Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-08-08 / 63. szám

63. szám (3)

FELSŐMAGYARORSZAGI HIRLA P

Szombat, augusztus 8.

összeg egyes adakozás gyümölcse. Tíz órakor megkondűltak a harangok, lágyan csengő szóval hívogatva a templomszentelési istenitiszteletre. A harangszó elhangzása után Hutka József esperes vezetése mellett megindult a lelkészlakon egybegyült lelkészek. 12 ev. rét. és egy ág. ev. lelkészből álló kis csapata a felszentelendő templom felé, kísérve a jelenlevő világiak által. A templom elé érve, Péter Mihály helybeli lelkész szép beszéd kíséretében nyújtotta át az esperesnek a templom kulcsát, mire az esperes hasonló szép szavakban válaszolva, megnyitotta e templomot az Atyának es Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Pár perc alatt szinültig megtelt a templom díszes előkelő közönséggel, melynek soraiban más vallás felekezetbelieket is eleget láthattunk. Fennálló és a 233-ik dicséret 2 első versszakának Pánthy Bertalan orgonakisérete mellett való eléneklése után Hutka József esperes ment fel a szószékre, s imádkozott szívből jővőleg és szívhez szólólag, áhítatra ragadva a lelkeket.

Utána Janka Károly hoinonnai missió lelkész lépett a szószékre, s tartott tetszéssel fogadott egyházi beszédet a Luk. ev. 10. r. 5. verse alapján, szép szónoki előadásban prédikálván 1,) békességet e háznak, 2,) békességet e háziaknak. Rövid ima és gyülekezeti ének után Kádár János legényéi lelkész lépett az urasz- tala elé, s mondott szép alkalmi agen- dát. Majd a szentjegyek kiosztása következett, a kenyeret Gyarmathy Soma b.-ujlaki lelkész, a bort Kádár János egy másik lelkésztársunkkal osztván ki a hivek számára. Ugyancsak Gyarmathy Soma keresztelt egy gyermeket, s ezzel a templomi ün- nepies istenitisztelet véget irt

Mig a hivek egyrósze a templomban buzgólkodott az Istennek tiszteletében, addig a másik és pedig a sokkalta nagyobb rész a templomon kívül hallgatta Sütő Kálmán migléczi lelkész magyar, és Kiss Tamás mál- czai lelkész siót nyelvű alkalmi egy házi beszédeit. A templomon kívül tartott istenitisztelet után a künnrekedt hivek a lassanként üresedő templomba siettek a szent jegyek elvételére, és 615 egyén részesült az úri szent vacsorában. Isten dicsőségére ez alkalommal 500 koronát adakoztak a hívek. Az egyház lelkésze ez alkalomból megírta a templom történetét, s a 250 példányt a nép csekély kivétellel szétkapkodta.

Templom után bankett volt a „Nemzeti szállodában“, melyen mintegy' 50-en vettünk részt, tisztán férfiak az egyház vendégeiül. A nők a lelkészlakon voltak szívesen látott vendégek. A bankett során számos kitűnő felköszöntő hangzott el. Hutka József esperes a királyra, a gálszécsi egyházra, ennek kiváló lelkészére és másokra mondott felköszöntőt. Péter Mihály A«« Bertalan püspököt, Hutka esperest, Ih7iatkó gör. kath. papot stb. stb. köszöntette fel remek pohárkö szöntőkben. Ihnatkó a felekezetek közötti békességért; Janka Károly Bes- senyey Istvánért ivott, stb. stb. A közebéd után Péter Mihály vendégszerető házánál gyűltünk össze, hol vidám hangulatban sokáig voltunk együtt. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy ez örömnapon Bessenyey István e. m. tbiró a homonnai egyháznak iskolaépítésre 100 koronát, a gálszécsinek 60 koronát adományozott.

A gálszécsi temploinujitás 6000 koronába került. Ebből mintegy 4000 korona kiadás talált fedezetet, s mindebből másfél év előtt még egy fillér sem volt meg. A kiváló buz- góságu lelkész buzdítása, kérése, zör- getése stb. teremtette azt elő az utolsó fillérig, könyöradomány gyűjtés kieszközlése, táncmulatságok rendezése, s a helybeli társadalom lelkiismeretének felébresztése által. Találjon jutalmat fáradozásaiért önön lelkíismeretében és minden jók elismerésében. De találjanak jutalmat mindazok is, kik a szent cél megvalósítását áldozatokkal valláskülömb- ség nélkül elősegítették.

