Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-10-17 / 81. szám

Hatodik év 81. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, október 17. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-t<'r 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjutányosabi árkán közlünk. yilkotmánysértés. (ME.) Még a múlt hóban tar­tott közgyűlés előtt olvasván a lapokban, hogy Hunyad vármegye főszolgabiráihoz az illető had­kiegészítési parancsnokságtól oly megkeresés érkezett, hogy a most sorozás ala tartozó hadköte­leseket önkénytes belépésre híj - ják fel, de a főszolgabirák egyike erről az alispánnak jelentést te­vén, az alispán a fó'szolgabirákat eltiltá attól, hogy a megkeresés­nek eleget tegyenek : óhajtám tudni, valljon, a mi főszolgabiráink- hoz is jött-e ilyen megkeresés és mit tettek vele. Minthogy vár­megyénk két hadkiegészítő pa­rancsnoksággal, Ujhely és a négy alsó járás a 65. — a többi a 66. számúval van összeköttetésben, — kérdést intéztem az egyik és a másikhos tartozó föszolgfabiró- hoz A 65. ezredhez tartozó fő­szolgabírótól nem kapván választ, azt következtetem, hogy igenis, kapott olyan megkeresést és ele­get tett annak. Egy másik azt válaszolá, miszerint olyan megke­resést nem kapott, hogy a had­köteleseket önkénytes belépésre buzdítsa, csak olyan értesítést, hogy az esetleg önkényt jelent­kező ifjak hol, mikor és milyen okmányokkal jelentkezzenek. Hogy eziránt miként intézkedett, nem mondja; miből azt következtetem, hogy a megkeresést járásában közhírré tette. Ugyanezt tette az újhelyi polgármester is saját ha­táskörében. Itt tehát tisztviselőink segéd­kezet nyújtottak az alkotmányi elleni merényletre. Egy azonban — dicséretére legyen mondva — semmi intézkedést nem tett, egy­szerűen irattárába tette a mear- keresést, — tehát csak ez az egy járt el alkotmányosan. — a to­kaji. Az alkotmánynak a parlamenti rendszerben a fő, sőt szinte egye­düli biztositéka az adó és újonc megajánlás, vagy meg nem aján­lás Csak azon kormánynak van joga, csak annak szabad adót és újoncokat szednie, amelyet erre a pariáment felhatalmazott. És ha e nélkül nem soroznak és végrehajtással nem szedik az adót, — vagyis mint most mondani szokás — »ex-lex« állapot áll elő: az korántsem kedvezmény a polgárokra és a hadkötelesekre nézvp, amelylyel tetszésök sze­rint élhetnek vagy arról lemond­hatnak és, ha tetszik, adót fizet­hetnek, újoncul beállhatnak, mert igy az alkotmány biztositéka, leg­alább is egy időre, meghiusittat- nék, de adót fizetni, újoncul ön- kénytesnek lépni nem szabad. An­nál kevesebbé szabad egy vár­megye tisztviselőjének segédke­zet nyújtani az alkotmány ilyetén kijátszatásához Sajnálom, hogy ez épen ilyen­kor történik, midőn hosszabb ideig nem lesz közgyűlésünk, kü­lönben nem itt, de ott tenném szóvá. így is azonban fencartjuk azon jogunkat, hogy alkotmány- ellenesen eljáró tisztviselőinket a téli közgyűlésen feleletre vonjuk. Egyik főszolgabiránk részéről fentebbi kérdésemre közöltetett velem a honvédelmi miniszter m. hó 30 án kelt 64809. sz. körren­deleté. En nem erről tudakozód­tam. De ha már közöltetett ve­lem, felhasználom a ritka alkal­mat, hogy kormányunknak elös- meréssel adózzam. Ez ugyanis azt mondja, hogy mivel a tény­leges szolgálatban levő katoná­nak a családot fentartó apját vagy férfi testvérét időközben érhette olyan baj, amely a család fentartására képtelenné tette és nem lévén alkalom őt a rendes nek és ott megvizsgáltassanak. Ez nem alkotmánysértés, de a humanizmus, a méltányosság kö­vetelménye. De ezen rendeletben a következő sorokat is olvasom : »Újból hangsúlyozom, hogy az állandó sorozó bizottságok elé — miután a folyó évi ujonejuta- lék országgyülésileg még nincs megajánlva — magyar honosságú állitáskötelesek nem vezethetők.» Ebből tehát világos 1-ször, hogy a hadkiegészitő parancsnok­ságok fent említett megkeresé­seiket nem a magyar honvédelmi miniszter, de más forrásból kapott rendeletek folytán intézik a fő- szolgabirákhoz, és 2-or, hogy azon tisztviselők, kik nekik abban se­gédkeznek, a m. kir, honvédelmi miniszter támogatására sem szá­míthatnak. fi közigazgatás és a szőlőkultura. Sokat panaszoltuk már, hogy köz- igazgatási hatóságaink a vízjogi törvény helytelen értelmezésével mi­lyen ok nélküli zaklatásokat s nagy károkat okoznak a szőlőbirtokosok­nak A hiba a kultúrmérnöki hivatal­ból indult ki. Ez a hivatal, amelynek az lenne a feladata, hogy műszaki segódke- zésével a földművelést előbbre vi­gye, képtelenül ferde törvényma­gyarázatával valóságos átka és réme lett a szőlőbirtokosoknak. Tulajdonképen annyi lenne a teen­dője, hogy vizjogi ügyekben mér­nöki szakvéleményt adjon. E helyett megtette magát Ítélő bírónak, ő szövegezte meg elejétől végig az Ítéleteket, döntött benne jogi kér­dések felett, pl. hogy egy vizárok uj ároknak tekintendő-ó, vagy ré­ginek, hogy a kihágás elévült-é vagy nem, hogy a perköltségeket ki viselje stb. A közigazgatási ható­ság pedig sajnálatos indolenciával legtöbbször egyszerűen lemásolta a kultúrmérnöki hivatalnak a jogi dol­gokra is kiterjedő itélet-tervezetét, s kiadta, mint a saját ítéletét. Miután pedig a kulturmérnökség jogi dolgokhoz nem ért, praktikus érzéke meg igen kevés van, hát valósággal szörnyűségek sültek ki ezekből az Ítéletekből. így pl. ki­mondták, hogy minden újonnan lé­tesített vízlevezető árokra alispáni engedélyt kell kérni, ami helyszíni eljárást, szakértői tervet stb. igé­nyel, s belekerül a járási székhe­lyektől távolabb eső községekben 80—100 forintba. Ilyen engedély nélkül nem szabad a szőlőjében sen­kinek vizárkot huzni, s aki mégis csinál ilyen árkot, kihágást követ el s büntetendő. De azután kitaláltak még cifrább dolgokat is. Nevezetesen kimondták, hogy ha valaki a parlag szőlőjét felrigoloztatja, s aztán a régi viz- árkokat újra megcsinálja benne, ezek is uj árkoknak tekintetnek, s ehhez is alispáni engedély kell. Vagyis minden újonnan rigolózott szőlőben csak úgy lehet a régi viz- árkokat újra elkészíteni, ha erre az sorozáson megvizsgáltatni : az ilyenek az ugynev. állandó so­rozó bizottságok elé vezettesse T A R G A. Mese a sziget virágáról. Irta.- Tóth Károly. Régen, nagyon régen történt, de apáról fiúra szállt s igy fennmaradt a mese a sziget virágáról. Még a középkorban, a Vág part­ján állott egy hatalmas kastély, a mely kalandosabbnál.-kalandosabb hírben állott. Egy öreg ember tel­jesítette a kapus és házmester kö­telességeit. Nevezetes volt az öreg szófukarságáról s még a jó borra­valók is eltévesztették nála hatásu­kat. Egy alkalommal állítólag isko- latároa és kebelbarátját csalta oda a hires kastély, akinek habozás nélkül beszélt a múltról, feltárta a titkot előtte és megmutatta a rej­télyesnek hitt lakot. A kastély az akkori építkezés re­mekei közé tartozott, körül volt véve egy igazán művésziesen parkírozott kerttel. A virágok szárán százféle faja pompázott itt, nem hiányzott a Cameliák sokféle faja, képviselve j volt a déli növényzet majd minden ! neme, az Eldorádó teljes volt. Bol- | dog halandó mit erezhetsz a való­ban isteni természet élvezetén? A virágok beszélgetnek veled s te él­vezheted e hódító illatot, amely min­den oldalról körülvett és feledteti veled a keserű múltat. A kastély külseje ellentétben ál­lott a kert szépségével. Magas fák­kal körítve az ábrándos osalódott ember lakását adja elénk. A beme­net elé két óriás Cyprus nyulott az égnek. A folyosó tele festményekkel a leghíresebb mesterművek utánzatai, Innen a belső udvarra jutva káp­ráztató fényűzés tárul elénk ; remek csokor müvek az ó-korból a legna­gyobb ügyességgel, Ízléssel vannak rendezve és a középen egy szökő­kút lövel külömböző vizsugarakat az égnek. Ezt az isteni játékot meg megelevenítik a napsugarak és a medencébe úszkáló arany halacskák. Amilyen komor a külseje, annál dí­szesebb a kastély belseje; minde­nütt az illatos virág köszönget a néző felé. Az emelet déli részét lakásul hasz­nálták, a többi részen zárva voltak a szobák. De hát kik a lakói ? Az öreg kézen fogott és vezetett egy szűk folyosón keresztül egy gyönyörűen bútorozott hálószobába. A mennyezetes ágy lírásén állott. Talán egy angyalnak készült ez? koczáztattam meg a kérdést. Igazad van. Egy isteni asszony lakta ezt a szobát, de csak rövid ideig. Angyal volt szegény itt e föl­dön s angyal ő a más világon is. A falon valamit babrált és egy krajcár nagyságú lyuk volt látható. Önkénytelenül oda léptem és a lá­tott annyira lekötött, hogy az első meglepetéstől szólni sem tudtam. Talán nem látsz semmit ? Csalód­tam volna, ebben az órában szo­kott Irénhez jönni. Egy korban megőszült férfi ült egy faszéken. Magatartása, nyugodtsága elárulta magas származását. Szere­tettel tekintett az előtte ülő sző Ke szépségre, ami a legjobb hatást tet­te. Mintha egy tulvilági szellem ál­lott volna előttem. Irén, vele szemközt, mint egy ki­rálynő ült. Szónfekete haja rende­zetlenül hullámzott vállain át, le a széktámláján keresztül a padlózatig. Az arcz maga a báj, kellem, az ár­tatlanság kifejezője. Kék szempár csillogott az öreg urra, aki jóked­vűen nézte az alkotó eme remekét. Könnyű habselyem fedte a bájos lényt s úgy oda simult testéhez, mintha öntve lett volna az egész alak. Derekát egy kék szalag övez­te; lábai mint egy gyermeké oly formás kicsinyek, egy párnán pihen­tek. Ha eszembe jut az az óra, ame­lyen őt láthattam, az ő rabja va­gyok. Jöjj barátom, már eleget láttál és hallottál, a többit a szobámban el­beszélem. Kézen fogva vezetett ki a szobá­ból. Mentem, de hogy milyen álla­potban, azt nem tudnám megmon­dani. Szobájába érve egy palaczk rajnai bort tett az asztalra, elhitetni akarta velem, hogy hogy ez csak álom volt. Már a második pohárral ürített ki, de még nem beszélt. Beszélj, mert megöl a kiváncsisági 1 Műkedvelők részére Lővy Adolf könyv- és papirkereskedésében. Lapunk G oldal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom