Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-08-01 / 61. szám
61. szám (2) FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, augusztus 1. vette elő újra a középkor rozsdás fegyvereit, és hadd bűnhődjék a bűnös méltó büntetéssel, mert e kérdés homályban maradása a parlamentarizmus bukásához vezetne, ami pedig legféltettebb kincse a magyar hazának. fi legnagyobb gazság. Papp Zoltán esete fáklya volt, amelynek világánál egyszerre feltárult előttünk a magyar közélet egész undorító piszkossága és ocs- mány züllöttsége. Rettenetes dolog, — páratlan a magyar parlament történetében. Egy szervezett bitang banda működött az ország fővárosában, a melynek célja volt megvesztegetni az ellenzéki lapokat és ellenzéki képviselőket, hogy hagyjanak fel az obstrukcióval. S ennek a nyomorult, gaz kompániának a teje nem valami el- züllött osztrák bérencz, nem valami hitvány csavargó, hanem egy kegyelmes úr, egy magyar gróf és zászlósúr volt. Sőt azt írják a lapok, hogy sok magyar mágnás tudott a dologról, és hozzájárult. Mérhetetlen nagyúri gőgjükben azt hitték, hogy nekik semmi se lehetetlen, hogy minden szegény ember megvásárolható, hát megvásárolhatók a nemzet jogaiért küzdő, szegény, polgári származású ellenzéki képviselők is. Nekik rendesen csak hasoncsúszó, hódoló silány szolgákkal van dolguk, azt hitték, hogy minden szegény ember ilyen. Hát dobnak nekik egy kis koncot, aztán hallgassanak. Igen: országgyűlési képviselőket vesztegettek egy gróf veze tésc alatt, hogy hagyják abba a magyar nyelvért folyó Küzdelmet. Megáll az emberi elme ennél a ténynél, s döbbenve, kérdi: hát igazán megtörténhetett, hát igazán lehetséges ez ? ■ Hol vagyunk hát mi ? Magyar- ország ez a föld, vagy gazemberek aziluma? Oda jutottunk már, hogy egy pár aljas bandita feltételezheti Magyarországról, hogy itt pénzért mindenkit meg lehet venni ? Zászlósurak, grófok vallják be nyíltan, hogy vesztegettek. Hát merik még ebben az országban megbüntetni azt. aki csal, aki lop, aki gyilkol ? Ssabad-e itt megbüntetni azt, aki éhségében elveszi az embertársa darab kenyerét, szabad itt megbüntetni azt, aki a bírót megvesztegeti, s a bírót, aki a megvesztegetést elfogadja? Itt, ahol az ország vezetőitől indul ki a leggyalázatosabb gaztett, a képviselők megvesztegetése ? * Nyíltan, cinikusan bevallja Sza- páry László gróf, hogy ő megakarta vesztegetni az ellenzéki képviselőket. Azt mondja, hogy a kormány tudta nélkül saját szakállára, saját passziójából, saját pénzéből tette. Most már csak kell egy olyan ostoba ember, aki ezt elhigyje neki. Magyarországon még ilyen is akad. Aki elhiszi, hogy egy tönkrement grófnak százezrei jutnaK privát politikai rablókalandokra. * Vájjon érzi-é az a Szapáry gróf, hogy milyen gyalázatos gazság, milyen aljas becstelenség az, a mit ő elkövetett? Alig hiszem. Ez az úr lehet kifogástalan gentlemann kaszinói értelemben, lehet, hogy a legszigorúbban betartja a lovagiasság szabályait, lehet, hogy nem is golyózzák ki a kaszinóból*), de a becsületről, a tisztességről nem igen van fogalma. Mert külömben nem tett volna ilyet. Ehhez vagy a legszörnyübb elvetemültség, vagy teljes erkölcsi öntudatlanság kell. S egy ilyen egyén lehetett Magyarországon főrend és zászlósúri * Hitvány ember, aki megvesztegetted magát Még hitványabb, aki a megvesztegetést közvetíti De leghitványabb az, aki a megvesztegetést intézi. Dienes Márton piszkos fráter, de Dienes Márton Cato Szapáryhoz képest. Irtózatos még gondolni is : pénzzel vesztegetni azért, hogy az el*) Szapáryt, aki vesztegetett, nem golyózzák ki a kaszinóból. Ez nem lovagiat- laiiság. Ellenben Papp Zoltánt alighanem kigolyózzák, mert megszegte a Dienesnek adott szavát. Ez a magyar erkölcsi lenzék ne harcoljon tovább a magyar