Az a megújított hajlék pedig legyen a lelki világosság és hazaszeretet terjesztője, hogy az abból kisugárzó szellem mindig egyesíteni tudja nagy és szent célok közös munkálására az ottani társadalom minden tagját felekezeti külömbség nélkül. Nyugodjon meg azon az Urnák keze, s álljon fenn az idők végéig.

(Míglécz.) Sütő Kálmán

ev. ref. lelkész.

HÍREK.

Képek a tűzvészből.

*

— augusztus 7.

(X) Sose ilyet! Igazán nem gondoltam volna, hogy a tulvilági lények annyira kedveljenek engem. Önök talán emlékeznek még, hogy a múlt heti croqúis ban a thémák mezejének sivár pusztaságától inge- reltetve, illő reverenciával felszólítottam az uborkaszezon szent szellemét, hogy adjon nekünk tüzet, vizet. És ime a bugris szellem iszonyatos szolgalelküséggel teljesítette a kérelmet. De mindjárt hozzátehetem. hogy csak felerészben, szörnyű egyoldalúsággal. Tüzet adott, de vizet nem. Hatalmas tűz pusztított városunk felvidékén szerdán délben a szőlővel beplántált szép zöld hegy tövében, — és általános a vélelem, hogy a viz hiánya okozta azt, hogy a tűzvész gyeplőeresztett szenvedélyességben garázdálkodhatott. Uborka- szezon szelleme, utálatos, tűrhetetlen vagy te, ha nyakig begombolkozol a szegény skriblerek fohásza elől, de sokszor kegyetlenebb s iszonyúbb, ha szeszélyedben teljesíted léha kívánságukat . . .

(//) Minden tekintetben szokatlan és eddig még nem ismert látványt nyújtott ez a tűzvész. A tűzoltólaktanya közelében lévén, a tűz, a leg hamarább összefutott emberek az érdemes lovak negligálásával (a vi- zethordó lovak bizonyára a búzát hordták be valahol) nekiálltak a szekereknek és uccu! fürgén kiügettek a szertárból a kórházközbe. A jó vén kopott társzekerek bizonyára belepirultak a szokatlan édes érzetbe, mert eddig csak szép álomképet mertek szőni a primadonnák irigyelt kocsijáról, mely elől kifogják a lovakat . . .

~í*í *

(*/*) Ropogott a peches Bolgáry házának tetején a kiszáradt zsindely, a fodros lánghullámok mohón nyaldosták a tetőzetet és félelmetesen nyújtották nyelvüket a szomszédos házakra. Veszély itt, veszély ott. A derék tűzoltók egymásnak szaladtak, szitkozódtak, káromkodtak: nincs viz! Egy űr pipacsvörös arccal veszekedik egy másik úrral, aki az aranyos kedélyű városi tanács tagja szerencsés lenni:

— Ez disznóság ! Mióta játszadoznak már az urak a vízvezeték, s a tűzjelző tervével. Az egész város a megyekutra van szorulva, nekem is minden kupáért két krajezárt kell fizetni, ha azt akarom, hogy felhozzák és ha nem akarom, hogy szóróján haljak. Kellenének most a katonák, a gyártelepi tűzoltók is, ugy-e, de hogy hívják most elő őket, ha nincs tűzjelző? Pfuj kaputrok !

Tudja Isten, hol szaladgál már ekkor az a másik úr, de azért a mi haragos polgártásunk tovább szónokol :

— Gyalázat, disznóság ! — —

*

(yjo) x\ki csak tudja kezét-lábát használni, az mind dolgos, szorgos mostan. A részvét emberi érzése, a fájó szánalom valami nagyszerű har móniába olvasztja össze a meleg sziveket. Ki tekint most a ruhájára, cipőjére, életének veszélyére? Mig a tűzoltók serényen lokalizálják a tüzet, addig az emberek karonfogva vezetik ki a betegeket a kórház udvarára. Ezer szerencse, hogy a nap jóságos, melegítő fénynyel tűz le.

