Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-08-08 / 63. szám
63. szám (2) FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, augusztus 8. Áldja Isten munkásságát erővel, eredménynyel. Az abauj szántői független érzelmű polgárik nevében : Nemes Lajos kir. tanácsos. Flegmán Sá muel, Tóth Lajos. Majos Sándor, dr. Elszász Emil, Fóliák Vilmos. Friedlendor Sándor, dr. Nemes Bertalan, dánoki Bertalan, Rochlitz Sándor, Blau Mór. Stessel Szilárd. Aki újhelyi ember ezt a sürgönyt elolvassa, bizonyára állva marad egy pár pillanatig az esze, ha meggondolja, hogy az a Nemes Lajos kir. tanácsos, aki a távirat alá van Írva, azonos avval, aki mint tanfelügyelő, a kormánypártnak egyik legbuzgóbb oszlopa volt Ujhelyben, sőt még az 1901. évi képvisi leválasztásra is el-j jött Abaujszántóról egyenesen azért,, j hogy Dokus Ernőre leszavazzon. Azóta nagyot változott Nemes Lajos. A nyugalom, úgy látszik, megérlelte benne a függetlenségi meggyőződést. Különös dolog az, hogy ilyen okos ember egész életén át nem tudta j belátni, amit most végre belátott, hogy Kossuth Ferenc ellenei galá- j dák, s hogy meg kell teremteni hazánk függetlenségét. Egész 1901. október 3-áig nem kívánta ezt Ne- | mes Lajos megteremteni, Látjátok feleim, mameluk tisztviselő urak, mik vagytok. Mind ilyenek vagytok, mint Neme- Lajos. Amig hivatalban vagytok, kormány- j pártiak vagytok, — mihelyt nyuga-i lomba vonultok, s nem erezitek a ! nyakatokon a főispán kezét, mingyárt kitör belőletek szivetek igazi érzése : a függetlenségi elv. Nemes Lajost látva nem szégyelltek egy kicsit magatokat ? * A nyugalmazott tanfelügyelőnek kiváló tehetőségű derék fia. Nemes Bertalan budapesti ügyvéd igen lelkes hive a függetlenségi pártnak, s nyilván nagy része volt a Nemes Lajos megtérésében. Köszönjük neki a hittérítő munkát, — nagy örömet szerzett nekünk is ez előnyös változás. fi renitens vármegye. Irta: Búza Béli. Tolcsva, aug. 7. Ne ijedjen meg senki a címtől. Mások meg ne örüljenek neki. Régi időkről irok én, a régi vár megyéről Azokról az időkről, a mikor még a Rákóczi bus nótáin sirt a magyar, amikor a férfikebel büszkesége nem az érdemkei észt volt, hanem az elvlniség és a lia- zafiság érzelme. Amikor azok a régi jó táblabirák nem is karddal nem is vérrel, de egyszeri^ Jiba- taluból faragott pennával olyan szépen megvédték ennek a sze gény hazának az alkotmányát. Akkor a vármegye volt az a védbástya, ahol az ország alkotmánya biztos menedéket talált. Ma már csak dtiledező rom ez a hires vár, omladozó falaira rep- kény húzódik, mintha el akarná takarni a pusztulást, mely ott két kézzel dolgozik. Lelkem előtt megelevenül a régi, daczos, büszke Zemplénvar- megye. Talán hihetetlen, de úgy volt az, a történelem úgy tanítja, hogy ahol a hazafiságról, az alkotmány-védelemről volt szó, ott Zemplén mindig az első volt. De sok haragos szó, de sok keserű kifakadás hangzott el abban a teremben, ahol összegyűlt a vármegye nemessége. És azt, akinek az ajkáról az a sok haragos szó elhangzott, nem nevezték ám cu- cilistának, nem akarták ám kidobni a teremből, hanem megéljenezték, karjaikra vették. Szavait írásba foglalták, szép árkus papirosra Ír1 non licet bovi, arait szabad Petőfinek, az nem szabad Búza Barnának. A báró ur nyilván azt hiszi, hogy a Budapesti Hírlap vezércikkét Petőfi irta. Tévedni inéltóztatik. Petőfi ! nem munkatársa a Budapesti Hírlapnak s nem ir belé vezérczikket. Petőfi ugyanis magyar költő volt, s meghalt 1849. július 31-én a segesvári csatában. A B. H. vezércikkét nem Petőfi, hanem valószínűleg Rákosi Jenő irta. 0 tehát az a Jupiter, akinek a báró úr szerint szabad megírni a mágnásokról azt, amit az én csekélységemnek nem szabad. Lehet, hogy igy fogják fel ezt a dolgot mágnáskörökben. Rákosi Jenő ■bizonyára tagja a nemzeti kaszinónak, a nemzeti kaszinó tagjainak pedig, mint látjuk, sok minden szabad, ami tilos-, más közönséges halandónak. En azonban nem a kaszinói alapszabályok, de a 48 as törvények alapján állok, amelyek alapelve az egyenlőség, s amelyek szerint mindenkinek szabad megírni az igazat, s amit megírhat Petőfi, azt ép olyan hangon megírhatja Búza Barna is. Ezért irtain meg eddig mindig a csekély véleményemet, s mindig meg fogom írni ezután is, bármennyire kétségbe vonja és ehhez való jogomat saját külön jogelvei alapján ’Sennyey báró ur. A báró úr azonban azt mondja, hogy a tisztességes hangon tartott bírálat nem kelt felháborodást abban sem, akit érint. Ebből azt következtetem, hogy a j báró ur a Budapesti Hírlap hangját tisztességednek tartja, a mi lapunkét ! nem tisztességesnek. No hát szembeállítom a két cikket: ítélje meg bárki, hogy melyik a „tisztességesebb“ hang. I f Budapesti Hírlap i$y ir- j\ mi lapunk ezt irta; És hová tűntek ' Zemplén vármegye mágnásaink, hogy a főura.i nem jöttekel 1 Ráköci ünepére csak Zemplénvármegye egy Apponyi, egy Rákóczi ünnepére. ! Zichy, egy Andrássy Mindössze Senyey egy Vay és két Ha- István báró s Berciidül jutott? Rákóczi told Kázmér gróf I kuruc.-seregében ti- volt itt, de ők isin- zenör mágnás tábor- ' kognitóban, egysze- nok szolgáit-; az unó- rii fekete ruhában. kák most stigmatizál- Diszmagyarra mái ják az ősöket, megbe- \ nem méltatták afel- lyegzik apáikat azzal, -séges fejedelmet.(Hej hogy nem ünnepük j pedig de jó végi Ilii Rákóczit, a kinek j kuruez vezére volt zászlaja alatt küzde- j valaha a fejedelemül azoknak dicsőség j nek a hys Sennyey volt. István, a báró őse. Hogy ezt úgy el lehet felejteni ! Elismerem ugyan, hogy azt az előkelőén finom udvarias modort, amely a Sennyei báró ur nyilatkozatait olyan előnyösen jellemzi, meg se közelítem, — de azért határozott meggyőződésem, hogy itt a kettő közül az én cikkem sokkal szerényebb és udvariasabb hangon van, Írva mint a Budapesti Hírlapé. Ám ítélje meg ezt mindenki ízlése szerint. Végül tudtomra adja a báró ur, hogy lovagiasan befejezett dolgokra visszatéregetni meg nem engedett dolog. Csak mellékesen említem meg hogy azt a czikket, amire most a báró ur reflektál, nem én irtain.