Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-08-05 / 62. szám

62. szám (3) FELSOM AGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, augusztus 5. Irta Szécskay György. Szavalja Pál Lajos. 9. Bezáró beszéd. Tartja Dr. Tárczy Pál. 10. Szózat, énekli az if-! jóság. Kezdete délután fél 4 órakor. | Elek Sándor. | Elek Sándor nyug. ev. reLlelkesio életének 79-ik évé­ben hosszas szenvecjés után folyó hó | 1-én városunkban elhunyt. A nagy | tiszteletű urat lelkesei közpályája alatt és később a nyugalom éveiben is minden tekintetben megérdemelt nagyrabecsülés környezte. A függet­lenségi párt is egy derék, elvhü tár- J sat vesztett benne és azért kétsze­res mértékkel osztozunk az általános részvétben s a csalid gyászában. Temetése f. hó 3-án nagy részvét mellett történt. — Hangverseny és Annabál Erdöbé nyén. A múlt, vasárnapon Erdőbénye. fürdőben jótékonyczélu Annabalt rendezett a fürdő igazgatósága, me­lyet részint professziónál us, részint műkedvelő szereplők buzgóságából minden izében kiváló sikerű konczert előzött meg. A közreműködők közül első helyen Werner Sárika czimba- lom művésznőt kell felemlítenünk, aki ezen szereplésénél is pompásan ragyogtatta folytonosan fejlődő te­hetségét. Játékával jól megérdemelt tapsokra lelkesítette a közönséget, ami bizonyára buzdítja a fiatal mű­vésznőt. A műsor többi száma is vá­rakozáson felül sikerűit. Kállay Jolán énekmüvésznő kedves és meleg hang­hangjával igen tetszett, Villányi An­dor tanár pedig nagyon élvezhetőén adta elő a bányaszerencsétlenség monológot. Friss Heiman énekelt ez­után és meghódította azokat is, kik eddig még nem hallották szép hang­ját. Végül Németh Pál ingerelte de- rűltségro ügyes humorú dalaival a közönséget. Hangverseny után reg­gelig tartó tánc volt. — Tüzeset. Ma délben erősen fél revert harangszó riasztotta meg vá­rosunk lakosságát és sok sok ember futott a felszálló vastag füstfelhők helye felé. Az Andrássy-utcza mel­lett északnak a hegyek felé húzódó Dörzsikközben, a közkórházi épület­tel szorosan szemben lévő ház gyu- ladt ki és a tűz rohamosan terjed. A volt Rónai-féle ház égett és a tető borzasztóan lángolt. Majd meggyu- ladt tőle a közkórház női beteg osz- tá'ya, melynek fedele szintén égé­, szén leégett. A betegeket természe­tesen már előbb kiszállították. Ek kor a tüzet szerencsére lokalizálni tudták, a közkórházi udvaron levő keresztepíiL't fedele, ahol ezelőtt az alorvosi lakás volt, most pedig az ideiglenes zsidó kórház van, szintén szikrát fogott, de a tűzi fecskendők­kel erre a fedélre vetette m gát a védelem, szerencsére sikeriel. A tűz oltóság elkésve jött, bár a laktanyá­hoz egészen közel fekvő helyszínre és a tűzoltók megjelenése után is sajnos fegyelmeilenség uralkodott a/, oltásnál, később azonban s főképp a gyártelepi tűzoltók és a katonaság megérkezése után igen erősen folyt a mentés. Több lakónak sok a kárja. A tűz teljes elfojtása a délutáni órákban még tart. A tűzesetnél tapasztaltakról még sok mondani valónk lesz. Most csak annyit, hogy úgy a tűzoltóság, mint a rendőrség feltűnően későn érke­zett és ismételjük, a tűzoltók meg­érkezése után is óriási volt a fegyel- metlenség. Fejet vesztve tettek min­dent. A telefon-tűzjelzők körüli ha­nyag eljárása a városi tanácsnak okozza, hogy a legjobb segítség: a katonaság, csendőrség és a gyári tűzoltóság csak későn értesülhet a tűzesetről és ennek helyéről. Úgy látszik, hogy csak valami nagy szerencsétlenség fogja a ható­ság felületességét, közönyösségét