Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-07-01 / 52. szám

(52.) szám 4. FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szerda, julius 1. kozhatik a város vagy a szomszédos helységek területén égetett szeszes italok kimérésével, kismértékben való I elárusitásával stb. stb- sem pedig ily feltételekkel elsőfokú rokonsági viszonyban nem lehet.“ Mi következik ebből?! Természet­szerűleg az, hogy a pénzügyminisz­térium mindenáron elejét akarta an­nak venni, hegy egy-egy seftelési hajlamokkal megáldott (vagy meg­vert) polgármester egy bizalmas korcsmárosát tiszteletbeli tanácsosi ranggal a városi fogyasztási adóke- zelősóg élére állithassa és megtegye- őt a város basájának az italmérők rémónék. Ez a helyzet szóról szóra abban a városban, a melyről a nóta szól. Itt a polgármester egyik bizalma­sát, egy felgazdagodott korcsmárost megtettek tb. városi tisztviselőnek és átadták neki a városi fogy. adók kezelését. A szeszüzlettel és tb. városi taná­csosi- ranggal biró korcsraáros a vá­rosi italmérőt arra kötelezte, hogy szesz és pálinka szükségletét kizáró­lag nála vásárolják és a melyik ezt megtenni vonakodott, azt mód­jában állott ellenőreivel és hatalmas összeköttetései utján addig zaklatni, a mig a renitens nyaka meg nem puhult. Ennek a következménye lett az­tán a szóban forgó városban a „szesz monopólium“ természetesen egy köz­ponttal, a hol a főtrafikus a tb. ta­nácsos és korcsmáros ur volt, a ki ha­talmas társainak támasza alatt úgy nyúzta korcsmárosokat, a hogy ép­pen akarta. A városi adók minél előnyösebb beszedése, a város érdekei, teljesen háttérbe szorultak, mert a hatalmas kupaktanács kártyájába nem mert senki belenézni. Ott a hol a vá­rosi fogy. adókezelőség táblája di szelgett és díszeleg még ma is és a hol az adózó felek a városi adókat rótták le, ugyanabban a helyiségben mérték ki a pálinkát és mig a tb. tanácsosi ranggal felruházott korcs­máros egyik zsebe a spiritus kassza volt, addig a másik zsebe a városi fogy. adóhivatal pénztárát képviselte. Immár közbotrányt képezett az, hogy a város legjövedilmesebb for­rását, mely egy olyan jogban gyö­keredzik. a mit a törvényhozás egyes városoknak ideális czélok szolgálására szavazott meg, kiadnak a törvény legrutabb megsértésével egy korcs- márosnak, a ki azt eszközül használja fel egy önkényes monopólium meg­teremtésére és a fogyasztóközönség, nemkevésbbé pedig az italmérők ki­szipolyozására. Annyira nyilvánvaló volt már a visszaélés, hogy az ille­tékes pénzügyigazgatóság értesülvén a törvény áthágásáról, sürgősen át­irt a város elöljáróságához és a leg­szigorúbb hangon követelte a korcs­máros eltávolítását és a törvényes rend. visszaállítását, De sokkal inkább kedves volt egyesz befolyásos egyéneknek ez az összeköttetés, semhogy azt a pénz­ügyigazgatóság egyenes felhívására megszüntetni lettek volna hajlandók és a város a pénzügyigazgatóság rendeletének vonakodott eleget tenni. A pénzügyigazgatóságnak nem lé­vén hatalmában szigorúbb eszközök­kel fellépni, felterjesztette az irato­kat a pénzügyministériumhoz, kérve a visszaélést sürgősen és szigorú esz- közbkkel megszüntetni, mert mint­sem a város fenhatósága alatt a pol­gármester korcsmárosa a rendelkezé­sére álló városi hatalom teljes ki­használásával igy nehezedjék az ital­mérőkre anélkül, hogy a városnak és az államkincstárnak megfelelő hasz­na legyen, inkább kezelje ezen adó­kat a kincstár magánbérlője, aki bi­zonyára kiméletesobben fog bánni az adózó közönséggel, mert nem lesz háta mögött a polgármester és akkor legalább az