Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-02-28 / 17. szám
17. szám. (3) FELSOMAGYAROR SZÁ G I HÍRLAP Szombat febr. 28. Dr. Hornyay Béla különvéleményt adott be, ő a diszküzgyülést neih a megyeházán, de szabadban akarja tartani. A gyűlés határozza el, hogy Rákóczinak szobrot állít a megye, s! írjon fel az országgyűléshez, hogy Rákóczi hamvait hozza haza s Borsiban temesse el. Busa Barna a közgyűlést Borsiban kivánja tartani, s ott az ünnep többi részét is. Ez ősi szokás felelevenítése s a konvencionális sablontól eltérő eredeti programm volna. Fejes István szintén Borsiban akarja a közgyűlést, mert ez sokkal impo- zánsabb lesz. Szirmay István csak azt kívánja, hogy az ünnepre az országgyűlést is hívják meg. Matolai Etele, id. Bajusz József, Dr. Schon Vilmos szintén Borsi mellett nyi’atkoznak. Molnár János az ünnep egy részét Patakon kivánja tartani. id, Mecsner Gyula ellenzi a gyűlés Borsiban való tartását, mert pénz nincs rá, helyet se ad Windisehgraetz, a mágnások se fognak eljönni, hát nem lehet. Hosszú vita után Dókus alispán feltette szavazásra a kérdést: elfogadja-e a gyűlés a bizottság javaslatát? Nyolczan állottak fel a javaslat mellett, de azután Szirmay István, avval a kijelentéssel, hogy csak úgy fogadja el a javaslatot, ha az ország gyűlést is meghívják, leült, s igy csak 7-en maradtak igen-nel szavazók. A bizottsági javaslat ellen is 7-en állottak fel, s igy az elnöklő alispánnak kellett volna dönteni. De Dókus Gyulára szemmel láthatólag kellemetlen volt a döntés, s azért félórai hosszas magyarázgatás és tárgyal- gatás után megpróbálta máskép tenni fel a kérdést, — úgy, hogy azok álljanak fel, akik Ujhelyben akarják tart r ni a közgyűlést. Nyilván rra gondolt, hogy erre Szirmay is rászavazhat, mert az ő álláspontját nem alterálja,|s igy meglesz a többség, nem kell neki dönteni Tényleg felállott Szirmay is, és igy 8-an szavaztak az újhelyi gyűlés mellett De mikor az ellenkérdést tette fel, hogy azok álljanak fel, akik Borsiban kivánják a közgyűlést, az előbbi 7 szavazathoz az alispán nagy bosszúságára felállott nyocza- díknak Prihoda Etele, így aztán megint egyenlő volt a szavazat, s utoljára is csak az alispánnak kellett dönteni. Persze, hogy az újhelyi közgyűlés mellett döntött. No, annyi bizonyos, hogy Molnár főispán 10 éves jubileuma sokkal fényesebb volt, mint a Rákóczi ünnep lesz. A pataki szolgabiróság. A pataki szolgabiróság ügyében indítványt adtam be az újhelyi képviselőtestülethez. Az indítványt, a melyet a város közigazgatási bizottsága már elfogadott, s legközelebb kerül a közgyűlés elé, alább tájéko- zásúl közlöm. Egyelőre nem magyarázom bővebben, hisz úgyis sok szó lesz még róla. Gsak azt akarom — szintén tájékozásul — előadni, ami ebben az ügyben a keddi megyegyűlésen tör tént. Febr. 21-én Staut József és Walter László beadtak egy indítványt, hogy a megye mondja ki, hogy ragaszkodik a pataki szolgabiróság felállításához, s megtesz már most min den előkészületet, hogy az országos költségvetés elfogadása után azonnal felállítható legyen ez a hivatal, nevezetesen helyiséget bérel a. számára, a választást a májusi közgyűlésre kitűzi, stb. Ez az indítvány, ha elfogadják, teljesen útját vágta volna Ujhely készülő akciójának ebben az ügyben. Hallottam, hogy az indítvány Sárospatakon is járt, de ott senki se akarta aláírni, s igy irta alá csak