Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-08-26 / 67. szám

Hatodik év 67. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, augusztus 26. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vi3sza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő; Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-iér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. jCol a kormánypárt? Nem csak az ellenzék harcol már a nemzeti követelésekért. Megszólal szerte az országban a kormánypárti közönség, s nyíltan harcba száll azokért, amiket csak az ellenzék követelt eddig, s a miknek olyan felháboriió makacs- sággal állt ellent eddig az or- szággyülési kormánypárt. Debrecenben, Szegeden, Mező­túron, Szarvason és sok más ma­gyar városban megnyilatkozott már a kormánypárt határozottan a magyar vezényszó, a magyar jelvények mellett. Minden egyes nyilatkozatból kiérzik az eddig erőszakosan visszafojtott magyar hazafias érzés hatalmas kitörése, minden nyilatkozatból kétségte­lenül látható, hogy azok a jó urak szívók mélyén eddig is hívei voltak ezeknek a követeléseknek, csak nem merték mondani, mert nem volt szabad, mert ép ezek ellen kellett szavazniok. Most aztán érzik, hogy itt az idő, s akár tetszik a kormánynak, akár nem, bátran félredobják az eddigi hazudozást, s kirukkolnak lelkűk igazi érzésével és akara­tával. A magyar nemzet erőszakkal és vesztegetésekkel évtizedeken át elfojtott lelkiismerete szólal meg ezekbén a kormánypárti ha tározatokban. Nagy értékű jelen­ségek ezek. Mert visszaállítják az emberekbe vetett hitünket. Már- már megrendült ez a hitünk, mi­kor láttuk, hogy a magyar kor­mánypárt milyen makacsul ellene szegül a magyar vezényszó beho­zatalának Ez már nem puszta szolgalelküség, ehhez elvetemült­ség kell. Nem akartuk hinni, hogy ilyen elvetemült legyen a magyar kormánypárt. S csakugyan látjuk, hogy nem az. Látjuk, hogy él bennük a magyar hazaszeretet érzése, s nem elvetemültség, csak szolgai gyávaság volt, ami eddig visszafojtotta. Az idők pohara megtelt: most már a kormánypárt hazafisága is széttöri azt a jég­burkot, amelyet a korrupció s a szolgaság vont körülte, s kicsor­dul a főispáni elnyomás szűk 1 or- látaiból. S kétszeresen értékes, ez azért, mert most már nem csak az or szágban egyre terjedő ellenzéki mozgalom, hanem a saját válasz tóik is szorítják, kényszeritik az eddig a Bécs iránt való szolgai engedelmességnél egyébhez nem értő országgyűlési kormánypártot arra, hogy a nemzet ügye melló sorakozzék Azért kérdezzük, a debreceni s az ezt követő kormánypártok hazafias felbuzdulását olvasva, hogy hol van hát, mért nem szó­lal meg a zemplénmegyei, vagy mondjuk, csak az újhelyi kormány­párt? Hiszen ennek a kormánypártnak igen sok értelmes, derék úri ember bér tagja van, akiknek igaz ma- hazafiságát sose vontuk kétségbe. Mért nem mozdúlnak meg, hogy szavuk súlyát ők is odavessék a nemzeti követelések mérlegébe, hogy egy erős tégladarabbal ők is hozzájáruljanak a nemzeti had­sereg szépen készülő épületéhez? Vagy nem akarják a magyar vezény szót, a magyar jelvényeket, — hívei a német szónak, a fe­kete-sárga rongynak ? Ilyet még feltenni se akarunk felőlük. Vagy nem mernek tán nyilat­kozni, mert félnek, hogy aj gaz­dájuknak nem fog az tetszeni, s majd kikapnak érte? S eltitkolva igaz érzelmeiket, lesik az ellenzék küzdelmének eredményét s csak akkor akarnak majd örvendő ki­áltással kirohanni a prédára, ha győzelmes lesz ez a küzdelem ? Ilyen Blattomban spekuláló gyá­vaság is bizonyára távol áll tőlük. Gyűljenek hát össze ha magya­rok s ha férfiak, mutassák meg, hogy nem csak virslis vacsorákon tudnak bizalmat szavazni a kato­nai terhek emelését erőszakoló kormánynak, de mernek ha kell hangot adni hazafias akaratuknak s meggyőződésüknek, s mint deb­receni és szegedi elvtársaik, mond­ják ki nyíltan, követelik-é ők is a magyar vezényleti nyelvet ? A haza iránt való kötelesség most a bátor, szabad, férfias meg­nyilatkozás. b. b. Iskolaavatás Bodrog-Sárán. — Ballagi megtérése. — Magában véve is nagyon szép do­log az, hogy a kis BodrogSára köz­ség református lakossága nagy áldo­zatok árán elemi iskolát építtetett, amelyet vasárnap avatott fel szépen sikerűit ünneppel. De politikai jelentőségűvé tette ezt az ünnepet az az érdekes nyi­latkozat, amit a liszkai kerület orsz. képviselője, Ballagi Géza tett alkalmi beszédében. A felavatási ünnep első szónoka . öröskényi vámosujfalusi ref lelkész volt, akinek legtöbb érdeme van az iskola létesítésében. Utána Kovács János, az iskola leendő tanítója be­szélt, majd Kállay Manó köszöntötte Köröské <yit. Azután Búza Barna szólott az is­kola kulturális és nemzeti jelentősé­géről, s éltette Ballagi Gézát, akinek jelentékeny része volt az iskola lé­tesítésében, s akit eddigi elvi ellen­téteik dacára is azért köszönt, mert hiszi, hogy ezentúl Kossuth Lajos útján fog járni. Erre mondta el Bal­lagi szenzációt keltett beszédét. Kos-1 suth tanításából különösen kettőt emel ki: a nemzeti népoktatást, — amelynek fejlesztése körűi sok bűn terheli eddigi kormányainkat, — s a nemzeti hadsereget. Mind a kettő elengedhetetlen kelléke az állami létnek. Azután igy folytatta: — Én uraim őszinte hive vol­tam a 67 es közjogi alapnak. Búza Barna: Isten bocsássa meg. Ballagi Géza: Hiszem, hogy azok után amit most mondani fogok, megbocsátja ezt nekem az isten. Kijelentem, hogy amelyik perc­ben végleg meggyőződöm — s ehhez már nagyon közel állok — hogy a 67-es alapon a magyar nemzeti hadsereg nem valósítható meg, abban a percben kilépek a 67-es pártból s csatlakozom ahhoz a párthoz, amely 35 éve küzd lankadatlanul Magyarország füg­getlenségéért. Elmondta azután, hogy nem akart ezen a helyen politikai nyilatkoza­tot tenni, de Búza Barna beszéde olyan erős szuggesztiv hatással volt rá, hogy elmondta lelke legtitkosabb gondolatait. Ezért élteti Búza Barnát. Mondani se kell, hogy óriási lel­kesedés és taps fogadta ezt a nagy jelentőségű kijelentést. A függetlenségi kör zász­lajára újabban érkezett adomá­nyok: Rónay Albert (Halap) 10 K Meczncr András (Spatak) 70. sz. ivén 10 K Groszmami-nővérek 46. sz. ivén 14 K Buza ndvérek (Tolcsva) 20 K Pekáry-nővérek (Tokaj) 131. sz. ivén 35 K Nemthy Józsefné 129. sz. 24 K A gyűjtő ivek beküldését újból és nyomatékkai megsürget/ük. * A függetlenségi kör zászlószen- telési ünnepére a meghívók és a szögek a jövő hét folyamán fog nak szétküldetni. Ováczió Barabás Bélának. Barabás Béla, orsz. képviselő, a függetlenségi párt népszerű alelnöke szombaton átutazóban vendége volt városunknak. Délután 1/% 5 órakor