és hanyagságát orvosolhatni. — Vizáradás. Valóságos árvizet csinált Ujhelyben az a felhőszaka­dásnak is beillő zápor, ami augusz­tus 4-én délben zunogott vagy egy jó óráig. Az utcákon végig rohanva tolyt, a szennyes viz, különösen sok kárt csilláit a főutca és palotás utca sarkán, ahol igazán botrányos gon­datlansággal úgy van rendezve az űtcza, hogy az úttest sokkal maga­sabban fekszik mint a járda. Hozzá a csatorna fedői se voltak kinyitva, úgy hogy a lerohanó vi/. egyenesen befolyt a Szánky féle házban lévő boltokba. nagy károkat okozva ott. Bizony nem ártana utána nézni, s segíteni a dolgon, hogy többet ne történhessék ilyen baj a város főut­cáján. — Tüzesetek. Szinnán e hó 2-án d e. 11 órakor tűz ütött ki. Leégett négy ház a hozzátartozó melléképü­letekkel együtt. Biztosítva nem volt semmi. A kár tetemes, mivel a&íszéna már otthon volt és az is odaégett. A tüzet a gyermekek vigyázatlan­sága okozta, a tűzzel való játéknak az eredménye. — 2-áról 3 ára eső éjjel pedig a mezőn 12 kereszt bú­zát gyújtottak fel, mely teljesen el­égett. E gyújtogatás valószínűleg bosszú műve. A tetteseket azt lehet mondani ösrnerik, de rájok bizonyí­tani nem lehet. A kárvallott képvi­selőtestületi tag. —- Vigyázatlanságának áldozata. Tály- lyai tudósítónk az alábbi esetről értesíti lapunkat: Csontos József 10- 12 éves gyermeá drágán fizette meg gondatlanságát. Kint tartózkodott szüleivel a szőlőhegyen. Egy lankás domboldalon fekete szinü por ötlött szemébe. Minden további gondolko­dás nélkül gyufát gyújtott s beléje dobta. Pedig ez puskapor volt melyet fel nem ismert; ez a gyufá­tól felrobbant s arczába csapódott, súlyos égési sebeket ejtvén rajta. — Elragadták a lovak. Végzetes szerencsétlenség érte folyó hó 3 án Tasnády József gagyi plébánosnak Tállyán tartózkodott koc is t. A szántóföldre mentében elragadták jár müvét a lovak. A kezében maradt, fél gyeplővel lebukott szekeréről s a megvadult állatok magukkal tova ra­gadták. Egy arra menő mezei őrnek sikerült nagynehezen megállítani a felbőszült lovakat s a kocsist kisza­badítani válságos helyzetéből, s ko-1 moly természetű zuzódásokkal be-1 szállítani a városba, hol nagy hete-j jen fekszik. — Háború Liszkán. Véres végű üsz­szeütközés volt a szőlőmunkások j közt O.-Liszkán aug. 2-án éjjel. Gara és Blau cég óláh szőlőmunkásaival vesztek össze a benszülöttek, nyúl­ván kenyér féltékenységből. Valósá- j gos háború fejlődött ki, amely az j egész város csendjét felverte. A csendőrörs kénytelen volt Patakról segítséget kérni, úgy, hogy tiz csend- j őr tudta csak megfékezni a dühöngő tömeget. Az oláhok a csendőröket is megtámadták, s ezek lőni voltak kénytelenek. Egy oláh súlyosan meg­sebesült. — A csendőrparancsnokság a fegyverhasználat miatt vizsgálatot inditott a csendőrök ellen. , szór idézi fel lelkében a szomorú ké­pet, ami neki mégis — úgy hiszem — oly végtelenül jól esik. Magam elé képzelem bánatos alak­ját. Csak úgy elmélázik, csak úgy elgondolkozik Révedező tekintete nem a lába előtt futó hangyát, nem az ut szélén virító tarka virágot látja. Tul a fűszálon, — túl a kéklő he­gyeken lát. érez a nagy leiek egy fájdalmas emléket: „Láttam két hosszú nap Hideg t,elemidet, A szdtlan ajakat, A becsukott szemet. Mindent, mindent tudok! Es még sem hihetem ; Mindez nem álom-é? Kétkedem, kérdezem. Es hozzátok megyek És nézek szerteszét: Kern látom e szemed Tündökletes egét? Nem látom, mindenütt Hiába keresem. És haza térek és Sirok keservesen.“ Borongó lelkét bántja a napsugár is. Melankolikusan ir. De én nem hiszem, hogy ennél a három, kicsi, versszak­nál valaha szebbet is lehessen Írni. „Játszik öreg földünk Fiatal sugarával a napnak : „ Pajkos enyelgés közt Egymásnak csákókat adnak. A Duna liullámín. Bérczén völgyén a vidéknek. Tornyokon, ablakon. Mindenhol Csákjaik égnek. Oly já kedvű a nap Jöttén, já kedvű lementén, Mintha nem is látná Sirhalmodat, édes Etelkám !“ És megrenditően szépek a többi ver­sei is mind, miket e csapás hatása alatt irt (Kéket mutatnak még. . . . Hatalma# orvos az idő . .-. Panasz- kódáin hát. .. . Midőn nagyon bánt. ... Anyám anyám. . . . Messze vándorol­tam. . . . stb.) Nem lehet azokat meg­magyarázni, nem lehet azokat di­csérni. csak érezni lehet, hogy szé­pek. Csak az elboruló kedély tud róla beszélni, mit érez a lelkünk, a szivünk, midőn ezeket olvassuk. Szerelmi költészetének ezek a gyöngyei. Bámulatra méltó művészet­tel nyilatkozik itt meg mindenütt az a mélységes fájdalom, mely kedvese halálakor őt érte. Voltak ezután is szerelmi bánatai. A kétségbeesés, a kétkedés, hogy vájjon viszontszerettetik-e, — lantján szép hangokon szólaltak meg ismét.- De tegigazabb, legközvetlenebb volt a fájdalom, s leghatásosabb a mű­vészete első szeretője sírjánál. Feledni akarja egy későbbi ideál­ját, mert csak kint okoz neki, ha viszontszerlem nélkül epekedik utána. Gyönyörűen ir akkor is : „Kit feledni vágytam S inár-már elfeledtem, Oh leány, miért tűnsz fel Újra képzetemben? Miért tűnsz fel újra IRODALOM. Petőfi verseiről. Irta:*Buza Béli. A temetőbe megy a költő és is­mét szól Etelkéhez, oly édes hangon, mely talán a durva rögeken is ké­pes áthatni. Átjárja a leszögezett ko­porsó deszkáját. „En vagyok itt, emésztő gyönyöröm! Én, sírodnak hű zarándoka; Kérdezni jöttem, hogy mit álmodál A föld alatt az első éjszaka?“ stb. Azután egy másik versében is köz­vetlenül beszélget elhunyt kedvesé vei: „Nem háboritom-e nyugalmad? Elásott kincse életemnek ! Ha szivem árva gyermekével: | A halvány arczu szenvedéssel Hozzád gyakorta kijövendok. • * Nem fog zajt ütni érkezésem. Sirhalmod mellé halkan lépek : Csak csókomat teszem fejfádra. — Azt is lemossa kőnyom árja — Es ekkor ismét haza térek.“ Milyen fájdalma lehetett annak, aki ennyire tudott szeretni ! Lángoló lel­kének egész tüzével, szivének egész í melegével! Hányszor ismét visszatér I hozzá: az ő édes emlékéhez. Hány­Piros orezáiddal, Fekete szemedet. Fekete hajaddal? Miért jut eszembe. Dús lelked kincstára, Mely hét szinben játszik Szivárvány módjára, Melynek ellenállni Hasztalan törekvés. Mert bűvös háló az. Honnan nincs menekvés.“ stb. E leány később menyasszonya lett. Ujjongó lelkesedés szól ekkor lantja húrjain. — De nékem ez ujjongó költészet annyira nem tetszik! Le­het közvetlen, lehet őszinte, de so­hasem mély hatású. Szinte jól eáik, midőn újra egy szomorú hangot ta­lálok. Beteg menyasszonyához szól: _A betegséggel szomszéd a halál: Gyógyulj meg édes, szép menyasszonyom. Mivé leszek, ha ajkaid helyett ■ Fejfádat csókolom? No halj meg, óh ne halj meg kedvesem ! Megénekeltem már egy holt leányt . . . . Ne kivánd, hogy két koporsó közé Szoruljak, ne kívánd.“ stb. Még egyszer magaslik ki szerelmi tészetében a fájdalom. Van még neki egy csudaszép verse, hol egy bus sejtelem nyilatkozik meg, s ahol mű­vészetében a költő saját magát múl­ta felül. Van ebben a versben min­den, ami szép lehet. Művészet, poézis, gondolatok, eszmék, hasonlatok, ra­gyogó nyelvezet, mesteri kidolgozás1 Az a czime, hogy : September végé'n „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok. Még zöldé! a nyárfa az ahlak előtt, De látod amottan a téli világot ? Már hó takará el a bérezi tetőt. Még ifjú szivemben a lángsugaru nyár. S még benne virit az egész kikelet, De íme, sötét hajam őszbevegyűl már: A tél dere már megüté fejemet. 11a oldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd. En feljövök érte a siri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt. Letörleni könyümet érted. Ki könnyedén elfeleded hivedet, S e szív sebeit bekötni, ki téged Még akkor is, ott is örökre szeret.“ Bár a Petőfi költészetében nagy tért foglalnak el szerelmi dalai, a szebbe­ket felsoroltuk már. Sok apró szép eszmével, sok ragyogó hasonlattal, sok megható fájdalommal találko­zunk még ezután is, — azonban ezekre kiterjeszkedni, hosszadalmas volna. Es ha összehasonlítjuk fájdalmas szerelmi dalait azokkal, melyekből boldogsága sugárzik ki, akkor fog­juk látni, mennyivel fönségesebb, mennyivel magasabb valami a fáj­dalom a boldogságnál. Csak fájdal­mában tündöklik, ragyog az ő köl­tészete egész teljességében, itt lát­juk az ő isteni tehetségét a maga szédítő magasságában. Valóban szé­dítő magosán áll 0 ilyenkor előt­tünk. (Folyt, köv.) KÖZGAZDASÁG. — Miniszteri adomány. A m. kir. földmivelésügyi miniszter a Várannó- Hosszumező és az Izbugya—Hosszú- mezéi községek határában létesítendő mintaparasztgazdaság beruházási költ­ségeire egyenként: 1350 koronát ado­mányozott. — A m. kir. belügymi- a vég-árdói tüzkárosultak részére 200 korona segélyt adományozott. * Miskolczi VI országos sörárpa vásár. Az országos gazdasági egye­sület, úgyis mint a Gazdasági Egye­sületek ürsz. Szövetségének köz­pontja a Borsodmegyei Gazdasági Egyesület a Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara és a Magyar Mező­gazdák szövetkezete Miskolczon 1903. évi augusztus 25-én kedden a vár­megyeháza nagytermében Országos Sörárpavásárt rendez. A vásár d. e. 9—12 óráig, d. u. 2—4 óráig tart. A vásáron közvetlen vétel és eladás szabad. Bizománybán a „Magyar Mezőgazdák Szövetkezete“ is közve­títi az eladásokat. Minden eladást a rendező bizottság ellenőriz. Az eladá­sok a vásárhely iségben kiállított, minták és bejelentési ivek alapján történnek. A vásáron résztveni óhajtó eladó árpájából a „Borsodmegyei Gazdasági Egyesület“ titkári hivata­lának faj és minőségenként 5 kg. mintát s amennyiben az árpa eladá­sával a Magyar Mezőgazdák Szövet­kezetét óhajtja meghízni, egyidejűleg ugyanazon mintából 4 kg.-ot a „Ma­gyar Mezőgazdák Szövetkezetének“ (Budapest, Alkotmány-utcza 31.) is beküldeni tartozik. A minták legké­sőbb augusztus 22-ig beküldendők. A vásári üzlet szabályzatát és a bejelentési íveket levélbeli megke­resésre a Borsodmegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatala megküldi. Termelők figyelmébe. A miskolczi .Hitelintézet r. t. igazgatósága azon kedvezményt nyújtja a t. termelők­nek. hogy a sörárpavásárra bejelen­tett árpát a vásár napjáig miskolczi termény és áruraktáraiba fekbér fel­számítása nélkül kész beraktározni, s arra megfelelő előleget adni. Ez ügyben szíveskedjenek a termelők közvetlenül a nevezett intézethez fordulni. A szerkesztőség üzenetei: Tudósitó. Tállya. Nem tudjuk, kitől hal­lotta, clo nem igaz. sose küldtünk vagy adtunk át semmiféle kéziratot. S. K. Miglécz. Köszönjük. Jövő számunk­ban hozzuk. Kiadótulajdonos : LANDESMANN MIKSA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom