Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-09-19 / 74. szám
74. szám (3) FELSOM AGYARORSZAGI HÍRLAP Hazáját félti most a honfiszív És félti trónoá is, nemes király, Hogy vész ha támad és új harczra hiv, Hazánk is álljon és te is megállj! Hazánk csak egy van, koronánk is egy, Ah! mináakettő árága ősi kincs. Most már a sors játéka egyre megy, Ki véái azt meg, hogyha honfi nincs? Magyart, magyar kar szerezhet meg [csupán Hazát az véáhet, ki hazát szeret; és Ki országot vesztél egymásután, q. Értsd meg király aggódó népedet! Vesztett csatáid átkos fegyverét „ m He vidd a végső harcz tusáiba ; Nézd egyszer a magyarok Istenét, Bízzál az ősök hős utódiba! Már forr a szívünk, ajkunk már kiált tu És kard után kap fölemelt karunk: n; Föl! védjük a hont! védjük a királyt! vj Mert veszni gyáván még nem akarunk. ^ Már leng a zászlónk, fénylik czimerünk, h A négy folyam, a hármas szent halom, n 5 ha harczainkon majd az lesz velünk, £ Harsog körülied a diadalom. Előre! majd ha e szó felriadt A messze rónán, mint vc'rgngeren, n Csillog a délibábos ég alatt t( Agg arczodon a fényes győzelem ! 1 § Előre! visszacsengik ezt a szót A régi sírok, az szent csak nekünk; g Azzal tanítjuk, lásd, a csecsszopót, U( Mással, királyunk, mi nem győzhetünk. \ j, E szó imádság, a melylyel a honért \ 1 Minden magyarnak édes a halál; Boldog király, ki ily jelszót megért, a Boldog, ki még ily hű népet talál! | r fejes István. C » |t fi mi zászlónknak jelentősége. A mikor az emberiség öntu- c datában felébredt a társulási vágy, 1 a mely az egyedeket az önfen- s tartás ösztönéből bizonyos közös $ czélok elérése vagy az emberi- 1 ség javát előmozdító eszmék meg- í valósítására csoportokba gyűjtötte: ugyanakkor megszülem- 1 lett az a gondolat is, hogy az ily csoportok a társulás czéljá- nak megfelelő külső jelvényekkel lássák el magukat, a mely jel-1 vények a hitnek, a nemzetiségnek I legmagasztosabb, de számos más szövetkezet és egyletnek is eszményi, elvi és egyéb irányú béltartalmának megtestesítésére szolgálnak és mint megörökített szimbólumok nemcsak a tisztelet; tárgyait képezik, de a közfelfogás bennök hiszi az összetartás erejét, bennük bízik, érettük lelkesül; irántuk tántoríthatlan hűséggel viseltetik. A mi sóvár vágyunk is betel-1 jesült. A magyarok Istenének segedelmével s a magyar honfiak és leányoknak — mondhatjuk politikai pártállás nélküli és tisztán lángoló hazaszeretetből fakadt — áldozatkészségével elkészíthettük a sátoraljaújhelyi függetlenségi körnek szent jelvényét: nemzeti szinü zászlónkat. Ott diszlik egyik oldalán Magyarország apostoli szent koronája az ország czímerével, jeléül annak, hogy ahoz a földhöz, a melyet őseink vérrel szereztek, vérrel tartottak fenn és adtak át nekünk drága örökségül, utolsó leheletünkig hívek maradunk, azért élni és halni készek vagyunk. A másik oldalon 11. Rákóczy Ferencz és Kossuth Lajos, a két legnagyobb magyar szabadsághős, — mindkettő vármegyénk szülöttje —arczképeivel van díszítve, jeléül ismét annak, hogy — szent meggyőződésünk szerint — imádott hazánk java és [boldogsága csak azon az utón érhető el, amelyet e két legnagyobb történeti alak jelölt meg a nemzetnek. Azért követjük őket, mert nem csak szavakban, de tettekben is bizonyságot tettek lángoló haza- szeretetökről, a melyért mindent feláldoztak: dicsőséget, vagyont és inkább választották a száműzetés keserű kenyerét, semhogy a szabadságot letipró hatalomnak szolgailag meghódoljanak. Nem! óh nem! ők ezt nem tehették, mert ^zabadságszerete- tük dicsfényére a szolgaság árnya nem eshetett. Az ő lelki világuk csak a szabadságból telitett független magyar földön éltetett meg. Élő halottak lenni tem akartak, mert honfitársaik ilőtt igazi nagyságukat éppen