Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-11-14 / 89. szám
89. srÁm (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat november 14. A kálvinista jezsuita. Még mindig folyik a szó a Ballagi Géza politikai változandóságáról. Ballagi a maga igazolására a fővárosi lapokban a következő nyilatkozatot tette közzé: Tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapja legközelebbi számában egy választóm|(Nagykállói Kállay Emá- nuel) és két idegen ur, akiknek engem, mint képviselőt, megszámoltatni egyáltalán nincs joguk, — azzal a világos szándékkal, hogy diszkre ditáljanak, egy nyilatkozatot tesznek közzé, mely szerint ón Bodrogsárán nem azt a kijelentést tettem, amit a képviselőház nov. 6-iki ülésében megismételtem, hogy t. i. a szabadelvű pártból Kilépnék, ha azt látnám, hogy hatvanhetes alapon a magyar nemzeti állam ki nem építhető, hanem azt jelentettem ki, hogy amely percben meggyőződöm arról, hogy a 67-es alapon a magyar nemzeti hadsereg meg nem valósítható — s ehhez már nagyon közel állok( megjegyzendő, hogy B.-Sárán augusztus 23-án nyilatkoztam) — kilépek a 67-es pártból s csatlakozom azokhoz, akik 36 év küzdenek Magyarország függetlenségéért. Hát én nem akarom kétségbe vonni hogy annak a három urnák jó az emlékező tehetsége s hogy, mint fültanuk, jól idézik a Bodrog-Sá- rán tett nyilatkozatomat. Határozottan állítom azonban, hogy a Házban tett kijelentésemet elferdítve közük, illetőleg megcsonkítják oly módon, hogy éppen a punctum salienst hagyják abból ki. A Házban ugyanis én — hiteles gyorsírói feljegyzések alapján — bodrogsárai nyilatkozatomat — úgy amint arra ón emlékszem — a következőkben ismételtem meg: „Ha azt tapasztalnám, hogy az 1867. évi XII. t.-cz. útját állaná a nemzeti állam kiépítésének, ha azt tapasztalnám, hogy az 1867. XII. t.-c. útját állaná a haásereg olyatén továbbfejlesztésének és szervezésének, hogy a haásereg beilleszthető legyen a nemzeti állam keretébe, ebben az esetben — tehát ebben az esetben — levonnám ebből a tényből magamra nézve a konzekvencziát és csatlakoznám azokhoz, akik ezt alapot, t. i. a kiegyezés alapját a a nemzetre nézve nem tartják üdvösnek.“ Már most azt kérdem én a t. közönségtől: van-e külömbség a közt, ha én azt monáom, hogy ott hagyom a pártomat, ha végleg meggyőződöm, hogy a 67-es alapon a magyar nemzeti hadsereg nem valósítható meg, vagy ha azt mondom, hogy ott hagyom a pártomat, ha azt tapasztalnám, hogy az 1867. XII. tcz. útját állaná a hadsereg olyatén továbbfejlesztésének és szervezésének, hogy a hadsereg beleilleszthető legyen a nemzeti állam keretébe? Hiszen a magyar nemzeti állam keretébe talán csak más, mint magyar nemzeti hadsereg nem illeszthető be? Amennyiben pedig, a mint azt a nyilatkozó urak is elismerik, világosan fentartottam magamnak a jogot annak az időpontnak a meghatározására, amidőn a 67-es alapon a magyar hadsereg eszméjének megvalósítására alkalmatlanná válik s amennyiben a szabadelvű párt éppen ma szándé kozik kezdeményezni azokat a reformokat, melyek a hadsereg nemzeti jellegének kidomboritását célozzák : amint a Házban kifejeztem magam, valóságos logikai buk- fenczet követnék el, ha épp ma hagynám ott azt a pártot, amelynek mindig hive voltam. Amidőn jelen helyreigazító soraim közzétételéért szives köszö- netemet fejezem ki, kitűnő tisztelettel maradtam Budapest, 1903. november 10 Ballagi Géza. & Erre a nyilatkozatra csak az a megjegyzésünk, hogy & nemzeti hadsereg és a hadsereg beillesztése a nemzeti állam keretébe igenis teljesen különböző két dolog, amit megérthet minden magyarul tudó ember, s megmagyarázhat a tanár urnák bármely első éves pataki jogi z. Mert nem képzelünk olyan első vés pataki jogászt, aki nem értené meg a két fogalom külömbsóget. Ballagi nyilatkozata tehát elismeri most már, hogy tényleg a nemzeti hadseregről szólt B.