Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-09-26 / 75. szám

75. szám. (6) F E L S O M A G Y A R O R S Z A G I HÍRLAP Szombat, szeptember 26' ezek a sebek figyelmeztetnek ben­nünket: »Vigyázz nemzet, ne aludj, mert hűségedért komiszsággal fizet­tek, odaadásodért úgy bántak veled, mint egy rossz kutyával! «Es talán ez kell a magyarnak, hogy el ne feledje azt a sok rosszat, amely még a jövőbe vetett reménységét is meg­akarta dönteni. így nem felejtitek el, hogy mi minden roszon ment át a magyar, hogy széles e hazában minden halom egy-egy temető &§ hogy ti gyermekei vagytok az azok alatt pihenőknek! Ha ezt meggondoljátok, nem fog­tok soha sem megszűnni lobogtatni Rákóczi és Kossuth zászlaját Zem- plénmegye ormain ! Egry—Lukács—Molnár—Mezei. Alig csillapult le az éljenzés, már megint uj szónok kellett. Egry Bé­lát akarták hallani. Egry is engedett a közkívánatnak, s erőteljes gyújtó hatású, remek beszédet mondott. - Messze Baranyából jött ide — úgy­mond — s örömmel látja, hogy itt is ugyanaz a láng hevíti a kebleket, ami az ő szükebb hazájában. Két­szeresen becses ez a lelkesedés itt, a megváltók földjén. De'nem szabad a lelkesedésnek csak szavakban, él­jenzésekben nyilvánulnia, most már tetteknek kell következni. Le kell törülni Kossuth vármegyéjének ne­véről azt a szégyent, hogy egyetlen­egy képviselője sincs innen a parla­mentben Kossuth eszméinek. Ezt óhajtja, ezt várja ő ettől a lelkes közönségtől s ebben a munkában szívesen lesz ő is segítségére. Amint eljött az ünnepre, úgy el fog jönni, ha hívják, a munkára, a küzde­lemre is. Egry Béla után a zajos hívások­nak engedve Lukács Gyula lépett az erkélyre, s hatalmas tűzzel tartott lelkesítő beszédet. Társai —mondta — azt tanították itt, hogy hogy kell szeretni a hazát. De ez még kevés. Nemcsak a hazát szeretni kell tud­nunk, de tudnunk kell gyűlölni a haza ellenségeit. Azért hirdeti ő a szeretet mellett a gyűlöletet, mert ez a kettő kell, hogy együtt, ölel­kezve töltse el midiién magyar em­bernek a lelkét. Hogy Egry Bélának is, Lukács Gyulának is kijutott a lelkes éljenzé­sekből, azt fölösleges mondani. Lukács beszéde alatt tudta meg a közönség, hogy megérkezett, s fenn van Molnár Ákos képviselő. Persze hogy hallani akarta, s Molnár Ákos­nak annyi ideje se volt, hogy meg- vacsoráljon, már ki kellett állania az erkélyre s beszélnie. S beszélt is lel­kesen és lelkesítőén. Kifejezte öröm­mel teljes meglepetését afelett, hogy ilyen hatalmas, lelkes közönséget talált itt. Számított arra, hogy lelke­sedést fog találni Kossuth Lajos vá-! rosában. de amit itt lát, az messze felülmúlja "^akozását. Bámul azon, hogy ahol ilyen lelkes tábora van a függetlenségi eszmének, hogy lehet ott a vármegyének valamennyi kép­viselője kormánypárti. Most már hi­szi, hogy vad erőszaknak és zsar­nokságnak kellett lenni, amely any- nyira el tudta fojtani ennek a haza­fias lelkes népnek a szabad megnyi­latkozását. Hiszi, hogy ezután más­kép lesz, s erre kész ő is bármikor minden tehetségével segédkezet nyúj­tani. Zajos éljenzés hálálta meg ezt az ígéretet. De a szó-éhes közönség még mindig nem lakott jól. A zajos hívásra —■ miután a képviselők már elfogy­tak — kilépett az erkélyre Búza Barna, s lelkesült beszédben kérte a hallgatóságot, hogy sose feledje el azt a sok remek beszédet, amit ma hallott, s különösen gondoljon rá, ha újra tettre, a meggyőződés nyilvá­nítására kerül a sor. A borsi kastély, ahová ma zarándokoltunk, omladozó falaival azt hirdeti, hogy aki a ma­gyar nemzet jogáért, szabadságáért küzd, annak koldusbot, üldöztetés, ; számkivetés az osztályrésze. Két ne- ■ vet juttat eszünkbe az a kastély, a régi és a mostani tulajdonos nevét. : Amilyen fényes név az első, olyan sötét a másik. Az egyik elvesztette óriási vagyonát, mert a magyar ha­záért küzdött, a másik óriási vagyon­hoz jutott, mert a magyarok ellen harcolt. S az utód istállót csinált a dicső birtokelőd szülőhelyéből, talán így akarva jelképezni, hogy Rákóczi csakugyan megváltó volt. S bár 400 év óta mindig ez a sor­sa a magyar szabadság híveinek, mégis mindig akaknak, akik vállalják a koldusbotot, az üldöztetést, a már- tíromságot, csak hogy hazájukért küzdhessenek. így teszünk mi is, s már nagyon sokan vagyunk, akik így teszünk. S amikor a mi tábo­runkban lesz az egész nemzet, akkor megszűnik a szabadság híveinek ül­dözése, s akkor szabaddá lesz az ország. Ebben a hitben térjünk nyugalom­ra. Hiszen igaz, hogy nehéz betelni evvel az édes és tőlünk oly sokáig tiltott gyümölccsel, a függetlenségi eszme igazságaival, de holnapra is nagy feladatok várnak még ránk. De hát a nép csak nem akart nyu­galomra térni. S Mezei Ernő klasszi­kusan szép, nagyhatású beszédet mon­dott, összehasonlítva a vármegye dicső régmúltját a szomorú közel­múlttal, s ezt a szomorú közelmúl­tat az örvendetes jelennel, amely csak annál lelkesebb, fokozatosabb küzdelemre buzdít. Most már ő is újra otthon érzi magát ebben a vá­rosban, s testvérekül köszönti az ünneplőket. Igen örvendek annak, — mondta — hogy Önöket Sátoraljaújhely vá­ros polgárait ilyen hatalmas tömeg­ben együtt láthatom. Különösen jól esik ez nekem, azért, mert én önö­ket eddig csak külön-külön ismer­tem, csak egyenkint érintkeztem önökkel, most pedig ilyen hatal­masan látom megnyilatkozni a vá­ros közönségét. Igen nagy öröm- i mel tölt el az, hogy Ujhely városá­nak polgárai is csatlakoznak a mi elveinkhez, ami eszméinkhez. Most tehát büszkén kiáltom „Cívis roma- nus sum‘; én is újhelyi vagyok. (Szűnni nem akaró, éljenzés). Most pedig arra kérem Önöket, maradja­nak hívek a zászlóhoz, amelyhez odaesküdtek. Tartsák meg nemes lelkesedésüket és honszerelmüket, az Isten áldja meg önöket. / * Tíz óra volt már, mikor Kossuth kíséretével levonúlt a függetlenségi körbe ismerkedési vacsorára. Csak ezután oszlott el lassan, csendzava­rás nélkül a Wekerle téren álló tö­meg. * Kossuth Ferencnek a hozzá inté­zett beszédre adott válasza után a fáklyás menet — mint írtuk tovább vonúlt, s megállt, a Kossuth ház előtt, az itt összegyűlt nagyszámú közön­séghez iá. Bajusz József tartott az ő jól ismert ékesszólásával igen nagy hatású, hazafias és költői beszédet. * Az ismerkedési vacsora Mintegy másfélszázan gyűlhettek össze a függetlenségi kör nyári he­lyiségében a vendégek s helybeliek az ismerkedési vacsorára. Czigány mellett, tárogató mellett késő éjfél utánig kedélyesen együtt mulattak. Persze felköszöntőkbén se volt hi­ány. Az elsőt dr. Székely Albert mon­dotta, az ő tüzes, lelkes, tempera­mentumos modorában. Székely Albert felköszöntöje, Méiyen Tisztelt Uraim! Nagy ünnepe van ma Zeraplén- vármegyének, nagy öröme Ujhely városának, de legnagyobb öröme függetlenségi pártunknak van B párt nevében van szerencsém szivem mélyéből üdvözölni dicsősé­gesen harcoló szeretett vezérünket Kossuth Ferenczet, a mélyen tisztelt képviselő urakat és mélyen tisztelt, szeretett vendégeinket. Hála és köszönet érte, hogy a mi kedves vendégeink fáradságos napi munkájukat odahagyták egy pilla­natra és szivükben lángoló honfitüz- zel elzarándokoltak ide, hogy meg­pihenjenek e szent földön. Minden magyarnak eLkellenejönnie legalább egyszer életében ide, hol a mi jóságos és fenséges fejedelmünk Rákóczi Ferencz és ami édes apánk Kossuth Lajos született. Hiszen ha­zánk e két szentje ugyanazt a le­vegőt szitta magába, mely e szép hegycsoportozatból lengedez alá, e két szabadsághős ábrándozó kék sze­mei ugyanezekről a hegyormokról tekintettek alá a nagy alföldi róna- ságra és csapongó képzeletük előtt is az lebegett, a- mi ami zászlónkra is fel van Írva : Hazáért és szabad­ságért, Szabad polgár függ. hazában! Hiszen az, kinek 101-ik születése napját ünnepeljük ma, itt lakott, itt élt, itt dolgozott és itt gondolta ki azokat a nagy világra szóló eszmé­ket, melyeket szebben, ékesebben, ragyogóbban kifejteni senki sem tu­dott mint ő, a magyar nemzet örö­kön élő legnagyobb prófétája. Az édes magyar haza e drága földje, e fold melege, az aranyos napsugár, az éltet adó kék ég ébresztették föl benne az érzések legszebbikét és leg- nemesebbiké, a lángoló honszerelmet. M. t. Uraim ! Kossuth Lajos tudta, átérezte és megértette azt, hogy egyes egyedül a hazaszeretet az, mely a magyar nemzetet egy ezredéven át füntartotta. Régi nemzet királya­ink és nemzeti nagyjait1’,, is, mint egy szép virágot ápolták azt, r iert tudták, hogy a hazaszeretet tarthatja csak össze a Magyarországban lakó összes népeket és a lángoló honsze- relmet beleoltották ősi alkotmányuk­ba, nemzeti intézményeinkbe, törvé­nyeinkbe,a magyar nép egész életébe Mintha csak érezték volna, hogy el fognak múlni az évek századjai és a szegény jó magyar nép megki- nozva, bebörtönözve el fogja veszi- teni szabadságát, jogait és alkotmá­nyát, mintha csak sejtették volna, hogy a honszerelem gyönyörű virá­gát azért kell oly gondosan ápolni, mert jövend majd egy kor, melyben a magyar nemzet egyedüli támasza, ! egyedüli reménysége, egyedüli vi- i gasza a honszerelem leszen. | És igazuk is volt! | Ezer esztendőnek a felét idegenek rabolták el tőlünk, nemzeti létünk ! fele ideje alatt vészes harcok dúltak ! e hazában és legközelebbi szomszé- I dunk Ausztria, ki a mi vérünkből lett nagygyá és gazdaggá, nem en­gedte évszázadok óta soha és amint a megdöbbentően gyorsan, szomorú történelmi hírre vergődött tegnapi hadiparancs tanúsítja, nem engedi ma sem, hogy a magyar nemzet had­serege, gazdasága, ipara és kereske­delme teljésen magyar, önálló és független legyen. Pedig ezt akarjuk mi is, ezért har­colunk századok óta s ezért fogunk harcolni holnap felszentelendő uj zászlónk alatt addig, a mig csak ter­mészet- és törvényadta jogos köve­teléseinket ki nem vívtuk. Ezt akarta Kossuth Lajos is, az a fénylő üstökös, az az ezredévszíílte égi tünemény, mely egy másik ezredévet fog be­világítani örökkön lángoló szent tüzével. Rákóczi és Kossuth dicsőségére fog lobogni ez a zászló, melynek fel­avatási ünnepére eljöttek a mi sze­retettvendégeink, hogy minket lelke­sítsenek s velünk lelkesedjenek ha záért é^, szabadságért! Rákóczi és Kossuth képe fog tündö­kölni ami zászlónkról időtlen-időkig! Rákóczi és Kossuth szelleme fog élni ami szivünkben, ami lelkűnkben örökkön-örökké ! Rákóczi éö Kossuth nevével az aj­kamon emelem föl e poharat és ősi magyar szokás szerint, ősi magyar vendégszeretettel ürítem Zemplén világhírű nedűjét vendégeink egész­ségére. Isten tartsa, Isten éltesse mélyen tisztelt vendégeinket a haza üdvére és dicsőségére! * Székely tapsokkal fogadott felkö­szöntőjére Kossuth Ferencz vála­szolt, örömét fejezve ki, hogy ilyen szépen fellendült Zemplénben a füg­getlenségi eszme terjedése, s kö­szöntve azt az derék közönséget, a mely hazafias, önzetlen, odaadó buz­galmával ezt az eszmét itt is dia­dalra fogja juttatni. A taps és éljenzés lecsillapulta után Mezei Ernő állt fel s köszöntötte ezt a hatalmas újjászületést, amely a hegyaljai szőlők újjászületését juttatja eszébe. Koszorút akar fonni azok­nak, akiknek ebben érdemük van, de tudja, hogy ez a koszorú első sorban az egész újhelyi polgárságot illeti. Köszönti a régiek közül Mato- lait, dr. Schön Vilmost, Bajusz Jó­zsefet, a fiatalok közt Búzát, Friedet, Székelyt. Ölbey János gyönyörűen előadott szép beszédben Meczner Bélát éltette. Meczner Béla remek s óriási hatású rögtönzésben köszönte ezt meg, el­mondta, hogy mindig, mióta él, a függetlenségi eszme hive, saz is ma­rad mindig. Családi gyásza vissza­tartotta most a köztevékenységtől, de ha kell és ahol kell, híven ott. lesz mindig, s ha úgy kívánja a párt érdeke, ő szívesen vállalkozik majd a küzdelemre elveiért. Dr. Karáos Samu mély filozófiá­val és erős lelkesedéssel ékes szép beszédben köszöntötte a független­ségi párt zempléni ébredését. Sok-sok szellemes, okos pohár­köszöntő hangzott még, s mindvé­gig a legkellemesebb hangulat fe­jezte be az ünnepnek ezt a felejthe­tetlenül szép első napját. (Folytatjuk.) ííyilt kérdés Dr. Ballagi Géza képviselő úrhoz. Tisztébe képviselő úr! Még most sem győződött meg arról, hogy a 67-es alapon lehetetlen elérni a magyar nemzeti hadsereget? Még a chlópyi zsarnoki szózat, s a még sértőbb királyi manifesz- tumban foglalt második pofoncsa­pás sem elég arra, hogy ezt a meggyőződést megerősítse Önben? Vagy több pofoncsapás kell még, hogy teljessé váljék a meggyőző­dése? Hányadik pofnál fog ez bekövetkezni ? / Es a chlopyi hadiparancs előtt nyomorult hizelkedéssel leboruló kormánypárt undoritóan silány szol- galelktisége sem győzte meg Önt arról, hogy ez a párt csak arra való, hogy a nemzet testét meg- vérző korbácsokat alázattal meg'- csókolja, de teljesen képtelen arra, hogy csak a legkisebb előnyt is kivívja a nemzet számára ? Mikor váltja hát be képviselő ur a bodrog-sárai Ígéretet? Még most sincs itt az ideje? Avagy mint kiváló közjogás'z mit fogad el, mit ir alá inkább: a királyi manifesztumot-é, vagy az ellenzék feliratát? Búza Barna. Fényképészeti czikkek! Műkedvelők részére Lővy Adolf könyv- és papirkereskedésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom