Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-12-24 / 100. szám
100. szám (5) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, deczember 24 ostromlóit két hosszú éven át megszégyenítő' Zrínyi Ilonára. t\ nemzeti történet e nagy alakjaihoz méltán sorozható a nagy Wesselényi édes anyja, Cscrey Heléna. Hosszú 77 esztendőre terjedő élete nem egyéb mint szakadatlan láncolata a keserű megpróbáltatásoknak és kínos szenvedéseknek. Mint 17 éves leány kerül a nagyszebeni klas- trom falai közül egyenesen első Wesselényi Miklós, e szenvedélyeiben fékezhetetlen, indulataiban korlátot nem ismerő nagyeszű és nemes szivü férfiú karjai közzé. Az 1777. év május havában megy férjhez Erős Wesselényi Miklóshoz, 1778. március 19-én születik első, 1796. decz. 30-án születik utolsó gyermeke: a nagy Wesselényi. Tizenegy gyermeke közül tizet eltemetett, életben csupán egy maradt, és ez az egy is korán árvaságra jutott, mert férje már 1809. október 25-én 59 éves korában elhunyt. Férje halála után szivének minden dobbanása, lelkének minden hevülete a 13 éves fiának, az oly szép reményekre jogosító ifjú Wesselényi Miklósnak vala szentelve. Erre vallanak a fiához és annak nevelőjéhez intézett számos levelei. Telvék ezek az anyai gondosság, az anyai szeretet, az anyai gyöngédség és áldozatkészség legszebb bizonyítékaival. Nem csoda tehát, ha Wesselényi édes anyját mint jó és engedelmes fiú, nem csak tisztelte és szerette, hanem a rajongásig menő imá- dássál is környezte. Külsejére nézve gyöngének látszott, de lelkére nézve csudás hősi bátorsága, és csudás kitartása volt Cserey Helénának. Ujfalvy Sándor, a nagy Wesselényi ezen leghübb barátja s legbelsőbb bizalmasa, minden családi dolgainak hűséges krónikása, eredeti kéziratban hátra hagyott, eddig még teljesen ismeretlen emlékirataiban ekként jellemzi Cserey Helénát: „Idősb Wesselényi Miklós katonai szolgálatából Zsibóra haza kerülve, gyakoribb látogatói és keresettebb barátai valának a Cserey testvérek Krasznáról. Elragadtatva szóltak ők gyakran fiatal nővérük Cserey Ilonáról, ki akkor Szebenben az apáczák Uj poéták. Csak azt mondd meg . . . Csak azt mondd meg ideszálló Esti szellő szárnyán, Dobog-e még szived értem, Angyal lelked vár rám ? Az az egy szó boldogító Drága kincsem lenne, Dalos tavaszt, rózsaálmot Lopna a szivembe. Messze, messze, száz mértföldre Hagyna el a bánat, Jókedvemből bőven jutna Az egész világnak. ./ Csillagos ég ragyogása Szelíd holdas éjjel, Tele volna elandalgó Szivem szerelmével. Zúgó szellő azt susogná Akármerre járna, — Csicseregve arról szólna A dalos madárka. A jó Isten örömében Csak a földre nézne Boldog mosoly édes könnye Gyűlne a szemébe! . . . zárdájában növeltetett. Hévvel, tűz-1 zel fölemliték, hogy mi elszomorító ■ fiatal nővérük kitűnő testi és lelki képességeit, — melyek egy méltó férjnek büszkességét és boldogságát eszközölnék, az apáczai elvont életben hervadozni látni; melybe a szülők vallásos érzelgése miatt rövid időn végkép fel fog avattatni. Wesselényi heves, ábrándozó lel- külete hő szerelmi lángra gyuladt az ismeretlen apácza növendék iránt. E szerelem első és utolsó szerelme volt. . . de oly hő mint páratlan forró véralkata. Wesselényi nem tartozott azok közzé, kik vágyaik után némán és tétlenül esengjenek. Titkon Szebenbe utazik anélkül, hogy Cserey Ilonát látná vagy bár érzelmeiről értesítené. elet és halál veszélyei közt k zárdából megszökteti és drága ra- gadmányávál,Zsibóra sietvén, őt nejévé teszi. És mi több, az egyedül boldogító katholikus hitről az eretnek kálvin hitre téríti. Ha Cserey Ilona egyike lett volna azon köny- nyelmü lényeknek, hogy bírhassák az élet elveit, oda dobják magokat az elsőnek, kik előttük azokat megnyitja, úgy e körülmény igen keveset számitana: De a gondolkodó Cserey Ilona, ki fölemelkedett lelkületével az élet hiúságairól lemondva mint apácza növendék csak vallásán csüngött szeretettel . . nem neheztel a férfiúra, ki őt attól elvonja, sőt lelke egész hevével a legőszintébb vonzalomra gerjed irányába s e vonzalmát mind végig megtartja. Ki az erdélyi Csereyeknek a róm. katholica hithezi túlságos buzgolkodásukat ismeri, csak annak lehet igaz fogalma azon magos eltökélezettségről, mi Cserey Ilonát vallása elhagyására bírhatta. Később e nő lelki ereje nagy tüzpróbákra állíttatott. Férjét ötödfél hosszú évekig Kufstein vasajtói választják el tőle, mi alatt politikai és vallásos üldözések egyre kinzák a bánatos özvegy vérző sebeit. A vallás változtatás miatt felbőszült papság a kálvin hitre való áttérés előtt született két kis lány gyermeke kiadatását követeli, hogy azok a katholica vallásban neveltessenek. A papság kérésére a kormányszék egy tanácsost külde Zsibóra katonai kísérettel: a gyermekeknek erőszakkal való elvétele és a sze- beni apácza zárdába való szállítása végett. A kiküldött kormányszéki tanácsos előterjesztését a bánatos anya megvető tekintettel hallgatá, csak némán inte annak, hogy kövesse őt. Egy mellék teremben aztán megállva egy hatalmas gyászravatal előtt igy szóla: „Itt vágynak leányaim földi maradványai, rendelkezhetik önfelettök, de menyei részeik a legfőbb ítélő bíró előtt állanak, hová a mindenható császári kormány zsarnoksága sem képes behatolni ...........“ Soká törte fejét a Csak azt mondd meg ideszállló Esti szellő szárnyán Dobog-e még szived értem, Angyal lelked vár rám ? Ha meghalok . . . Ha meghalok s majd eltemetnek, Liliom nő a síromon, Szerelmes gerlék oda szállnak Es elsiratnak, jól tudom, Szomorú fűzről, méla ősszel Rám hullanak a levelek, A szellő is elsugja rólam, Szeretett, búsult, szenvedett. Te meg némán, közömbös arccal Jársz a világban kedvesem. Mosolygva szólsz a kérdezőknek : Én nem szerettem sohasem ! S tudom, estende leborulva Zokogva gondolsz majd reám Emlékemet úgy őrzi lelked, Miként párját a csalogány. Gulyás József. Üzenet. Csak rajta, rajta 1 Tépjétek a lelkünk ! Ne hallgassátok, ha kér a magyar. Csak rajta, rajta! korbácsot a kézbe | szolgalelkü bürokrata, hogy mit csi- j náljon a két halott gyermekkel. Végre is a födözetéül kirendelt katonatiszt oldotta meg a kérdést, kijelentvén, hogy halott gyermekeket nem lehet a katholica egyházban nevelni, azok földi neveltetése már teljesen befejezve lévén.“ 11-ik József császár Erős Wes- sele'nyi Miklóst a miatt, mert egyik kedvencz emberét, gróf Haller Jánost gorbói kastélyában 1782-ben megostromolta, várát bevette, magát a grófot fogságra vettette, mint felségsértő hatal- maskodót bizonytalan időig, illetve Wesselényi megpuhulásáig tartó vártogságra Ítélte. Wesselényi elfogatására a nagyszebeni katonai parancsnok Mosch nevű uhlános kapitányt küldötte ki két káplárral és 24 uhlánussal. A kiküldött uhlánus kapitány arról értesülvén, hogy Wesselényi sógoránál báró Dániel Istvánnál tartózkodik Dátoson, megjelent a helyszínén, körülfogta a kastélyt és megadásra hívta fel Wesselényit. Wesselényi ellentállott és roppant testi erejében bízva egymásután dobta félre a reá támadó katonákat. Végre is 10 —12-en körülfogták Wesselényit, földre teperték, megkötözték majd kocsira tették és úgy vitték be Szebenbe és onnét Maros-Vásárhelyre. Ez 1785. február havában történt. Még ugyan ezen esztendő március havában egy gyermekét, május havában pedig másik gyermekét temette el Cserey Heléna. De bár mennyire rá is nehezedett a sors vaskeze, Istenben való bizodalmát, férje szabadulásában való reménységét soha el nem vesztette. És a mikor hallotta, hogy a császár súlyos beteg, hogy halála minden órán várható, fölsietett Bécsbe, valósággal berontott a betegen fekvő II. József