érkezett ide Kassára utaztában, hogy nehány órát baráti látogatással töltsön dr. Kiss Ernő ügyvéd házánál, kinél apósa dr. Mariska Vilmos bpesti egyetemi tanár is családostul tölti a vakációt Nevét mindenki, de személyét kö­vesen ismerik itt. Ujhelyben, hol most fordult meg először. Mégis töb­ben felismerték, amidőn «i Rein-féle czukrászda előtt ült az említett tár­saságban. Ittlétének hírére a függet lenségi kör vezetősége tiszteletét kí­vánta tenni nála, de Barabás estefelé és az alkonyati órákban látogatást tett néhány ismerőse, Hönsch Dezső főmérnök, Matolai Etele és id. Ba­jusz József házánál. A két utóbbit azonban nem találta otthon. A függ. kör megbízottjai üldözték a jeles vendég nyomát, de ráakadni nem tudtak és mert nem tudták, hogy kinél szállott meg és valószínűnek tartották, hogy az esti vonattal el­utazik, kénytelenül belenyugodtak, hogy Barabással a függetlenségi kor ezúttal nem érintkezhetett. Este 9 óra táján azonban a We- kerle-téren csoportosulás támadt. A még szép számban itthon vakációzó egyetemi ifjak több polgárral ve­gyest képezték e csoportot, mely rö­vid perczek alatt nagy embertömeggé nőtt! Megtudták, hogy Barabás Béla itt „volt“, nem nyugodtak, mig meg nem tudták, hogy itt „van“ s mikor erről bizonyosokká lettek, futó tűz- kónt terjedt el a kiváló képviselő inkognito itt tartózkodása a város­ban úgy. hogy pár perez alatt ha­talmas tömeg állott már a főtéren, énekelte Kossuth-nótát és éljenezte Barabást. Ekkor többen felkeresték a füg­getlenségi kör nehány vezető em­berét és megkérték, hogy vezessék a Barabás részére oly spontán és lelkesen keletkezett ovációt. így kerültek dr. Fried Lajos és társai a menet élére, kik szívesen vezették azt dr. Kiss Ernő Korona- utczai emeleti lakása elé. Útközben egyre szaporodott az éneklő, éljenző tömeg, s mikor a czélpont előtt meg­állóit, fekete volt az egész Korona utcza. Barabás Béla épp a vacsoránál ült a vendéglátó családdal, midőn az egetverő Éljen Barabás! kiáltások­ból meglepetve értesült, hogy itt az ő tiszteletére történik valami. Megjelenvén az emelet erkélyén, a nép lelkesedése mélységes szeretet­tel tört ki. Kossuth-nóta eldalolása után dr. Fried Lajos intézett hozzá rövid, de rendkívül hatásos üdvözlő beszédet, mely a vendégre is láthatólag ki­tűnő tbenyomást tett. Az üdvözlet és éljenzések elhangzása után siri cseűd lett, mindenki lélekzetét elfojtva leste a Barabás hangját, melyről oly ', sokat hallottak beszélni. Nos, Barabás első szavai azonnal megkapták a sziveket. Kellemes, hatalmas orgánuma válaszközben ki kitört, és amit mondott, s ahogy mondta, egyhamar nem lesz feledve Sátoraljaújhely közönségénél. Barabás Béla körülbelül a követ­kezőleg felelt dr. Fried üdvözlő szavaira : „Tisztelt polgártársak! Valóban meglep és meghat az Önök figyel­me. Loptam magamtól két napot, hogy pihenve is hazafias köteles­séget teljesítsek. Holnap reggel Kassára n egyek a Rákóczi kiállí­tást megnézni és átutazóban érin- tém Zemplén földjét s betértem teljesen mint magánember régi kedves barátomhoz, hogy e csa­ládi körben pár kellemes órát tölt­sék. Nem tudom hát, hogy mily vizsga szemek, mily kutató lelkek mégis felkerestek, felfedezték itt létemet és Önök, mint e földnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom