal előteremteni képes nem volt. Az 1830-iki esztendő nem tartozott a békés s nyugodalmas esztendők közzé. A lengyel forradalom már a kora tavaszi hónapokban ütött ki Varsóban. Ezt követte júliusban a párizsi forradalom. Európa leigazolt népeit a szabadság utáni ellenállha tatlan vágy szállotta meg. És reszketett az uralkodók trónja Szentpétervártól-Lissabouig. Béke és nyugoda lom egyedül Magyarországon honolt. Nyugodtan és biztosan az ösz- szes fejedelmek közül I. Ferencz trónolt hii magvarjai felett. Csodás -szinte érthetetlen jellemvoná-a a magyarnak az, hogy az összes felette uralkodott királyi családok között legtartósabb hűséggel éppen a Habsburgok iránt viseltetett. Szeptember 8 ára hívta egybe I. Ferencz az ország főrendéit és követeit Pozsonyba. A főrendiháznak elnöke maga a Nádor, az érdemekben megőszült József főherceg volt. inig a rendek tábláján az elnöki tisztet a nagy eszü Mailáth György kir. személynek és Hont yármegye főispánja töltötte be. Az első elegyes ülés szept, 13-án volt. Az első érdemleges ülés szept. 18-án a főrendek tábláján pedig október 5-én. Báró Wesselényi Miklós ki Széchényi István tanácsára gróf Káro lyi Györgytől annak egynéhány' száz holdra terjedő Szatmármegyei birtokát 16000 forintért csak azért vásárolta meg, hogy mint magyarországi birtokos a magyar országgyűlésen is ülés! és szavazati joggal bírhasson, az 1830-ik évi országgyűlésen először jelent meg a főrendiházban mint kir. hivatalos. És báró Wesselényi Miklós kinek már akkor a két hazában tisztelt és ünnepelt neve volt, mindjárt az első ülésben, mikor a magyar nyelv érdekében felszólalt. megmutatta oroszlán körmeit. Még nagyobb és még nevezetesebb, következményeiben sokkal fontosabb azon beszéde, melyet két héttel később vagyis október 21-én az újoncok megajánlása tárgyában a főrendek tábláján tartott. . A királyi propositiók 50000 újonc megszavazását és kiállítását kérelmezték, elsőnek e kérdéshez az ország prímása Rudnay József bibor- nok, majd Kopácsi József veszprémi s Szitovszky János rozsnyói püspök majd báró Bedekovics Lajos főispán szólották. Valamenynyien latin nyelven, valamennyien a kir. propositiok értelmében és azok mellett, Bedekovics után állott fel Wesselényi Miklós és rövid bevezetés után megtartotta egyikét legnagyobb és legfényesebb beszédeinek. Most 73 évvel ezen beszéd elhangzása után az akkori idők és viszonyokhoz sok tekintetben hasonlóknak találván a mostani időket és viszonyokat, helyén valónak találom a nagy Wesselényi ezen a mostani nemzedék előtt teljesen ösmeretlen beszédét az alábbiakaan ösmertetni.*) „Két külömbőző, — de egyformán nem-es érzés támad ezen tárgyra nézve“ — igy szól Wesselényi —„minden hazafinál“ „Egy azon buzgóság mely a magyarnak szivében mindég erős lángra lobban, midőn törvényes jó Királya *) Wesselényi beszéde közölve soha nem lett. Eredetije a magy, nemzeti muzeum kézirattárában. Fob Hung. 1351, sz. a. található fel. a, törvény utján kór tőle valamit s szintúgy az elszánt készség a Haza oltalmára, mely sokszor már oly nemes áldozatokat szült. Ily szép érzések mely magyart ne ragadnának akár minek is ajánlására. De másfelől épen olyan nemes és szent kötelesség, — hideg megfontolást, lelkiesmóretes tartózkodást parancsol, meggondolván, hngy Felebarátink ember és Haza társainkról, azoknak életekről szabadságokról van szó. Nem lehet azon tárgyba akármi hévtől is elragadtatva sietni, —- nem készség hiánya az, ha ezen lépés tar tozkodva tétetik. Akkor Nagy Méltóságú Fő Rendek! ! midőn Királyunk törvényesen magunkat szólít fel a Haza oltalmára, midőn annak szent oltárán önnön vérünkkel kell adóznunk, ekkor Fegyverre Magyar! Lóra Nemes! Kardra Hazafi! Kötelesség ezen esetben a sietés, sok fontolás s akadályok kereséso bűn s gyávaság jele. De midőn véréről teszünk határozást, midőn azon törvényes és szükséges, de valóban tér hes és szomorú kötelességet kell teljesítenünk, hogy leghasznosabb Honfi Társainak életéről, az Ő tudtok és megegyezések nélkül (borzadok kimondani) csak nem mint portékákról kell végeznünk, mely végezésünk következéséből számtalan könnyek fa csartatnak, szivek repednek, midőn kéntelenek vagyunk a legédesebb köteléket szét szaggatni, Attyátgyermekétől, Testvért testvérjétől s Férjet a feleségétől ragadni: Valóban csak a legnagyobb megfontolással kell és lehet ezen törvényes komor Tisztünket teljesíteni, Szent és keresztényi kötelesség ebben a legnagyobb gazdálkodás, nem szabad itt bőkezűnek lenni nincs erre nézve helye az adakozásnak. Hogy ily helyhezetben ily külöm- böző érzések közt az igaz utat s helyes arányt el lehessen találni, nein csak illőnek de elkerülhetetlennek is vélem a szükségnek megkérdését. Ne hogy vagy jó Királyunk kérése iránti igaz magyar buzgóságunk, s hazánk eránt való aggodalmunk oly ajánlásra ragadjanak, mely a föld népét igen terhelné, vagy hogy ezeknek n mes kímélése eltartoztasson a szükséges mennyiség ajánlásától, — Királyunk s Hazánk ellen való hiba; kevesebbet ajánlani mint szükséges; de annal tsak egygyeljs többet adni vétek lenne ; s nincs szabadságunkba. Azért szükséges, hogy a valódi szükséget voltaképen megtudjuk. Az szükség inegbirálására külső Körülményeket kell tekintenünk. Ha megnézzük egész Európát nem olyan annak formája mint 1802-be, 8<j7-be és 808 ha volt. Akkor egy megtámadó óriási erő fenyegette az Uralkodókat és nemzeteket. Most sok nemzet igaz zavarba van, de nem látjuk hogy ügynek is czélja más nemzetek megtámadása lenne, belső nyughatlanságok igaz vagy képzett okai lázzasztottak fel több országokat, egy Nemzetre se jő Kívülről most a Háború tüze az ellenkezés fáklyája kebelében gyűl s onnan terjedve világit vagy éget. Hol maga a Nemzet közt nincs békételenség nincs ott zavar, vagv a hol az megszüntetik a zivatar is lecsillapodik. Minket senki se készül kivülről- megtámadni, kebelünkbe se fényéi get veszély, mert közöttünk nem él a békételenség s nyughatatlanság férge. Nézzük alkotó részeit polgári létünknek, az uralkodás szelíd és törvényes s az alattvalók egyik részének sem ád okot keserves panaszokra. Az Arisztocratia egyességben van. Királyával, hiv érzése s törvénye köti ahoz; a Föld népe nincs úgy mint másutt, most a roszabb hely- hezetbe mind eddig, sőt jobba, a Fejedelem atyai gonddal van iránta, a törvényhatóságok s földes urak igazságosan s kimélléssel bánnak vélle. Nem fenyegetnek hát minket azon ostromok melyek alatt mások nyögnek. De éppen ez a Nyugalom, mely a belső bátorság egyedül való kútfeje fennálljon a legnagyobb vigyázattal kell oly lépéseket tenni, melyek éppen azon földnépet legközelebb és legfajdalmasabban érdeklik. Hogy szomszéd országok lángba vágynak, hogy azoknak harapódzása fenyeget, s önnön bátorság kénysze rit, nem csak