császár szobájába, könnyeivel áztatta a haldokló császár kezeit, esdeklő szavával megkérlelte annak szivét, úgy hogy a császár 1789. decz. 15-én megkegyelmezett a 4 és fél év óta Kufsteinban sínylődő Weselényinek. Karácsony estéjén, ma 214 éve szabadult Kufstein várából Wesselényi, Szil- vester estéjén érkezett Zsibóra 1 és az ő megérkezéséről írja a Suhintsatok a nyakunk közé véle, így lesz mienk a végső diadal. Csak rajta, rajta! Még alszik a nem[zet Korbácsoljátok vakmerőén — talpra, Hogy feltámadjon véres zivatarja ! Csak rajta, rajta! . . En már tűzbe [látom, Kossuth s Rákóczi fölkelő hadát. Most nincs labanc! Oh végre valahára Kuruc mindenki s Kossuth katonája, Két szent nevével járja a csatát! Csak rajta, rajta! Van egy Messiásunk Kibe Rákóczi s Kossuth lelke szállott És meghódítjuk az egész világot! Gyökössy Endre. Uj lakás. Nádfedeles, töpörödött Öreg házunk oda van! Félrecsapott vén kéménye Nem pöfékel untalan, Nem integet ősz fejével, Kormos kerek fólszemével, — Nádfödeles öreg házunk oda van ! Szép cserepes, magas házat Emeltek a helyébe ; Tölgyfa kapu, három ablak — Három akác elébe. két Wesselényiről szóló tanulmányában báró Kemény Zsigmond a következő jellemző epizódott: „Wesselényi az udvarba érkezvén, egyenesen az istállóba sietett. Midőn kedvencz paripája közelgő urának hangját hallá, hegyezni kezdé’füleit, megforditá nyakát, és előnyujtva ci- kár csontos fejét, a belépőt hangos nyerítéssel üdvözlé. Az állat hűsége megremegtető a vaskaru és idegzetű Wesselényi szivét. Odalépett kedvenc lovához, megsimogatta, megveregette, magához szorította annak szép okos fejét, majd felsóhajtott és igy szólott az őt bámuló környezetéhez : Ez állat hűsége és ragaszkodása sorsommal kibékített! . . .“ Cserey Heléna férjével annak kiszabadulása után még teljes 10 esztendeig élt boldog, mondhatni zavartalan házasságot. Férje 1895. okt. 25-én elhalálozván, az özvegyi fátyolt 22 évig tartó özvegysége alatt le nem tette, s magát minden fontosabb Írásban vagy levélben következetesen Wesselényi özvegyének vagy árva Cserey Helénának nevezte. Cserey Heléna fiát, a nagy Wesselényit oly gondos nevelésben részesítette, a minőben csak a trónörököseket szokás részesíteni. Nevelőjén kívül még külön vivő mestert és nyelvmestert tartott mellette. így aztán nem csoda, hogy a mikor 1814-ben Wesselényi nevelőjével Pataky Mózessel először kelt útra, testi erejével, sok oldalú tudásával és fen- költ gondolkozásával mindenkit nem csak meglepett, de valósá- ges ámulatba ejtett. Hogy Wesselényi édes anyjához lelkének minden gondolatával és szivének minden csepjé- vel ragaszkodott, arról a közel 1000 ivet tevő naplójának majd minden oldala fényes bizonyságon teszen. De hogy 1831. dec. 16-án bekövetkezett halála a legjobb édes anyának miként hatott reája, azt ő maga örökíti meg legszebben az édes anya haláláról megirott gyászjelentésében. E szomorú gyászjelentés, helyesebben levél egyik példánya birtokomban lévén, azt méltónak tartom arra, hogy mint az édes anya érdemeit és a fiú bánatát leghívebben visszatükröző nagybecsű ereklyét, egész terjedelmében közöljem. Nagyot nézek, mikor látom : Az öreget már nem látom ! Szép cserepes,magas ház nőtt helyébe Szép cserepes magos házunk Végigsepert udvarán Aprómarhát, galambokat Etet, itat éd’s anyám, A ketrecben liba gágog, S nyiladoznak a virágok Szép cserepes magas házunk udvarán. Kis eperfa lombos ága Hozzám hajlik, hívogat .. . Édes apám borral kínál, Iszogatunk nagyokat . . . Egymás mellett szótlan ülünk Langyos szellő száll köriiltünk, Kis eperfa lombos ága hívogat. Gondolkozunk múlt időkről Az idő száll csendesen Úgy • érezem : ilyen boldog Nem leszek én sohasem! A galambok turbékolnak, A falombok lehajolnak, Gondolkozunk ... s az idő száll csendesen. Oláh Gábor.
