Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-07-04 / 53. szám
Hatodik év 53. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, julius 4. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyos szám ára 10 fillér Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Előfizetési felhívás. „Hazánkat csak a közszellem ereje tarthatja fenn“ — mondá pártunknak kiváló országos vezére, Kossuth Ferencz, midőn a zemp- lénmegyei tiltakozó küldöttséget a képviselőház elnökének bemutatta. A közszellem fejlődésének és nyilvánulásának legfő tényezője; a sajtó. Egészséges közszellem és egészséges sajtó ok és okozati összefüggésben állanak. Közszellem sajtó nélkül nem élhet, nem létezhetik Ott, ahol nincs, ily egészséges sajtót teremteni és ahol van, a meglévőt minden erővel támogatni, nagygyá fejleszteni: ez hazafias kötelesség és okos cselekedet mindazoktól, kik egyedül hazánk és népünk közjavát munkáló közszellem ébrentartását helyesnek és szükségesnek vallják. S ki ne vallaná helyesnek és szükségesnek főképp itt Zemplén- megyében, hol a »Felsőmagyarországi Hírlap« rövid pályafutása alatt is oly fényes bizonyítékát és sikereit szolgáltatta az egészséges sajtó erejének?! és a hol másfelől még nagy feladat vár oly újságra, minő a »Felsőmagyarországi Hirlap«, mely a nemzeti ébresztés, a közéleti tisztesség szócsöve a közügyek egész vonalán. Országgyűlési pártunk óriási küzdelme, az egész magyar nép nagyszerű fellángolása, a korszakalko- tóan érdekes politikai helyzet által pedig minden egyes sajtóorgánum, mely ezt a hazafias közszellemet ápolja, érték- és jelentőségben emelkedik. S különösen fontos szerep jut a vidéki sajtónak nemcsak azért, mert a fővárosi sajtó a tapasztalatok szerint túlnyomóan a hatalom szekerét tolja, hanem főképp azért, mert kétségtelen, hogy az országházban folyó epochális küzdelem sohasem fejlődhetett volna oly nagygyá és nagyszerűvé, ha a vidék közszelleme nem segiti; a vidéki közszellem ily gyönyörű ébredése pedig az utóbbi években hatalmasan fejlődött vidéki független sajtónak a műve. Pártunk érdeke megkívánja tehát, hogy a párt sajtója erős legyen, vagyis azt, hogy a Kossuth eszméit hirdető egyetlen megyei lapot mindenki támogassa, ki a párt hű emberének vallja magát Amit Zemplénvármegye lügget- lenségi elemei szellemi és anyagi támogatásban lapunknak nyújtanak: önmaguknak, pártunknak a magyar nemzetnek nyújtják azt. Minket a fokozott támogatás csak nagyobb odaadásra buzdít, és könnyebbé, kellemesebbé teszi ;t nehéz feladatot, melyet vál- lainkon viselünk és melyet híven, lelkesen törekszünk teljesíteni. fi felsőmagyarországi Jíirlap szerkesztősége. •x* Julius hó elsejével lapunkra uj előfizetést nyitunk. Felkérjük azokat, kiknek félévi vagy negyedévi előfizetése junius végén lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fenaka- dás legyen. Kérjük továbbá lapunk barátait, hogy azt terjeszteni móltóztassanak. A Felsömagyarországi Hirlap kiadóhivatala. Jíáború vagy béke? Megírtam a múltkor, s állom ma is és ragaszkodni fogunk hozzá mindig, hogy a mai helyzetben inkább akarom a harcot, a küzdelmei, mint a békét Mert alkalmasnak látom a nemzet hangulatát s a körülményeket nagy eredmények kivivására. Különösen megerősített ebben a meggyőződésemben az az általános elégedetlenseg s felzúdulás, amely a függetlenségi párt leszerelési határozatát tagadhatatlanul országszerte fogadta. A párt egyhangú határozatát megnyugvással vettem, s a felfogásom az volt, hogy ha pártunk most megelégszik az ellenség visszaverésével, s nem kivánja azt üldözni is, akkor nekünk is el kell ezt fogadnunk, s nincs okunk e miatt a pártra neheztelni s ké telkedni benne. Hiszen ősszel biztosan újult erővel újrá kezdődik a harc nemzeti jogainkért. Ez volt az az álláspontom, míg egyhangú határozatid jelentkezett a leszerelés. Hanem azóta változott a helyzet. Kiderült, hogy tévedésen alapúit az az egyhangú határozat, s hogy a pártnak igen jelentékeny része, valószínűleg többsége, a most magyar miniszterelnöknek csúfolt horvát bán nyilatkozatai után hallani sem akart a leszerelésről s folytatja a harcot a magyar nyelv elismerésének kivívásáig. Nem tagadom: nagyon, nagyon jól esett nekem ez a hir. Olyan érzés volt ez, mint a franciáké lehetett, akik a nagy Napoleon első bukása után beletörődtek a a visszatérő Bourbon uralomba, mikor aztán újra hallották, hogy itt a császár, visszatért Napoleon. A »legitim* kormányt elfogadták, belenyugodtak, — de a császárt, a dicsőség és diadal megtestesülését, azt imádták, azért rajongtak. Belenyugodtam a békébe, de mint a franciák szive mélyén ott élt a Bourbon kormányzat alatt is a nagy császár képe, úgy élt az én szivemben a béke elfogadása mellett a hazám szabadságáért való lankadatlan küzdelem vágya. S hogy most különválni látok egy számban és tehetségben erős csoportot a harcz folytatására : magyar szivem egész melegségével köszöntőm őket. Velük érzek, s küzdelmük diadaláért imádkozom. Nem féltem én a függetlenségi pártot ettől a különválástól. Nem olyan pillanatnyi, 'gyarló alkotás ez a párt, hogy ez a nézetkülömb- ség megölhesse. A többi pártok mind csak e napi s'zükséglet, a napi politikai élet fejleményei, — a mi pártunk sokkal több, mert azt egy halhatatlan szent eszme alkotta s tartja össze: a szabadság eszméje. A politikai irányok változhatnak, erősödhet, gyengülhet, elmúlhat a klerikális, liberális, merkan- tilis, agrár, meg egyébb ilyen • irány; de a nemzet függetlenségi törekvése nem múlik el soha, de a magyar függetlenségnek mindig lesz pártja, — s minden egymással versengő pártok között ezé lesz a végső, a nagy diadal. Hogy ölhetne hát meg egy ilyen pártot az az egy külömb- ség, hogy júliusban kezdjék-e a magyar nyelvért való harcot, vagy októberben? tArca. Az uj világ felé. A Felsömagyarországi Hirlap eredeti tárczája. Irta: Várlaky Sándor. * — Az Északi tenger közepéről. — 1903, junius 23. délután 4 és fél óra. Ma reggel 7-kor indultunk el a N. D. Lloyd különvonatával. Brémen- hafenbe érkeztünk 8 és fél órakor, ahol szemem elé tárult a mindensóg kiváló csodája, a tenger, rajta a hajók megszámlálhatatlan sokaságával. Ott várt már útra készen hajónk, Kronprinz-Wilhelm. Szeretném őt a tenger szörnyetegének nevezni, de nem akarom Őfelségét e csúnya szóval megbántani, miután olv szép, oly gyönyörű és oly szelíd ő — tehát inkább azt mondom, hogy a tenger leghatalmasabb fia ő. Valóban hatalmas, s a legmélyebb hódolattal el vagyok telve irányában. És szeretem őt, igazán nagyon szeretem. De meg is érdemli tőlem ezt a szeretetet, hiszen oly szép rajta minden, oly tisztaság, oly úri kényelmet nyújt mindenben. És itt megint kell szót emelnem a nagy német nemzet magasztalá- sára és elösmeréssel adóznom a német vállalkozási szelleme- és üzleti tisztességének. Igazán, mily tisztességes, mily szolid üzleti szellemről beszél itt minden. Semmi nyoma a visszaélésnek, a pumpolásnak, a zsarolásnak. — Úgy megy itt minden, mintha nem is üzleti vállalatról lenne szó, hanem humánus intézményről, melyet emberbaráti érzelmek létesítettek megszprult felebarátok mog- segélyezésére. (Istenem, de rossz itt írni, ez a Koloszus kegyetlenül inog; szegény szerkesztőmet kileli a hideg, mig kibetüzi, ami ide van Írva.) De térjünk vissza a mi kedves barátunkhoz, a Kronprinz-Wilhelmhez. Ilát bizony ő felsége sokba került megteremtőinek. Hossza 202 méter, belseje mesés fénynyel és minden lehető kényelemmel van berendezve. 33 ezer lóerő hajtja, melyet 4 gőzgép fejleszt 4 csavart, mozgatva, és óránként 21 tengeri mérföldet tesz meg. Építése 15 millió márkába került. A szolid becsületes üzletnek csakugyan meg van a jutalma. Éppen azért, mert a Kronprinz-Wilhelm vállalkozói oly szolid üzletemberek, mindenki hajójukkal akar utazni. Most is zsúfolásig tele van a hajó ; sőt 200 utast kénytelenek voltak elutasítani, mivel már nem volt számukra több hely. Ézt jó volna minálunk megszívlelni, ahol azt tartják üzleti szellemnek, hogy mentül jobban megpum- polják és megsarcolják az embert. Nem ez az üzlet, n'em uraim, hanem a féllel való emberséges bánásmód, tisztességes eljárás és nem a nemtelen vágy : mentül többet összeharácsolni egy csapásra. Ahol ily szellem vezeti az embereket, ott üzletről szó sem lehet és ott nem lesz soha üzlet. Elvégre is az embereket csak egyszer lehet becsapni, máskor azonban óvakodni fognak, hogy lépre menjenek, még ha oly szépen fütyülnek is nekik. Gondoljunk csak vissza azokra a bizonyos honi iparokra. Bizony az embereket csak egyszer lehetett becsapni, aztán gondosan kerülték a lépet, hiába csalogatták őket holmi hazafias dalok fütyülésével. De térjünk vissza a honi virányok- ról ide vissza kedves barátunkhoz, KronprinzWilhelmhez. Rendületlenül rohan előre és nem is erőlködik nagyon. De hogy is ne ? Hiszen a tenger oly szép, oly nyugodt. Az idő gyönyörű, a lég tiszta s a tengeren is szokatlan nagy látkör nyilik ma az emberi szemnek. Mily szép vagy, az istenség legszebb alkotása, oh tenger ! Zöld hullámaid mélységében elvesz tekintetem s szivemet eddig soha nem érzett gyönyörűség tölti el. Most már értem, miért szerelmes beléd a tengerész, ki élte legjavát tölti ringó hullámaidon. Szivemben is sajátságos gerjedelmek ébredeznek, melyekből megtudom, hogy én is kezdek szeretni, Meg is vallom nyíltan és őszintén, hadd hallja az egész világ, hogy szeretlek és foglak szeretni, ha oly jól viseled magad, mint ma. Ha zöld víztükröd ülelkőzik a kék mennybolttal, és a nap ezer sugárt lövel Lapunk: G oldal.