készülni, de cselekvő- lég is a dologba elegyedni; ezen állítás előrelátás, s okosság-szinóvel bir, lehet olykor igaz is, de oly bő palást ez, mely alá már gyakran a legigazságtalanabb s nemzetek jussait letipró háborúk takartattak. Nem lehet elszoinorodás nélkül Spanyolországra tekinteni, nem az olasz föld némely részeire. A mi állásunk Törvényeink leikénél fogva szoros értelembe oltalmazó, nem enged az megtámadást, sem idegen dologba való elegyedést, azért azt kell törvényes és békeszerető Királyunktól roménylenünk, azt rólla hinnünk, hogy azon katonai segedelem, melyet Hazafiúi köteles ségbői adni fogunk, bizonnyal egy nemzet megtámadására sem fog használtatni, hogy pedig minket akarna megtámadni valamely hatal másság, annak még semmi nyomát sem látjuk, s a nemzetek mostani cselekvések módjából, ily megtámadó törekedést nem magyarázhatunk. így a magunk tudása szerint nagy Katonai erőre szükség nincsen, de lehet hogy oly körülmények, melyek szemeink előtt rejtve vágynak, a szükséget igen is nagygyá teszik. Azért illő s szükséges fiúi bizoda- I ómnál kérdeni a szükséget, illő mivel oly szabad nemzet a magyar, melynek jussa vagyon mindenben, ami őtet érdekli, rész vevő bó folyással lenni; s azért cselekvéseink meggyőző okát találni s keresni szükséges, mert csak így nyugtathatjuk meg ön lelki ösméretünket, s kötelességünk érzését, hogy Hazánk lakosságát. sem felette, sem ok nélkül nem terheltük ; más felől pedig csak a válóságos szükség igazi tudása ál- | tál tehetünk ahoz alkalmaztatott, s elégséges ajánlást. Melyre nézve alázatos védekezésem szerint helyesnek látom a tekin- 1 tetes Karok és Rendek óhajtása következésébe, Eő Felséget a szükség I iránt megkérdezni. A már említettek * mellett egy főbb okom az erre, amit 1 igen fontosnak tartok, hogy t. i. ez \ által bizonyítjuk meg mennyire szi- I vünkön fekszik a Köznép sorsa, mely igen tudjuk becsülni azon nemes helyzetet, hogy annyi ezreknek | gyámolitása, a rólíok való gondoskodás kötelességünkbe áll, valamint az is, hogy ezen terhelt kötelességet, mely szeréit azoknak elrendelések s életekről az ő tudtokon ki- \ vül, s befolyások nélkül lehet s kell végeznünk a legértebb megfontolás- j sál s kéméléssel teljesítjük, s abba | csak az elkerülhetetlen, s előttünk J tisztán felfedezett szükséget vesz- sziik cselekvésünk sinor mértékének. A mostani körülményekbe, ha szemeinket Európának lángba borult részeire vetjük, okosság kettőzteti azon Hazafiuság szülte kötelességet, hogy mindent elkövessünk, ami ha- jzánk lakosi szivébe, a legnyugodtabb bizodalmát s megelégedett csendességet szülheti és ki kerüljünk mindent, ami békétlenséget bizodalmat- lanságot okozhatna. Már pedig hogy ha ezen ország gyűléséről, mely úgy is adózó népünk terhével esik, hozzájuk visszatérünk, s a nélkül, hogy állapotjok könnyítésére s vigasztalására valamit hoznánk, nékiek munkálkodásaink gyümölcséül határozásaink egy oly következése fog csak tudtokra lenni, s őket érni mely habár mi szükséges és törvényes is, de számtalan s érzékeny sebeket ejt és ha még azon felyiil azt talál- | nák ők hallhatni s megtudni, hogy ezen terhet, mi reájok nagy készség- J gél tettük, a annak lehető kevesité- I sere mindent el nem követtünk, s hogy nem egyedül a szükség elkerülhetetlen voltának engedtünk, ami természetesen azon szükség megkér- \ dósé, s meg tudása nélkül nem lehet. Valóban