Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-11-25 / 92. szám

92. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda november 25. várja a gyógyító irt a magyar nyelv, a magyar vezényszó. Pedig a válság sarkpontját ez képezte. Lehetett-e hát e nélkül az ellen­zéket leszerelni? Az obstrukció tehát tovább folyt s most kezdte Tisza ennek erőszakos megtöré­sét hangoztatni. Dr. Zsindely István. F'olyt. köv. Súlyos közjogi bonyodalom. — Szinnay, Körber és Tisza — Újabb, és igen nagy horderejű po­litikai összeütközés támadt a sza­badelvűpárt oszlopos tagjai között. Összekülömböztek a szent és sért­hetetlen kiegyezésen, amely isten „kedvező“ kegyelméből immár 36 esztendős, de azért lelkes hívei csak most kezdenek veszekedni rajta, hogy mi is hát tulajdonképen az értelme. Történt többek közt, hogy Kör­ber is beleszólt a dologba, s ma­gyarázta a kiegyezési törvényt a saját felfogása szerint, úgy, hogy azt mi csak az osztrákok .beleegye­zésével változtathatjuk meg. No de kár volt neki kinyitani a száját. Mert iszonyúan lefülelték idehaza. Megszólalt Szinnay István — akinek most különös passziója Körbert szidni — :i:) s úgy lecáfolta és lesajnálta Körber barátunkat, hogy az szegény hirtelenében bizo­nyára azt se tudta volna megmon­dani, hogy fiúnak szülte-é a kedves mamája, vagy leányzónak. így dörgött és viliámlott többek közt Szirmay: Hamis, irgalmatlanul hamis az a közjogi tétel is, hogy a kiegye­zési törvény bármely módosítása csak úgy járhat gyakorlati érvény­nyel, ha ahhoz Au-'ztria is hozzá­járul. Nem úgy van az kérem! Azo­kat a kötelességeinket, melyek a pragmatika sanctióból folynak, Magyarország kétféleképen, telje­sítheti : ugyanazon módon, ugyan­azon elvek szerint és ugyanazon eszközökkel, mint Ausztria, vagy pedig külön, más elvek alapján, eltérő módon, különböző eszkö­zökkel. Csak akkor kell egyforma el­határozás mind a két állam ré­széről, ha a pragmatika sanctióból származott kölcsönös kötelességein­ket közös institúciókkal akarjuk teljesíteni: közös diplomáciával, és egy szervezetbe szorított had­sereggel ; de teljesíthetjük ezt más­képen is: külön diplomáciával, önálló hadsereggel is és ebben az esetben életbe lép az ezt elhatá­rozó törvény, amint azt a király és országgyűlés megalkotta Hamis tehát a Körber ur tani tása, ha azt hirdeti, hogy abba is volna beleszólása Ausztriának, ha egyszer Magyarországnak eszé­be jutna ezeket e külön intézmé­nyeket felállítani és az 1867. XII. t.-c. ily értelemben megváltoztatni. Ha már olyan nagyon érdeklő­dik az osztrák miniszterelnök a magyar közjog sarkalatos tételei iránt, tessék elolvasni azt az alap­törvényünket is, amely szól „de independentia“ és tessék elolvasni a koronázási eskü és hitlevél szö­vegét, meg az 1723. 2. és 3-ik tör­vényeket, amelyek mindmegannyi- an biztosítják Magyarország önál­lóságát, függetlenségét. És váljon önálló és független volna-e ez az ország, ha törvényt csak egy ide­gen állam beleegyezésével hoz­hatna hatályosan ? Ugyebár, hogy nem ? Csak örülhetünk tehát, hogy Körber ur ilyen leplezetlenül ki­tárta polgári meggyőződését. A ki ilyeu gonoszul ^megtámadja Ma­*) Eskünkbe jut erről Vázsonyi Vilmos. Az is, míg a Pesti Hírlap kormánypárti lap volt. s igy a kormányt nem volt sza­bad szidni, folyton csak Ausztriát szidta. Azt szabad bántani, hát azért nem harag­szik meg a pártvezetőség. gyarország alkotmányát, az nem maradhat tovább osztrák minisz­terelnök sem. Csakhogy — s itt következik a sajnos és végzetes konfliktus —■ egy másik István is beleszólt a dologba, s ez az István már.egy cseppet se volt olyan snájdig, mint a mi Ist­vánunk. Tisza István ugyanis — némileg eltérőleg Szirmaitól — ezeket mond­ta a parlamentben : Egy, a mai jogállapot megvál­toztatását célzó magyar törvény a szentesítés ténye által teljes for­mai jogérvényre emelkednék, an­nak a közösen elintézendő ügyekre vonatkozó határozmányai azonban hatályba csak akkor léphetnek, a célba vett uj rend csak akkor valósulhatna meg, ha a másik ál­lamban is megfelelő törvény jönne létre. Ellenkező esetben nem uj rendet, de a meglevő rend alap­jait bontaná meg. Tehát érvényes törvény lenne és az a hatálya is meg lenne, hogy megbontaná a meglevő rendet, csakis az a hatálya nem volna meg, hogy létre is hozza az uj rendet, amit létre akar hozni, mert természetesen az uj rend csak ak­kor valósulhatna meg, ha arra vo­natkozólag Ausztriában megfelelő törvény alkottatnék. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: A közös ügyekre nézve.) Igen a közös ügyekre nézve. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Célom jelenleg csak az volt, konstatálni azt, hogy igenis ogy ilyen magyar törvény meg­bontaná a létező rendet, tehát a létező rend nem maradhatna ér­vényben, ha ilyen egyoldalú tör vénynyel megváltoztatnék. Ter­mészetes, hogy ugyanazon jogot, melyet vindikálunk magunknak, koncedáljuk teljes készséggel az osztrák törvényhozásnak is. (He­lyeslés jobbfelől. Mozgás half oltói.) A közös ügyekre vonatkozólag Magyarország, mint a mujtban, úgy jelenleg is változatlanul a pa­ritás álláspontján áll, és teljes el- forditése volna az igazságnak u :y tünteti fel a magyar törvényhozás állásfoglalását, mintha az bárminő tekintetben a paritáson akarna csorbát ütni. * Nyilvánvaló, hogy közéletünk két kitűnő Istvánjának itt homlokegye­nest eltér a meggyőződése. Szirmay szerint ha magyar törvény változ­tat a kiegyezési törvényen, az azon* módon szent, érvényes és végrehajt­ható. Tisza szerint pedig csak akkor hajtható végre, akkor érvényesülhet, ha Ausztria is hasonló törvényt hoz. Tehát Tisza lényegében Korbernek ád igazat, mig Szirmay feltétlen sza­bad akaratunkat hirdeti. Miután pedig bizonyosak vagyunk benne, hogy Szirmay István legény a talpán, aki nem enged a kimon­dott szavából: kétségtelen, hogy itt a két kiváló István között súlyos bonyodalom támadt, amely Isten tudja, hogyan fog elintéződni. —Ki­lép-e Szirmay a kormánypártból és Tisza ellen fordul, vagy Tiszát kény­szeríti jobb meggyőződésre: ez még a jövő titka Biztos csak az, hogy ez a nagyfokú nézeteltérés kiogyen- lithetetlenül nem maradnak Mert Szirmay utóvégre se Bullagi, aki el- bodrogsárázza a kimondott szavát. Vájjon mit szolnak már most eh­hez az újhelyi kormánypártiak, s melyik Istvánhoz csatlakoznak ? Hall- gatnak-é az ő Tyrtaeusukra, Szir- mayra, mikor »de indepedentia« énekel? Érdeklődve várjuk a kérdés fej­lődését, de addig is egy tanácsot adunk Szinnay doktornak : Ha Tisza ma mond valamit, ne Írjon róla rög­tön vezércikket, hanem várja be, hogy holnapután hogyan fogja Tisza a ma kimondott nyilatkozatát hely­reigazítani. Mert azért Lapsus Pista a mi miniszterelnökünk, hogy min­dig visszaszijja a mit mond. Zászlóbontás jYagy-jYííhályon. Hogy az országos függetlenségi párt által folytatott elszánt küzde­lem mennyire talál viszhangra az ország minden vidékein annak egyik legszembeötlőbb biznnyitéka, hogy a legmamelukabb választókerület — a nagymihályi — is megsokalván a nemzeti jogok eltiprását, megmoz- dúlt és óriási lelkesültséggel kibon­totta a függetlenségi lobogót. Kiküldött tudósitónk a követke­zőkben számol be a gyűlés lefolyá­sáról : A nagymihályi választókerület füg­getlenségi polgárai vasárnap, nov. 22-én a „Csillag" szálloda földszinti termeiben rendkívül látogatott nép- gyülést tartott, melyen a zemplén- megyei függetlenségi párt részéről Pekáry Gyula elnök vezetése mellett dr. Fried Lajos, dr. Búza Barna, ifj. Horváth József és Fuchr Jenő, — ’a kassai jogakadémia ifjúságának kép­viseletében Holló Zoltán ifjúsági el­nök és Szent-Imrey Tamás is meg­jelentek. Sok száz főnyi választópolgár je­lenlétében nyitotta meg Pekáry el­nök a gyűlést és a tőle megszokott hazafias buzdítás után átadta a szót dr, Fuchs Ignácznak. Dr Fuchs Ignácz erőtől duzzadó, nagyszabású beszéd keretében mu­tatott rá közállapotaink romlottsá­gára, különösen kiemelvén azokat a mulasztásokat, melyeket a kor­mánypárt — ígérete megszegésével — a gazdasági önállóság és a ma­gyar nyelvnek a hadseregben való érvényre jutása tekintetében elkö­vetett. Kitörő lelkes éljenzés fogadta a hatalmas szónoklat hazafiságtól mé­lyen áthatott lelkes szavait, melyek igy végződtek: — Harcolni fogunk mindaddig, mig meg lesz az önálló magyar hadsereg ! Harcolni fogunk mindaddig, mig gazdasági politikánkat minden ide­gen hatalomtól függetlenül az ön­álló vámterület alapján saját belá­tásunk szerint intézhetjük. A percekig tartó éljenzés lecsila- pulta után Holló Zoltán a kassai jogakadémiai ifjúság csatlakozását fejezte ki lelkes szavakban, mire az elnök a függetlenségi kör megala­kulását enunciálta. Az előkószitő bizottság által meg­szerkesztett alapszabályok változat­lan elfogadása után a tisztikar meg­választása következett, Díszeinek : K o s s u t h Ferencz, elnök: Szemere Géza, alelnökök: dr. Fuchs Ignácz s R on c s i n sz k y Ágoston, titkár: Horváth Sándor jegyzők: Holló Andor és Body Győző, pónztárnok: Friedmann Mihály, ellenőr: Miskovics Béla, háznagy: F r imme r György. Azon­kívül egy 20 tagú választmány és 5 tagú felügyelő bizottság. Este 150 teritékü díszvacsora volt a vendégek tiszteletére. Az első fel­köszöntőt Pekáry Gyula mondta Kossuth Ferenczre, a függetlenségi és 48-as párt elnökére és vezérére. Utána dr. Fuchs Ignácz a zemplén- megvei függetlenségi párt kiküldöt­teire emelte poharát, megköszönve nekik azt a lelkes buzdítást, mely- . ly 1 a kör megalakulását elősegítet­ték. Majd dr. Fried Lajos és dr. Búza Barna lelkesítették ékes szavú beszédeikkel a jelenvoltakat, kitar­tásra és elszánt férfias küzdelemre buzdítván őket. Felköszöntőket mond­tak még: Holló Andor Nagymihály függetlenségi választópolgáraira; — Richtzeit Arthur dr. Fried Lajosra és dr. Búza Barnára, dr. Moskovics Ervin homonnai ügyvéd az újonnan megválasztott tisztikarra, dr. Fuchs Ignácz a kassai kiküldöttekre, Rieht- zeit Arthur hírlapíró Horváth Sán­dorra. A vacsora a leglelkesebb han­gulatban a késő éjjeli órákig tartott. A gyűlésből a következő távirat ment Kossuth Ferenczhez: Nagyságos Kossuth Ferencz j országgyűlési képviselő urnák Budapest. A ma megalakult nagymihályi függetlenségi pártkör Nagyságod­ban a függetlenségi eszmék tánto­ríthatatlan bajnokát és vezérét diszelnökéül megválasztván, Isten áldását kéri Nagyságodra és a ve­zetése alatt álló pártra. Dr. Fuchs Ignácz alelnök, Holló Andor jegyző. MEGYE ÉS A VAROS A kis cselszövök vagy a becsempészett klotűr. Nem tudjuk megérteni, hogy mért nem Dókus Gyulát nevezi ki a király miniszterelnöknek. Mi­kor a mi alispánunk az ő ügyes cselszövésével egy hét alatt el tudná némitani az obstrukciót. íme, mit csinál az az alispán, akinek ezen a téren tanítványa lehetne Tisza miniszterelnök: A vármegye szervezeti szabály- rendeletének a közgyűlés veze­téséről szólő része eddig igen szép és liberális volt. Többek közt benne volt az a rendelkezés is, amit olyan csúf erőszakkal sértett meg a májusi közgyűlé­sen Hadik főispán: hogy minden bizottsági tag minden kérdéshez kétszer szólhat. Ez nem tetszett a jó uraknak. A »szabadelvű« kormányzat, a mit itt folytatnak, úgy irtózik a szólásszabadságtól, mint az ördög a szenteltvíztől. De nyíltan még se mertek ki­rukkolni sötét szándékukkal, nem merték indítványozni a szabad­elvű rendelkezés megváltoztatását. Hanem jött kapóra egy ked­vező alkalmuk. A közigazgatás egyszerűsítésé­ről szóló miniszteri rendelet uta­sítja a vármegyéket, hogy a sza­bályrendeleteiket ehhez a rende­lethez képest alakítsák át. A szeptemberi megyegyülésen jelentette Dókus Gyula alispán, hogy a szervezeti szabályrende­letet a miniszteri rendelet szerint átalakította, s igy átalakítva be­mutatja. Miután az alispán kijelentette, hogy a szabályrendeletben tisztán csak a miniszteri rendelet által kívánt módosításokat eszközölte, a közgyűlés felolvasás nélkül egészben elfogadta azt. Most aztán kisül, hogy nem csak ilyen változtatások vannak ott, hanem megváltoztatták a sza­bályrendeletnek a szólásszabadságot biztosító részét is. Kimondja az új szabályrende­let, hogy minden tag minden kérdéshez csak egyszer szólhat. De ez még nem elég a ,,sza­badelvű“ uraknak. Becsempésztek egy egész új paragrafust, a mely egyszerűen megfojtja, elkobozza a megyegyülé­sen a szólásszabadságot. Kimondja ez a szakasz, hogy a vita bármely szakában tiz bizott­sági tag indítványára egyszerű sza­vazással határoz a gyűlés, hogy bezárassék-e a vita. Vagyis, ha újra valami politikai vita lesz, egyszerűen aláír egy ivet tiz bizottsági tag, arra a főispán felteszi a kérdést, és a virslievők szótöbbséggel kimond­ják a vita bezárását és akkor az­tán nem szólhat tovább senki, hanem jön a szavazás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom