Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-12-09 / 96. szám
Hatodik év 96. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, deczemberü;8. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tőr 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész óvro 10 korona, főlévro 5 korona, negyodévro 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Ujhely jövője. Van-e vájjon még egy város Magyarországon, amely annyira nem törődne saját legfontosabb érdekeivel, sőt azok ellen cselekszik, mint a mi szép Újhelyiünk? Ha valakinek kínálva kínálják a pénzt, a jólétet, az anyagi gyarapodást, s ő eltolja magától, — mit mondhatunk az olyan emberről? Jót semmi esetre. Ep így cselekszik Ujhely. Itt feküsznek előtte a fejlődésnek, a gyarapodásnak erős, s hatalmas eszközei. Csak meg kellene mozdulnia, csak a kezét kellene kinyújtania útánuk. Dehogy teszi. Persze, mert utóvégre megtalálna haragudni miatta a főispán, és nem kapnának több virslit a város korifeusai. Lomha tétlenségben fekszik ez a hatalmas fejlődésre hivatott város, és várja a sült galambot, hogy a szájába repüljön. Sőt még azt se várja, az se kell neki. S bizonyos, hogyha valami jótékony véletlenség a szájába repítene egy jó kövér sült ga-. lambot, egyszerűen kiköpné azt: is, hogy ő bizony nem rontja aj nyugalmát a rágásával. Vagy nem igy járt-é el a já-l rásl beosztás ügyével? A Hegy alj a legvagyonosabb : községei kézzel-lábbal igyekeznek, hogy az újhelyi járáshoz tartozzanak. Igazság, jog, méltányosság feltétlenül követeli, hogy ez a kívánságuk teljesüljön. Ha Ujhely komolyan akarná, komolyan hozzálátna, játszva keresz- tülvihetné igen rövid idő alatt Hiszen annyira vannak már azok a hegyaljai községek) hogy ha szerződést csinálnak az odavaló emberek, kikötik benne az újhelyi járásbíróság illetékességét, csak hogy megkíméljék magukat a Tokajba járás kellemetlenségeitől. Milyen könnyű lenne ezt a vidéket Ujhelyhez csatolni! De ujhely nem tesz semmit, nem mozdul, nem igyekszik, nyugodtan nézi, hogy ragadja el előle a kövér prédát élelmes szomszédja, Patak. Pedig azok a városok nem Patakhoz akarnak tartozni, hanem Ujhelyhez, me**t ez nekik százszor előnyösebb. De ha már Ujhelynek semmi áron nem kellenek, akkor inkább Patakhoz csatlakoznak, csakhogy Tokajtól szabadulhassanak. így vannak a Bodrog'köz hozzánk eső közegei is : Vajdácska, meg a két Bereczki, meg Bod- rog-Szög- és Bodrog-Szerdahely. Ezek is Ujhelyhez akarnak csatlakozni, de Ujhely semmit se tesz, hogy ezt elérje, s a vármegye utoljára is Patakhoz fogja őket erőszakolni. Mert a vármegye rontja és károsítja Ujhelyt, ahol csak tudja. S ha meggondolja az ember, hogy annak az Ujhelylyel szemben mindig ellenséges megyegyti- lésnek a többségét mindig újhelyi lakosok teszik, az esze meg áll azon a problémán, hogy egy város lakossága hogy működhetik erőszakkal a saját városa megrontására ? Én nem hiszem, hogy erre lett volna példa valahol a világon. Kimondta a városi képviselő- testület, hogy két kérvényt intéz a vármegyéhez : Egyet a pataki járásra vonatkozó határozat megváltoztatása, másikat a középhegyaljai községeknek az újhelyi járáshoz való csatolása iránt. Eh hez a második kérvényhez csatlakoztak az érdekelt községek valamennyien. S ezt a kérvényt az 7t]helyi elöljáróság be nem adta. Élbolonditotta a községeket, hogy csatlakozzanak a kérvényéhez, azok be is adták a vármegyéhez a csatlakozásukat, s a kérvény, a melyhez csatlakozni akartak, nem volt beadva. Mai napig sincs beadva. A másikat, a pataki járás elleni kérvényt beadták 3 nappal a megyegyülés előtt. De mikor tárgyalta a gyűlés, a polgármester, akinek első sorban kellene ott lenni, ahol a város érdekeiről van szó, Grácban volt, a többi újhelyi bizottsági tag isten tudja, ! hol volt, úgy, hogy mikor szavazni kellett, a több mint 120 Ujhelyben lakó megyebizottsági tag közül mindössze 18 jött el Ujhely mellett szavazni. Hát nem igaz, hogy ez a város kiköpi a sült galambot, ha a szájába akar repülni? Megmozdul-é már valahára? | Belátja-é, hogy igy semmire se | mehet ? ideje volna, mert külömben 'igen keserves jövőnek nézhetünk elébe. És ha a jövő nemzedék keresni fogja az okokat, amelyek Ujhely fejlődését megakasztották, Üjhelyt faluvá siilyesztették, apáinak gyáva tehetetlenségét kell majd megátkoznia. Ezt akarják önök, Ujhely vezetői ? b. b. Megint Amerikába. Az amerikai kivándorlás ellen any- nyit írtak össze-vissza a népboldogitók Magyarországon, hogy ha az ő tanácsaikat csak részben