Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-05-16 / 39. szám

39. szám (3)

FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP

Szombat, máj. 16.

kotmányos érzék, s nem fogják tovább tűrni, »hogy megnyomorítsák, koldussá tegyék a nemzetet a hatalom eszközeivel.

Zemplén népe méltó lesz a haza nagy fiának emlékéhez, s boldog és szerencsés az ilyen megye, a hol Rákóczi Perencz és Kossuth Lajos, a haza két messze világitó tűzoszlo- pának bölcsője ringott.

Úgy áldja meg az isten önöket, a mint hűek maradnak elveikhez.

A kapitalizmus.

Czéke, 1903. május 13.

Voltak, kik zokon vették nekem a katonai javaslatok ellen rendezett népgyülésen mondott beszédemnek azt a részét, mely a kapitalizmusra vonatkozott. Es pedig azok vették zokon, kik úgynevezett jómódnak örvendenek.

Engedelmet kérek, mikor én a kapitalizmusról beszélek, sajnálattal ugyan, de konstatálnom kell, hogy én a népgyülésen egyetlenegy embert sem láttam, akit a kapitalizmus fogalma alá csak távolról is vonni lehetne; sőt többet mondok, ilyen embert az egész' vármegyében nem ösmerek.

Mert Önök közül a legmódosabb is a Cornegiek, Walderbiltek, Roth- schildok, Vierpont-Morgan és Roque- fellerek társaságában csak énekeskoldus számba sem mehetne. Amivel Önök, sőt a megyében a legmódosabb ember rendelkezik, az a trus- tok, kartellek és ringek mai vilá gában nem tőke, hanem csak egy kis pénzecske.

Oh és én is akkor áldanám jóságos Istenemet, ha ezen a népgyülésen csupa olyan embert láttam volna, akinek egy kis pénzecskéje lenne. Es éppen azt tartom a legnagyobb szerencsétlenségnek, hogy oly félelmesen megfogyatkozott a számunk, kiknek egy kis pénzecskéjük volt, s ez oka, hogy manap olyan kevés a férfias öntudat s a hatalom oly olcsón szerzi be a szolgai meghunyász- kodáshos szükséges anyagot.

Mikor én ezt a szót „kapitalizmus“ ejtem ki a számon, ezalatt mindiga trustök, ringek és kartellel urait értem és ezeket gyűlölöm és pedig úgy gyűlölöm, amint egy ideális szív csak gyűlölni képes. Es gyűlölöm őket nem azért, hogy mérhetetlen kincsek urai, hanem azért, mert a hatalmat, melyhez hallatlan gazdagságuk révén jutottak, arra használják, hogy a gyengébbel elnyomják, a nemzeteket kizsarolják, az embereket korrumpálják, a közszabadságot veszélyeztessék, és a világot tűrhetetlen rabigába hajtsák.

Hogy pedig a tőkének mérhetetlen felhalmozódása egyes kezekben mit eredményez, erre tanúságul hívom a történelmet, mely azt tanítja hogy „Róma ledőlt és rabigába gör- bedt.“ Es mikor dőlt le a hires, a dicső Róma és görbedt rabigába? Akkor, midőn a három világrésznek minden kincse Rómába néhány száz ember zsebébe szivárgott Ekkor kezdetét vette a polgári erénynek, mely Rómát nagygyá és dicsővé tette, sü- lyedése, a közszegénység terjedése, a közszabadságoknak az elárulása, a jogok lábbal való tiprása, s Róma isteneinek szentelt templomában fel- burjánzott a bűn, és a római polgár erkölcsét kikezdte a rothadás.

Es a kapitalizmusnak per vers hajlamai azóta egy hajszálnyit sem változtak. Amit Rómában okozott a tőke, ugyanezt eredményezi a mi világrendünkben is. Ugyanaz a hatalmi tultengés, ugyanaz a depraváció, ugyanaz a pauperizmus s az erkölcsöknek ugyanazon romlása jár nyomában, mint akkor.