Sápadt férfiak, halálra rémült nők, fiatalok és vének szomorú csapata népesíti be lassanként az udvart. Résztvevő, jóságos kezek fektetik le a nyomorékokat. Egy beesett szemű, csontos arcú öreg embernek igen rossz hely jutott.

— Öreg bácsi, jöjjön, elviszem a napra, jobb lesz ott.

— Nem bánom én mán, akármi lesz velem! . . .

(.-•) Ezalatt sólyom szárnyakkal terjedt el a városban a rémes jajkiáltás:

— Ég a kórház !

A Papsor-, Petőfi-, Andrássy- és Csillag-utcza csak úgy ontja magából az érkezőket. A sűrű tömegen olykor-olykoi elszántan keresztül töri magát egy-egyjajveszékelő asszony.-- A lányomat adják ki a kórházból, jaj, odaég !

— Hol a beteg férjem, látni akarom ? ! — hallatszik később.

Más ember a fiát keresi, a fiú az apát követeli. És nem lehet őket utjokban feltartóztni. Nem nyugosz- nak addig, pedig hol a rer dőr, hol a katona tízszer is'elvezeti őket, mig fel nem lelik hozzátartozóikat ott az udvar zöld gyepén. Milyen nagyot dobbanhat szívok az örömtől! . . . .

(3) Majd tüzet fogott az ideiglenes zsidó kórház, de a női betegszoba részéről veszélyeztetve van a halotti szoba is és igy közvetve a kórháznak az a szárnya is, melyben a bolondok, elmebetegek vannak.

Bernáth Aladár, ki folytonosan ott sürög-forog, harsány hangon kiáltja:

— Ide, erre a tetőre kell nehány spriczert szivattyúzni, mert tüzet fog !

Evvel parallel halad az ő szép háza, mely biztosítva sincs még, azt félti hát. Vármegyei hajdúk lovagolják tetejének ékezetét s folytonosan locsolgatják, mert nagyon át van melegedve, izzadva.

A halotti szoba tetejét sikerül végre lecsáklyázni és igy az összekötő hid le van rombolva, gátja van a tűzárnak. Az ideiglenes zsidó kórházat is sikerül megmenteni, nincs már veszély !

($:) Hanem a szegény elmebetegek tovább ordítoznak azért. Ütik, döngetik a falat és bolondul kiabálnak,

— A szentséges Úristen nevében bocsássanak ki minket!

És egész világos logikával beszélgetnek kifelé és abba nem hagyják jajveszékeléseiket. Tudja Isten, a rémes lárma, zűrzavar zúgása és szür- nvii ijedelem talán kijózanította meghibbant agy velejüket! . . .

❖

(—) Délután egy óra felé biztosítva volt már a tűzvész elnyomása. A tüzes szilánkokat locsolgatták már csak az emberfeletti munkát végzett tűzoltók, majd az omladozó) üszkös gerendákat kapták le lábukról horoggal. Az egész várost átjárta dél után az égés szaga és ott, a szerencsétlenség színhelyén iszonyú kéoet nyújtottak a fejetlen házak, beégett szobák, füstölt bútorok. Valóságos zarándoklás folyt egész estig, a kormos romokhoz és élénk részvét nyilatkozott meg a szerencsétlen leóget- tek irányában, és különösen a sok szegénysorsu család ébresztette fel a nézők szivében a szánalom legvégső érzéseit.

— Tönkre ment itt minden — mondogatták.

— S véle együtt mi is — tette

hozzá egy' töpörödött szegény zsidó asszony. Krlxkrax.

Tisztelettel felkérjük azokat a t előfizetőinket, a kik még hát- rálékban vannak és a kiknek előfizetése lejár, hogy azokat mielőbb megújítani, illetve a hátrálékokat kiegyenlíteni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be

A kiadóhivatal.

— Áthelyezések. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Vas József nagymihályi tanítót az újpesti, Láng Géza antalfalvai tanítót pedig a nagymihályi állami ellemi iskolához helyezte át.