az :meli, hogy hitükben soha meg íem tántorodtak és amit hirdetek, azért a martiromságot is elszenvedték. A hazaszeretet e két legkimagaslóbb alakja, fájdalom, már a történeté, és a történet nekik ad igazat. Ti honfiak, a kik azt a földet, a melyet hazátoknak neveztek, nemcsak a fentartástokra rendelt és általotok kihasználandó telepnek nézitek, de ahoz, mint őseitek vérével megszentelt anyaföldhöz, saját nemzeti érzéstek és a történelem kegyeletes emlékei által élesztett lángoló honfiúi szeretettel ragaszkodtok, kövessétek ezt a zászlót, a mely a hazaszeretetnek és a szabadságnak igazi szimbóluma. tz a zászló jelképezi a mi hitünket a múltban és reményünket a jövőre, mert csak ezt követve érhetjük el minden igaz magyar lelkében táplált azt a vágyat, hogy Magyarország szabad és független legyen. Pekáry Gyula. % A sátoraljaújhelyi függetlenségi kör zászlószentelési ünnepére: .1903. Szeptember 20. Független kör! ez a fényes zászló Nem mutatja ma jól a helyzetet. . Sötét alap, nemzeti színünkkel, ;Az illeti á magyar nemzetet! . . . Ne külső fényt, mikor sír a lélek, j Ha jövőnkre s a múltra gondolunk Gyászlepellel vonjuk be e zászlót, Mig független nem lesz magyar ho [ttunk! Le ne vegyük soha a gyász fátyoit. . A magyar nép minden perczben lássa Mit le nem rótt, nem törlesztett eddig Hazájáért nő a tartozása!“ !a kinek fáj szíve az anyáért, Ki nemzetét életre költni kész, Ne csillogjon, mig nem üt az óra . . Mikor elszáll, eloszlik majd a vész ; A kinek mély, igaz fájdalma van, Ne díszítse aranynyal fel magát . . A nagy bánat sötét, a remény zöl< 1 Fejér mezőn pirosló vért ha lát, I : Megérti tán a magyar helyzetét?! ; Az igaz szív megdobban érte majd, |. Mikor látják, az lesz törekvésük, Hogy leküzdjék Hazánkról azt a baj r A mi miatt kesereg e nemzet! . . l A mi miatt a gyász borul reá! . . Nem mutatja, de mindenki látja, ' Nem is beszél, de mintha mondani „Isten! Hadúr! magyarok Istene! " Szíveinkbe oltsál Honszerelmet! . . Hogy levegyük egykor e gyászfátyo - Ha kiküzdtük függetlenségünket! . s I id. Bajusz József. CmléfisoroR. „A hazafitíi bánaton kívül egy nemét a szégyennek is érzem, valahányszor eszembe jut, menynyire megtagadta hét év óta az én szülőmegyém egész múltjának dicsőséges hagyományait. “ E nevezetes sorokat irta a magyar szabadság halhatatlan apostola Kossuth Lajos 1874 november 19-én Kun Pál sárospataki tanárhoz intézett levelében. Régóta messze idegenben élt ő már akkor. Borongó lelke onnan is vissza-visszaszállt a vármegyéhez, melyben egykor az ő bölcsője ringott. Már hét év szomorú tapasztalatai után minő helyesen ismerte fel Zemplénnek politikai hanyatlását, a mely pedig azelőtt a hazafias erényeknek melegágya, a szabadságnak termőföldje volt! De a kiegyezés után mint általában, úgy itt is teljes lethar- gia vett erőt a lelkeken. 35 év alatt egyre nagyobb lett a.sülye- dés. A szabadság szelleme már már kialudni látszott. A nagy sötétségben, mely reáborúlt a lel- kekre, csak itt ott maradt meg világítva a régi szellemnek egy-egy szikrácskája s az sem volt már képes gyújtani. A hazafiúi bánat, a szégyen, melyet a nagy apostol érzett, bennünket is égetett, ts égetni fog mindaddig, mig vissza nem állítjuk a múltnak drága hagyományait, mig a legtöbben hatalmi érdekből, a kevésbbé gondolkozók divatból egyre követik azt a kár- hozatos politikát, mely hazánt végromlására fogna vezetni. A történeti igazság úgy tanítja hogy minél nagyobb az elnyomatás, a felfrissülésnek is anná nagyobb erővel kell bekövetkez nie. A napnak fényét csak pilla natokra árnyékolhatják el a fel hők, az örök igazságoknak, ; nemzetek életét mozgató nag; eszméknek előhaladását csak idei« ; óráig tartóztatják fel az e!lenkez< I áramlatok, de diadaluk útjábai nem képesek megállítani. A hosszú álom után eljött a ébredés. És ez ébredés azon szer eszmék győzelmét fogja jelenten melyekért vármegyénk két leg nagyobb szülötte annyit küzdőt annyit szenvedett. Ki van bontva a zászló! Ez lesz a honszeretet ébres2 : tője, a szabadság ápolója, a ’ egy czéltól áthatott, a magyc haza szabadságáért küzdő hai czosok összetartója, a múlta ; hagyományainak feltámasztó]'; j a vármegye politikai átalakuk sának előkészítője. Hadd fogja körűi a szívek le [ kesedése, a lelkek tüze, hog annál nagyobb erővel állhassc meg a harcnak viharaiban, ei gedje a magyarok Istene, hog a küzdelem jelvényéből maholnc . a győzelem jelvénye lehesse merte zászló a mi feltámadásun . a mi napunk eljövetele leen mely már nem keshetik soká! Ádventu nostro revviscit ju titia. Sárospatak 903. szept. 8. Dr. Zsindely István. Szombat, szeptember 19. $ zemplénmegyei függetlenségi párt zászlószentelésí ünnepélyére. Leng a zászló fennen fényben, A szabadság zászlaja, Sorakozzon kiki alá, Ki nem gyáva, nem pulya. A szabadság angyala jő, El tiprani mind a gazt, Szabad hazát hoz zászlaján, Örök üdvöt, uj tavaszt. Isten áldd meg, isten áldd meg Uj erővel a magyart, S mit bűn, s zsarnok megbomlaszta, Egyesítsd e szittya fajt. S dörögne bár ezer ágyú, Tengernyi vér folyna szét, Helyben állna rendületlen, Hősként védné nemzetét. Tajtékozzon bár a zsarnok, Mint korbácsolt tenger ár, Elsöpri a honszerelem, Megtöri e szikla vár. Látom dicsfényben ragyogni, A nemzeti szent oltárt, •Térték, jertek imádkozni Malasztja már régen várt Félre, félre kishitűség! Térdre, térdre szolga had! Törd szét a csillogó jármot, Férfi csak az, ki szabad! Szenere Emil. \ zemplénmegyei függetlenségi kör zászlója. „Háromszínű zászló lobog Fuvalnii szárnyakon, Légy üdvöz oh kit ez jelent Szívem szerette hon!“ A Zemplénmegyei függetlenségi párt zászlója ez, melyen Rákóczi Ferencz egyik jelszava van felírva — „a hazáért és szabadságért.“ És méltán, mert ez a zászló lesz hivatva arra, hogy midőn kibontatva fennen lobog — még a kétes napokban is — mutassa az utat, jelölje ki az irányt, melyen a czél felé a megye független érzelmű polgárainak .mindenkor tántorodás nélkül haladnia kell. És ha haladva a zászló után czélt nem ér is, vagyis ki nem vívhatja e hazának politikai és közgazdasági önállóságát és függetlenségét, még akkor is olyan tisztelet, elismerés és közbecsülés tárgya leend e zászló — mint az porba tiprása után is mai nap a nagy Rákóczi Ferencnek vihar-dúlta, golyó-szaggatta, de önérzetes dicsekedések között mutogatott, tépett lobogója. Igen, mert méltó utóda ezen zászló — a 200 évvel ezelőtti — Rákóczi Ferencz által még lengyelországi bujdosása közben Bige László és Pap Mihály kurucz hadnagyok kezébe adott ama 10—12 darab zászlónak, mely Rákóczi Ferencz és Bercsényi Miklós kezdőbetűivel ellátva hivatva volt arra, hogy az osztrák kormánynak átkos rendszere következtében anyagilag és szellemileg összetört magyar népet, mely a rendkívüli megpróbáltatások folytán inogni érezte már akkor talpai alatt az őt eddig éltető földet is, csoportosítva összetartsa, s ősi alkotmánya visszaszerzésére bátorítsa, lelkesítse. És csakugyan ennek lobogására bár a vezér, bár a ki küldte, még sehol sem volt látható, még azt sem tudták, él-e még valahol, vagy már meghalt — csoportosult, összese- reglett az elkeseredésében végzetes tettekre, elvesztett szabadságának visszaszerzésére, megbosszulására is mindenkor kész köznép. Összese- reglett, felragadta, kezébe vette — az a közép osztály — mely külöm- ben a magyar alkotmány mindenkori védbástyája volt, de amely mig e zászlót lobogni nem látta, szivében elkeseredve ugyan, de félve simult az őt megsemmisítéssel fenyegető hatalom körébe.
