Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-09-26 / 75. szám
Szombat, szeptember 26. 75. szám. (5) FELSŐMAGYARORSZÁGI HÍRLAP ember. Hiszen alig volt lakosa a városnak, aki ezen az estén otthon maradt volna. A Kazinczy-utczán a görög kath. templom előtt gyülekeztek a fáklyavivők. Pontban 8 órakor indult meg innen a menet, elől a zenekar, utána a Kossuth Lajos-társaság derék tagjai lampionokkal, mintegy 60-an, azután két sorban a kétszáz fáklyás. Lassan, méltóságosan vonultak, énekelve a Kossuth nótát. — Útközben egyre nagyobb közönség csatlakozott hozzájuk, úgy, hogy hömpölygő hatalmas emberáradat lett a menet, mire a Wekerle-térre ért. Felejthetetlenül szép, mesésen fényes látvány volt a menet vonulása a Wekerle-téri házak ablakaiból. Mintha lángbaborult volna s egy vörös lángfolyó lenne az egész Kazinczy utcza, amely lassan hullámozva ömlik a Wekerle-tér felé. S egyre erősebben, egyre hatalmasabban zúgnak nemzeti dalunknak, a Kossuth nótának hangjai. Kossuth Ferencz és kísérete dr. Schön Viimos házának erkélyéről nézte az érkező tömeg elhelyezkedésének széditően szép látványát. — Mert igazán szédítő volt azt látni. Egy hatalmas tenger, csupa sűrűn egymás mellett csoportosuló emberfejekből, amely morajlik, hullámzik, kavarog, mig végre elhelyezkedik, s akkor aztán amilyen nagy a Weker- letér, a Rein czukrászdájától a Bila- novits boltjáig, nem látni egyebet, mint emberfejet emberfej mellett s akármerre nézünk, szépen kivilágított ablakok ragyognak felénk. Kivilágítás fényében ragyog minden utca. Majd egy csapásra megszűnik a zaj is, néma csend lesz, és a csend közepette felhangzik a Búza Barna szava. Búza Barna beszéde: Nagyságos Pártelnök ur, mélyen tisztelt vendégünk és szeretett vezérünk! Első ízben éri ma Kossuth Lajos városát az a nagy szerencse hogy vendégül üdvözölheti Kossuth Lajos fiát. Nem csak a pártvezért, nem csak a tiszta lelkű hazafit köszönti Sátoraljaújhely Nagyságodban, úgy üdvözli ez a város, mint régi ismerősét, mint rég eltávozott s most újra visszatért kedves gyermekét. Több, erősebb, kedvesebb kötelék fűz minket Nagyságodhoz, mint ennek a hazának más városait, hiszen a mi városunkat nevezte dicső édes atyja második szülővárosának. Mindenütt, aho: magyarul éreznek, otthon van nagyságod, de kétszeresen otthon van nálunk, mert édes atyja városába jött, mert azt hirdeti mindnyájunk szivének meleg dobbanása, hogy haza jött Nagyságod, mikor Ujhelybe érkezett. Hatvankét esztendeje most, hogy utoljára volt Ujhelyben, hogy utoljára volt itthon nagyságod dicső édes atyja, Kossuth Lajos. Mintha őt látnok most viszont hatvankét évi távoliét után, olyan igaz magyar szeretettel, olyan lelkes rajongással köszöntjük körünkben Nagyságodat. Országos hirü nagy < mber volt Kossuth Lajos, mikor utoljára itt járt az ő második szülővárosában.— Azóta egyre nőtt, egyre emelkedett dicső alakja, s ma ott ragyog az emberiség történetének legfényesebb csillagai között. Itt is megváltozott minden azóta, hogy ő elment. Elmondjuk most, hiszen a hosszú távoliét után visz- szatórő rokonnak elszokta mondani az ember, ami távolléte alatt történt. Igen, megváltozott Zemplénvár- megye : Rákóczi és Kossuth vármegyéjéből labancok földjévé lett. Mert egy a sorsa a megváltóknak mindig és mindenütt. Jézus szent tanításának meghódolt az egész müveit világ, de Jézus szülőföldjén mégis pogányok az urak, szent vallása ott nem tudott diadalmaskodni. Kossuth Lajos szülőföldjén is pogányok lettek az urak, itt sem diadalmaskodott Kossuth Lajos vallása, a függetlenségi eszme. A középkor vallási rajongása szent háborúkat, keresztes háborúkat indított, hogy a megváltó vallására hódítsa a megváltó szülőföldjét. Szent háborút indítottunk mi is, hogy felrázzuk Zemplénvármegyét szomorú álmából, hogy meghódítsuk Kossuth Lajos vármegyéjét Kossuth Lajos vallása számára. S hisszük, hogy nekünk sikerülni fog az, ami a keresztes háborúk hőseinek nem sikerült. Ami megváltóink nagy lelke nem fog már hazátlanul bolyongani bölcsőjük földjén. A borsii kastély, amely előtt az imént borultunk le hódolattal, a monoki udvarház, amelyhez csak lelkünk szent rajongását küldhetjük, nem puszta kőhalmazok már, hanem önzetlen hazaszeretetre buzdító magasztos emlékjelek. S itt Ujhelyben, ahol már-már a szolgaságnak sötét szelleme lett korlátlan ur, im hatalmas hadsereg van már, amely Kossuth Lajos nevére esküszik, amely Kossuth Lajos eszméiért önfeláldozással kész harcba, küzdelembe menni. Igen, felébredt Zemplénvármegye, felolvadt a szolgaság s közöny jégmezője, amely Nagyságodnak is útját állta eddig s megakadályozta abban, hogy édes atyja városát meglátogassa. Büszkén mondhatjuk, hogy Kossuth Lajos fia otthon van ma már Zemplévármegyében, otthon van Zemplénvármegye népének szivében. Az első találkozás, a hatvankét évvel ezelőtt eltávozó atya helyett visszatérő fiú látása felett érzett örömünkben arra kérjük Nagyságodat, érezze magát itthon a mi városunkban. Hiszen minden arról beszél itt, hogy rokonai közt van, hogy haza jött ide. Itt az iskola, a melynek falán márványtábla hirdeti, hogy dicső atyja ott nyerte első oktatását, itt a ház, szintén márványtáblával jelölve, ahol éveken át lakosa volt, itt az ősi vármegye- háza, ahol hatalmas szelleme, csu- dás szónoki tehetsége első Szárny- próbáit tette. És ezek az utcák, ezek a terek, mintha büszkén hirdetnék mind: itt járt, itt élt, itt töltött éveket magyar hazánknak legnagyobb fia. S mikor itt, az ő városában, Nagyságodat üdvözölhetem, másik nagy szabadsághősünknek, Kossuth Lajos előképének, Rákóczi Ferencznek fia jut eszembe. És eszembe jut a világhistória harmadik nagy alakjának, világhódító nagy Napóleonnak fia. Mind a két sasfiók az osztrák két fejű madár karmai közé került, s ott elsorvadt, gonosz kiszámítással megmérgezte lelkűket az osztrák ármány, hogy nemzetük ne láthassa majd bennük feltámadni atyáik szellemét. Hála a magyarok nagy Istenének, Kossuth Lajos fiait nem érhette utói az osztrák zsarnokság ellenséges karja. Amilyen keserűség volt a XVIII. század igaz magyarjainak, amilyen fájdalom volt a XIX. század franciáinak az a tudat, hogy a bécsi udvar mérges gőzkörében sorvad el reménységük, legnagyobb vezérünk fia, olyan öröm nekünk, magyaroknak, mikor Kossuth Ferencz kezében láthatjuk Kossuth Lajos lobogóját, mikor tudjuk, hogy a fiú biztos kézzel, hatalmas szellemi erővel vezeti diád dra azt a nagy harcot, amit az apa kezdett. Nagyságod kezébe tesszük le a szent fogadalmat, hogy mi mindig annak a lobogónak