Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-10-10 / 79. szám
Hatodik év 79. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, október 10. I HÍRLAP POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára I 0 fillér. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. fi legvitézebb hadsereg. Dicső Kara fia, vitéz Haynau és hős Radetzky, szíveskedjetek megfordulni a sírotokban Nagy Napóleon pedig egyszerűen szüntesse be magát, mintha sohase létezett volna Ami tündöklő harci dicsőséget összehalmozott az emberiség sok nagy katonája, Achillestől, Miltia- destől, Julius Caesartól egész Moltkéig és Roberts lordig, az mind halványuljon el a glóriózus osztrák ármádiának, az »én had- seregem«-nek legutóbbi lényes haditette előtt. Mi volt Miltiadesnek tizezred- magával százezer perzsát legyőzni, mi volt Napóleonnak meghódítani a félvilágot, ahhoz a nagy feladathoz képest, amit olyan remekül végzett el Dominik kapitány, mikor kétszáz katona élén vitézi rohamot intézett egy egész élővirág-koszorú ellen s hősileg bevette és elfoglalta azt. No, ha ennek a nagy hősnek a nevét se jegyzi oda a történelem arany betűkkel Napóleon neve mellé, akkor Klió asszony határozottan igazságtalan és részrehajló dáma. Igaz, hogy Ivönigrátznél megverték a dicsőséges osztrák hadsereget. Úgyszintén megmerték Magentánál és Solferinónál. Nem- külömben megverték Isaszegnél, Vácznál, Szolnoknál és Budavárnál. Szintazonképen megverték emberemlékezet óta mindig és mindenütt, ahol csak ütközetbe bocsátkozott. És ha százszor indult csatába, bizonyára százegy- szer szaladt. De mindezen baleseteket hely- reűtötte most egyetlen fényes diadallal, amelyet egy mozdulatlan érczszobor, egy koszorú és két szál városi rendőr felett aratott. A bécsi udvari muzeum számára bizonyára festik már a csataképet s szövik a gobelint, a melyeken ez a dicső ütközet lesz megörökítve. Sőt valószínűleg készül már az érc Dominik-szobor, amely Szeged város főterén fogja majd hirdetni örök időkig, hogy Dominik százados »sammt zweihundert Tapfern« itt vívta ki az osztrák hadiereg legfényesebb diadalát »für Kaiser und Vaterland.« Ez a nagy diadal bizonyára megkétszerezi majd szeretett osztrák hadseregünk önérzetét, s remélhető, számos ilyen győzelmet fog még aratni ez a vitéz hadsereg. Győzni fog törvény, alkotmány, polgárság, rendőrök, koszorúk és szobrok felett, győzni fog mindaddig, mig csak háború nem. lesz. Mert hogy háborúban szokás szerint megint elverik, az biztosabb, mint a kétszerkettő. S ép ez különbözteti meg előnyösen az osztrák hadsereget más országok hadseregétől. Más hadseregek háborúban győznek, békében pedig hódolnak a törvényeknek. Az osztrák hadsereg ellenben háborúban mindig szalad, s békében aratja a legszebb diadalait. Azokkal a lábakkal, amelyek, mikor háború van, futásközben alig érik a földet, békében hősi bátorsággal gázol keresztül alkotmányon, törvényes renden, nemzeti kegyeleten Karaffa, Haynau, az osztrák hadseregnek ezek a dicső csillagai, békében vitték véghez legdicsőbb hőstetteiket. Legyőzni igaz, hogy nem tudták a magyart, de mikor idegen ellenség legyőzte s megkötözve a kezükbe adta, olyan zseniálisan tudtak rajta ke- gyetlenkedni, hogy a spanyol inkvizíció hősei szelíd galambok hozzájuk képest. Karaffa és Haynau hős utódai működtek Szegeden is. Ó, milyen dicsőség, milyen boldogság is lehet az, rátaposni egy nemzet legszentebb kegyeletére, s mikor a vérig sértett, porig alázott nemzet felszisszen, akkor vitézül neki esni, s lőni, vágni, szúrni a fegyvertelen, védtelen embereket. — Igen, ez méltó az oszták hadsereg fényes múltjához, ez felel meg nemes szellemének, dicső hagyományainak. A magyar pedig kötözni való bolond, ha egy krajcárt is ád erre a hadseregre, s vétkezik, ha ebbe a hadseregbe odaadja a fiait, hogy ott Karaffákat neveljenek belőlük. Nincs fegyverünk, nem védhet- jük magunkat az osztrák hadse- ree vérontó garázdálkodásai el- len. Nyugodtan kell maradnunk. De van egy fegyverünk, amely erősebb kardnál és puskánál: az, hogy ilyen hadseregre nem fizetünk adót. Magyar embernek, aki nem akar az osztrák zsarnokság eszközévé sülyedni, nem szabad adót fizetnie, mig a hadsereg szellemét meg nem változtatják. Mert minden fillérrel, amelyet adóra fizet, újabb fegyvert ád az osztrák zsarnokság kezébe a nemzet elnyomására. Ám fizesse a hadsereget, akinek tetszik, hogy magyar szobrokról koszorút rabolnak, magyar polgárok vérében gázolnak. Mi majd csak akkor adunk rá pénzt, ha magyar nyelven magyar hazaszeretetben fogják vezetni a katonákat. Ha a tiszt urak nem becsülik meg a