Staut és Walter. Ugyanis maguknak a patakiaknak nagy része se akarja a szolgabiróság azonnali felállítását, állítólag bizonyos személyes okokból, amikkel ép azért nem foglalkozom. Az indítványt 21-én adták be, s még a litografált tárgysorozatba sem volt felvéve. Csak kedden reggel jelentette az elnök, hogy ilyen indítvány is van, s kitűzi ezt is a napirendre. Kedden délben ép sárospataki bizottsági tagok figyelmeztettek az indítványra, amelyről semmit sem tudtam, s ők kérték, hogy segítsek megakadályozni annak az elfogadását. Látván, hogy itt Ujhely érdekeit akarják csendesen kivégezni, s tudva, hogy kedden délután már csak 3—4 ember van a gyűlésben,' azonnal köriratban figyelmeztettem 20 — 25 bizottsági tagot, hogy ilyen fontos kérdés lesz délután tárgyalva, jöjjenek fel. Akikkel találkoztam, szóval is felkértem a megjelenésre, s e közben akadtam olyan sajátságos jelenségre, hogy egy úr, aki elvben szintén a pataki szolgabiróság felállítása ellen vaa, kijelentette, hogy kénytelen felmenni s az indítvány mellett szavazni, mert Staut főispáni titkár kérte őt erre, s ő megígérte neki. Láttam tehát, hogy már korteskednek is a Stauték indítványa mellett,, s Ujhely ellen. Délután 3 órakor azonban nagy lehetetett a titkár úr elképedése, mikor a szokásos 2—3 ember helyett bevonúlt 25 bizottsági tag, és pedig minden pártkül'ómbség nélkül, sőt túlnyomó részben kormánypártiak. Egy közömbös ügy elreferálása után felálltam, s kértem az elnöklő alispánt, hogy vegye elő a Staut- féle kérvényt, mert az mindnyájunkat érdekel. Az alispán azt mondta, hogy előveszi, de inig máskor ilyen kérésre mindig azonnal elővették az illető ügyet, most ehelyett tovább referáltak a jegyzők más ügyeket. Azalatt pedig láttam, hogy Staut József izgatottan jár hol ki, hol be, s hozzá is jár jelentésekkel egy-két staféta. S egymásután szállingóznak be a terembe: Éhlert Gyula, Schmied Lajos, Ssepessy Arnold s mások. Félve, hogy mingyárt majorizálva leszünk, ismét kértem az indítvány elővételét. Dókus alispán erre ezt az érdekes kijelentést tette: „Az urak, mihelyt az a tárgy, ami iránt érdeklődnek, befejeződik, azonnal eltávoznak. En pedig szeretem, ha többen vannak, s megvitatják az indítványt. Külömben rögtön elővesszük a kivánt ügyet.“ De csak nem vették megint elő, újra 5—6 más tárgyat is elreferáltak. Azalatt lassan szállingóztak befelé az említett bizottsági tagok. Már újra fel akartam állani, s a szokásra és a szabályrendeletre hivatkozva követelni az ügy elővételét, amikor látom, hogy id. Mecsner Gyula a kisteremből bejön s a törvény- könyvet mutatva suttogva beszél az alispánnal. Az alispán ezután int s Bernáth Aladár II. aljegyző — mintegy félórái huzavona után — végre felolvassa a nevezetes indítványt. A sűrű tiltakozásokkal kisért felolvasás után Dókus Gyula alispán kijelenti, hogy miután az i7iditvány még nem volt állandó választmány előtt, le kell venni a napirendről. Az indokolás ugyan nem volt helyes, mert a törvény és szabályrendelet szerint tárgyalható minden indítvány állandó választmányi előkészítés nélkül is, ha a gyűlés akarja, — de az már mindegy. Tény, hogy megretiráltak, s most már csak a májusi közgyűlésen lesz ez az ügy tárgyalható. Ennyi történt. Kommentárt nem fűzök hozzá. Megértheti igy is mindenki. A városhoz beadott indítványom igy szól: Tekintetes Polgármester Űrt Zemplénvármegye