Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-01-21 / 6. szám
6. szám. (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP teljesen indokolt volt a névszerinti szavazás kérése. Hogy azután a többség a törvényt hogyan értelmezte, helyesen-e, vagy helytelenül: e felett — megengedem — lehet vitat kozni; arról is beszélhetünk, hogy ha a magyar nyelv jogaiból a a horvátokkal szemben esetleg leszaggattak volna valamit, kik követték el azt a hibát: Deák Fe- rencz e vagy Deák Ferencz utó- i dai? De ami vita tárgyát — szerintem — egyáltalán nem képezheti, az, hogy ama képviselőknek, kik a törvényt a magyar nyelvre nézve nem fogták fel és nem magyarázták kedvezően, mint becsületes, jó hazafiaknak nagy önmegtagadásra volt szükségök, hogy a törvény értelmének olyatén meghatározásához szavazatukkal hozzájárultak, mely a magyar nyelvre j nézve nem kedvező Ln őszintén I megvallom, az önmegtagadásnak ilyetén mértékével nem rendelkeztem s ennélfogva amikor hosz- í szas töprengés és a törvény betűinek minden elfogultságtól ment latolgatása után úgy tűnt fel előttem is a dolog, mintha az 1868: XXX t-cikknek az útlevél-ügyre vonatkozó rendelkezését a magyar nyelv kára nélkül helyesen interpretálni nem lehetne: semhogy nemzeti nyelvünk ellen legyek t kénytelen szavazni, inkább a szavazástól tartózkodtam. Van azonban még egy megjegyzésem t. szerkesztő úr cikkére Amilyen mértékben lekötelező j rám nézve az a figyelem, mellyel szerény politikai működésemet szíveskedik figyelemmel kisérni: ép oly nehezemre edk, hogy megfigyelései gyakran nélkülözik a kellő alaposságot. A jelen esetben is azt észre méltóztatott venni, hogy a budapesti hírlapok egyrésze olyan közbeszólást adott a számba, ami bizony nem vált volna dicsőségemre; de márkike rűlte a figyelmét, hogy a következő nap ugyanazok a /'űrlapok bocsánatkérés mellett helyreigazították tévedésöket. Ha az alábbiról is tudomást szerzett volna magának.- azt hiszem, az a vezércikke sem látott volna napvilágot, melyben az én csekély személyemmel foglalkozik. S akkor valószinüleg arra a rám nézve igazán bántó konklúzióra sem jutott volna, hogy nekem »két lelkem van» s az egyiket — amelyikben a Kossuth halhatatlan érdemeit dicsőítő bé- nyei beszédem megfogant — itthon hagyom, amikor az ország- gyűlésbe felmegyek. Bocsánatot kérek, aki igy Ítéli meg az én politikai szereplésemet, az tudhat - nagyon sokat, ismerhet nagyon sok embert, de engem semmiesetre sem ismer Amint magam sohasem jártam álutakon, másokban is utáltam mindig a k.étkulacsosságot s az alattomoskodást. Ugyanaz vagyok én idehaza, aki Budapesten: egy igénytelen közember, akinek egész lelkét a szabadság és a demok- ráczia nagy eszményei töltik be, s aki ezeknek az eszményeknek a szolgálatában becsülettel igyekszik eleget tenni kötelességeinek. S biztosíthatom felőle t. szerkesztő urat, nogy amilyen boldognak éreztem magamat Erdőbényén, a midőn a szabadság apostolának, Kossuth Lajosnak nagy szelleme előtt meghódolhattam: ép oly odaadással hirdetem és követni fogom az ő eszméit az ország szine előtt, a törvényhozás termében is. Csak egyet tessék nekem és a velem rokongondolko- zásu honfitársaimnak megengedni Azt t. i., hogy habár ez idő szerint nem tartoznak is abba a táborba, melyben a nemzet osztatlan rokonszenve által buzdittatva önök harcolnak: a szabadság és egyenlőségnek Kossuth nevéhez fűzött nagy elvei megvalósításában mi is közreműködhessünk. Engedjék meg nekünk, hogy Kossuth nevére mi is hivatkozhassunk mindannyiszor, valahányszor a hamisítatlan, a szó nem köznapi értelmében vett szabadelvűsé^ követelményeinek eleget téve, egy-egy lépéssel közelebb akarunk jutni ahhoz a célhoz, melyet Kossuth tűzött a nemzet elé s melyet ha úgy, amint önök ki- vánják, már ma el nem érhetünk is: a nemzet odaadó, következetes és lankadatlan munkája által — Isten segítségével — holnap mégis csak el fogunk érni. Ott azután, a czéipontnál, bizonyára találkozni lógunk mindannyian, akik ma különböző útakon