Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-07-11 / 55. szám

Hatodik év 55. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, julius 11. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyodévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér Kiadóhivatal Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-tér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. > jVlagyarok vagyunk-e? Hiába volt a kormánypártnak a leszerelés felett való nag-y dia­dalmámora, s még nagyobb csú­folódása: a harc a nemzet jogai­ért folyik tovább. S nincs, ami jobban, keserűb­ben jellemezné szolgaságunk nagy nyomorúságát, mint hogy magyar emberek, magyar parlamenti több­ség tagjai küzdenek a magyar nemzet jogai, a magyar nyelv, a magyar zászló ellen. Annak az elszánt kis csapatnak, amely nem adta fel a harcot, ha­nem ott maradt a csatatéren, hogy megfogyva bár, de törve nem küzdje tovább a szent küzdelmet, — magyar emberek ellen kell küzdenie. Küzdelmét magyar em­berek akadályozzák, diadalát ma- gya.i emberek igyekeznek meghiú­sítani. A legapróbb kis nemzetek: a 1 szerb, a román, a nem is függet­len,- a török ielsőség alatt élő bolgár mind a maguk nyelvén, a maguk zászlója alatt vezetik a ka­tonáikat. Csak a magyar katoná­kat kommandirozzák idegen nyel- | ven, csak a ^magyar katonának ikell idegen lobogó alatt szolgálnia Természetes, hogy minden ma gyár óhajtja ennek a megváltó I zását, óhajtja a hadseregben a nemzeti nyelv érvényesülését. S mégis mikor hatvan elszánt ember összeáll a mágyar törvény- hozásban, s azt mondják, hogy | nem tágítanak addig, mig a raa- ! gyár nyelv diadalát ki nem viv iják, — ellenük zúdulnak a ma- | gyár nemzet többi képviselői, s elkeseredve küzdenek azért, hogy ne sikerüljenek ezeknek a törek- : vései. Őrűletesen, kétségbeejtően bo­lond állapot ez, aminek a mását! nem mutatja a világtörténelem. Ha elmondanék idegen orszá­gok szabad népe előtt, hogy tu- ! lajdonkép mi történik most Ma-j gyarországon, — bizony nem hin­nék el, bizony nem tudnák meg- j érteni. Hogy félév óta folytasson egy parlament kissebbsége elkesere­dett, nagy küzdelmet a többség j ellen azért, amit maga ez a több- j ség is szive mélyéből óhajt: a nemzeti nyelv diadaláért, —- s a nemzet képviseletének többsége akadályozza minden eszközzel ezt a diadalt: ah 1 ilyen történhetik, ott régen érvényüket vesztették a józanésznek, a becsületnek, a természetnek máshol érvényes tör­vényei. S magyaroknak magyarok ellen keli küzdeni a magyar nyelv dia- adaláért. S a magyar törvényho­zás többsége állja útját a magyar nyelv érvényesülésének. Hát van őrültség, hogyha ez nem az? S mindennek csak egy a ma­gyarázata, egy a megfejtési kul­csa, — mindez az őrülten gyalá­zatos állapot csak egyképen ma­gyarázható meg: hogy hazugság az önállásunk, hazugság az alkot­mányunk, hazugság az a fényes parlamenti palota és hazugság az a fényes parlamenti többség, mert nem vagyunk szabad nemzet, ha­nem rabszolgák vagyunk. Nem a meggyőződés, nem a szabad akarat vezeti azokat, akik a magyar nyelv hívei ellen har­colnak, hanem a szolgalelküség. Hiszen aki magyar embernek sza­bad választása lenne, hogy ma­gyar vagy nemet legyen-é a ka­tonaság nyelve, s a németet vá­lasztaná; aki magyar ember ilyenre képes, az egyszerűen nem ember, az valami képtelenül bolond ször­nyetege a természetnek. Nem is arról folyik ott a harc, hogy akarják-é a magyar nyelvet, vagy nem, — hanem csak arról, hogy engedelmeskedjünk-é to= vább is az osztrák zsarnok aka­ratnak, vagy nem ? hogy rabok le- gyünk-é tovább is vagy szabadok ? Ha még egy csepp van ebben a nemzetben a kurucok és a hon­védek véréből, csak egy felelet lehet erre a kérdésre: az, amit 48 ban felelt rá a nemzet. Könnyen lehet, hogy a harcz az országgyűlésből nemsokára át­jön az egész országba, hogy az egész ország lesz a szintere a küzdelemnek. Feloszlathatják a képviselőházat, és uj választáso­kon kell megnyilatkoznia a nemzet­nek, hogy akarja-é a magyar nyelvet a hadseregben, hogy nem­zeti lobogóját akarja-é katonái kezében látni, vagy az osztrák ármádia ezer vereségtől piszkos feketesárga zászlaját? Készüljünk a harcra, hogy ne érjen meglepetés. Meglássuk majd hogy lesz-é annyi szolgai cinizmus a