tötvényhatósági bizottsága még 1900. évben kimondta, hogy Sárospatak székhellyel egy uj szolgabirói járást állít fel. Ezt a határozatot a belügyminiszter jóváhagyta, s igy jogerősnek tekinthető. Az uj járás kikerekitése esetleg már a f. évi decemberi megye- gvűlósen meg fog történni, mert, a mint hallom, már a jövő évben rendszeresiteni akarják a főszolgabírói hit atalt. A kikerekités folytán pedig csaknem kétségtelen, hogy a jelenlegi saujhelyi járásbó- ki fogják szakítani Sárospatak, Károlyfalva, Trauconfalva, Makkos- hotyka, Végardó, Józseffalva és Bodroghalász községeket, s ezzel az eddig se nagy újhelyi járás féleny- nyire csökken. Hogy milyen nagy veszteség lenne ez Ujhelyre, azt fölösleges fejtegetnem. Hiszen tudjuk, hogy minden város annál jobban fejlődik, minél nagyobb vidék tartozik hozzá, s viszont ha egy jelentékeny területet elszakítanak tőle, ez által ipara s kereskedelme érzékenyen károsodik Pedig azon elvnél fogva, hogy a bírósági beosztást mindig a köz- igazgatásival egyformán csinálják, nagyon valószínű, hogy ha most felállítják a pataki szolgabiróságot, akkor pár óv alatt járásbíróságot és adóhivatalt is kap Patak, Nem csak Ujhelyre lenne ez káros, hanem mind azokra a községekre, amelyeket a pataki járáshoz csatolnának, mert ezekre nézve is sokkal előnyösebb az ép olyan közel fekvő és sokkal nagyobb Ujhely- hez tartozni. Tolcsva község annak idején ilyen értelemben meg is fe- jebbezte a megyei határozatot, s Ujhely várost is "felkérte, hogy támogassa őt azon törekvésében, hogy Tokajtól elszakítva Ujhelyhez csa- toltassék. Ujhely városnak tehát a pataki járás elhatározott felállításával szemben nézetem szerint nem csak az a sürgős teendője saját érdekében, hogy ennek a határozatnak a megváltoztatását kieszközölje, hanem az is, hogy Tolcsva és általában a középső Hegyalja egybehangzó kívánsága szerint kérelmezze a vármegyétől, hogy a tokaji járásból is Erdő- bényét, Tolcsvát, Liszkát, Erdőhorvátit, Komlóskát, Regéchutát, Vá- mosujfalut, Bodrogzsadányt, Bod- rogsárát és Bodrogolaszit is csatolják az újhelyi járáshoz, mert ezeknek a községeknek sem vasúti sem forgalmi összeköttetésük nem lévén Tokajjal óriási teheré s nyűg nekik a Tokajhoz való tartozás, mig a vasúti kapcsolat s a forgalom iránya Í3 Ujhelyhez utalják őket. Minden helyes megyei politika azt kivánja, hogy a megye székhelyét lehetőleg fejlesszék, s úgy e végett, mint a körülfekvő községek érdekében is, a megyei székhely körül minél nagyobb járást alakítsanak, és igy nagyon indokolt az a kívánság, hogy az újhelyi járást ne csökkentsék, hanem nagyobbitsák. S különösen előnyös volna Ujhelyre ha a gazdag középső Hegyalját hozzá csatolnák, mert akkor igazán központjává válna a középső és felső Hegyaljának, mig a pataki járás kiszakitásával a Ilegyaltával való kapcsolatát csaknem teljesen elveszítené. Miután pedig a vármegyének jogában áll határozatát megváltoztatni s miután a fent előadott kívánság teljesen jogos és mint ilyen hiszem, hogy a megye többségének tetszeni fog, indítványozom, hogy Ujhely város képviselőtestülete küldöttsé- gileg kérje fel ezen kívánság támogatására a vármegye Főispánját, 8 egyúttal a pataki járásra vonatkozó határozat megváltoztatása, ezen járás felállításának mellőzése, s a fent elősorolt községeknek az újhelyi járáshoz való csatolása iránt sürgősen adjon be kérvényt a vármegye