ez oly hatással lenne reájok, mely káros és szomorú volna, oly fényét szülne s nevelne érzéseikbe, mely a külső fenyegető kör- nyülményeknél reánk nézve veszedelmesebb lehetne. De ha ők is azt fogják látni, hogy O Felsége csak a legnagyobb szükségtől arra bírva, kívánta ezen áldozatot, s hogy szükségről az ország rendéit meg is győzte, ha azt fogják szemlélni, hogy mi mindent elkövettünk ezen terhes kötelesség lelkiesmóretes teljesítésére s lépéseinkéi csak azon elkerülhetetlen szükséghez kaptuk, mely nékünk bébizonyittatott.. Úgy bizonnyal nem lesz sem O felsége sem mi el'ennünk semmi panaszok, kevesebbe fognak a történendő sebek fájni, s látván, hogy az egész ország s az ő boldogságok s bátorságok is megkívánta, meg lesznek benne nyugodva. Íme 73 évvel ezelőtt a magyar Főrendiházban volt olyan férfiú aki a nemzeti sérelmek orvoslása előtt és kellő képen indokolt szükségesség nélkül a királynak egyetlen egy szál újoncot sem volt hajlandó kiállítani és illetve megszavazni. Most pedig azt látjuk, hogy a képviselőházhan ülő mágnások az Andrássyakkal az élükön épen a nemzet jogos követeléseivel szemben foglalnak állást az ujoncztöbbletet és felemelt civillistát megszavazni, „I gy változnak az idők és az emberek. HÍREK. Riadó. Ragyog a nap, mikor az eget befutja, Ragyogóbb dicsőség a magyarnak múltja, Félvilág hódolta rettentő hatalmát, S bámulva csodálja lelkes birodalmát. Ezer éve bírjuk ezt a szép országot, Vérrel öntöztünk itt halmot, rónaságot ! Ültük diadalát dicső harcainknak . . , uáttuk felviradni gyászos napjainkat. De ez mind csak elmúlt, rég elmúlott tettek, Ma már a magyarok újra rabok lettek. Rabok lettek újra. s tűrnek lígy mint régen Hej ! pediglen most már más nap süt az égen!] És mi mégis tűrjük nehéz rabságunkat, Feledve a dicső szép szabadságunkat! Rablánctól csigázva kesereg a nemzet, Feledve, hogy egykor szabadságdalt zengett. Rázzuk fel álmából a szunnyadó népet! Törjük szét az igát! tovább tűrni vétek ! Előre! Előre ! Magyarország népe ! Ellenünk a zsarnok, nézzünk a szemébe! Előre nemzetem! Fel a szabadságért!! Küzdjünk bátran hévvel a magyar hazáért, Ne hagyjuk magunkat: Árpád ősi vérét, Lássák újra harcban Magyarország népét, Hisz nem fajult el még ősi szitya véred ! Hazád szabadsága lesz az aranybéred! Hadd lássák, hogy lüktet mibennünk ősi vér! Hogy a magyar magyar, inig a szive s lelke él Fel a régi zászlót! Fel a rozsdás kardot! Magyar szabadságért álljuk ki a harcot. Magyarok, magyarok, szabadság kell nekünk V Vagy mindnyájan halunk, vagy szabadok leszünk] Péchy Jenő. — Szeptember—November. — A szeptember-novemberi negyed alkalmával bizalommal kérjük ama tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, az előfizetés megújítására és lapunknak ismerőseik körében való terjesztésére. — A kiadóhivatal. — Kinevezés. A sátoraljaújhelyi pénzügyigazgatóság Kemény B. Béla homonnai lakost a homonnai adóhivatalhoz ideiglenes minőségben díjtalan gyakornokká nevezte ki. — Lelkészi kinevezések. Firczak Gyula munkács-egyházmegyei gör. kath. püspök Musztyánovics Emil kovácsról gör. kath. segédielkészt Bánszkára és Katczub Pál nagy-mi- hályi gör. kath. segédlelkészt Laskra helyettes lelkészekül kinevezte. — Tanítói kinevezések. Jakab János okleveles kántor-tanitó Zbojra rendes és Papp János okleveles kán- tortanitó Sárospatakra segédtanítónak kineveztetett