nemzetet, amely fizeti őket, hát a nemzet meg nem ád nekik enni. Kérjenek kenyeret azoktól, akiknek a kedvéért lövetik a magyar polgárokat. Ez legyen a magyar nemzet felelete a szegedi koszorurablásra. Ne fizessen adót senki, mig a törvényes állapot helyre nem áll. Tegyük takarékpénztárba az adópénzt, hogy a törvényes állapot helyreálltával befizethessük majd, de ne adjuk most oda a kormánynak, hogy a Dominikeket, Struchlykat, Formanékekec fizesse belőle. Majd megválik aztán, hogy ki bírja tovább: a nemzet-é, vagya hadsereg ? b. b. Zemplénvármegye és a törvény, Érdekes eset fordult elő a múlt megye- gyűlésen, amely élénken bizonyítja, hogy Zemplénmegye s a törvény nem jó viszonyban vannak egymással. \ Tállya község valami csereszerződést kötött, s felküldte jóváhagyás végett a vármegyéhez. Mikor a me- gyegyülésen referálják, akkor sül ki, hogy a községi képviselőtestületnek azon a gyűlésén, amelyen a szerződést elfogadták, a főszolgabíró elnökölt. Búza Barna kérte az egész szerződést megsemmisíteni, mert á gyűlés törvénytelen volt, miután a törvény szerint a főszolgabírónak nem szabad a képviselőtestület gyűlésein elnökölni. Veszedelmes közjogellenes és a községi önkormányzatot megsemmisítő visszaélés ez, mert ha a főszolgabíró a maga hatalmi súlyával ránehezedik a képviselőtestületre, világos, hogy az nem hozhat szabadon határozatot. (így. pl. mikor Nagy- mihályban Füzesséry Tamás főszol- biró szintén törvénytelenül elnökölvén rákényszeritette ez által a képviselőtestületet, hogy a katonai javaslat ellen ne Írjon fel.) Most még érdekesebb dolog is Kisült : az, hogy, erre a visszaélésre maga a vármegye utasította a főszolgabírót. A májusi megyegyülésen ugyanis utasította a főszolgabírót, hogy mivel Tállya község ebben az ügy- nem tudott szabályszerűen eljárni, saját elnöklete alatt tárgyaltassa a képviselőtestülettel az ügyet. Dókus Gyula alispán azt vitatta, hogy a főszolgabírónak joga van a képviselőtestületben elnökölni, ezt nem tiltja a törvény. Búza ekkor Szirmay tiszti ügyészre hivatkozott, aki világosan kimutatta, hogy a törvény határozottan megtiltja a főszolgabírónak a képviselő- testületben való elnöklóst. Dókus Gyula még ,most se adta meg magát, s avval a sajátságos okoskodással állt elő, hogy a főszolgabírónak önkéntesen nem szabad elnökölni a képviselőtestületben, de felső meghagyás alapján igen. Szirmay azonban ennek a felfogásnak is kimutatta a teljes törvénytelenségét. Szomorú volt látni, hogy vármegye alispánja ennyire nem ismeri, vagy nem akarja ismerni a községi törvény egyik alapelvét s a legközönségesebb alapvető intézkedését. Mit várjunk akkor a többi tisztviselőtől, s hogy kivánjuk azoktól a törvény tudását s megtartását ? Aki azonban azt hiszi, hogy most már a törvény szerint határozott a gyűlés, az nem ismeri Zemplénvár- megyet. A gyűlés kimondta, hogy bár tényleg törvénytelen módon hozta határozatát a képviselőtestület, mégis jóváhagyja azt a határozatot. Mindössze Matolai Étele és Búza Barna szavaztak a törvény betartása mellett. Amiből világos, hogy Zemplén csak akkor tartja meg a törvényt, ha neki tetszik. Igazán, ez a megye teljesen méltó Khuen grófhoz! Pedig lehetett módja s alkalma a vármegyének megtanulni a törvénynek erre vonatkozó rnndelkezéseit, mert 5—6 évvel ezelőtt Ujhely városának a Dianna fürdő építésére vonatkozó határozatát ép azért semmisítette meg a belügyminiszter, mert Barthos főszolgabíró elnökölt a képviselőtestületben. Vagy talán Khuenben bíznak, aki kedveli a törvénytelenségeket l Miután látjuk, hogy a vármegye nem akarja respektálni a törvényt, a községi képviselőtostületeket kérjük, ne tűrjék, hogy a főszolgabirák elnököljenek a gyűléseiken, mert ez törvénytelen. Ha igy haladunk lassan- kint egészen elkobozzák a községi önkormányzatot. fi fogyasztási aöóbérlet ugye. Megbízható kézből kaptuk a következő sorokat: Vége a Schweiger uralomnak. Röviden közölte a Felsőmagyarországi Hírlap múlt heti száma a városi közgyűlésről hozott referádájá- ban a polgármester ama bejelentését, mely szerint Schweiger I. a városi fogy. adók és szeszadópótlók kezeléséről lemondott. A közgyűlés a polgármester bejelentését tudomásul vette és a fölött napi rendre tért. Nem térhetünk azonban ezen ügy fölött oly gyorsan napirendre mi, akik azért vagyunk itt, hogy a polgárok érdekei fölött állandó éberséggel és egyforma igazsággal őrködjünk. Nem térhetünk pedig napirendre azon okoknál fogva, mert a csak most letűnt Schweiger korszaknak olyan sötét pontjai vannak, 1 Műkedvelők részére Lővy Adolf könyv- és papirkereskedésében. Lapunk G oldal.