*') Egyébiránt a lovagiasság kódexét nem ismerem. Nem volt időm vele foglalkozni, mert tanulnom kellett s a kenyeremet keresnem Egyszerű, szerény polgári józan eszemmel úgy fogom fel, s máskép nem tudom képzelni, hogy befejezeti lovagias ügyről nem szabad többet Írni. — de ez nem jelenti azt, hogy avvai a polémiával, amiből a lovagias ügy származott, ne legyen szabad többé fog la lkozni. Képtelenség lenne, hogy ha pl valakivel tudományos vitát folytatok, mondjuk a villamosságról, vágj az égitestek mozgásáról, s a vita közben az illető megsért engem é; ez a sértés lovagias utón elintéző dik, hogy akkor nekem ne legyer szabad a tudományos vitát folytatni mert az égitestek mozgásának a kér *) Én irtani! — Nénipthy Bertalan. ták, úgy küldték fel Bécsbe a császárhoz. Érdemes elolvasni, érdemes okulni rajta. Hisz akkor is arról folyt a vita, amiről most folyik: a-magyar nyelvről. Milyen régi küzdelem ez ! »Az idősebbek közül számosán élnek még, — mondja a zempléni felirat József császárhoz, — akik Mária Terézia koronázásán jelen voltak, és látták Őfelségét anyja ölében ; akik midőn egész Európa feltámadt a királynő ellen, érette életüket és vérüket felajánlották, hűségüket a vi'ág bámulatát kiér- demelt hadi tettekkel, sebekkel és fogsággal tanúsították. Ezek keserű könyhullatásök között hallották a parancsolatot, mely őket, mint a német nyelvben járatlanokat, a közügyekből kizárja ; siránkoznak, hogy ezentúl úgy kell él-j niök'hazájukban, mint valami szám-; űzőiteknek, s mielőtt sírba szál-j lanak azt kell látniok, mikép pusz-' túl el nemzetük, mint válnak unó-* káik idegen nemzetté!« Bizony nem értjük ezt meg ma, midőn a nemzeti ideálok közé már csak a sárgafekete zászló, meg a német szó tartozik/ Bizony igaz, hogy mi, a késő, törpe unokák már saját hazánkban, idegen nemzetté kezdünk átváltozni. Hej! tekintetes és nemes Vármegyei Téijünk vissza a mi őseinkhez, térjünk vissza a mi jó aljáinkhoz. Gyerünk oda vezekelni az ő tradiczióikhoz Öltstink szőrcsuhát magunkra, nemes uraim, oldjuk meg saruinkat, mert szent az a hely, ahova lépünk, és nem vagyunk méltók, hogy bocskoros lábbal menjünk eí ami szegény, régi bocskoros nemeseink emlékébe'. 1 anuljunk tőlük hazafiságót. - elvhűséget. Tanuljunk tőlük férfiúi i bátorságot és nemes büszkeséget, J Tanuljunk tőlük, a mi régi, tanulatlan, bocskoros nemeseinktől Mert most gyengék vagyunk j rémségesen gyengék. Vájjon megtenné-e most is i Zemplénvármegye, ha törvényei felhatalmazás nélkül jönnének katonát szedni — ami igen immi I nens dolog — vájjon megtenné e azt, amit megtett egyszer Fe rencz király alatt? Kidobná-e megint a kormánybiztost, mint ahogy kidobta Lónyay Gábort. Bizony nem tenné meg Bizony sokkal gyengébb, sokkal gyámoltalanabb ez a vármegye! Hanem ha valaki haragos szóval azt indítványozná, hogy Írjunk fel ő felségéhez, hogy ne tegye e nemzetet hontalanná e hazában adja vissza az ő régi jogait, sza badságait, hát arról nem állok jót hogy ezt az embert ki nem dobná a tekintetes vármegye. Legalább is igen sokszoi hajlandóságot mu tatott az ilyen cselekedetre. ■ Jeremiás siralmainak legmegrá zóbb része jut az eszembe: j »Jerusalem, Jerusalem, convertei ad Dominum Deum tuum!