Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-08-29 / 68. szám
68. szám (2) FELSÖMAGVARORSZAGI hírlap Szombat, augusztus 29. Zarándoklás Rákóczi sírjához Konstantinápolyba. II. Rákóczi Ferencz és szabadság- harca emlékezetének ünneplésétől zeng az ország, Kárpátoktól az Adriáig. Dicsőitjük a magyar szabadság legeszményibb vezérlő fejedelmének a világtörténelemben páratlan nemes jellemét; kiállítást rendeztünk a daliás kurucz korszak ereklyéiből ; szobrot emelünk nemzeti eszményképünknek ; törvénycikkbe óhajtjuk megörökíteni hazánk és nemzetünk megmentése körül szerzett elévülhetetlen érdemeit. De érezzük, hogy mindezzel nem róvtuk le a hála és kegyelet adóját Rákóczi emléke iránt. A nemzeti ünneplés teljességéből hiányzik valami : a legmagasztosabb kegyelet- nyilvánítás, — és sóhajtásunk elszáll messze keletre, hol a dicső szabadsághős és vértanú-társai idegen földben porladoznak. „Megújulnak a nemes magyar nemzet régi sebei“ és felujul a nemzet régi hő kiváltsága, hogy a szentelt hamvak haza hozassanak és nemzeti pantheonban őriztessenek. De mig ez beteljesedik: — Rákóczi konstantinápolyi sírja legyen a magyar nemzet bücsujáró helye. A szabadságharcz emlékünnepe mindenfelől kegyeletes vágyakozást kelt a honfiszivekben elzarándokolni a szentelt hamvakhoz, hogy ott ihletet és új erőt merítsünk nemzeti eszméinkért folytatott küzdelmeinkre és hogy sírja fölött imát rebegjünk a legdicsőbb szabadságbős nemes lelke dicső eszméinek teljesedéséért. Ezen országszerte érzett óhaj megvalósítása végett nemzeti zarándoklatot rendezünk Konstantinápolyba, hol a lazaristák galatai templomában, a magasztos lelkű Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc és fia József, valamint gróf Bercsényi Miklósné, gróf Csáky Krisztina, stb. alusszák örök álmukat. Fel akarjuk keresni a közeli Kis- Ázsiában Thököly Imrének a „ku rucz királyinak és Guyon Richárd- nak, az 1848/49-iki szabadságharc hős tábornokának sírját s elzarándokolni kívánunk Rodostóba, Rákóczi s bujdosó társai utolsó kálváriájához, a nagy Bercsényi és a hű Eszterházy Antal, Sibrik Miklós stb. sírjaihoz. Megnézzük Konstantinápolynak a keleti tündérmesékre emlékeztető csodás műemlékeit s köszönetét mondunk a török szultánnak és Törökországnak nemzeti hőseink irápt tanúsított nagylelkűségükért. A kik ebben a Rákóczi dicső szellemének szentelendő nemzeti zarándoklatban részt óhajtanak venni: jelentkezzenek az előkészítő bizottság irodájában (Budapest, Kishid-u. 4.), a honnan részletes tervrajzot kap hatnak. A Rákóczi-zarándoklat előkészítő- bizottsága : Dr. Thaly Kálmán Vámbéry Ármin tb. elnök. elnök. Dessewffy Arisztid Br. Nyáry Jeni a képv.-ház titkára, főrendiház háznagya Dr. Szádeczky Lajos Wosinsky Mór egyetemi tanár. apátplébános, Alig jelent meg e felhívás, városunkból már is többen jelentkeztek a zarándoklásban való részvételre. „Kapunyitás előtt.“ — A Kazinczy-körrö'l. —■ Irta: Cupido. Múlik a nyár, ma-holnap itt az ősz. megjönnek immár az unalmas téli esték. Siratjuk a rügyfakasztó „Májust“, az érlelő nyarat S idegenkedve gondolunk az esős őszi Saigonra. Lenge nyári öltönyünk zekéjét ön- tudatlanul összébb vonjuk magunkon, mintha már is éreznők a hideg őszi szél metsző fuvalrnát, pedig kánikula járja amúgy Isten igazában. E szomorú telepathicus gondolatok háborgó kavarodása közben mégis egy kellemes bizsergés járja át egész valónkat; eszünkbe jut az az édes szórakozás, melyet közös gyámoltunk : a csecsemőkort élő „Kazinczy kör“ nyújt. Nem egyedül állok az Ujhely városi inteligenciának tömött sorai között, ki alig várom a további debu- te-ok megkezdését. Sokan— igen — sokan vagyunk, kik szivrepeső örömmel lessük a »kapunyitást“. S ha ily rövid szereplése után is, e kör oly hódítást vitt végbe, hogy ma alig van Ujhelyben, nő s férfi egyaránt, ki ne türelmetlenkednék a bezárt kapuk láttára — kell. hogy e körnek jelentősége, további fejlődésére elég súlya legyen. Mint minden uj intézménynek, a Kazinczy körnek is nehéz volt az első semester. Ugyan nem tagadható, hogy az érdeklődés hétről-hétre fokozódott, de bizonyos, hogy stag nálás volt észrevehető nem a részvételben, nem az estélyek látogatottságában, — óh nem, — hiszen a megyeház nagyterme sokszor szűknek bizonyult — hanem igenis a szereplésben. Hányszor majdnem im- provisálni kellett a műsort, s hányszor csakis szives közreműködők programon kívüli fellépte tölthette ki az estélyt!? A vezetőségben meg volt minden tehetség, jóakarat, fáradhat lan sürgés-forgás, de szereplőt sokszor bizony «kötéllel» sem lehetett fogni. S ez elszomorító. Nehéz feladatomul tűztem ki e furcsa jelenség okainak kutatását, s azt hiszem si került is észrevétlenül sok helyre beférkőznöm, s véletlenül, néhány odavetett megjegyzésből kihámozni a kemény dió héjából a magot. A szereplők rószvétlenségének egyik fő oka: a személyválogatás (Egy fejlődésben levő zenei tehetségű, angyali bájos lénytől hallottam ezt). „Rang, állás a mérvadó ott, duzzogott kis ismeretlenem (én a hátuk mögött jöttem sétálva) nem dicsek- s, ein. hanem azt a magyar nótát én is cljátsztam volna úgy, mint X.“ monda. Nagy kedvem támadt beleavatkozni a discurzusba, — a menynyiben a garde des dames-t ismerem, — de aztán mégis lemondtam erről. .. Egy másik alkalommal ismét aka ratlanul lettem figyelmessé egy bájos angyal resignáló szavaira «Ok csak a maguk benfenteseit szerepeltetik.» ........... Mondhatom fájt a lelkemnek ez a téves felfogású beszéd, s jól meg- hányva-vetve a dolgot, oda conclu- dálok. hogy: bizony akadna igen sok jó szereplő, ha ...........a „ha“ nem volna. Egy időben szerencsés voltam egy nagy »renoméja Széchényi kör“ vezetésébe bele pillanatnatni, s láttam, hogy annak a vezetése sem külörnb, mint a mi Kazinczy Körünké 1 S mégis 1! Ott a szereplők maguktól jelentkeztek, s sokszor oly számban, s oly változatos, brilliáns műsorral, hogy a választás kinos volt. — Nálunk azonban — hisz fiatal még a kör — a szereplők még lámpaláztól remegnek. Nagy, s mondhatom — legnagyobb baj az. hogy a körnek nincs helyi sége. Nincs, hol a tagok hétközna pokon találkoznának, elbeszélgesse nek, olvashassanak. Idegenek va gyünk egymás között is, s a természet alkotta korlátokat leromboln nem tudjuk Ez a főbaj. Szürkébb hétköznapi emberek nagy számmal tagjai a körnek (most ház bőszé lek), kik nem merjük szemeinkéi —■ csak lopva, félve — felmelni i