a hívei leszünk, hogy Kossuth Lajos lesz a mi prófétánk, Kossuth Lajos tanítása lesz a hitvallásunk, s hogy ettől a hitvallástól el nem tántorodunk soha. Követni fogjuk híven azt a zászlót, amit Nagyságod, kipróbált kezei lobogtatnak, a magyar függetlenség szentelt zászlaját. Isten minket úgy segéljen ! Éljen Kossuth Ferencz, éljen a mi városunk legkedvesebb, legszeretet- tebb vendége! Búza beszéde alatt és után rajongó ! éljenzés köszönti az erkélyen álló vezért. Azután szólni kezd Kossuth Ferencz. Kossuth Ferencz beszéde : — Igaz, tisztelt polgártársaim, — mondja — hogy otthon érez- hetem én magamat mindenütt, a hol magyarok laknak. Mert hiszen az én felejthetetlen édes atyámat a legszebb jelzővel tisztelte meg a magyar nép, amit egyáltalában nemzet egy férfinek adhat, úgy hívja őt: édes apám: Ő utána tehát én édes testvéremül tekinthetek, s úgy is tekintek minden magyar embert. S ez jól esik nekem. Mert a kik az én közvetlen családomat alkották, azokat mind elragadta a sors. Az a felejthetetlen nagy szellem, aki hozzám legközelebb állott, aki nekem a legkedvesebb volt, akinek én 44 éven át voltam keserű számkivetésében osztályosa, elköltözött már, s ott pihen a temetőben, hogy halóporában is élesztője legyen a magyar nemzet hazaszeretetének. A nő, akit az idegenben életem szeretett társává tettem, szintén a másvilágra költözött. Egyetlen élő testvéremtől mesz- sze elszakadtam. Mindazt az űrt, amit ők hagytak szivemben, a hazaszeretet, a magyar nép iránt érzett testvéri szeretet tölti csak be. Ezt a szeretetet kétszeresen érzem itt Ujhelyben, ahol édes apám gyermek és férfi éveit töltötte, s ahova én is olyan régen vágytam eljönni. Köszönöm önöknek, hogy ezt lehetővé tették nekem, s hogy édes apám nevével fogadnak, édes atyám eszméiért lelkesednek önök is. Az önök ékesszavu szónoka, az én tisztelt barátom rólam szólván, megemlítette Rákóczi Ferencznek és Napóleonnak fiát. Igaz, hogy én nem jutottam olyan sorsra, mint azok, s hálát adok ezért a gondviselésnek. De hozzám is közelállt ez a veszély. Talán sokan nem is tudják, hogy már 7 éves koromban én is börtönbe kerültem, az osztrák zsarnokság foglya lettem. Akkor volt „szerencsém“ megismerkedni Haynauval is. És megtörtént fogságom alatt, hogy egy osztrák tiszt pisztolyt szegezve a mellemnek durva hangon kérdezte tőlem, a 7 éves gyermektől, hogy ki vagyok. És én akkor se tehettem mást, mint hogy büszkén azt feleltem, hogy Kossuth Lajos fia vagyok. S azóta mindig megmaradtam azon az utón, amit a természet jelölt ki számomra: édes atyám elveinek utján. S ezen az utón evvel a zászlóval kezemben fogok haladni halálomig. Az önök lelkesedése is bizonyítja, hogy jó úton járok. Haladjanak önök is mindig ezen az utón, mert magyar hazánk csak igy lehet boldog ! Köszönöm még egyszer szives üdvözletüket. Éltesse önöket az Isten. * Percekig visszhangzottak a Wekerle-téri házak falai a hatalmas, lelkes éljenzéstó'l. S a lelkes tömeg azután se mozdult. Most már még a programm se imponált neki, nem akarja betartani. Hallani akarta az olyan hamar megkedvelt vendégeket. Csak egy része a közönségnek ment tovább a fáklyásmenettel a Kossuth emléktáblás lakóháza felé, a többi ott maradt s ott állt a We- kerle téren még vagy két óra hosz- száig, folyton éljenezve, s hallani kívánva a vendégeket. De nem hiába tartott ki olyan lelkesen, nagy gyönyörűségben volt része. Szebbnél-szebb lelkes szónoklatokkal gyönyörködtették a vendégképviselők. Először, a hosszú és zajos kéréseknek engedve Rákosi Viktor szólott elragadó szépen. Hol az örökké vidám Sipulusz volt, hol meg a Kor- h at fakeresztek rajongó lelkesedésü írója. Körülbelül ezeket mondta: Rákosi Viktor beszéde. Rákóczi népe 1! Kossuth testvérei! t Hozzátok szólok, Zemplénvármegye polgáraihoz, annak a megyének népéhez, amelynek minden kis fűszála, minden falevele a Kossuth és Rákóczi dicsőségéről beszél. S ez a megye az, amelyben e szent nevekhez fűzött szent eszmék zászlaja nem lobog séma hegyormokon, sem a síkságokon. Nem érzitek-e a kötelességet, hogy első sorban Zemplén az a megye, amely muUjánál fogva példát szolgáltatni hivatott arra, hogy kivegye részét a függetlenségi eszmékért való nagy küzdelemben. Ujhelynek nevezik ezt a várost. Reméljem, hogy mától fogva igazán Uj—Hely lesz, új helye lesz a függetlenségi eszméknek. Midőn egyszer, t. barátaim, korteskedni jártam egy képviselőtársam mellett és valaki azt kérdezte tőlem, hogy hová való képviselő vagyok, azt feleltem: A Hajdúságból, olyan megyéből, ahol a mameluk olyan ritka, hogy ha akad, hát spirituszban tartják, vagy a panorámákban mutogatják egy hatosért. T. Polgártársak ! Hát Zemplén- inegye olyan megye, ahol annyi a mameluk, hogy nem volna elég spiritusz a világon, hogy mindnyáját beletegyük (Óriási tetszés!) Bízom a magyarok Istenében, hogy eljön még az az idő, a midőn Zemplénmegye követei is oly büszkén fognak köz- zénk lépni, mint a mily emelt fővel ma Hajdú megye követei járnak. T. Polgártársak ! Lehet, hogy addig még sok idő el fog múlni, lehet, hogy mi azt már meg sem érjük, de hisz mi nem a magunk számára dolgozunk, hanem meglehet, hogy csak unokáink fogják a mi munkásságunk gyümölcseit learatni. Adja Isten nekik, de legalább elfogjuk érni azt, hogy unokáink elzarándokolva oda, ahol mi pihenni fogunk, elmondhatják, hogy „a Haza ezen becsületes gyermekeinek köszönhetjük azt, hogy mi ma egy független Magyarország fiai vagyunk.“ (Számtalan hosszú éljen !) Mert ha nem igy küzdünk, nem érdemeljük meg a siri nyugodalmat, de még a túl világi üdvösséget sem. Mert a hogy csak „Sast nemzenek a sasok“ s „Nem szül gyáva nyulat Núbia párduca“, úgy nekünk is úgy kell küzdenünk a Hazáért, hogy a Hazához méltó utódaink legyenek ! T. Polgártársak ! Az a viszony, amelyben mi élünk, telve van hazugságokkal, melyeknek mérges ködét csak most kezdjük szétfúj ni. amiért is le akarják most vágni munkás jobb kezünket, le azt is, amelylyel a kardot forgatjuk;^ elfelejtik, hogy a magyar oroszlán, a mely a fogaival is tud harcolni.“ Abban a reményben szólok tehát önökhöz, hogy találkozni fogunk újra ! S elleneinknek a szeme közzé fogunk nézni úgy, mint a magyar szokott; nyíltan, becsületesen. T. Polgártársak! Nekünk mindig azt szokták mondani, hogy „borítsunk fátyolt a múltakra s feledjük el a múltak emlékeit.“ Vannak sokan, a kik azt el is feledik, akiknek az elméje be van rendezve a gyors feledésre. De mi, t. polgártársak, nem tartozunk a feledők közé ! Mi a nemzet régi sebeire tesszük kezeinket s
