Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-07-08 / 54. szám
Hatodik év 54. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, julius 8. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Felelős szerkesztő: Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerlé-tér 502. Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évro 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjut&nyosabb árkán közlünk. Szóljon a nemzet! Sátoraljaújhely, 1903. julius 6. Miként a hívők a szent város felé fordított arccal imádkoznak, úgy tekintünk mi is mindnyájan az ország szive felé, minden magyar törvényhozásunk pazar, tün- dérszépségü palotájára irányozza figyelmét. Ide lenn a vidéken is a kenyérért való harcz, a mindennapi munka nem folyik hétköznapi odaadással. Az apró ember, a névtelen polgár aggódó gonddal tekint a parlament felé. A társas érintkezések főtárgya a politikai helyzet. A vidéki sajtó, melynek tulajdonképeni czélja a localis ügyek megvitatása, most kizárólag országos politikával foglalkozik. Egyes polgár, község, megye, az egész ország gondolatvilágát lebilincseli a magyar törvényhozás palotájában folyó fenséges küzdelem, minden particuláris érdek eltörpül, háttérbe szorul, az egész nemzet egy testté, egy lélekké forr össze a nemzeti gondolatban s ez az egységes, egyetemes individuum epedő, kérdő pillantásokat vet arra a pompás palotára, melynek lakói az ő akaratának, a magyar nemzeti akaratnak letéteményesei, kik kezökben tartják a cselekvés hatalmát, kik hivatva vannak a nemzeti akarat megvalósítására. S az ország kérdő pillantása találkozik egy más pillantással, mely abból a pazar, tündérszép- ségü palotából szállva, szembe találkozik a nemzet tekintetével. Mint két kérdőjel, úgy mered egymásra ez a két tekintet, és min- denik epedve várja a másik szavát. Az egyik a rámeredő szempár érzelmeit, óhaját fürkészi, a másik a cifra palotából feléje szálló pillantásokból a bizonytalan jövőt, a válság megoldását akarja kiolvasni. S mi úgy érezzük, hbgy ez a két egymáson függő szempár nem maradhat szótlanul Azt hisszük, itt az idő, midőn a nemzetnek beszélnie kell, most nem elegendő bámuló, aggódó pillantásokat vetnünk a parlament felé, de meg kell üzennünk a hon atyáinak, mit kíván a magyar nemzet, mi a magyar nép érzelme, gondolata, akarata ?! Mikor az ellenzék a nemzet jogaiért, mint egy egységes egész, mint egy ember síkra szállt: fokozta harci kedvét, növelte erejét az ország minden táján hatalmas módon megnyilatkozó nemzeti elismerés De azt hisszük, hogy a nemzet szavára most van igazán szükség, most midőn a széthúzás felütötte átkos fejét a magyar törvényhozás palotájában és épp a hősies önfeláldozással küzdő seregben. Úgy véljük, hogy a nemzet tartja kezében azt a csodás erőt, azt a varázshatalmat, mely a bomló ellenzéket ismét egy szilárd, rendíthetetlen egységbe fűzi. Taktikai kérdés okozta a bomlást, most vivják-e ki a nemzeti jogokat, vagy letéve a fegyvert, jobb időkben vegyék újra elő? S azt hisz- szük, a nemzetnek most nem az a feladata, hogy e tépelődésnek, e nézeteltérésnek néma bámul ója legyen. Ha a nemzet most felszólalna, ha a nemzeti akaratnak nagyszerű megnyilatkozásai, melyek a parlamenti harcnak oly remek keretet kölcsönöztek, most ismétlődnének, hatványozott mértékben, még nagyobbszerü arányban, tüzelje e dicső gondolattól, hogy a döntés az állampolgárok összességének, az államalkotó népnek, vagyis a nemzetnek kezében van, s ha ettől a magasztos tudattól hatalmas lendületet, földöntúli erőt nyert nemzeti akarat spontán, a maga teljes impozáns voltában nyilvánulna, úgy menten megszűnnék a válaszfal az ellenzéki táborban, s követnék mindnyájan vakon engedelmeskedve a nemzet szavát. Hiszen a törvényhozók jól tudják, hogy ők csak letéteményesei a nemzeti óhajnak, akaratnak, midőn ez óhaj, ez akarat egyesek előtt elhomályosul, s tétova, kérdő pillantással fürkészik azt, akkor a nemzetnek nem szabad szótlanul maradnia; akkor az állampolgároknak nem az a feladatuk, hogy epigonmódra, összetett kezekkel, tehetetlenül bámuljanak, de tudniok kell, tudnia kell a magyar állam minden egyes polgárának, hogy ők a maguk összességében tartják kezökben a legfőbb hatalmat, amely fölött e földön semmi sem áll, az állampolgárok a maguk összességében azok, kiknél e nemzeti akarat megfogamzik s kifejlődik, a képviselőknek teladata csupán a nemzeti akaratot érvényesíteni, törvénynyé emelni Mikor tehát fenn a törvényho* zók a nemzet felé tekintenek, fürkészve akaratát, hogy e legszentebb parancsot kövessék: szólaljon meg a nemzet! Törjön ki a nemzeti szó, a nemzeti akarat elementáris erővel, eget-földet megrázó menydörgéssel, mely elsöpör mindent e föld színéről, a mi a magyar állam szuverénita- sával merészel szembeszállani. Dr. Révész Bódog •J" fi sárospataki függetlenségi és 48-as párt szervező közgyűlése. A Rákócziak ősi fészkében, hol nem rég egy nagyszabású ünnepély hozta mozgásba a lelkeket a nagy szabadsághősre, Rákóczi Perenczre való kegyeletes visszaemlékezés alkalmával, lelkesedéssel, nemes elhatározással indult meg a függetlenségi és 48-as elvet követő polgárságnak tömörülése és a helyi pártnak már régóta tervbe vett szervezése. Örvendetes bizonysága ez annak, hogy a Rákócziak szelleme, a nemzeti szabadság és függetlenség valósítására irányuló törekvés nemcsak az ajkakon ól, hanem immár azzá lesz, a minek igazán lennie is kell, a szivekben és lelkekben élő valósággá, s hogy napról-napra szaporodik azok száma, kik a függetlenségi zászló köré csoportosulnak, s hivatva vannak azt a reánk váró küzdelemben sikerrel lobogtatni. Sárospatakot a szabadság szellemének ápolására utalja egész históriai tra- ditiója, a protestáns szabadelvüség szolgálatában álló hires főiskolája s amint Sárospatak magatartása volt döntő hatással nemcsak a rég múltban, hanem legközelebb is a választás eredményére, úgy kétségtelenül Sárospataknak a választókerület e legnagyobb községének politikai állásfoglalása fog irányitélag hatni a jövő küzdelemben is. E körülmény indította az o.-liszkai kerület pártvezetőségét, hogy julius hó 5-ére összehívja a sárospatakiak szervező közgyűlését, és nagy örömmel konstatálhatjuk, hogy a gyűlés, melyen a sárospataki társadalom különböző1 köreiből mintegy 150-en vettek részt, a legmelegebb érdeklődés mellett, a legszebb sikerrel, s a legemelke- dettebb hangulatban folyt le. Dr. Láczay László kerületi pártelnök lelkes és nagyhatású beszédben fejtette ki mindenekelőtt az összejövetel nagy jelentőségét, a szervezés szükségét, kiemelte Sárospatak politikai állásfoglalásának kezdeményező és irányitó hatását, s jóleső örömmel konstatálta, hogy a legközelebbi választás nem bontotta meg nálunk a függetlenségi zászló követőinek egységét a jövőt illetőleg, s hogy Sárospatak hazafias lelkesedése, polgárainak a függetlenségi zászló körül való csoportosulása a sikernek egyik legfőbb előmozdítója lesz, any-1 nyival inkább, mert az itt megejtett szervezkedést, mint példát fogják követni nemsokára a választókerület többi községei is. Vázolta ezután a politikai állapotokat, rámutatva azon eredményekre, melyeket a katonai javaslatok elleni elszánt küzdelemben az országos párt kiváló fórfiai elértek, a szabadelvű párt ellenállását a nemzeti érdekekért küzdő kisebbség ellen, rámutat arra, hogy az erőszakos kormányrendszerrel nem lehet a magyar alkotmányos állam- szervezettel boldogulni, mert a nép lelkében élő alkotmányos érzék és szabadságszeretet, mely a nemzeti ügynek nap-nap mellett új meg új apostolokat teremt, gátat vet minden erőszakos törekvésnek. Felhívja ezután a gyűlést egy helyi elnöknek, két alelnökmk, két jegyzőnek s egy 30—10 tagú helyi választmánynak megválasztására. Dr. Zsindely István hazafias érzés | tői áthatott beszédben foglalkozik i mindenekelőtt az országos politikai : helyzettel, a nap-nap mellett előálló politikai fordulatokkal. Kiindulva abból, hogy a kormánypárt vezérét, ki pár hónap előtt büszkén nevezte magát hullámtörőgátnak, elseperték a nemzeti közvélemény által támasztott ellenállás hullámai, de a helyzet újólag még súlyosabbá vált, mert a jelen kormányelnök az erőszak politikájának követőjeként ismeretes, s mint a magyar parlamenti viszonyokkal ismeretlen, a közállapotok terén még nagyobb bajokat idézett elő. Foglalkozik a horvát miniszter kinevezésével, amely nem történhetik meg egy a nemzeti önállóság teljes élvezetével hős szabad államban, s csodálkozik, hogy a szabadelvü-párt tagjai minden kormányt hajlandók támogatni, minden miniszterelnököt a haza szabaditójaként üdvözölni, a kit felülről rendelnek ki, és hogy egyes törvényhatóságok, mint Temesvár máris annyira meghódolnak az uj kormány iránya előtt, hogy sietnek a mandátumot felajánlani a hatalom birtokosának. Kimutatja ezután, hogy a szabadelvü-párt évtizedeken át épen nem mozdította elő az igazi szabadelvüséget, kimutatja a választókerületek arányosításának a cenzus szabályozásának szükségét, amelyet a kormánypárt mindig hatalmi célokért akadályozott meg, és akadályoz ma is. Végül foglalkozik a pártszervezés szükségével, hogy a legközelebbi választáson függetlenségi jelöltet vihessünk győzelemre, s kiemelve, hogy a vezéreké a főszerep a küzdelemben, az elnöki állásra a párt kipróbált lelkes tagját, Meczner Andrást hozza javaslatba, kit az egész közgyűlés a legnagyobb lelkesedéssel, egyhangúlag választ a sárospataki helyi párt elnökének. Meczner András meleg szavakban köszöni meg a közgyűlés bizalmát, mely benne összpontosult, és Ígéri, hogy mint eddig is hűséggel, úgy ezután az uj munkakörben fokozott éberséggel és lelkesedéssel fogja szolgálni a párt érdekeit. Ezután dr. Láczay László ajánlatára a közgyűlés alelnökké Búza János főiskolai tanárt, a pártnak régi kiváló tagját és Kovács Endre helybeli lelkes iparos elvtársunkat, jegyzőkké pedig Zoványi Jenő főiskolai tanárt és Goldblatt Mór helybeli birtokost választotta meg; s megalakították a helyi párt 40 tagból álló választmányát, a párt kipróbált, kiváló tagjai köréből, s végül köszönetét mondva dr. Láczay László kerületi pártelnöknek a gyűlés vezetéséért, s a párt ügyei körül teljesített buzgó fáradozásaiért a leglelkesebb hangulatban a Kossuth nóta éneklésével oszlott szót. Ha e szép eredmény, melylyel a sárospatakiak szervezése végződött, a választókerület többi községeiben is hasonlókópen végrehajtatik, s ha az o. liszkai kerület függetlenségi pártja egy érzelemtől és lelkesedéstől áthatva veszi fel a harcot, úgy a legközelebbi választáson, — melynek idejét a mai zavaros viszonyok közt sohasem lehet tudni, de amelyre mindig készen kell lenni — választókerületünk a függetlenségi elvet valló jelöltet vihet be a törvény- hozás házába, mint egykor boldogult Lapunk 4- oldal.