nyelvért! S magyar ember cselekszik ilyet, magyar gróf! — Aki ilyet elkövet, az lehet gróf, de az nem magyar és nem ember. * íme, itt a régi osztrák rendszer folytatása. I. Ferdinánd megvesztegette a magyar országgyűlés tagjait, hogy őt válasszák meg királynak. Megvesztegetéssel, tenger pénzzel tudták keresztülvinni a pragamatika szankciót. S most újra hozzáfogtak a vesztegetéshez, hogy fentarthassák a hadseregben a német nyelv uralmát. Ilyen eszközökkel küzdenek a kormánypárt törekvései mellett, a német nyelv erőszakos fenntartása mellett.. Lehet-e az az ügy becsületes, amelyet vesztegetéssel kell védelmezni ? De megtört a gaz szándék a szegénysor su képviselők becsületességén. Magyar főur akadt, aki vállalkozzék az elképzelhető legaljasabb feladatra, de magyar nép- képviselő nem akadt, aki eladja a meggyőződését az ő szenynyes pénzűkért! * Nos urak, derék, becsületes kormánypártiak, hát még most is támogatják ezt a kormányt, amely mellett ilyen eszközökkel foly a küzdelem ? Még most is helyeslik a többség német nyelvhez ragaszkodó politikáját, s elitélik az ellenzéket, amely a magyar nyelv ért harcol? Ha bebizonyul, hogy a kormánytól ered a vesztegetés — pedig még most minden valószínűség arra mutat — maradhat-é akkor becsületes ember a kormánypárt tagja? Nem lesz-é akkor erkölcsileg megbélyegző dolog ennek a kormánynak a pártjához tartozni? Eddig még csak gyomor kellett ahhoz, hogy valaki a kormánypárthoz tartozzék. De ha ez igaz, akkor ezután már pofa kell hozzá! 0 * És mégis, ennyi piszok, ennyi gyalázat, ennyi förtelem között is remélhetünk. Mert látjuk, hogy a kormánypárt mindenre vállalkozó, minden bécsi parancsot elfogadó szolgahadával szemben van egy rendületlen, hozzáférhetetlen ellenzék, amely törhetetlen lelkesedéssel küzd a nemzet jogai mellet. A pragmatika szankciót megtudták vesztegetésekkel csinálni, de a magyar nyelv diadalát nem fogják már vesztegetésekkel elfojthatni. Hiába próbálták nyomorult zsoldosok csengő aranyakkal letériteni a becsületes kötelesség- teljesités útjáról: az ellenzék nem fog engedni, — s utoljára is engednie kell a kormánynak, a kormánypártnak, s be kell hoznia a magyar vezényszót, a magyar vezetést. Ez jönni fog, mert jönnie kell. Hiába áll útjába a kormánypárt, — hiába akarnak még Judáspénzekkel is útjába állani! * Magyar ember pénzt kínált egy másik magyar embernek azért, hogy ez ne küzdjön a magyar nyelv mellett. Van ennél undorítóbb gonosztett? Ehhez képest igazán még a gyújtogatás is erény. Emlékezzetek rá, magyar választópolgárok! És ha majd a választáson nyomorult, aljas gazemberek piszkos Judáspénzzel mennek hozzátok, hogy megvásárolják a lelketeket, meggyőződéseteket: jusson eszetekbe, hogy azt a pénzt elfogadni hazaárulás, rosz- szabb a gyújtogatásnál, az apa- gyilkosságnál, — legyetek becsületesek ti is, mint az a szegény népképviselő, s akkor Magyarország nem a nyomorúság s elvetemültség megbélyegzett országa lesz, hanem boldog népnek gazdag és szabad hazája! b. b. HÍREK. Szapáry Péter. Szapáry László. Ősödet járomba fogta Hamzabég a fogságba’ Te meg önként mennél bele Az osztrák rabigába. Még nem vagyunk annyira tán, Hogy eladjuk a hazát? S ily fényes név piszkolója Megérdemli a halált! toaszt, a vig czimborák pajzán jókedve magával ragadott, elmulattam, s midőn hazajöttem, bocsánatért esdettem: te, a helyett, hogy megbocsátottál volna, duzzogtál, hetekig nem szóltál hozzám, hasztalan volt minden igyekezetem, hogy ezen ön- kénytelen, — kényszerült — hibámért — megbocsáss! Nem, te ridegen utasítottál el magadtól, pokollá varázsoltad át az egykori boldog paradicsomi édent: egész nap hivatalomban izzadva, dolgozom s ha a napi munka végén sietve jövök haza, hogy melletted legyek, — itt pokolt találok. — 'paradicsom helyett. Hol az a nagy szerelem, az az igazi szeretet, melylyel irányomban viseltettél, ha ugyan igaz volt — hogy egyetlen egy ballépésemet, melyet kikerülnöm nem lehetett — néni tudod megbocsátani? Nem! Soha! felelte Ella durcásan! Eredj barátaidhoz, tegyenek ők boldoggá, s nekem hagyj békét. Akkor vagyok boldog, ha nem vagy itthon, akkor legalább nem bánt senki ! Károly vérig sértve, vette téli rokkját, s metsző fájdalommal szivében, közel a megőrüléshez, elment. Künn a sötét utczán barangolt egymaga három óra hosszat, s csak mikor lábai kezdék megtagadni a szolgálatot, tért haza, a boldogító álom karjaiban keresve enyhet fájó sebére ............ Az ellentétek mindinkább kiélesedtek, a család nyugalma eltűnt; szappanbuborék volt az a mesés boldogság, melyből boldog — örökké tartó —- boldog életet jósoltak. A családi tűzhely ridegsége mindinkább a züllés felé vitte Károlyt. Es ez úgy tartott öt-hat éven át. Vig baráti körben, már csak a bor enyhítette fájdalmait, neje teljesen közönyös, hideg lett iránta. Károly — ki huszonhárom éves korában nősült — egyszerre megváltozott. Nem talált többé élvezetet barátai körében. . . . Otthonülő, csendes, jámbor életű ember lett, mér- hetlen fájdalmait ném i i temette keblébe, egyedüli vigaszt mosolygós arczu, aranyfürtü gyermekeiben talált csak. Igazán vezekelt bűneiért, melyekhez az impulzust ugyan más adta, de bocsánatot nem nyert. S csodálatos, inig neje napról-napra közönyösebb iránta, addig szivében annál jobban szilárdult meg a szerelem neje iránt. Most még őrültebben rajong nejéért, mint valaha; hiába minden, nem fog többé fü nőni abban a kertben, melyet a zord északi fagy dermesztő hidege vesz körül. Mint egykor, azon a szomorú estén, most is szobájában találjuk a házaspárt, Ella vig áriát játszik a zongorán, Károly életuntán ül egy fauteuilben ; a másik szobában a gyermekek nyugodtan alusznak; sötét van, csak a hold méla sugarai hintenek ezüst fényt el a szobában. Károly hirtelen felugrik, egy kéu lépéssel Ella előtt terem, lerogy térdre előtte, s kulcsolt kezekkel, sírva esd : Bocsáss meg Ella! Annyi éven át bűnhődtem egy ballépésért, oly ir- tóztatóan büntettél. Légy irgalmas! Légy ismét az, ki valaha voltál. Ennyi vezekléssel. annyi tengernyi kin elviselése után, újjászületve, itt térdelek előtted, s igaz megbánás szülte fájdalomtól megtörve, kérlek bocsáss meg! Őrülten szeretlek, jobban, mint valaha. Boldog vagyok, ha ruhád szegélyét csókolhatom, szeretlek, ha jó vagy, ha rósz vagy, mindég szeretlek. Mondd édesem, — suttogja Károly, Ella kezeit őrülten csókolva — szeretsz-e? Megbocsátasz ? Szeretlek, válaszolja Ella, egykedvűen, — mint gyermekeim apját. Jól esik, ha figyelmes vagy, hogy nem lumpolsz, nem kártyázol. Minden ellenkezője fáj. De azt ne kívánd, mert lehetetlen, hogy én még egy! szer úgy szeresselek, mint valaha Nem szerelem kell nekem, hanem nyugodt élet, azt pedig te nyújtani képtelen vagy. .... Ha olyan leszel, mint kivánom, komoly, finom, előzékeny, szelíd, akkor nyugodt életem lesz, de a mit egyszer kö- nyelmiien eljátszottál, az vissza nem jön soha! Boldog leszek-e még valaha? sóhajtotta Károly ? Soha! felelt a viszhang. .... * Csöndes az éj, a hold méla fénynyel ezüstözi meg a tájat, Károly zokogva hajtja fejét Ella ölébe ; Ella ábrándosán néz ki a csendes éjszakába. Két olasz munkás megy el az ablak alatt, ingatag állapotban, de csodás varázserővel, tiszta hanggal száll el ajkaikról az örök szép ének : „Sül maré luccica, I’astro d’argento, Placida é l’onda, prospers il vento. Venite all’ agile, oarchetta mia! Santa Lucia! Santa Lucia!“ „Ar ehe tardate? Bella é la sera, Spira un’ anretta, fresca e legger, Venite all’ agile, barchetta mia, Santa Lucia, Santa Lucia!“
