Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-07-25 / 59. szám

69. szám (2)

FELSŐMAGYAR0RS2AGI HÍRLAP

Szombat, julius 25.

rozat miatt, mert habár tudtuk is, hogy e határozat nem végleges fegyverletételt jelent, nem a nemzeti jogok feladását tartalmazza: mégsem némitbattuk el lelkünk aggodalmát a felett, hogy ki tudja, vájjon a harcz újra felvételének idején lesznek-e oly kedvezők a körülmények a küzdelemnek a siker kilátásával való folytatására, mint most. Nem tudtunk megnyugtató feleletet találni arra a kérdésre, hogy vájjon a ravasz és furfangos osztrák lelkű bán az indemnitás megnyerését nem fogja-e alkalmid felhasználni oly intézkedések véghezvitelére, amelyek az ellenzék küzdelmének megbénítására vezetnek, s a nemzeti vívmányokért megindított küzdelmet kilátástalanná, végül pedig eredmény nélkül valóvá teszik ?! Aggodalmainkat csak az enyhítette, töprengéseink között csak az nyújtott némi reménysugáré hogy a pártnak egy része nem csatlakozott a leszerelést fenntartó határozathoz, hanem cselekvési szabadságát fenntartotta. És kezdtünk hinni, bízni, reményleni, — hogy a nemzeti lel- kesültseg által támogatott küzdelem mégis csak majd tovább folyik, s a nemzeti vívmányokat zászlójára irt párt harczias része’ végtére is bátor elszántsággal s lankadatlan kitartással fog törni előre, a kitűzött czélfeló.

És e hitünkben és reménységünkben nem is csalódtunk. A harci párt férfias bátorsággal újra kibontotta a küzdelem már-már begöngyölgetett zászlaját, serege reményen felül megszaporodott és a nemzeti lelkesedés által tárogatott, ujrafelvett elszánt küzdelmében, a győzelem szent jegyében nyomulhat előre a diadal utján. A leszerelési határozat miatt aggódó lelkünk borúja eloszlott, sötétségét a győzelem biztos reményének fényes napja váltotta fel.

Igen ! mi hiszünk, mi tudunk immár hinni a diadalban. Szent ügyért, igaz ügyért küzdünk, a nemzetnek Istentől adott örök és elévülhetetlen jogaiért, nyelvünkért, magyarságunkért, nemzeti létünkért, törvényben gyökerező jogainkért harcolunk : Ily küzdelemnek, bátor, elszánt har- czosok által kitartással folytatva, egy öntudatra ébredt nemzet lelkesedése által támogatva, győzedelemmel kell és lehet csakis végződnie.

De ne fel djük, hogy igenis csak elszánt küzdelemmel, s pillanatig sem lankadó kitartással győzhetünk. Es ne feledjük, hogy a küzdelem célja: a nemzeti vívmányok. Etiől a céltól bármely koncziliáns kormány személyes igézetétől, vagy hiú Ígéretétől ne engedjük magunkat eltán torittatni.

Olvassuk, hogy Khuen után egy koncziliáns koalicziós kabinet jön, amelyre nézve azt reméli a kormánypárt, hogy „a nemzeti engedmények valamely formájú elismerésével“ megkötteti a békét. Viszont olvassuk, hogy az osztrákok az hiszik, hogy a függetlenségi párt nem követel feltétlenül pozitív eredményeket, de bizonyos általános kijelentésekkel is hajlandó megelégedni egy koncziliáns kabinettel szemben.

Nos hát akik igy gondolkoznak a függetlenségi pártról és magasztos küzdelmének céljáról: fölöttébb téves hitben ringatják magukat. Ilyet a függetlenségi pártról feltenni nem lehet és nem szabad! A függetlenségi párt nemzeti vívmányokért és nem üres Ígéretekért, a nemzeti engedmények valamelyes formájú elismeréséért harczol. Él vannak azok ismerve a törvényben. A követelt nemzeti jogok a 67-es törvényben gyökereznek. Most nem az elismerésért, de a megvalósításáért folyik a küzdelem. Koncziliáns kormány jön? Mindegy! Az a kérdés: hajlandó-e adni nemzeti vívmányokat! Enélkül a függetlenségi párt nem al- kudhatik, mert elvégre is nem a mindenáron való kormánybuktatás a cél. A nemzet nemzeti vívmányokat, pozitív eredményeket vár. Ezt a függetlenségi párt nem tévesztheti soha senkivel szemben sem szem elől.