is, elfogadták és érvényesítették volna az elég gyors tempóban váltakozó kormányok: hát akkor minden kivándorlót — megsütöttek volna eleve nen a határon! No de hát ez — hála Istennek ! — meg nem történt. Vannak még most is kint Amerikában szép számmal honfitársaink és küldözgetik is haza a megtakarított dollárokat. Egy szavahihető pénzügyi hivatalnok éppen a napokban mondta nekem, hogy egy felsővidéki, gondolom homonnai postán idáig 1903-ban vagy 120—130 ezer koronát küldöttek haza a környékbeli kint levő honfitársak, az ő megtakarított keresményükből. De-most, amint a hazatérők beszélik, Amerikában is kezd már rossz világ lenni: nagyon megcsappant a munkások keresete, minek következtében rajonkint tódulnak hazafelé a kivándorlottak. Mi okozza Amerikában az eddig oly hő keresetforrások elapadását? annak az okát vagy okait fürkészni háládat- lan munka lenne; bármi vagy mik az okok, nekünk csak az okozottal lehet dolgunk, mert az okokat eltávolítani úgy sem áll hatalmunkban. — Jönnek tehát visszafelé kivándorolt honfitársaink tömegesén. Az a kérdés: fognak-e j?.-—Ynae- a munkás Viszonyok, tu.v dülnek-e újból a .kereseCoi-rások ? Ha a baj múló választási, vagy más efemer természetű bajoktól származik : újból megnyílni fognak a keresetforrások; de h i a bevándorlás túlnagysagának az eredménye: az esetben a magyar kivándorlás a népboldogitók nagy örömére, jel szerint a végnapjait éli. Most az amo rikai minden munkát bőségesen ellátják a sokkal kisebb igényű más nemzetekhez tartozó munkások. (A kínai például a korcsmák hulládé kain is megél, mig a magyar munkás hús, kenyér és sör nélkül meg nem él.) De a népboldogitók örömét fájdalom. megzavarnunk kell azon kérdéssel is, hogy miképen fognak gondoskodni a visszatérő honfitársak felől ? Minő munkát szántak nekik, hogy abban tisztességes, habár csekélyebb keresethez is jussanak, mint j Amerikában? Tudják-e, hogy a mai j viszonyok között a gazdálkodás elég háládatlan mesterségével foglalkozó földbirtokos vagy bérlő, nyáron 70- 80, télen pedig 30—40 krajczárnál nagyobb napszámot nem fizethet, de megemlítendő az is, hogy télen csak az ésotben adhat munkát a gazda, ha ugyan: van munkája, de ami legtöbbször nincsen, mert ami van, azt a szegődményes cselédjei is elvégezik. Honnét fogják tehát visszatért honfitársaink előteremteni azt a rengeteg pénzt, amit idáig Amerikából küldöztek, amiből itthon maradt családjaikat tártották, nemcsak, de az uzsorás alakok által potom áron összeharácsolt birtokaikat is drága áron összevásárolták. Ezek tények és nem üres beszéd. Ha Amerika megszűnik a magyar népnek kere- setforrasa lenni, nemcsak zálogba tett országnak, hanem — végrehajtást szenvedő nemzetnek fog bennünket tartani a világ! Vagy talán abban biznak a népboldogitók, hogy azzal a háromezer uj ágyúval, amit most akar öntetni a hadügyi kormány, valahol az Inger Soliman (Singer Salamon) afrikai birodalmában egy uj, tejjel-méz- zel folyó országot fogunk meghódítani; honnét az őslakókat a 19-ik szazad jogelvo a „Macht ist Recht“ jogánál fogva, — a szegény jampa- rikokat kiűzvén, az Amerikából kiszorult és Árpád hazájában már meg nem élhető honfitársainkat oda tele pitjük? Avagy talán az uj kereskedelemügyi miniszter Hieronymi Károly ur Duna-Tísza közi világra szóló csatornája zavarja meg az elméjüket azon gondolattal, hogy nem kell búsulni afelett, hogy miből, élünk meg? Hiszen ahol ilyen világhírű mii létrehozására van pénz ; ott lenn1 kell arra is, hogy polgárai — koldulni menni ne kénytelenit- tessenek. Mi azonban nagy csapásnak tar- ior>ók, • ha népűn- előtt Amerika !veg».tt- n be/.' jdnók. — Mert az európai fegyv-./es béke áldásai alatt és a szerencsétlen osztrákokkal való államháztartásunk következtében elszegényedett népünket a szociális ábrándok kisórteteitől féltjük. Meglátjuk: kinek lesz igaza? (K-v) M EGYE ÉS A VARO S x A lelkiismeretes Hivatalos Lap. Egy olvasónk figyelmeztetett minket a zemplénvármegyei Hivatalos Lap apró lelkiismeretességeire. A nevezett lap ugyanis pályázatot közöl a vármegye tulajdonát képező „Alsóhrabóci vámosilíd“ vámszedési jogának bérbeadására. A hivatalos lap ez a száma leghamarább dec. 4-én kerülhet a közönség kezébe, a fent- jelzett pályázatnak pedig ugyancsak deczember 4-e a határideje. A kedélyes hivatalos lap tehát még egy nappal sem előzte meg a kihirdeEgy doboz 50—50 finom feRér levélpapír £gy kOVüllä. Egy doboz 50—50 finom elefánícsonf levélpapír \ kot. 40 fill. Kapható: Lapunk 4- oldal.