haladunk s ha ma talán nem értjük is meg egymást, ott nem fogjuk többé megtagadni egymástól az elismerést a tekintetben, hogy kü- lömböző eszközökkel bár, de egyforma hazafisággal vettünk részt a nemzeti és állami függetlenség- diadalának kivívásában. Amidőn fennebbi soraim közzétételére kérem t szerkesztő urat s szivességeért előre is kifejezem köszönetemet, kiváló tisztelettel maradtam Budapesten 1903. január 19 Ballagj Géza < Hézagos alkotmány. Addig-addig hangoztattuk, kürtöltük világgá évszázadok óta, hogy nincs több olyan régi, olyan tökéletes alkotmány, mint a magyar, s legfeljebb még az angol lehet hozzáfogható, — addig- addig magasztaltuk dicső őseink alkotmányos érzékét, jogalkotó tehetségét, — inig most egyszerre csak előáll dr. Szír may István, s kereken kijelenti, hogy biz az ami hires alkotmányunk csupa hiány, csupa hézag. csupa homály és ellentmondás, és hogy ami dicső őseink annyit se értettek a törvénycsináláshoz, mint a tyúk az ábécéhez, avagy mint a kálvinista pap a misemondáshoz. Törvényt — Szirmay vezércikke szerint — csak Széli Kálmán óta tudnak csinálni, de szegény Széli Kálmán maga se lehet arról, hogy az öreg Deák Ferenc, meg Szent- I tván annyi rossz törvényt csinál- i tak, hogy most már minden lángelméje mellett se tud segíteni a dol- I gon, s azok -a rossz törvények kény- ' szeritik őt is, hogy rossz törvényt csináljon. így szüli az egyik hiba ; a másikat! Lám, például a horvátok rítleve- leiről 1868-ban olyan törvényt ho- zc tt Deák Ferenc, hogy afelől 1903-ig magyar nyelvű lehetett a horvátok útlevele, de most 1903-ban kénytelen megengedni Széli Kálmán, hogy horvát legyen az útlevelek nyelve. Ilyen bajokat csinál nekünk még holta után is az a Deák Ferenc ! Nem világos a törvény, s azért i mindig akadnak, akik elcsavarják, i — mondja Szirmay. Azelőtt Lustkandl csavarta el, most az új Lust- kandl-oknak ics-vics-re, meg iu-ra végződik a neve. Úgy látjuk azonban, hogy nem csak ics vics vagy iu végződésül, de i és y végződésű urak is elcsavargatják a magyar törvényt. így pl. Vészi József, vagy Szirmay István, aki abból, hogy az útlevelekre" vonatkozó törvényhozás a magyar országgyűlés joga, azt olvassa ki, hogy az útlevelek nyelvére nézve csak olyan törvényt hozhat a magyar országgyűlés, hogy azoknak a nyelve horvát legyen. Bizony bizony nem igazság ez az uj módszer, hogy Széli Kálmán minden hibáját rákenik Deák Ferencre meg Verbőczyre. Mert igaz, hogy Széli Ká'mán a világon a legnagyobb államférfin, de azért Deák Ferenc se volt épen falusi bakter. Csak nem kell az ő világos törvényeit erőszakkal elcsavarni, s ahol ő elalkudott valami jogot, hát mingyárt ráfogni, hogy tízszer annyit alkudott el. A függetlenségi bál. Sátoraljaújhely, 1903. jan. 17, Ajakán diadalmas mosolylyal installált az elmúlt szombaton este Karnevál herceg ő fensége. Lázas örömmel vonóit be hét hétig tartó, káprázatos fény és mámoritó gyönyörtől pompázó, pajzán, aranyos jókedvtől harsogó birodalmába, a színház szép termébe. Örökifjú szive nagyot dobbant az alig remélt impozáns fogadtatástól, hiszen a függetlenségi bál, a melyen az édes, könnyelmű jó herceg újra elfoglalta egy éjszakára pünkösdi királyságának rózsaszinti trónusát, két éve még sehol se volt, tavaly még csak szépen fejlődő gyermek, s mamár izmos, életerős alatt valója lett a dávaj herceg vidám világbirodalmának. Fényes kiséret, csudaszép lányok és asszonyok, hófehérrel vértezett deli ifjak hódolata kisérte bevonu lásában a kedvelt herceget. S megkezdődött a bál, az idei farsang legnépesebb s sikerében valószinüleg mindvégig első helyen maradó estélye. Mikor este fél 9-kor a káprázatosán fényes színházteremben mozogni is alig lehetett már, akkor rázendítette Lukács bandája a „Magasan leng a szabadság zászlója“ nótáját s megkezdődött az első csárdás oly jó kedvvel, a milyet csak secessiós és szkeptikus hajlamokat nem ismerő igaz magyar vérü ifjúság produkálhat. Folyt is a mulatság a lágy zenéjii keringő, ritmikus lengyelke, gració- zus