Azért csak előre a diadal megkezdett utján, a diadal felé ! Soha kedvezőbb körülmények nem voltak a nemzeti vívmányok megvalósítására! Október 1. mindjobban közeleg, s az kényszeritőleg parancsolja az udvar nak, hogy méltányos engedmények mellett a nemzeti ellenállást megszüntesse. A Ház az okt. 1 ig terjedő idő rövidsége miatt is, a királynak az alkotmányra tett esküje miatt is fel nem oszlatható. A főis pánoknak a bánhoz beérkezett jelentései szerint a hangulat erre nem is volna kedvező, mert a nemzet ellenállhatatlanul, olthatatlan szom jusággal szomjuhozza a nemzeti jogokat.

A honvédelmi minisztérium vezető osztályfőnökei a nemzeti engedmények tárgyában hozzájuk intézett kérdésre akként feleltek be, hogy azok megadása a legjobb hatással volna a hadseregre nézve.. .. Rajta tehát! Itt az idő most vagy soha! Kezdjünk híven, hogy óh nemzeti vívmányok megvalósulásának ideje, végrevalahára jöjjön el a te országod !

(Miglécz.) Sütő Kálmán

ev. ref. lelkész.

Néhány őszinte szó a Kazinczy kör igazgatóságához.

Midőn tavaly a Kazinczy-kör megalakult, örömmel léptem tagjai közzé. Oly szépen vannak megírva alapszabályai ! Élvezetes órákat reménylettem, ha meghallgatom olykor a szakosztályok tanácskozásait; — szép- irodalom, történelem, stb. mind érdekes és tanulmányos A fiatalabbaknak pedig alkalom és serkentés, hogy tovább műveljék magokat. De mindeddig egy ilyen szaktanácskozásról sem hallottam. Aztán — megvallom — nekem fő volt, hogy lesz egy hely, ahol néha pár órán át olvasgathatok bel- és külföldi képes lapokat, tájékozást nyerek a világ érdekesebb eseményeiről, és végre — pár jó barátommal is találkozom.

A sok szép és jóból, amit az alapszabályok ígérnek, eddig csak a tagadhatatlanul szép, és részben elég magas színvonalon álló estélyek teljesültek. Az ősz beálltával ismét érdekes és szép felolvasásokat fogunk hallani; szép zenét élvezni. A felolvasások egyik fő czélja, — úgy hiszem, — hogy törekvő fiatal emberek buzdítást nyerjenek, magokat tovább képezni. Hány jeles — igazán magyar — irót nevelt pl. a szegedi Dugonics társaság.

Első baj azonban, hogy még nincs más helyisége a körnek, mint a megyeházában kegyesen átengedett. Azt mondják, nincs elég pénze a körnek, hogy alkalmas helyiségeket bérelhessen ki. Legyünk eleinte szerények, béreljen a kör két tágas világos szobát, egyet a dohányzó, egyet a nem dohányzó tagok számára ; s időleges szolgát, a ki a takarítást végzi, — (z nem kerülhet igen

sokba. A gondnokságot pedig a kör valamely buzgó tagja vállalja el egyelőre dijjazás nélkül. Ha itt aztán összejönnek a kör tagjai gyakrabban, eszmecsere folytán fellendül a kör és jövedelme is több lesz.

Estélyeit, úgy reméljük, azontúl is megengedi az alispán a megyeháza nagytermében tartani, nincs hát szüksége rá, hogy nagy termet béreljen a kör.

Nyáron nincsenek estélyeink, fürdőre, falura megy, aki teheti; — de vagyunk azért számosán itthon is; szívesen szórakoznánk a körben olvasgatva. — Kérjük hát körünk igazgatóságát, teljesítse kívánságunkat, s teremtsen egy otthont a Kazinczy- körnek.

Matolay Ida.

A MEGYE ÉS A VÁROS

X Másutt — és nálunk. „Hírhedt“ kormányzatu Ungvár városából olvastuk a következő hírt:

„Megbüntetett mészárosok. A városi rendőrkapitány két ungvári mészárost egyenkint 25 korona büntetéssel sújtott, mert beigazolást nyert, hogy vevőik egynémelyike részére kimért kilogramm hús 6 dekával kevesebb volt.“

Lám, a mi „hires" kormányzatu városunkban másképp van. Itt a polgármesternek nincs más gondja, mint hogy a vágóhídi dijakat az országban példátlanul magasra srófolja fel. Ez sikerült neki, — a közönség érdekével törődjék más. A mi rendőr- kapitányunk pedig az éjjeli inspekciókban és az orrbetörósekben me- riti ki minden erejét és hatalmát.

Pedig hát, hogy éppen csak erről a dologról szóljunk, az újhelyi mészárosokra is ráférne (tisztelet a kevés kivételnek) az ellenőrzés és megtorlás szigora.

Most a polgármester úr is, a kapitány úr is szabadságon hűsölnek. Nem igen vesznek felszólalásunkról tudomást. Hát majd visszatérünk reá — ősszel. Úgyis az ősz a magyar közélet »aktuális« évadja.

X A nagymihályi föszolgabiról hivatalból Fiizesséry famás főszolgabíró, Polányi Jenő közigazgatási gyakornok és Gazdagh Kálmán .járási írnok ez idő szerint szerint szabadságon vannak, úgy hogy a hivatal összes teendőit most Isépy Zoltán szolgabiró és egy dijnok végzi. Bizony ilyen nagy forgalmú hivatalban czélszerü lett volna kellő helyettesítésekről gondoskodni, mert teljes lehetetlenség, hogy a rendelkezésre álló erővel az ügymenet fenn ne akadjon.

~ HÍREK.

Nyári hangulatok.

— jul. 24.

(gb.) Tetszik tudni minden jóneve- lésü rendezett tanácsú városnak legszebb erényei közé tartozik, hogy bizottságokra oszlik. Van szépészeti, egészségügyi, szinügyi stb. bizottsága. A legmakacsabb illemtanár se tagadhatja meg, hogy Ujhely jóne- velésü, hát szintén dicsekedhetik ilyen bizottságokkal. A különféle bizottságok abban különböznek egymástól, hogy egyiknek kevés dolga van, a másiknak semmi. Bizottsági tagnak lenni jó, mere ez czim. Ujhelyben pláne édes, mert nem jár semmi dotapad rá. Nagyobb a kísérete, uinfc! egy királynak.

Mint emlitém, apró kék szeme élénk. De mikor az utczán megy, a lehető legmerevebben néz maga elé. Mikor köszönést viszonoz, feje függőleges helyzetben marad. ,nem tekint se jobbra, se balra. Oh, hogy szeretne ő az utczán uralkodni, jobbra billenteni a fejét, ba'ra billenteni a fejét, egy mosolygó sugárfc küldeni ide, egy vig kacsintást ereszteni oda. Bátran, fesztelenül köszönni :

— Jó napot Gyurka ! — van sze rencsém Béla! — köszönöm a csokrot Dénes! — hálára kötelezett a szerenáddal Laczi!

De jaj ! még csak ilyet gondolni is. Otthon a négy fal között megteheti ezt. De kint az utczán csendes, szelid, komoly, mint a karthausi zárda. Ezt parancsolja az illem, az erkölcs és a mam ii nevelés.

Pláne, mikor a sarkában vannak, akkor kell nagyon vigyázni magára. Gruppirozni a nemtörődömséget, észre sem venni, hogy követi valaki, mint az árnyék. Valóságos művészet kell hozzá.