törvényhatósági bizottságához, Indítványomat kérem mielőbb a városi képviselőtestület elé terjeszteni. Alázatos szolgája : Dr. Búza Barna. A sikkasztásokról. Ismét egy sikkasztás hírét veszem Szabolcsmegyéből. A sikkasztó nem az államot , nem az árvákat károsította meg, hanem magán személyeket, olyanokat, kik a porból emelték őt fel a gazdatiszti osztályba. De ezen körülmény semmivel sem teszi kisebbé az ocsmány tettet a többi sikkasztóénál; sői talán még súlyosabbá teszi az által, mert nem csak mint hálátlan eb megmarta kenyéradóinak, jóltevőinek a kezét, de sorsosainak, pályatársainak erkölcsi reputáczióján is csorbát ejtett. A szomorú hírre vergődött egyént — fájdalom — személyesen ismer tűk: egy kevés tanulással rendelkező, nagyszájú, üres fejű és az ugorkafára felkapott henczegő nép kategóriájába tartozott. Az illető azt hiszem, teljesen beszámítható állapotban követte el ocsmány tettét. Az élvezett nagy bizalomnál fogva, mint műveletlen jellem, az emberekben csak a lelkiműveltség által fékentartott állati ösztön által uralva, bűnös manipuláczióit bizonyosan már régen űzhette ; és most, mint a szimatját követő ellenségét megneszelt róka, megfutott. Valószínűleg, sőt bizonyosan most attól tartott, hogy összecsapnak feje fölött a hullámok és nem a megtévedt erős lelkek útját követte a halálba, hanem a hitvány, gyáva gazembeiek sorsát választotta — megszökött . , . Ámbár szerintem, az ő szökésében sem látja a józan ész az ő biztos menedékét, mert ahhoz bizonyos zsenialitás szükséges, amit pedig ő benne a Diogenes lámpájával sem tudtunk soha felfedezni . . . Hitem szerint, meg fog ő kerülni gyáván, nyomorultan, mint a hűtlen eb, mely a gazdáját megmarta. De még azt se tartom kizártnak, ha t. i, valahol gonoszul el nem vész, hogy visszakerül azokhoz, akiket meglopott: csúszva-mászva, irgalmat, könyörü- letet és — kenyeret koldulni. Ennek a sikkasztónak alávaló tettéből, a levonható tanulság az, hogy bizalmunkat nem minden üres fejű kétlábú tollatlan állat érdemli meg, akiknek száma a mai szeczessiós korban úgy nő, mint nyáron eső után püfeteg a gomba; de sőt sok ilyen szélhámosra nézve, még szerencsétlenség is! Mert a nem fegyelmezett jellem elszédül, elkábul attól és bűnbe esik. Egy embertársunkat előre, ok nélkül meggyanúsítani vagy elitélni igaz hogy nem szabad, de azt az elvet követnünk, hogy vigyázok legyünk a bizalmunk ajándékozásával, nemcsak szabad és kell, de — úti exemplum docet — felette szűk séges is ! A mai társadalom sajnos, rendkívüli időket él: az erkölcstelenség, a kapaszkodás, a szédelgés és a korrupció elég piszkos vizein evezünk; és mivel egy tulvilági életbe helyezett hitünket, őseink által buzgón imádott istenünket, a rút materializmus nagy részben, sőt a félművelt gyenge jellemekből jóformán végképpen kiirtotta, a becstelenség, a sikkasztás és há szükséges á méreg a revolver és az élettől való gyáva megfutás különböző eszközei és nemei a mentő csolnakok . . . Ha az erkölcstelen materializmus modern piszkos hullámai között depraváló- dott társadalmat az idealizmus jobb útra terelni nem fogja, nincs mesz- sze az az idő, hogy — hogy elpusztulni fog, hogy elpusztulnia kell ! — Dq visszanézve a múltba, bizzunk a világszellem hatalmas kezében és reméljük, hogy az idealismus és materializmus között felbontott egyen súlyt helyreállítani fogja! Úgy legyen !! k. k.