Ne menjünk nagyon messzire, csak vegyük szemügyre azt a múltat, mely szemünk előtt folyt le, midőn a kapitalizmus 6 miliő koronát odottegy olyan politikai irány támogatására, mely valósággal dühöngött a politikai jogok elkobzásában, mely a hatalom előtt meghajolni nem akaró

népet halomra lövette, politikai jogaikat gyakorló polgárokat jég és fagy közepette éheztetette, és mely végül a nemzetet törvénynélküli helyzetbe kergette és hazánk becses alkotmányát az ischli klauzula szintjeinek akarta kitenni. Miért? Mert ez a politikai irány a kapitalizmusnak kedvezett, az ellentétes irány ellenben zavarta circulusait s fenyegette a colchisi arany gyapjat; melyet a kapitalizmus oly igen imád.

A kapitalizmus időnkben mindent behálóz, mindenüvé befurja magát, mint a moly. Miért? Hogy pusztítson, hogy romboljon, s hogy eltiporjon a virányon minden virágot, hogyha az nyílik, és nem neki nyílik. Sőt még a koronás fők magántermei sincsenek elég légmentesen elzárva, hogy a kapitalizmus beléjük ne hatoljon, ha oda csalja a pénz szaga. Mert hiába áll és mindig állni fog, amit macedóniai Fülöp mondott, hogy nincs olyan magas várf J, melyet meg ne mászna egy aranynyal terhelt szamár. Es a kapitalizmus rendesen ilyen aranynyal terhelt szamarat meneszt, mely megnyitja neki a siker kapuit, és ez a veszedelem.

Hogy a kapitalizmus harcmodorát lássuk és mily eszközökkel él célja megvalósításában, csak az egy amerikai Pierpont-Morgan eljárására hivatkozom. Ennek az urnák az volt az első operációja, hogy titokban összevásárolta az Unión-Pacifíc vasút összes részvényeit és ekkor teljesen ingyen szállított mindent és mindenkit; miáltal a Northern-Pacific vasúti társaságot csődbe hajtotta Amikor ez megadta magát, s ennek az útvonalnak is ura és parancsolója lett, olyan szállítási dijakat szabott, mint aminők neki tetszettek. Később megvásárolta több vasgyár részvényeinek tetemes részét és mikor ezek révén mindenütt bejutott az igazgatóságba, megalakította a hírhedt acél- trustöt, mely nekünk azzal kedveskedett, hogy az összes acélárunak árát 25 százalékkal fölemelte.

Ha ez nem fosztogatás, ha ez nem zsebmetszés, akkor hát kérem mi legyen a fosztogatás, mi legyen a zsebmetszés ?

A régi időben egy bakonyi szegénylegény megállított egy utast, s elvette nehány forintját, pandúrt küldtek rá. Ilyen Pierpont-Morgán- féle figurák pedig fényes nappal, mesés gazdagsággal berendezett palotáikból fosztanak ki millió embert trustjeik, ringeik és kartelljeik segítségével mindennap és nemcsak hogy pandúrt nem küld ki rájuk senki, de még megbárósitják őket, megkapják a becsületrend szalagját, vagy a Sz. István rendet. Miért? Mert a föld hatalmasai le vannak nekik kötelezve és félnek tőlük, a föld népei pedig együgyüek és hozzá még vakok is és nem látnak át a szitán.

Én a társadalmi bajokat, visszaéléseket és mindenféle fonákságokat évek óta éber figyelemmel kisérem és kutatom azok forrását. Es azt látom, hogy a források ugyan különbözők, de a háttérben mindenütt ott látom, mint Mephistót, a kapitalizmust, melynek aranyszomja kielégíthetetlen s a milliók utáni féktelen vágya, agyában mint beteges kép let mutatkozik.

Es én úgy vagyok meggyőződve, hogy a mi beteges állapotaink gyógyítását hiába várjuk, mig csak nem jő egy valaki, kinek lesz bátorsága a kapitalizmussal szembeszállni és elég erős keze is lesz hozzá, hogy féktelenségeit, és gazdasági téren való pusztítását megzabolázza. Mert ha a féktelenkedés még eltart vagy két évtizedig s a kapitolizmus máris félelmes hatalmát a végtelenbe en gedjük nőni, akkor a világon minden válságba kerül, az emberi jogok és szabadságok elpusztulnak és az emberiség olyan rabságba jut, amelyből talán sohasem szabadul meg.

Vasbilincset sokat hordozott már az emberiség, aranybékóba azonban még nem volt verve a keze. A vasbilincset ha nehezen is, mégis csak

összetépte, de hogy tépi szét az arany nyűgöt, lássa majd, ha azt kezére s labára verni engedi. — Pedig nulla dies sine linea és egy nap sincs, hogy a kapitalizmus bilincsei közelebb ne esnének hozzánk.

Folytatjuk még a megkezdett dalt.*)

Várlaky Sándor.

SZÍNHÁZ.

Szerdán: Niniss.

Úgy volt kiírva a szinlapokon, hogy bohózatos operelte, uj átdolgozásban és itt először. Bérletszünet. — Ezért aztán elég nagyszámú közönség nézte végig az előadást. De aki ott volt, ma újra csalódva ment haza a színházból. Az egész átdolgozás, azt hiszem, az a pár énekszám, amit Kom- lossy énekelt. A darab maradt a régi 80-as évekbeli meglehetősen unalmas ostobaság A második felvonásban van ugyan egy kis érdekes zavar, de mi ez a „Coultisset ur“, „Tekenős béka“, „Loute“ könnyekig kacagtató szellemes bonyodalmaihoz képest? Komlóssy persze ma is csudaszép és végtelenül fess volt; rekedt is volt, de azért a magasabb regiszterekben igen szépen énekelt. Nagy Gyula, Vágó, Odry. Gero Ida, Havi Rózsika, mind-mind igen jól játszottak, az előadás simán, könnyedén gördült, mindazonáltal a darab nem nagy hatást tett.

Csütörtökön : A kis fészek.

A vígszínházban Vacsányí Irén és Hegedűs mesés dolgokat produkálnak ebben a darabban. Nálunk is mulatott a közönség, de nem úgy. mint. kellett és lehetett volna. Élőszür is Takács Mariska negyedmagával a művésznők közül beteget jelentett, s szerepét a színpadon Dulich Mariska, a naiva töltötte be. Akármilyen szép is, kedves is a kisasszony, azért nekünk a franczia operettek telivór pariziánjét, Takács Mariskát nem pótolhatja. Jórészt azonban rajta kívül eső okoi<ból, s egv kis szerep nem tudásból e darab döcögősen, vontatottan ment. Markovics Margit kifogástalanul, Dulich Mariska nagy igyekezettel, Vágó nagyszerűen, de a többiek csak tűrhetően játszottak. Imitt-amott egyet-egyet döccent az előadás, a szereplők a kinyitott ajtónál várták a végszót, s ezenkívül ma újra feltűnően sokszor hangzott a színész urak ajkairól az a színpadon oly visszatetsző : „Nekem mondjál!“ szállóige. Hozzá még, — s ez már igazán nem a színpad légkörébe való — a „geczmeregés“ nagyon is különös értelmű kifejezést is merészkedtek már egész non salanszszal használni. Ezt már kikérjük a jóizlés nevében. Rosszul esett látnunk Székely Gyulát és Nógrádyt két buta katona kórista szerepében. Közönség nem volt sok.

Pénteken; A vasgyáros.

Loute-ot, Casanovát teltház nézte két estén, a Vasgyáros kitűnő előadásán alig egy-két ember lézengett. Pedig a darabról nem is szólva, az előadás megérdemelte volna a zsúfolt nézőtért.

Komjáthyt ma lelkesen ünnepelték, meg is érdemelte, mert Derceay rokonszenves alakját jobban megjátszani, mint ahogyan ő játszotta, nem igen lehet. Partnere Markovics Margit Clair nehéz szerepében méltó volt hozzá. Hatalmas drámai erővel, izzó szenvedélylyel játszott, és jól megérdemelték mindketten azt a többször felujuló tapsvihart, a mivel a közönség nyílt színen is, felvonások végen is kitüntette őket. Kom- játhyné, Dulich Mariska. Breznay Anna és Czobor Ernő teljesen sikerültté tették játékukkal az estét.

*) Voltak, akik a főtisztalendő ur beszédjét félreértették olyformán, hogy az állás foglalás a honi agráriusok és mor- kantilisek harczában az utdbbiak ellen. Holott a valóság az, hogy a ft. ur a kisember védelmét hangsúlyozta a nagytőke visszaélései ellen, — ami elsőrangú szociális feladat mindenki előtt, ki a jelen és jövő szükségletei elől szemét erőszakkal be nem hunyja, S z e r k.

Színházi műsor:

Vasárnap, május 17-én, két előadás : délután 3 és fél órakor félhelyárak- kal: „Casanova.“ Operette 3 felvonásban, egy előjátékkal; este 8 órakor, bérletszüuetben, másodszor : „Ba- csányi.“ Történeti színmű 4 felvonásban.

Hétfőn : Himfi dalai. Bérezik Árpád, veterán Írónknak e hétfőn szinreke- rűlő bájos vígjátékéban lép fel először a színtársulat uj naivája, Várady Jolán, Bay Annuska szerepében. A kisasszonyt igen jó hir előzi meg. Kassán, a színtársulatnál mint vendég, szerződtetési céljából fellépett, úgy a közönség, mint a sajtó részéről igen meleg fogadtatásban részesült. — A darab többi szerepei a következőkép vannak kiosztva: Kisfaludy Sándor—Komjáthy, Kisfaludy Károly—Czobor, Szegedy Róza—Markovics, Rosty Antal—Vágó, Jolán — Takács Mariska, Bezerédy Kálmán— Odry, Skublics Imre—Székely, Fehér György—Serfőzy, Biró Józsefné —Breznay, Szalóky Péter—Palásthy, Ágh Ferencz—Makray.

Kedden, május 19-ikén a Királyfo- gás-1 látjuk viszont, Konti Józsefnek ezt az egyik legszebb zenéjü operettejét. Konti mesternek ez volt második operettje, mely megalkotójának nevét egy csapásra híressé tette. Szövegét Csiky Gergely irta. Tartalmas szép zenéjü operette, mely elévülni nem fog soha. A darab fő női szerepét Aradi Aranka játssza. Rajta kívül Bárdos Irma, Gerő Ida, Nógrády, Vágó, Palásthy, Bartha, Makray, Nagy Gyula, stb. vesznek részt a darab előadásában.

Szerdán, május 20-án, premiér lesz. Színre kerül, először, bérletsaünetben, Kemechey Jenőnek és Malonyay Dezsőnek a Nemzetiben igen szép sikert aratott színmüve a Föld. Ezen előadásra, mint halljuk, a két szerző is lerándul városunkba. A Föld bizonyára nálunk is kiérdemli a közönség tetszését. — A darab kitűnő szerep-osztása a következő : Dobos-Kovács József—Bartha, Zsuzsi—Breznay Anna, Klári—Markovics Margit, Vékey Gedeonná—Gerő Ida, Juliska —Várady Jolán, Marosvári Marosi (Morgenst in) Mózes—Vágó Béla, Marosi Bódog—Czobor Ernő, Susán- ne—Takács Mariska, Vékey Barnabás—Komjáthy, Vékey Gedeon—Odry Árpád, Bodza János—Serfőzy György. A három szocialista parasztot játszák : Kiss Pál, Székely Gyula, Ivunosy Ernő.

Áldozó-csütörtökön, május 21-én két előadás lesz. Délután félhelyárakkal a Népszínház kitűnő míisordarabja, a Niobe kerül színre, Arady Arankával a címszerepben; este Rostand Edmond világhírű romantikus verses drámáját, a Cyranó de Bergerac-ot látjuk viszont, mely a tavalyi szezonban nálunk is oly emlékezetes sikert aratott. A címszerepet ezúttal is Komjáthy János játssza. Roxán—Markovics Margit, Guiche gróf—Bartha, Christián—Odry, Raguenean—Vágó, Le Bret—Székely kezében lesz.

HÍREK.

— Felhívás. A vármegye törvényhatósági bizottsága Rákóczi Ferencz szabadság harczának évfordulóját megünnepelni elhatározván azzal egyidejűleg az ünnepély költségeinek fedezésére a vármegye területén gyűjtést engedélyezett. Felhívom ennélfogva a város közönségét, hogy ezen kegyeletes és hazafias ünnepély költségeihez hozzájárulni s abbeli adományait a rendőrkapitányi hivatalban lévő gyűjtő ivekbe az eredmény összegének letétele mellett feljegyezni szíveskedjék. Sátoraljaújhely 1903. évi április 30-án Székely Elek polgármester,

— Uj szövetkezet. A „Sátoraljaújhelyi tisztviselők fogyasztási és értékesítő szövetkezete“ vasárnap tartotta meg alakuló közgyűlését, melyen a „Hangya“ magyar gazdák fogyasztási és értékesítő szövetkezete képviseletében, mint amelynek kötélé-