Lám, Böske például most látta, hogy Feri a köszönés után rögtön hátrafordult és egész közelről követi őt. De ő azért nyugodtan marad. Mintha semmi sem történt volna. Szegény Feri! Pedig milyen jó és szelid fiú. A magyar dolgozatot is

mindig ő csinálta neki. Tudja, hogy milyen boldoggá tenné őt, ha hátrafordulva csak egy jó szót is beszélne hozzá, de nem teszi. Ez nem illik, na meg aztán ez ingerli is a fiukat és annál jobban bódulnak. Ha mérföldeket menne, akkor is követnék őt.

De Böskének ma különös jókedve vau, mely jóságból a szivébe is csurog valami. Különben Ferit úgy is jobban kedveli, mint a többit, hát kivételt tesz vele. Hátra fog fordulni hozzá és pár kedves szót mond neki. Talán arra is fel fogja kérni, hogy kísérje őt. Hanem most még nem. Majd később. A második saroknál.

Odaért s hátrafordulva, fel se pillantva, hangosan mondta:

— Jöjjön csak Feri, kérem !

De mikor válasz nem jött, zavarodottan feltekintett és elpirult:

Feri már akkor nem kisérte őt! . .

111.

Egy nagy leány, aki nyelvvel fogott vőlegényt.

j Amint a gőzös mind távolabb és távolabb vitte az állomástól, annál sebesebben zakatolt szive is a fájdalmaktól.

Unalmában foglalkozást keresett és kutatva táskájában, kezébe akadt ! végbizonyítványa, mely szerint bizonyittatik, hogy Perjéssy Olga jelesen klasszifikált diplomás kisasz- szony.

íme az útlevele! El kellett hagyni az intézetet, melynek falai között lelke oly sok derűs nap sugarában fürödhetett. Gondtalan élet, duzzadó remények, pazar vigságu barátnők, — és sré-vizavi a collegium! Soha se lesz életében ily boldog többé !

Mi lesz most vele, a sors milyen útra veti? A szívnek ifjúi szép ábrándjait, hiú ideáit, csacska reményeit mi fogja megsemmisíteni?

Édes atyja szegény tanító egy eltemetett falucskában, gondot okoz a mindennapi megélhetés. A sok gond most megint szaporodik egy- gyei.

Az intézetben hízelegve vették körül a lányok, csudálták mesés szépségét, ritka bájosságát. Mit érvele? Szegény lányról az Isten is leveszi kezét.

Olga fejében ily gondolatok kergették egymást. Csendes szomorúságba merült. így még szebb volt, mint mikor a lányok társaságában a pajkosság pirt. vont arczára. Azokhoz tartozott, kiknek kedélyállapota rendkívül gyorsan változik. Most még tobzódik bennök a csíny ezer pajkossága, a másik órában pedig már a melankólia szomorúsága nehezedik lelkűkre.

Látszott Olgán, hogy csak a teste van itt. A lelke, gondolkozása friss szárnynyal csapóiig másutt, ahol megszületett hite, reménye, szerelme . . . Vájjon mikor temetik ezeket koporsóba ?

A vonat megállt. Nagyobb állomásnál voltak. Fürkésző kíváncsisággal dugta ki Olga fejét az ablakon. De oly frissiben vissza is húzta. Közvetlen az ő ablaka alatt egy igen csinos vasúti tiszt állott. Szép kerek barna arcza szinte tüntetett kaczkiásan felkunkoritott ba- juszkájával. Mikor a hirtelen visszahúzott szép angyalfej mutatkozását hiába várta, szemtelen bátorsággal felállt a vonat padlójára és úgy fixi- rozta Olgát. Olga irult-pirult és érezte hogy a pajkosság daemona tanyát üt szivében. S mikor a vonat indulásra készen füttyentett, maga sem tudta, hogyan történhetett, de — kinyújtotta a nyelvét a szemtelen fiatal emberre. De „bizony Isten csak egy kicsit!“ . . .

A vonat vígan zakatolt tova, Olga pedig beletemette arczát zsebkendőjébe és édesen, boldogan nevetett. Na, annak a vasúti tisztnek se lesz kedve többé szemtelenül fixirozni a lányokat! Majd sajnálni kezdte már iszonyatos csínját, meg aztán az a vasúti tiszt is oly herczig fiú volt!

Egyszerre csak nyílik kupéjának ajtaja és belép —■ a vasúti tiszt,