— Egyházmegyei gyűlés. A felsőzempléni ev. ref. egyházmegye ez évi őszi közgyűlését Kis-Azarban f. hó 27-én fogja megtartani. A gyűlés reggel 9 órakor kezdődik, előtte 8 órakoa istentisztelet lesz.

— Jegyzőválasztás. Az újonnan rendszeresíteti mádi két másodjegyzői állás betöltése e hó 4-én történt meg. Jegyzőkké választották Bálint János és Miklós Károly okleveles jegyzőket.

— Dr. Kérészy Sándor ügyvéd ügyvédi irodáját Budapestről szülővárosába Sárospatakra helyezte át. A kiváló képzettségű fiatal ügyvéd úgy a jogkereső közönségre, mint a függetlenségi pártra nézve is nagy nyereség.

— A nagytokaji polgári kör 1903. augusztus 20 án (Szent István napján) Tokajban, a kör területén, (kedvezőtlen idő esetén összes termeiben) saját könyvtára javára nyári mulatságot rendez. Beléptidij : személyjegy 2 kor. családjegy 4 korona. Kezdete délután 4 órakor.

— Tánczvizsga. Sátoraljaújhelyben, szombaton 1903. augusztus hó 8-án a „Vadászkürt“ kerti táneztormében teljes zenekar mellett Révész Imre táneztanitó táncvizsgálatot tart, mely alkalomra meghívókat nem küldött szét. Tanítványai feljogosittat- tak arra, hogy az érdeklődőket ez alkalomra tisztelettel meghívják, hogy tanítása sikeréről meggyőződést szerezhessenek. Költség fedezésére : személyenként 1 korona fizetendő. Kezdete pont 7 órakor. A Palotás és Toborzó régi magyar táncok, valamint a francia Gavotte diszjelmez- ben lesznek bemutatva.

— Gyógy-paedagógiai tanfolyam. Szabó Jakab isk. igazgató a beszéd hibában szenvedő gyermekek gyógyítására képesítő tanfolyamba Budapesten képesítést nyervén folyó évi szeptemberben ily tanfolyamot nyitni szándékszik. E tanfolyam szükséges és hasznos voltára az érdekelt szülők figyelmét tisztelettel felhívjuk.

— Pyromania. Mádon a lefolyt nyolez nap alatt két Ízben is volt tüzeset, Mindkét esetben a gróf And - rássy birtokán. Leégett egy asztag rozs és két kazal szalma. A kár megtérül, mert biztosítva volt. Érdekes a dologban — mint halljuk — hogy ugyanaz a pyromániában szenvedő boldogtalan ember gyújtotta fel ezeket is, a ki a tavalyi mádi tűzvésznek volt az okozója.

— Tanuló felvétetik Landesmann Miksa és Társa könyvnyomdájában.

— A hol végeladást nem engedélyeznek. A kereskedelemügyi minister egy Ungvári végeladás engedélyezése iránt előterjesztett kérelmet elutasította s értesítette az ungvári iparhatóságot, hogy az engedélyezést azért tagadja meg, mert az Ung- vár városában ezidőszerint észlelhető üzleti viszonyok s a nagy gazdasági depresszió, melyről a kassai kereskedelmi- és iparkamara a miniszter fölhívására jelentést tett, egyenesen kizárják azt, hogy Ungvárt ezidősze- rint végeladásra engedély adassék, mert ez a rendes adófizető kereskedők romlására vezethetne s minden eset igen érzékenyen károsítani őket. Különben is áz ipartörvény 51. illetve 52 §§-ai alapján kért végeladás csak megadják az iparhatóságnak a jogot arra, hogy figyelemre -méltó körülmények mérlegelése mellett a végeladást engedélyezhesse, de nem tartalmaznak intézkedést, hogy a végeladást föltétlenül engedélyezni tartóznék.

— Gyilkosság. A Mád felé elágazó állami ut mentén van az u. n. „Mádi kettős csárda,“ hol e hó 2-án vérlá- zitó gyilkosság történt. Két ismeretlen napszámos beállított a csárdába és italt kért. Kaptak is. Aztán távozni készültek a nélkül, hogy tar-