társadalmilag fölénk helyezetteknek Megengedem, elismerem, hogy as életben lehetnek s vannak ily kor látok — sajnos — de mihelyt í körbe lépnénk, el kellene dobni ( korlátbeli fölényünket, s magasabl társadalmi positiónk, illustrisabb mű veltségünk melegével kellene íelka rolniink a szürkébb tagtársakat, kik kel — a tagság révén — szellem coalitióban vagyunk. Mosolyogva fogja olvasni némelyik nyájas olva sóm e sorokat, de én álláspontomor minden tiltakozás ellenére megfogok — meg kell — maradni. A »bontom elve a priori kizárja a tolakodást Már pedig mi lenne egyébb tolako dásnál, ha pl. én — a szürke, hét köznapi ember feljogositatlanul emel kednék vagy közelednék egy társa dalmilag tényleg fölöttem álló egyén hez ? Így igen természetes, hogy mi után én bennem is meg van a mii veltségnek „alphája,“ ha nem i „ómegája“, nem követem a közinon dást; „ha a hegy nem jön Mohamed kat: csak magam megmenthessem!“ „Reám nem is gondolsz, — én elveszhetek, hiszen kincseim is, mind oda vesztek.“ „Rend?“ „Isten! a habok már a fedélzetre csapnak,“ mondja rémülten a leány. „Hajam az égnek mered, ;nem-nem veszhetek el e sötétben, undok hullámokban“ ordítja magánkívül a férfi. A matrózok csolnakba szállnak, a kormányos maga kitart. „Ah a nyomorultak, megmentik éltök, s engem itt hagynak elveszni !“ A csolnakot elvágják, a hullám magával ragadja. „S mi — én, — itt maradtam segély, s reménytelenül?!“ „Ah ! a hajó sebesebben merül, a kormányos vízbe dobja magát, oh ! egyetlen Péterem segíts ! „Félre, itt egy úszó fadarab, reá vetem magam.“ Pé-er erejének összes megLszitó- sével eléri a segélyt nyújtó fadarabot, átkarolja s kétségbeesetten segélyért kiált. A hajó alábukik, s Ilona egy perezre a hullámokba merül, majd a fölcsapó hullám vőlegénye mellé sodorja. A hold kibukik a felhők közül, fölismerik egymást. „Péter könyörülj !“ kiált Ilona, szemében a halálfélelem isszonyú tiizé- vel. „irgalom,“ s a deszkát akarja megragadni. „Vissza kígyó“ ordít Péter „engem is a vészbe akarsz rántani —el !“ S lábával eltaszitja a fuldokló nőt. De a hullám könyörületesebb, ismét fölveti a/, elmerülő testet, egv másik menekülő előtt. „Segítség“ szól alig hallhatóan a nő, s erejének végső maradványával, egy az árral küzdő férfi karját megragadja. A férfi a legnagyobb gyorsasággal vállára veti az áléit nőt, s erejének túlfeszitésével, előbb — előbbre küzd. Ám karja lankad, ereje vész. Most zúgva járja át a dühöngő vihart, egy éles fütty, a mentőhajó sípjának szava. Minden' menekülő az élet ösztönétől űzve, kettőzött erővel küzd. Sokan elérik a hajót s ott össze- roskadnak a fáradságtól, ürömmosoly- lyaí ajkukon, hogy még megmentsék éltök a rettenetes vésztől. Csak két fekete pont látszik még, a czikkázó villám fénvénél. i Az egyik lassan halad, látszik, hogy ereje fogytán, olykor a hullámok tömegébe bukik, majd ismét előtűnik. A másik biztosabban jön miőre, már-már eléri az előtte küzdőt; — most mellette van, de nem bírja elhagyni, — őt is hátráltatja annak szörnyű erőmegfeszitése. — így jönnek előre mind lassabban, már itt a C'él most megállnak, nem birnaa tovább. A második ekkor visszaakarja lökni a társát, hogy ezen ugrás segítségével megragadja a mentőkötelet. De ime föltornyosodik a hullám, mint hogyha valami nagy testben ütköznék s a második küzködő eltűnik, csupán egy fadarab marad a tenger színén. A már-már alábukó férfi, most ezt ragadja meg, s mentve van. Fölhúzzák őt a hajóra s ime két áléit testet látnak, kik szorosan átölelik egymást, S amint fölélednek, nem hullnak le ölelő karjaik, Fortan és Ilona fölismerik egymást. Másnap a hajóskapitány, a legközelebbi szigetre jelenti, hogy a tegnapi katastrophának, csak egy áldozata van: „Bánfalváy Péter.“ hez“, mert ezúttal »Mohamed sem mehet a hegyhez“, mert nem akar tolakodni. így van ez ! tényleg. Pedig ha „in médiás res“ tekintünk, csak egy conclusióra juthatunk, s illetve a következő dilemma előtt állunk: Vagy oda valók vagyunk mi a felsőbb tízezrek közzé, mi szürkébbek, vagy nem. Ha oda yalók vagyunk, úgy ránk nézve kínos a mellőztetés foíytonys éreztetése, mert hiszen közös célra, közös erővel — viribus unitis — egyesülünk egymás művelésére, szórakoztatására, s ezt az odavalóságot a taggá való felvétel eléggé docu- mentálja. Ezen esetben nincs helye a korlátoknak. Vagy nem valók vagyunk oda, akkor meg a tággá való felvétel elhibázott delog. (Folyt, köv.) A. MEGYE ÉS A VÁROS X A „Zemplénvármegyei közsó gi- és körjegyzők egyletének“ rendes közgyűlése Szerencsen, a Nagy-Szállo da dísztermében f. évi szeptemher hó 5-ik napján délelőtt 9 órakor lesz. A közgyűlés főbb tárgyai: Elnöki jelentés. Pénzt, jelentés az árvaházi alap ról. Főjegyző jelentése a nyugdíjügy állapotáról. Einök az általa „A közigazgatás egyszerűsítése“ tárgyában szerkesztett röpiratot bemutatja. Országos központi egylet átirata a belügyminisztérium által kibocsátott ügyviteli szabályzatokat illetőleg. stb. stb. HÍREK. Szállást kérünk! A zászló- szentelési ünnepségekre szeptember 19-én és 20-án az országgyűlési képviselők nagy számán kívül az ország minden vidékéről küldöttségek fognak érkezni. Ezeket bízvást nevezhetjük nemcsak a függetlenségi kör, hanem Ujhely város vendégeinek. S reméljük, hogy magyar vendégszeretetben lesz részük. Azzal a hazafias kéréssel fordulunk városunk lelkes közönségéhez, hogy vendégeinket fogadják szállásra azok, akiknek lakásviszonyai ez: engedik. Aki ezt a vendégszerető előzékenységet teljesíteni kész, szíveskedjék e halandóságát Bokoi' József, Landcsmann Miksa vagy Rein István elvtársunknál mielőbb bejelenteni, akik a rendezés ezen munkálatára megbízást nyertek. — Szeptember—November. — A szeptember-novemberi negyed alkalmával bizalommal kérjük ama tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, az előfizetés megújítására és lapunknak ismerőseik körében való terjesztésére. — A kiadóhivatal. — A sátoraljaújhelyi városi casinó saját alaptőkéjének gyarapítására a „Bock“ kerthelyiségében szeptember hó 5 ér zártkörű táncmulatságot rendez melyre a meghívok e napokban kibocsáttattak. Belépti dijak: személyjegy 2 korona, családjegy 4 korona, a kik tévedésből nem kaptak meghívót és arra igényt, tartanak, forduljanak Nóuák Gyula kaszinói jegyzőhöz. — A tokaji polgári kör folyó hó 20-án, István király napján fényesen sikerült majálist rendezett, melyen a polgárság karöltve az intelligen-