kormánypárt embereiben, hogy hazájuk nyelve ellen merjenek szavazni? Mert. az ellen szavaz most, aki a kormánypártra szavaz. Úgy legyen a magyarok istene hűséges az ő nemzetéhez, ami­lyen hűséges lesz ez a nemzet most nyelvéhez, önmagához! b. b. Városi közgyűlés. Sátoraljaújhely város képviselő­testületének julius 9-ére egybehívott rendkívüli közgyűlése Székely Elek polgármester vezetése alatt a város­atyáknak élénk érdeklődése mellett folyt le. Az árvakassza. A napirend első tárgya a városi gyámpénztár 1902. évi zárszámadása volt. A pénzügyi-bizottság jelentése alapján a bemutatott zárszámadás vita nélkül elfogadtatott. A városi számvevő a maga jelentésében azt javasolta volt, hogy a múlt évben keletkezett 1300 korona kezelési fe­lesleg ne a tartalékalaphoz csatol- tassék, hanem a kiskorúak és gond­nokoltak javára visszautaltassék, vagyis hogy ezeknek 4 százalékban számított kamatjövedelme a kezelési felesleggel szaporittassék. A pénz­ügyi bizottság azonban azt javasolta, hogy ez a kezelési felesleg a házi pénztár javára utaltassák ki a tar­talékalapból, megtérítéséül azon be­rendezési és felszerelési költségek­nek, melyek az átszervezkedéskor, a folyó év elején életbe lépett uj árvaszéki ügyvitel és a most julius 1-én életbe lépett uj pénztári ügy­vitel folytán kizárólag az árvákat érdeklőén felmerültek és ha ezt a közgyűlés elfogadja, foganatosítás előtt a belügyminiszter jóváhagyása bevárassék. A képviselőtestület a bizottság e javaslatát elfogadta. Elvesztek az akták. Ezt követte az állami elemi iskola 1898-ban épült régibb szárnyában f. é. február hóban felfedezett veszé­lyes ■ hiányok helyreállításának az ügye. Tudvalevő, hogy ez a szárny bedőléssel fenyegetett, erről a tan- felügyelő a vármegye közigazgatási bizottságának jelentést tett és innen felhívták a várost a hiányok azon­nali helyreállítására, melyeknek költ­ségeit az államépitészeti hivatal 2100 K.-ra köRségvetéselte. Az államépi­tészeti hivatal, mely az építés el­lenőrzésével díjazás mellett meg volt bízva, a városhoz intézett átiratai­TÁRC A. Kajla Marczi. Boglyas gyerek az én kedvem, De nem a szél tépte, Kedvesemnek borzolta fel Változó szeszélye. Repedt duda dudog, szuszog, De nincs semmi hangja, Ebugattát koresmárosné, Mit nevet kend rajta ? Adjék inkább egy Rezessel, Hadd terelem haza, Hogy ne legyek a szerelem Betege vagy rabja. Az iteze csak szaporodik, Talán van már tiz is; Vele együtt nő a bánat, Kesereg is, sir is. Keservében nagyot üt az Asztal közepére, Megtántorog a sok üveg, Mintha részeg lenne. Fakó Bandi, hej a nyüstit, Nem lesz feleséged ; Agyon verlek, mint a kutyát, Hogy mersz lopni méset. Réz-fokosát kézre kapja, Neki vág az éjnek, Sötét, az éj, indulata Százszorta sötétebb. * * Esküvőre bimel-búmol A falu harangja, Oly édesen, oly epedőn, Mintha gerle búgna. 0 A templomba gyülekeznek A koszorús lányok, Mindannyian szemen-szedett Viruló virágok. De a legszebb, legédesebb Köztük Sugár Panna ; Milyen tüzes, milyen édes Lehet az ő ajka. Csupa élet, elevenség, Tavasznak a csokra, Az Úristen örömében Napsugárból fonta. Ott villámlik az oltárnál, Ej fekete szeme, Ottan térdel lábainál Fakónak szerelme. Most toppan be Kajla Marczi, S egy suhintásra Vértől piros Sugár Panna Menyasszony pártája. Rémes sikoly a szív egét Befesti sötétre, Oda rogyik Sugár Panna, Elhunyt kedvesére. * Osetlik-botlik Kajla Marczi, Zavarodik lelke; Csetlik-botlik, mint a gerhes, Nincs nyugta egy perezre. Süni erdő, csalit liget Rej tekét keresi, Futó betyáf, terhelt szive, Üldözi, kergeti. S a templomnak véres árnya, Addig, addig rontja, Mig megőrül, s öntudatlan Beront a templomba. Ott térdepel éjjel-nappal, Hol bűn elejtette, Nagyot ordít, fel-felszökken, De lenyomja terhe. Sugár Pannát, szemem fényét Még szeretni merte, Vérbe fojtám a szerelmét, Meg is érdemelte. Nehéz legyőzni . . . Nehéz legyőzni keserved, De ha szűdben fészkel, sebed Százszorta nehezebb. Ha barátnyil sebez téged, Fájóbb, mint ha ellenséged, Uralni terhesebb. Ki vész, viharral szembe száll, Rendületlen, mint sziklaszál, Hogy az bős, nem vitás. De ha belül sir a lelked, S mást mulattatsz, ajkad nevet, Ez Önfeláldozás. Lapunk © oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom