Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-08-08 / 63. szám

63. szám (3) FELSŐMAGYARORSZAGI HIRLA P Szombat, augusztus 8. összeg egyes adakozás gyümölcse. Tíz órakor megkondűltak a harangok, lágyan csengő szóval hívogatva a templomszentelési istenitiszteletre. A harangszó elhangzása után Hutka József esperes vezetése mellett meg­indult a lelkészlakon egybegyült lel­készek. 12 ev. rét. és egy ág. ev. lelkészből álló kis csapata a felszen­telendő templom felé, kísérve a je­lenlevő világiak által. A templom elé érve, Péter Mihály helybeli lel­kész szép beszéd kíséretében nyúj­totta át az esperesnek a templom kulcsát, mire az esperes hasonló szép szavakban válaszolva, megnyitotta e templomot az Atyának es Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Pár perc alatt szinültig megtelt a templom díszes előkelő közönséggel, melynek soraiban más vallás felekezetbelieket is eleget láthattunk. Fennálló és a 233-ik dicséret 2 első versszakának Pánthy Bertalan orgonakisérete mel­lett való eléneklése után Hutka Jó­zsef esperes ment fel a szószékre, s imádkozott szívből jővőleg és szívhez szólólag, áhítatra ragadva a lelkeket. Utána Janka Károly hoinonnai missió lelkész lépett a szószékre, s tartott tetszéssel fogadott egyházi beszédet a Luk. ev. 10. r. 5. verse alapján, szép szónoki előadásban pré­dikálván 1,) békességet e háznak, 2,) békességet e háziaknak. Rövid ima és gyülekezeti ének után Kádár Já­nos legényéi lelkész lépett az urasz- tala elé, s mondott szép alkalmi agen- dát. Majd a szentjegyek kiosztása következett, a kenyeret Gyarmathy Soma b.-ujlaki lelkész, a bort Kádár János egy másik lelkésztársunkkal osztván ki a hivek számára. Ugyan­csak Gyarmathy Soma keresztelt egy gyermeket, s ezzel a templomi ün- nepies istenitisztelet véget irt Mig a hivek egyrósze a templom­ban buzgólkodott az Istennek tisz­teletében, addig a másik és pedig a sokkalta nagyobb rész a templomon kívül hallgatta Sütő Kálmán migléczi lelkész magyar, és Kiss Tamás mál- czai lelkész siót nyelvű alkalmi egy házi beszédeit. A templomon kívül tartott istenitisztelet után a künnre­kedt hivek a lassanként üresedő templomba siettek a szent jegyek el­vételére, és 615 egyén részesült az úri szent vacsorában. Isten dicsősé­gére ez alkalommal 500 koronát ada­koztak a hívek. Az egyház lelkésze ez alkalomból megírta a templom történetét, s a 250 példányt a nép csekély kivétellel szétkapkodta. Templom után bankett volt a „Nem­zeti szállodában“, melyen mintegy' 50-en vettünk részt, tisztán férfiak az egyház vendégeiül. A nők a lel­készlakon voltak szívesen látott ven­dégek. A bankett során számos ki­tűnő felköszöntő hangzott el. Hutka József esperes a királyra, a gálszécsi egyházra, ennek kiváló lelkészére és másokra mondott felköszöntőt. Péter Mihály A«« Bertalan püspököt, Hutka esperest, Ih7iatkó gör. kath. papot stb. stb. köszöntette fel remek pohárkö szöntőkben. Ihnatkó a felekezetek kö­zötti békességért; Janka Károly Bes- senyey Istvánért ivott, stb. stb. A köz­ebéd után Péter Mihály vendégszerető házánál gyűltünk össze, hol vidám hangulatban sokáig voltunk együtt. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy ez örömnapon Bessenyey István e. m. tbiró a homonnai egyháznak iskola­építésre 100 koronát, a gálszécsinek 60 koronát adományozott. A gálszécsi temploinujitás 6000 ko­ronába került. Ebből mintegy 4000 korona kiadás talált fedezetet, s mindebből másfél év előtt még egy fillér sem volt meg. A kiváló buz- góságu lelkész buzdítása, kérése, zör- getése stb. teremtette azt elő az utolsó fillérig, könyöradomány gyűj­tés kieszközlése, táncmulatságok ren­dezése, s a helybeli társadalom lel­kiismeretének felébresztése által. Ta­láljon jutalmat fáradozásaiért önön lelkíismeretében és minden jók elis­merésében. De találjanak jutalmat mindazok is, kik a szent cél megva­lósítását áldozatokkal valláskülömb- ség nélkül elősegítették. Az a megújított hajlék pedig le­gyen a lelki világosság és hazasze­retet terjesztője, hogy az abból ki­sugárzó szellem mindig egyesíteni tudja nagy és szent célok közös munkálására az ottani társadalom minden tagját felekezeti külömbség nélkül. Nyugodjon meg azon az Urnák keze, s álljon fenn az idők végéig. (Míglécz.) Sütő Kálmán ev. ref. lelkész. HÍREK. Képek a tűzvészből. * — augusztus 7. (X) Sose ilyet! Igazán nem gon­doltam volna, hogy a tulvilági lé­nyek annyira kedveljenek engem. Önök talán emlékeznek még, hogy a múlt heti croqúis ban a thémák mezejének sivár pusztaságától inge- reltetve, illő reverenciával felszólí­tottam az uborkaszezon szent szelle­mét, hogy adjon nekünk tüzet, vi­zet. És ime a bugris szellem iszonya­tos szolgalelküséggel teljesítette a kérelmet. De mindjárt hozzátehetem. hogy csak felerészben, szörnyű egy­oldalúsággal. Tüzet adott, de vizet nem. Hatalmas tűz pusztított váro­sunk felvidékén szerdán délben a szőlővel beplántált szép zöld hegy tövében, — és általános a vélelem, hogy a viz hiánya okozta azt, hogy a tűzvész gyeplőeresztett szenvedélyes­ségben garázdálkodhatott. Uborka- szezon szelleme, utálatos, tűrhetet­len vagy te, ha nyakig begombolko­zol a szegény skriblerek fohásza elől, de sokszor kegyetlenebb s iszonyúbb, ha szeszélyedben teljesíted léha kí­vánságukat . . . (//) Minden tekintetben szokatlan és eddig még nem ismert látványt nyújtott ez a tűzvész. A tűzoltólak­tanya közelében lévén, a tűz, a leg hamarább összefutott emberek az érdemes lovak negligálásával (a vi- zethordó lovak bizonyára a búzát hordták be valahol) nekiálltak a sze­kereknek és uccu! fürgén kiügettek a szertárból a kórházközbe. A jó vén kopott társzekerek bizonyára bele­pirultak a szokatlan édes érzetbe, mert eddig csak szép álomképet mer­tek szőni a primadonnák irigyelt ko­csijáról, mely elől kifogják a lova­kat . . . ~í*í * (*/*) Ropogott a peches Bolgáry házának tetején a kiszáradt zsindely, a fodros lánghullámok mohón nyal­dosták a tetőzetet és félelmetesen nyújtották nyelvüket a szomszédos házakra. Veszély itt, veszély ott. A derék tűzoltók egymásnak szaladtak, szitkozódtak, káromkodtak: nincs viz! Egy űr pipacsvörös arccal ve­szekedik egy másik úrral, aki az ara­nyos kedélyű városi tanács tagja szerencsés lenni: — Ez disznóság ! Mióta játszadoz­nak már az urak a vízvezeték, s a tűzjelző tervével. Az egész város a megyekutra van szorulva, nekem is minden kupáért két krajezárt kell fizetni, ha azt akarom, hogy felhoz­zák és ha nem akarom, hogy szóró­ján haljak. Kellenének most a ka­tonák, a gyártelepi tűzoltók is, ugy-e, de hogy hívják most elő őket, ha nincs tűzjelző? Pfuj kaputrok ! Tudja Isten, hol szaladgál már ek­kor az a másik úr, de azért a mi haragos polgártásunk tovább szó­nokol : — Gyalázat, disznóság ! — — * (yjo) x\ki csak tudja kezét-lábát használni, az mind dolgos, szorgos mostan. A részvét emberi érzése, a fájó szánalom valami nagyszerű har móniába olvasztja össze a meleg szi­veket. Ki tekint most a ruhájára, cipőjére, életének veszélyére? Mig a tűzoltók serényen lokalizálják a tüzet, addig az emberek karonfogva vezetik ki a betegeket a kórház ud­varára. Ezer szerencse, hogy a nap jóságos, melegítő fénynyel tűz le. Sápadt férfiak, halálra rémült nők, fiatalok és vének szomorú csapata népesíti be lassanként az udvart. Résztvevő, jóságos kezek fektetik le a nyomorékokat. Egy beesett sze­mű, csontos arcú öreg embernek igen rossz hely jutott. — Öreg bácsi, jöjjön, elviszem a napra, jobb lesz ott. — Nem bánom én mán, akármi lesz velem! . . . (.-•) Ezalatt sólyom szárnyakkal terjedt el a városban a rémes jaj­kiáltás: — Ég a kórház ! A Papsor-, Petőfi-, Andrássy- és Csillag-utcza csak úgy ontja magá­ból az érkezőket. A sűrű tömegen olykor-olykoi elszántan keresztül töri magát egy-egyjajveszékelő asszony.-- A lányomat adják ki a kórház­ból, jaj, odaég ! — Hol a beteg férjem, látni aka­rom ? ! — hallatszik később. Más ember a fiát keresi, a fiú az apát követeli. És nem lehet őket utjokban feltartóztni. Nem nyugosz- nak addig, pedig hol a rer dőr, hol a katona tízszer is'elvezeti őket, mig fel nem lelik hozzátartozóikat ott az udvar zöld gyepén. Milyen nagyot dobbanhat szívok az örömtől! . . . . (3) Majd tüzet fogott az ideigle­nes zsidó kórház, de a női beteg­szoba részéről veszélyeztetve van a halotti szoba is és igy közvetve a kórháznak az a szárnya is, melyben a bolondok, elmebetegek vannak. Bernáth Aladár, ki folytonosan ott sürög-forog, harsány hangon kiáltja: — Ide, erre a tetőre kell nehány spriczert szivattyúzni, mert tüzet fog ! Evvel parallel halad az ő szép háza, mely biztosítva sincs még, azt félti hát. Vármegyei hajdúk lovagol­ják tetejének ékezetét s folytonosan locsolgatják, mert nagyon át van melegedve, izzadva. A halotti szoba tetejét sikerül végre lecsáklyázni és igy az össze­kötő hid le van rombolva, gátja van a tűzárnak. Az ideiglenes zsidó kór­házat is sikerül megmenteni, nincs már veszély ! ($:) Hanem a szegény elmebete­gek tovább ordítoznak azért. Ütik, döngetik a falat és bolondul kiabálnak, — A szentséges Úristen nevében bocsássanak ki minket! És egész világos logikával beszél­getnek kifelé és abba nem hagyják jajveszékeléseiket. Tudja Isten, a ré­mes lárma, zűrzavar zúgása és szür- nvii ijedelem talán kijózanította meg­hibbant agy velejüket! . . . ❖ (—) Délután egy óra felé bizto­sítva volt már a tűzvész elnyomása. A tüzes szilánkokat locsolgatták már csak az emberfeletti munkát végzett tűzoltók, majd az omladozó) üszkös gerendákat kapták le lábukról ho­roggal. Az egész várost átjárta dél után az égés szaga és ott, a szeren­csétlenség színhelyén iszonyú kéoet nyújtottak a fejetlen házak, beégett szobák, füstölt bútorok. Valóságos zarándoklás folyt egész estig, a kor­mos romokhoz és élénk részvét nyi­latkozott meg a szerencsétlen leóget- tek irányában, és különösen a sok szegénysorsu család ébresztette fel a nézők szivében a szánalom legvégső érzéseit. — Tönkre ment itt minden — mon­dogatták. — S véle együtt mi is — tette hozzá egy' töpörödött szegény zsidó asszony. Krlxkrax. Tisztelettel felkérjük azokat a t előfizetőinket, a kik még hát- rálékban vannak és a kiknek előfizetése lejár, hogy azokat mielőbb megújítani, illetve a hátrálékokat kiegyenlíteni szí­veskedjenek, nehogy a lap szét­küldésében fennakadás álljon be A kiadóhivatal. — Áthelyezések. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Vas József nagymihályi tanítót az újpesti, Láng Géza antalfalvai tanítót pedig a nagy­mihályi állami ellemi iskolához he­lyezte át. — Egyházmegyei gyűlés. A felső­zempléni ev. ref. egyházmegye ez évi őszi közgyűlését Kis-Azarban f. hó 27-én fogja megtartani. A gyűlés reggel 9 órakor kezdődik, előtte 8 órakoa istentisztelet lesz. — Jegyzőválasztás. Az újonnan rend­szeresíteti mádi két másodjegyzői ál­lás betöltése e hó 4-én történt meg. Jegyzőkké választották Bálint János és Miklós Károly okleveles jegyző­ket. — Dr. Kérészy Sándor ügyvéd ügyvédi irodáját Budapestről szülő­városába Sárospatakra helyezte át. A kiváló képzettségű fiatal ügyvéd úgy a jogkereső közönségre, mint a függetlenségi pártra nézve is nagy nyereség. — A nagytokaji polgári kör 1903. augusztus 20 án (Szent István nap­ján) Tokajban, a kör területén, (ked­vezőtlen idő esetén összes termeiben) saját könyvtára javára nyári mulat­ságot rendez. Beléptidij : személy­jegy 2 kor. családjegy 4 korona. Kezdete délután 4 órakor. — Tánczvizsga. Sátoraljaújhelyben, szombaton 1903. augusztus hó 8-án a „Vadászkürt“ kerti táneztormében teljes zenekar mellett Révész Imre táneztanitó táncvizsgálatot tart, mely alkalomra meghívókat nem kül­dött szét. Tanítványai feljogosittat- tak arra, hogy az érdeklődőket ez alkalomra tisztelettel meghívják, hogy tanítása sikeréről meggyőződést szerezhessenek. Költség fedezésére : személyenként 1 korona fizetendő. Kezdete pont 7 órakor. A Palotás és Toborzó régi magyar táncok, va­lamint a francia Gavotte diszjelmez- ben lesznek bemutatva. — Gyógy-paedagógiai tanfolyam. Szabó Jakab isk. igazgató a beszéd hibában szenvedő gyermekek gyó­gyítására képesítő tanfolyamba Bu­dapesten képesítést nyervén folyó évi szeptemberben ily tanfolyamot nyitni szándékszik. E tanfolyam szük­séges és hasznos voltára az érdekelt szülők figyelmét tisztelettel felhív­juk. — Pyromania. Mádon a lefolyt nyolez nap alatt két Ízben is volt tüzeset, Mindkét esetben a gróf And - rássy birtokán. Leégett egy asztag rozs és két kazal szalma. A kár meg­térül, mert biztosítva volt. Érdekes a dologban — mint halljuk — hogy ugyanaz a pyromániában szenvedő boldogtalan ember gyújtotta fel eze­ket is, a ki a tavalyi mádi tűzvész­nek volt az okozója. — Tanuló felvétetik Landesmann Miksa és Társa könyvnyomdájában. — A hol végeladást nem engedé­lyeznek. A kereskedelemügyi minis­ter egy Ungvári végeladás engedé­lyezése iránt előterjesztett kérelmet elutasította s értesítette az ungvári iparhatóságot, hogy az engedélye­zést azért tagadja meg, mert az Ung- vár városában ezidőszerint észlelhető üzleti viszonyok s a nagy gazdasági depresszió, melyről a kassai keres­kedelmi- és iparkamara a miniszter fölhívására jelentést tett, egyenesen kizárják azt, hogy Ungvárt ezidősze- rint végeladásra engedély adassék, mert ez a rendes adófizető kereske­dők romlására vezethetne s minden eset igen érzékenyen károsítani őket. Különben is áz ipartörvény 51. illet­ve 52 §§-ai alapján kért végeladás csak megadják az iparhatóságnak a jogot arra, hogy figyelemre -méltó körülmények mérlegelése mellett a végeladást engedélyezhesse, de nem tartalmaznak intézkedést, hogy a végeladást föltétlenül engedélyezni tartóznék. — Gyilkosság. A Mád felé elágazó állami ut mentén van az u. n. „Mádi kettős csárda,“ hol e hó 2-án vérlá- zitó gyilkosság történt. Két ismeret­len napszámos beállított a csárdába és italt kért. Kaptak is. Aztán tá­vozni készültek a nélkül, hogy tar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom