Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-09-30 / 76. szám
Hatodik év 76. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, szeptember 30] POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 1 0 fillér. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Ballagi Qéza levele. A liszkai kerület nagytudásu képviselője a következő levelet intézte lapunkhoz: Tisztelt szerkesztő ur! Hozzám intézett interpellációjára — megvallom őszintén — csak azért válaszolok, nehogy hallgatásomat félremagyarázzák. De kiilömben sok oknál fogva napirendre térhetnék a fölött. Tisztelt szerkesztő urnák, mint hirlapirónak, módjában van a nyilvánosság előtt a legerősebb kritikával kisérnie az én politikai működésemet s én — amint tapasztalhatta — a legerősebb, sőt a legigazságtalanabb kritikát is békességesen. szó nélkül elszenvedem, de mivel sajnálatomra, nem tartozik választóim közé, arra talán még sem illetékes, hogy engem politikai cselekményemért palam et publice kérdőre vonjon. Ha pedig ezt mégis megteszi : akkor szíveskedjék legalább, olyan modorban tenni, hogy kétely ne támadjon bennem a tekintetben? hogy higgadt, tárgyilagos és igazságos biró előtt keli számolnom tetteimről, másrészről szíveskedjék kérdéseit úgy tenni fel, hogy a magam fajta gyöngébb tehetség megérthesse, j Hogy bizhatnék azonban én annak a bírónak a higgadtságában és pártatlanságában, aki idézvényében engem, a szabadelvű párt tagját, azzal a káromkodásszerü kijelentéssel idéz a színe elé, hogy a „chlopyi hadiparancs előtt nyomorult hizelkedés- sel leboruló kormánypárt, ur.doritóan silány szolgalelküségénél fogva csak arra való, hogy a nemzet testét meg- vérző korbácsokat alázattal megcsókolja.“ Hogy érthetném másrészről meg a kérdést, melyben egy kép^ télén alternatívát állít elém, azt t. i. i hogy mit fogadok el inkább: a királyi manífesztumot-e, vagy az ellenzék feliratát? Hiszen a hadi parancs : enyhítésére szolgáló manifesztumoí ha nem fogadom is el: ebből még logice nem következhet, hogy tehát az ellenzék feliratát teszem magamévá. Mindamellett — ismétlem — a félreértések és a meggyanusitás kikikerülése végett kész vágok kielégíteni t. szerkesztő ur kíváncsiságát s egészen röviden megadom a választ kérdéseire. Engedje meg azonban, hogy kérdéséit, úgy mint én értem, mindenek előtt formulázzam. Azt akarja tehát tudni, hogy még a chlopyi hadiparancs után sem győződtem-e meg arról, hogy a hatvanhetes alapon lehetetlen elérni a magyar nemzeti hadsereget s hogy nem tartom-e elérkezettnek az időt bodrogsárai Ígéretem beváltására, másrészről tudni akarja, hogy a hadiparancscsal szemben mit fogadok el inkább: az ellenzék feliratát-e vagy a szabadelvű párt indítványát? Az első kérdésre azt felelem, hogy én még ma is meg vagyok arról győződve, hogy nem az önálló magyar nemzeti hadsereg — mert erről, tudtommal most még nincs szó, — hanem „a magyar hadsereg mint az egész hadsereg kiegészítő része“, az 1867-iki alapon, nemzeti irányban fejleszthető. Az 1867-iki ki- egyezés, mely a magyar hadsereget az egész hadsereg kiegészítő részének deklarálta, ezt az u. n. magyar hadsereget nemzeti jellegétől nem fosztotta meg, úgy hogy az 1867. XII. t. czíkkel teljességgel nem jö1 vünk összeütközésbe, ha azt kívánjuk, hogy a hadsereg közösségének fentartásával, a hadsereg magyar felének nemzeti karaktere kipombori- tásához végre-valahára kezdjünk hozzá. S amennyiben én úgy tudom, hogy a szabadelvüpártnak is ez az álláspontja ; amennyiben a szabadelvűért el van tökéivé ennek az álláspontnak érvényesítésére: nem látom be, mért változtatnám meg pártállásomat s mért csatlakoznám az ellenzékhez, mely a hadsereg kérdésében jelenleg szintén az 1867, XIL t. c. alapjára helyezkedett. De amelynek taktikája e tekintetben, szerintem, teljesen elhibázott. Mi számba vesszük, hogy a hadügyi reformok megvalósithatása céljából megrögzött előítéleteket és százados hagyományokat kell legyőznünk s nogy a reform összes előföltételei sem állnak ma még rendelkezésünkre : az oppositiő ellenben a hadseregre nézve az összes nemzeti aspirációkat egyszerre, rohamosan akarván kielégíteni, összeütközésbe hozza a koronát a nemzettel. Mindezt, úgy hiszem, a közelebbi napokban alkalmam lesz bővebben is kifejteni. Ami a második kérdést illeti, arra meg az feleletem, hogy a hadparancsot alkotmányjogi szempontból a szabadelvüpárt épp úgy elítéli, mint a függetlenségi párt, az igazsággal tehát homlokegyenest ellenkezik az az állítás, hogy a kormánypárt a hadi parancs előtt „nyomorult hizel- kedéssel“ és „szolgalelküséggel“ leborul. Itt ismét csak a taktikára nézve van különbség a két párt között. Az ellenzék felirat utján kívánja a hadíparancsban foglalt alkotmány- jogi sérelmeket orvosolni, a kormánypárt ellenben napirendre tér a hadiparancs felett, miután a korona felhatalmazása és megbízása folytán a miniszterelnök kinyilatkoztatta, hogy „ő felsége fájdalommal és mély sajnálattal vett arról tudomást, hogy az általa kiadott hadiparancs oly felfogásokkal, félreértésekkel, sőt félremagyarázásokkal találkozott, amelyek oda konklukálnak, mintha a felséges urnák, mint a hadsereg törvényszerinti legfőbb hadurának ezen megnyilatkozása a magyar alkotmánynak. vagy a magyar nemzét- nek, Magyarország törvényes jogának, a magyar államiságnak, sérelmét involválná; ez ki van zárva, ez nem történhetett meg, ez ő felségének intentiójától távol állott és a hadiparancsnak bármely oldaláról ilyen magyarázatot adni helyesen és jogosan nem szabad és nem lehet“. Már most engedje meg t. szerkesztő ur, hogy én is kérdezzek öntől valamit. Ha az ellenzék által indítványozott és fogalmazott felirathoz hozzájárulnánk is, s ha az eljutna is ő felségéhez: váljon várhatunk-e arra egyéb választ, mint amit a miniszterelnök útján már közlött az országgyűléssel, hogy t. i. ő felsége tiltakozik még a föltevése ellen is annak, mintha ő neki szándékában lett volna a magyar alkotmány, a nemzet, Magyarország törvényes jogai és a magyar államiság ellen sérelmet követni el. cs ha többet nem várhatunk, mert hiszen ennél többet még ha akarna sem tehetne a ko- róna: akkor a politikai eszélyesség követelményének megfelelne-e a szij- madzag-hűzzad politikáját, követni a koronával szemben ? Ezekben igyekeztem egészen röviden, nagy általánosságban elmondani,' amit t. szerkesztő ur tudni akart. Nem biztatom magam azzal, bogy felvilágosító soraim önt kielégítették. Ahhoz, hogy két ember, a kinek különböző a pártállása, megértse és félre ne értse egymást, a legelső és főkellék, hogy necsak egymást, hanem pártjukat is kölcsönösen becsüljék meg. Ön a szabadelvű párttól mindent megtagad, még hazafiságát is kétségbe vonja. Hogy kívánhatnám hát, hogy higgadtan mérlegelje azt, amit én eme párt álláspontjának igazolására felhoztam. Egyet azonban mégis kívánhatok s ennek teljesítését bizonyára nem tagadja meg tőlem, hogy t. i. kegyeskedjék megbízni abban, hogy a politikai életben mindenkor lelkiismeretem sugallatát fogom követni és mindenféle mellékérdek háttérbe szorításával azt togom tenni, ami — az én hitem szerint — hazám javára szolgál, mert hát egész életemben az volt az elvem, hogy j’aime mieux étre en paix avec moi-meme qu’ avec autrui —■ ha a saját lelkiismeretem nyugodt, akkor nem törődöm senkivel és semmivel, Tisztelettel maradtam Sárospatakon, 1903. szept. 27. Ballagj Géza. * tlső sorban azt jegyzem meg, hogy Ballagj képviselő ur Bod- rog-Sárán épen nekem felelve, az én szerény félköszöntőmre válaszolva tette a múltkor azt az ismert szenzácziós politikai kijelentést, és én már akkor megmondtam, hogy ennek a beváltását számon fogom kérni a kép- . viselő úrtól: tehát jogosítva érez- ! hettem magam a nyílt kérdés Jeltevésére, habár nem is lehetek szerencsés a képviselő úr választója lenni. Továbbá konstatálom, hogy a képviselő úr csak „teszi magát“, mintha nem értené az én kérdéseimet. Hála Istennek teljesen jól megértette, amit abból látok, hogy megfelel minden kérdésemre, még pedig világosan és kimerítően, úgy, hogy most már telje- jsen meg vagyok elégedve, mert i egészen tisztában vagyok Ballagj képviselő úrral. Első kérdésemre azt feleli a képviselő úr, hogy ő meg van győződve arról, hogy a „magyar hadsereg, mint az összes hadsereg kiegészítő része“ a 67-es alapon nemzeti irányban fejleszthető. Tehát bent marad a kormánypártban. Konstatálom, hogy B.-Sárán nem ezt jelölte meg a kormánypártban maradásának feltételéül, ott se összes hadseregről, se ki[ egészítő részről nem beszélt, hanem igenis azt jelentette ki, hogy kilép a kormánypártból, mihelyt meggyőződik, hogy a magyar nemzeti hadsereg a 67-es alapon meg nem valósítható. Szórul-szóra ezt mondta. Tanuk rá: Bálint Dezső, Kállay Manó, dr. Székely Albert, Harsányt Mihály, harsányt Gyula, dr. Székely Áron, Juhász János, Abaházy József, Szabó Gyula. Posgay Miklós, Szánthó István, Szánthó Elek, Gecse Lajos, — és én magam is kész vagyok letenni rá a pótesküt. Hát most egy nagyon illetékes tényező, a „legfőbb Hadúr“*) értette meg a nemzettel, hogy a 67-es alapon sose lesz nemzeti hadsereg. Ballagi képviselő úr azonban nem lép ki a 67-es pártból, hanem módosítja, a legfőbb hadúri parancshoz idomítja az álláspontját. Mintha mégis Szirmaynak lett volna igaza. A második kérdésre azt feleli a képviselő úr, hogy ő nem Írja alá a királyi manifesztumoí, de a függetlenségi párt feliratát se írja alá (bár annak tartalmát helyesli), hanem teljesen megelégszik avval, hogy Khuen gróf kijelentette, hogy ő felsége nem akarta sérteni a magyar államiságot. (No, miután bent marad a kormánypártban, mindjárt gondoltam, hogy megelégszik.) Hát igaz, hogy nagy elégtétel a Khuen nyilatkozata. Olyan, mintha valakit egy ur pofonüt, s mikor ezért panaszkodik, a másik oldalról is pofonüti, s azután nem is maga mondja, de kiizen az inasával; hogy bocsánat, nem akarta megsérteni. — Csudálatos ember lehet, aki evvel megelégszik. Hát mi az ördögöt akart a poffal, ha nem sérteni? Mi volt hát őfelségének az in- tentiója avval a hadiparancscsal meg manifesztummal, a melyek olyan vérig sértik alkotmányunkat? Ha kétszer is kimondja, hogy ő a hadügyi kormányzást öröklött s abszolút felségjognak tekinti, mi más ez, mint alkotmányunk kerek letagadása? Hát elég ezt jóvátenni úgy, hogy ő felsége fenntartja ugyan az alkotmánysértő kijelentését, de meg- izeni a miniszterével, hogy ő nem akarta evvel sérteni az alkotmányt? Hát mit akart akkor vele? tizen már igazán nem tud eligazodni az én csekély eszem, s *) Mi kieSuf óljuk a rómaiak szolgaleíkü- ségét, akik istenné avatták a királyaikat, s mi is egyetlen ős magyar istenünk nevét adjuk a királyra. Lapunk 6 oldal.