négyes és a sok sok magyaros csárdás változataiban lilafényben derengő reggelig. Éjfélig a nyüzsgő kavargásban- tánczolni is alig lehetett, szu- pé után azonban annál vigabban járták a tánezot. Az első négyest 130 pár táncolta öt koloneban, és vagy félannyi hölgy szóróit helyszűke miatt a páholyokba. A szupé csárdást 9-szer megujrázták, s még reggel 6 kor sem tehette le Lukács a hegedűjét. S aztán a sok sok csudaszép leányokkal, a bájos asszonyokkal hazarobogtak a fiakkerek. Selymes szőke hajú leánykák, gyönyörű vállu, tü-! zes szemű asszonyok, sietve do-1 hálják szerteszét magukról a törődött, illatos báli ruhát, s inig puha ágyuk rózsaszínű paplanja alatt gondolatban még egyszer átélvezik a felejthetetlenül kedves estét, addig én — a szánandó riporter a kávéház hideg márványasztalánál szomorúan párolgó grogg — és a pislákoló villanyizzó s lila szinü ég sajátságos világítása mellett vigasztalom magamat, hogy talán még sem fognak rám nagyon haragudni a jelen volt hölgyek, mert hiszen csak azért nem Írtam össze őket, mert igen szépek voltak, s ha nem táncoltam. akkor gyönyörködtem bennük, s arról, hogy Írni is kellene, bizony elfelejtkeztem a sok gyönyörűség közepette. Áttérve pedig a prózára, a bál fényes sikere újabb csalhatatlan jele a függetlenségi eszme térhódításának, s a függetlenségi kör erős létalapjának. — A tiszta jövedelem mintegy 700 korona. —ySzerda, jan. 21. A MEGYE ÉS A VÁROS. X Hol késik az éji homályban ? Igen, hol késik a városi képviselőtestület alakuló közgyűlése ? December 12-ike óta, amikor a választás lefolyt, egyre, múlnak a napok és hetek, de a képviselőtestületet össze nem hívják. A politikai téren függetlenségi elvű uj városatyákat a t. kormánypárt közlönyében megfenyegették, hogy »munkára fogják őket kényszerítenie, hogy mindent lássanak és megbírálhassanak, s ekként kényszerítsék annak a beismerésére, hogy eddig csak félrevezették Ujhely polgárságát. Úgy látszik azonban, hogy meggondolták a dolgot. Jobb az általános henyélés. Avagy talán azt akarják jelezni, hogy Ujhelyben a képviselőtestület egészen felesleges?! Tudjuk, hogy a helyzetet kissé befolyásolta az alispáni állásban történt változás és a megyei pénztárak átadásának munkálata. A volt alispán már nem igen foglalkozott a fontosabb dolgokkal, az uj alispán pedig délutánonkint el vau foglalva az átadásnál, mely Zemplénmegyé- ben kivételesen hosszúra nyúlik. De egyiküknek sem volt, illetve van igaza, a városi alakuló közgyűlés halogatásával. Másfél évvel késett az uj választás és ha már szerencsésen végére értünk, bizony a volc alispánnak össze kellett volna hívnia a közgyűlést, nehogy a város törvényes kormányzása fennakadjon. Az uj alispán pedig egy vagy két délelőttöt rászánhatott volna eddig a megye székhelye érdekében. Itt érintjük meg azt is, hogy a vi- rilis képv. tagok névjegyzéke és a képv. választás ellen beadott feleb- bezések sem nyertek eddig elintézést, és hasonlóképen hevernek az 1903. évi közs. választók névjegyzéke ellen beadott észrevételek. Hevernek a közigazgatás gyorsításának nagyobb dicsőségére. Csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy meddig? HÍREK. A kiegyezés. Összeültek a honatyák, Intézni az ország dolgát. Miért? talán hogy terhűnket Könnyebbítsék vagy megoldják ? Megírták a kiegyezést, Tudj’ isten még, mit műveltek. Ráütötték a pecsétet, Ö azok a szolga lelkek ! Összeültek a honatyák Intézni az ország dolgát. Csúfos osztrák rabságunkat Néhány évvel még megtoldták. így telnek el évtizedek, Évtizedek, majd századok. Hej, pedig de várva várjuk, Mikor leszünk már szabadok ! Összeülnek a honatyák, De javunkra mit sem tesznek, Dáridóznak, mulatoznak, Nagyot isznak, nagyot esznek. * Ezernyolcszáznegy ven nyolcban Nem igy volt az, ahogy most van. Akkor is úgy összeültek, Nem is ittak, nem is ettek A honatyák s a magyarral Mégis annyi sok jót tettek. De most folyik a dáridó, Fogy a vagyon, nő az adó. Csak húzzátok, míg a nemzet Már a kenyér haját rágja’,