államkincstárnak lesz be­lőle haszna. K. A. HÍREK. A függetlenségi kör juniálisa. — Junius 28-án. — (flb.) Nem mese az, hogy az újhe­lyi függetlenségi mulatságoknak va­lami csodás varázsereje van, mely mindenkit vonz. Hiába akadékoskodik a hideg szól fuvása, hiába omlik az eső: a mi mulatságunk“ mindig sikerül. Sőtév- ről-évre növekedik sikerben Az a juniális is, melyet 28-án rendezett a függetlenségi kör, az erkölcsi és anyagi siker oly szuperlativuszával dicsekedhetik, mint még.soha nyári mulatság. Mindenki tudja, hogy .ennek elő­idézésében mily nagy része van a mi derék leglelkesebb buzgalmu ház­nagyunknak, ifj. Horváth Józsefnek. Akinek lelke örülni tud a demok- ráczia egyesitő erejében, annak jó estéje volt 28 án. Lateiner és iparos, kereskedő és földbirtokos, szegény és gazdag felejthetetlenül nagyszerű társaságban, töltötte az éjszakát. Erzi-e, tudja-e, biiszke-e rá a füg­getlenségi kör, hogy ez az ő hatal­mas munkájának eredménye ; és két- séges-e, hogy a becsületes szivü, rom­latlan lelkű polgárság lelkesedésének tüzét éleszti ez a siker ? Lehetetlen ennek áldásos következményeit elvi­tatni. Káprázatnak tűnt fel az a renge­teg sok szép lány is, akik a függet­lenségi juniálison részt vettek A hölgyeknek bizonyára sokáig emlé­kezetes lesz ez a mulatság. Csudás fesztelen jókedv ütött tanyát, nem volt ott senki, aki jó ne mulatott volna. Ami érthető is. Ahol annyi lelkes fiatal ember felteszi magában, hogyha törik-szakad a „mi juniáli- sunk“ sikere érdekében végigtáncolja az éjszakát, ott lámpával se lehet rossz kedvet találni. Vígan, fáradhatatlanul húzta Jó­nás Jancsi egész éjszaka a talpalá- valókat, pdzsget a gyönyör, nevetve tapsolt a jókedv, ingerelt a mámor, elszéditett a rózsás kedély illatával telt légkör és az igazi költészetnek tiszta sugara aranyozta be az élén­ken hullámzó sokaságot, ezt a pom­pás kaleidoskópot. Háromszor is nekiindultunk, hogy összeírjuk a hölgyeket, de lehetet­lennek bizonyult. Az első négyest 80—100 pár tánczolta és ez sejtheti a mulatság népességét. A szünóra után megkezdtük a tán- ezot ott, a hol elhagytuk s folytat­tuk a szó legszorosabb értelmében kivilágos kiviradtig oly jó kedvvel, amint sok tánezos úgy fejez ki, hogy »soh.se halunk meg« ! . . . . És mintha villanyszikra érte volna a párokat, mohón ujrázták a cigányt s újra meg újra fölsivitott a hegedű rázendített a czimbalom, közbevágott a banda és forró szenvedélylyel fá­radhatatlanul ropták a csárdást, mely­be be-bdevegyült egy édes trillázó kaczaj !.. ., Szép, gyönyörűen szép volt ez az éjszaka ég a függetlenségi kör mu­latságainak száma egy igen fényes sikerűvel ismét szaporodott. — Julius—Szeptember. — A julius—szeptemberi negyed al­kalmával bizalommal kérjük ama tisz­telt előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, az előfizetés megújítására és lapunknak ismerőseik körében való terjesztésére. — A kiadóhivatal. — Levél a szerkesztőhöz. Tokajból kaptuk a következő sorokat: Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapjának f. évi 48-ík szá­mában. a tokaji izr. iskolaszék ala­kuló gyűléséről megjelent tudósítás -— mivel lefolyásáról csak harago­san számol be, az ezzel kapcsolatos főfontosságu előzményekről j pedig bölcsen hallgat — nagyon is rászo­rul a helyreigazításra és illetve a ki­egészítésre. Bármennyire óhajtanám Frisch Vil­mos iskolaszéki elnök qualifikálhat­lan viselkedését magyar érzelmeinek javára betudni, — az elsorolandó té­nyek során sajnos beigazolást fog nyerni, hogy fellépése eszköz akart lenni, nem éppen dicsérendő czélja elérésére, De szóljanak a tények: A szóban levő hírhedt ülést meg­előzőleg megejtetett az iskolaszék választása Lindenbaum Fülöp hit­községi elnök vezetése mellett és a Frisch Vilmos gazdálkodása ellen felmerült panaszok zömének hatása alatt, Előrelátható volt, hogy egy kis alapos rostálás fog bekövetkezni, mellesleg megjegyzem, hogy közvet­len a választás előtt, a löbb rendbeli visszaélések miatt Lindenbaum hit­községi elnök egy erélyes hangú át­iratában Frisch Vilmos iskolaszéki elnöknek kissé a körmére koppin­tott, ez nem maradt titok, sőt na­gyon is hozzájárult a rostálás alapos műveletéhez. Számosán kimaradtak Frisch Vil­mos „magyarjai“ közziil, neveket most nem említek, mert nomina sunt odiosa, hanem bejutott a Frisch-nek nem elég magyar Dr. Engl Jakab ügyvéd, ki a városnál megyénél mindenütt használható embernek bi­zonyult ; a tokaji zsidó hitközségnél mindezideig tüntetőén mellőztetett, még pedig azért, mert Frisch Vil­mosnak és obseurus magyarjainak nem elég magyar. De mivel ezt Dr. Englről nyilvá­nosan állítani képtelenség lenne, nem őt ütöttek, a kit gondoltak, ha­nem a születésére nézve német ajkú Lindenbaumot, a ki Isten tudja meny­nyi évtizeden át viselt és viseli új­ból most is tisztségé,t soha más mint német szót nem használva. A beválasztott Dr. Engl személyé­ben az itteni zsidó értelmiség a de­signalt uj elnököt üdvözölte, — en­nek bekövetkeztével végei érne a Frisch r alom, mely 12 éven át tar­tott, — vezetése alatt az iskolában meghonosított több jó dolgot, első­sorban keresztülvitte, hogy intimusa Liebermann igazgató tanítóval el- üzetett több jóra való tanítót, elany- nyira, hogy a hat osztályú iskolá­ban világi tárgyak tanítását egy fi tanító, t. i. Liebermann végzi, két folyton csere-here alatt álló kisasz- szonnyal, van azonban három férfi vallástanitó, ezek hajtják végre Frisch Vilmos magyar szellemtől áthatott programmját, tisztán magyar ajkú gyermekekkel fordittatják a héber bibliát németre. A fentebb hivatkozott közlemény után Frisch ur örömtől sugárzó arc­cal hirdette, hogy a tanfelügyelő ur gratulált neki, mi is örömest tennénk már ezt, csak menne. L—d. — Rom. kath. egyházmegyei hir. A Püspök Wicháti József radi lelkészt szentszéki tanácsosé, Tost Barnát pe­dig szentszéki aljegyzővé nevezte ki. — Évzáró ünnep a Carolineumban. A Oarolinem leánynevelő intézet minden óv végén szép ünnepélyt szentel annak örömére, hogy az is­kolaévet befejezték. Pénteken dél­előtt megint ott látták, akiknek meg­adatott látni, a nagyterem pódiumán a régi ösmerősöket .• azokat az ara­nyos báju, merész nézésű lánykákat kik tarka pompájú oázisai sivár él­tünk kedélyének. Meg fogják nekünk bocsájtani földi angyal kisasszonyók ha nem jegyezzük fél mindannyiok- nak a nevét. Kevés a hely, s arra is fösvény a szerkesztő bácsi. Csak úgy általánosan legyen hát említve, hogy sok lányka mutatta be ügyes kezejárását a zongorán, az intézet énekkara pedig több igen szép dalt zengett. Bátor hanghordozással sza­valt az ügyes Palásthy Tekla, sőt Pótis Irénke vonzó és nem mulékony érdeklődést is tudott ébreszteni gyö­nyörű szavalatával. Semmivel se maradt mögötte Rósenberg Erzsiké, ki „Losonczy özvegyét“ szavalta el Tóth Kálmántól. Az ő gyakorlott szavalatánál már igazán nem is kell obligátjelnézóst gyakorolnunk. Nagy­szerűen szavalt, kapott is hatalmas tapsot. Lehetetlen meg nem emlé­keznünk még a „Nyári reggel“ ze­néjének pompásan élvezhető repro­dukálásáról, melyben a szólót gyö­nyörűen vivő Bauer Margitkának 8 kis kolleganője segédkezett nagyon helyesen. Különösen a mézes szájú kis pacsirta csattogott édesen a Scitovszky Emi személyében. A szép­ségekben kiválóan gazdag ünnepélyt Katinszky Geyza igazgató zárta be meleg köszönő szavakkal, melyben ütőméi? fejezi ki, hogy a zárda ün­nepélyeit oly nagy érdeklődéssel lá­togatja a közönség vallás és más különbség nélkül. — Zászlószentelés Kolozsvárt. Ko­lozsvárt, a mint ottani levelező-mun­katársunk írja, országos jellegű ün­nepélyre készülnek. Ugyanis a magy. kir. államvasutak kolozsvári műhe­lyének kebelében fennálló „Össz­hang“ önkópző-, dal- és zene-egylet ez év augusztus - hó 16-án tartja zászlószentelési ünnepélyét, melyre már most is a vasutasok körében or­szágszerte nagy az érdeklődés és méltán, mert a rendezőség az ünne­pély fénye érdekében semmi áldoza­tot sem kiméi. Már maga az a kö­rülmény, hogy az ünnepély a Má­tyás király lovas-szobra előtt felállí­tott disz-sátorban, körülbelől 800— 1000 vidéki vasutas jelenlétében fog végbemenni, különös impozánsságot fog az egész szentelési czeremóniá- nak adni. De különösen magasztos és haza­fias érzésünkre ható lesz a szente­lési actus első pontja, mely szerint az ünnepélyen jelenlevő összes va­súti zenekarok a Hymnuszo fogják játszani. A zászlószentelés délután­ján az ország legrégibb színházában versenydij osztással egybekötött hangverseny lesz, melyre az állam­vasutak helybeli műhelyének önkép­ző-, dal- és zene-egylete, mely az ünnepélyre szintén Kolozsvárra rán- dul, erősen készül és méltán remél­heti is, hogy — tekintve eddigi hír­nevét — kincses Kolozsvárról babér nélkül nem távozik. Es mi legőszin­tébben kívánjuk, hogy úgy legyen, — A „S.-a.-ujhelyi gyártelepi dal-, zene- és önképzőkör“ 1903. julius hó 5 én vasárnap, Borsiban, herceg Win- dischgraetz erdejében jótékony célra nagy nyári mulatságot rendez. Be­lépti dij : családjegy 4 korona, sze­mélyjegy 2 korona. Jegyek előre válthatók Alexander Vilmos és Lan­desmann Miksa könyvkereskedésé­ben, a gyártelepi és a nagy állomá­son a vonat indulás előtt, továbbá a mulatság helyénszin Borsiban. Ked­vezőtlen idő esetén a mulatság a műsor szerint, jul. 12-ón lesz meg­tartva. — Műsor: 1. Reggel 5 órakor ébresztő az egyleti zene által. 2. Ki vonulás Borsiba reggel 6 órakor. 3. Délelőtt a gyártelepi dalárda és ze­nekar hangversenyez. 4. Délután kü­lönvonat a gyártelepi állomásról 2 órakor, a nagy állomásról egynegyed 3 órakor Borsiba. 5. Délelőtt játékok és pedig : versenyugrás, versenyfu­tás, zsákfutás, zsákbirkozás, kötél húzás, kifli evés, fazéktörós, tojás futás, labda dobás, stb. stb. 6. D. e. és d. u. léggömbök föleresztése. 7. Este fél 9 órakor nagyszabású tűzi játék a Bodrog túlsó partján. Röp­pentyűk színes csillagokkal, Brillant Fontain, Forgónap, Csillagrózsa. Röp­pentyű bolygó kígyó és békával, Forgó Oeasaand. Mozsárágyu, Római gyertya legyező, Tourbillion, Szél­malmok, Röppentyűk durranással, Brillant álló nap, Béka raj, -cigyu- lövés, Bengali kivilágítás, Vizitüzi- játék bolygókkal, kortyogókkal, bú­várral, Delphinnel. 8. Visszautazás este fél 12 órakor külön vonattal. A táncz kezdete d. u. 3 órakor, a talp alá valót a gyártelepi zenekar és czigány zenekar szolgáltatja. — Az erdöbényei tüzkárosultak ré­szére eddigelé begyűlt pénzbeli ado­mányodról való kimutatás : Br. Wald- bótt Ódon ur óméit. 1000 kor, To­kaj városától 200 kor. Tállya város részéről 222 30 kor. Tarczal város 87-84 kor. Wallis grófnőtől 100 kor. Gf. Mailáth úr ő mélt. 100 kor. Li- póczi Norbert ur (Tállya) 40 kor. Gf. Mailáth sz. Báró Prandau úrnő

Next

/
Oldalképek
Tartalom