-Sárán, s csak azt mondja, hogy e közt, meg a közt, amit ő a parlamentben mondott, nincs külömbség. Hát ha nincs külömbség, akkor minek mondta, hogy mi elferdítve közöltük az ő nyilatkozatát, s hogy nem azt jelentette ki Sárán, amit mi a szájába adtunk? Mégis csak úgy van az, hogy le akarta tagadni a képviselő ur, amit mondott. No, és hát csakugyan komolyan hiszi, hogy a magyar nemzeti hadsereg megvalósítható azon a 67-es alapon, amely & magyar hadsereget, mint az összes hadsereg kiegészítő részét statuálja? Ugyan, ugyan, ne hitesse el velünk, hogy ilyen naiv! Egy újabb nyilatkozatát is közük most Ballaginak a lapok. így szól : Nyilatkozat. Alulírottak kijelentjük, hogy Ballagi Géza 1903. október elején, előttünk, az óliszkai kerület választói előtt a következő kijelentést tette: Megvárja a kilenczes bizottság programmját. Ha ebben nem lesz legalább elvi kijelentés, arra nézve, hogy a nyelvkérdés megállapítása a hadseragre vonatkozólag a törvényhozás joga, kilép a kormánypártból s azt hiszi, többedmagával a függetlenségi pártba megy át, miután úgyis köztudomású dolog, hogy a szive oda vonzza. Tőle sva, 1903. november 10. Constantin Géza s. k. Búza Béla, s. k. * Hát ezt vájjon hogy fogja elcsavarni a képviselő ur? Mert a kormánypárt prograinmja határozottan azt mondta ki, \\o%y a hadsereg nyelvének meghatározása a király joga? Hát mért nem lép ki ebből a kormánypártból Ballagi Géza ? Vagy ezt a nyilatkozatát is elferdítették ? Hozzunk tán még több tanút is más alkalmakkor tett ilyen értelmű nyilatkozataira ? Mindenesetre gratulálunk a patakiaknak a képviselőjük következetességéhez! Mit szólnak hozzá? Csakugyan nincs ennek országszerte párja! Reméljük, hogy újra megválasztják. Kár volna kibukni egy ilyen képviselőnek, aki ennyire tud mindenkinek az elvtársa lenni. MEGYE ÉS A VAROS Egy családapa keservei. Egész utón hazafelé azon gondol- kozám, hogy az én aranyos kis feleségemet milyen pletykával lepjem meg. A pörülését ugyanis csak ily fegyverrel tudom elnémítani. Mert pö- riilés minden délben van. Vagy későn megyek haza, vagy korán. Még egyszer se történt, hogy azt mondta volna : — No, csakhogy ma rendén jöttél haza. v Megvallom őszintén, ma csakugyan későn mentem haza. Már előre tré- máztam nyelvének pergésótől. Soha ilyen aranyosan pergÄ nyelvet. (A feleségem olvassa az újságot!) Félő csendes léptekkel surranok be a konyhába, hol az édes anyjuk a meleg kályhától pirult arccal forgatta a szagos pecsenyét. Hozzája mentem és homlokon csókoltam. (A száját szabadon kellett hagyni.) Aztán mint *gy elszánt katona, vártam a pörülést. Nem késett soká. Hanem az igaz, hogy nem az ebéd idő körül folyt. — Géza te, tudod, hogy én kerülöm mindig a pörülést, de úgy látszik, te készakarva boszantasz. — Mi baj megint, édes anyjukom. — Mi baj ? Hát te úgy látszik, az Csak csüggedni és engedni nem kell. Mert Bécscsel állunk szemben, s négyszáz esztendő megtanitott rá, kogy Bécsből soha semmit se tudtunk kivinni szép szóval, könyörgéssel, hanem mindent csak ököllel, bátorsággal. így fogjuk kivívni a magyar vezényszót is. Hát döntse el már most minden magyar ember, hogy melyik párt érdemli jobban a bizalmát ? Az-é, amelyik kezdettől fogva gyáván hirdette, hogy semmit se lehet elérni, s ha rajta állott volna, ma már uj terhek alatt nyögnénk, s nemzeti követeléseinkből egy hajszálnyi se volna kielégítve ? Vagy az, amelyik csüggedés nélkül küzdött a nemzet jogaiért, s kivívta azt, amit a gyáva kormánypárt lehetetlennek hirdetett: a katonai teherszaporitás elejtését, s a nemzeti követelések nagy részének teljesítését? Feleljen erre minden ember becsületesen, őszintén, magyarul, és a szerint szavazzon, ha jönnek a választások! b. b. — november 14. Politikai megbeszélések. A függetlenségi körhöz indítványt adott be Búza Barna, hogy a téli időszakban tartsanak minden vasárnap délután a kör Helyiségében politikai megbeszélést, a melyen a kör valamelyik tagja ismerteti a poiitikai helyzetet, az elmúlt hét politikai eseményeit, s azután bármely tag felvethet bármilyen politikai vagy egyéb kérdést, s azt megvitatják, megmagyarázzák, s bárki hozzászólhat. A választmány valószínűleg elfogadja az indítványt, s akkor már holnap, vasárnap délután 5 órakor meglesz az első ilyen meg beszélés Felhívjuk már most a kör tagjainak a figyelmét erre az érdekes újításra, s kérjük, hogy a hasznos és tanulságos megbeszéléseken minél számosabban vegyenek részt. takarékpénztárból megtakarított 200 | forintját, Jóskának vett egy pár uj csizmát (mert nem volt egy fityingje se a koldusnak) és összepakolva holmijukat, kimentek a vonathoz, mely Amerikába fogja őket vinni. Vagyis csak a tengerig. Bár ott lennének már . . . Este indultak el és egész éjjel utaztak. — Messze vagyunk még, Jóska, a tengerhez ? — Nem .Kati, mingyárt ott vagyunk, vagyis ihun is vagyunk már. A ködös szürkeségen nem tudott áttörni az emelkedő nap sugara. — Nem lehetett látni, hogy az idő jóval meghaladta már a szürkületet. A vonat folytonosan erősbödő dübörgéssel siklott be a pályaudvarra és néhány perc múlva ontotta a sok utast. Jóska is kicipelődött Katival az óriási ivü peronról és mihelyt a kocsisorra értek, letették holmijukat és rápihentek. Éhesek is voltak, vettek hát valamelyes ennivalót. Katinak azonban nem kellett az étel. A tengert akarta már látni. — Te Jóska, menjünk a tengerhez. Jóska harapot még egyet-kettőt, eltakarított minden morzsát helyükről, mert hej, komiszak ezek a ren-j dőrök, aztán tovább mentek. Kati j alig tudott beszélni a nagy ámulat- tói. Az az őrült lárma, lázas járáskelés, mely már korán reggel kezdetét vette, igen szokatlan volt neki. Alig bírta már lábát a sok kószálástól, de nem mert panaszkodni, csakhogy meglássa végre a tengert. Amint befordultak egy utcába, hirtelen, úgy hogy alig vette észre, előttük hullámzott egy hatalmas kék viz. A másik oldalon széles nagy hegy feketéllett, melyet gyönyörűen vert vissza a fehórfodru viz tükre. A Duna folyt előttük . . . Jóska egy ideig bizonyos főlény- nyel nézegette az elbamult Katit, ki szemeivel majd elnyelte a vizet szelő hajókat, majd ünnepélyes hangon mondta : — No Kati, itt a tenger. Látod azt a nagy zászlóju hajót, amelyik oly sűrű füstöt prüszköl, azon megyünk Amerikába. Kati csak nézett, nézett, de nem látott semmit . . . Szemei plőtt ösz- szefolyt minden és ha nem kapaszkodik Jóskába, bizonyára beleszédült volna a „tengerbe.“ Jóska megbökte Katit és haragosan mondta : — No de most már siessünk Kati jegyet váltani, mert nem vár ránk a hajó. Evvel Jóska megint befelé vezette Katit a városba. Egy keskeny, de igen hosszú utcába fordultak be, melynek egy négyemeletes hatalmas háza előtt igy szólt Jóska: — Itt fogunk jegyet váltani. Kati add ide a pénzt, de mindet, mert be kell bizonyítani itt az uraknak, hogy nem üresen megyünk Amerikába. Kati odaadta mind a pénzét és el gondolta, 'hogy milyen nagy elméjű férfi is ez a Jóska, hogy tudja a rendnek módját. — Kati pediglen, itt fogsz rám várakozni — mondá Jóska és ezzel befordult az óriási épület kapujába. Kati levette hátáról a cók-mókját és odaült a kapu egyik sarkába és várt. Szemei az utcán járókra tapadtak, de gondolatai ott jártak a „tengeren“, a nagy zászlóju hajón, így elgondolkozva nem is tűnt fel neki, hogy milyen gyorsan múlik az idő. Pedig már régen ült ott a sarokban és Jóska még nem jött. — Biztosan sok dolga van az urakkal, — konstatáld Kati és türelmesen tovább várt. Az idő előrehaladásával azonban fokozódott az ő izgalma is. — Annyit késik az a Jóska, hogy még itt hagyja őket a hajó. Várt még egy félóráig, aztán felcipelődött, hogy utána néz a Jóskának az udvarban. Hanem amint bejött az udvarba, majd elájult. Sohse ilyen óriási magas udvart! Az emberek pedig úgy járnak át rajta, mintha nem is udvar, hanem utca volna. Otthon csak búcsúkor van annyi ember, amennyit itten látott. Belátta, hogy itt hasztalan keresné a Jóskát. Megszólított hát egy uniformisférfit, akiről sejtette, hogy rendőr. — Megkövetem alásan, nem kés- sük mi el a tengeren az amerikai hajót ? Nagy lön a rendőr úr méltatlankodása : — Mit ... itt ... a tengeren . . . amerikai hajó ? Ejnye, hát ne legyen oly gyámoltalan néném asz- szony. Nincs itt semmi amerikai hajó, se tenger. Ez Budapest székes főváros, én annak derék őre vagyok és ami viz van itten, az mind a Dunában folyik ! Hanem erre már a Kati is elm ond- ta a mibenjárását, melynek végzetéül a rendőr ur kivette a noticbu- chát, valamit jegyzett belé és azt mondta Katinak, hogy jöjjön vele. Kati azonban vonakodott.