« Válasz Báró ’Senyey István ur felelni mól tóz tátik a Zemplénben múltkori cik künkre, amely a Budapesti Hírlap nak a mágnásokról irt reflexiói ismertette. Kijelenti a báró ur, hogy a Buda pesti Hírlap cikkével meg van elé gedve, azért nem haragszik,! am nem nyilatkozik, mert quod licet Jovi dése akkor már rám nézve nem tudományos vita tárgya, hanem befejezett lovagias ügy. Vagy ha valaki azt Írja rólam, hogy mondjuk sikkasztottam, vagy hamisan esküdtem, s én az illetővel megverekszem e miatt: akkor azután már nem nem szabad nekem a nyilvánosság előtt bebizonyítani, hogy a felhozott vádak valótlanok s én ártatlan vagyok, mert ez. befejezett lovagias ügy ? Az én csekély emberi józan elmémmel ellenkezik ez a felfogás és igenis azt tartom helyesnek, amit fentebb megírtam. Vagy mondok egy pár esetet a közelmúltból. — Fejérvdry honvédelmi miniszter azt mondta a parlamentben Lengyel Zoltánnak, mikor ez egyetmást felhozott a honvédségről, hogy hazudik. Lengyel megverekedett vele, s másnap a parlamentben adatokkal bizonyította, hogy igazat mondott. Tehát a báró ur felfogása szerint Lengyel akkor egy befejezett lovagias ügygyei foglalkozott, lova- giatlanul járt el ? Sőt önmaga, s a közönség iránti kötelessége volt bizonyítani az állításait. Vészi József cikkeket irtaFerenc- József intézetről. E miatt provokálta az intézet igazgatója, s megverekedtek, Vészi azonban továbbra is irt és támadta az intézet vezetését. Jogtalanul tette? Vagy épen Dienes, a Szapáry kedvence, a lovagiasság kodifikátora, hírlapi harcot folytatott Csajtayval, a mágnások megtámadására is kiváltsággal biró Budapesti Hírlap szerkesztőjével. Közben sértés történt, megverekedtek, a lovagias ügyről nem beszéltek tovább, de a kérdésről, amelyből a lovagias ügy származott, folytatták a hírlapi vitát. Csak minálunk ne lenne szabad olyan kérdésről, amelynek keretében lovagia síigy is felmerült, egy szót se írni többet? Furcsa felfogás! Én kifogásolom, bogy a mágnások nem jöttek Rákóczit ünnepelni. Seny- nyey báró azt irta, hogy nincs jogom ilyen kifogást tenni. A nyilatkozatában volt egy sértő szó, — ez a sértés lovagias utón elintéztetett, erről tehát nem szabad irni, s nem is irok. De hogy mért ne lenne sza- i bad nekem ettől az egy szótól függetlenül bebizonyítani azt, hogy iga- | zam volt, hogy jogom volt azt, a j kifogást megtenni: azt véges elmérn- | mel nem tudom belátni. A józanész szabálya azt diktálja nekem, hogy szabad. Ha a Dienes- | féle vagy más lovagiassági kódex ellenkezőt mond, arról nem te- | hetek. Dienes Mártont nem ismerem ; el magam felett törvényhozónak, — ! követem azt a lovagiasságot, ame- |lyet az emberi józanész és ízlés dik- ! tál, de azt nem, amit Dienes Márton j kodifikál. Hiszem, hogy a báró ur se gondolkozik másképen. Búza Barna. A gálscécsi ev. ref. egyház templomszentelési ünnepélye. Orömünnepe volt f. é. aug. 2-án a fényes történeti múlttal dicsekvő, a XVII-ik század elején két lelki- pásztor vezetése alatt állott, s a XVII. század 2-ik évtizedéig oly népes és virágzó gálszécsi ev. ref. gyülekezetnek. Ekkor szentelték fel a váios egyik legszebb pontján levő, az idők viharai által erősen megviselt, most pedig díszesen megújított templomát. A különben csendes város már a kora reggeli órákban szokatlanul mozgalmas képet öltött, s a közelből és a távolból érkező hívek serege a piacztéren fekvő megújított templom körül csoportosult, várva a templomszentelési ünnepély kezdetét. Ezt megelőzőleg azonban egy 180 kilogrammos harang avattatott fel gyülekezeti ének, Hutka József esperes magasztos imája, és Péter Mihály helybeli lelkésznek a harang jelentőségét ecsetelő, szivet, lelket megragadó beszéde kíséretében. A
