Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-02-28 / 17. szám

17. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, febr. 28. dolgokkal. S ha mégis közigaz- gátási önállóságot akar, hát meg­van annak a hozzá méltóbb módja: alakuljon rendezett tanácsit várossá. Lőcsének, Iglónak 6—7000 lakosa van, s rendezett tanácsú városok. Patak népesebb is, gazdagabb is ezeknél, szellemi tőkéje hasonlit- hatatlanúl több, — mért nem le­hetne ő is ilyenné ? S ez az át­alakulás csak úgy káros, ahogy Ujhelyben csinálták, de helyesen és igazságosan végezve igen hasz­nos dolog. Az a megyei határozat pedig, a melylyel 1900-ban kimondták a pataki járást, abszolúte nem volt megfontolva. Az előbbi események ről nem beszélek, de ennél ott voltam. A főispánon s a jegyző­kön kívül legfeljebb 8—4 tag volt ott. Referálták, hogy Patak kéri, hogy a megye pártolja a belügy ministerhez a szolgabiróság felál litása iránt beadott kérvényét. posabb megfontolás tárgyává tenni, s ha igy helytelennek ta­lálja, megváltoztatni. Ha Ujhely közönsége felébred végre tespedéséből, s védelmére kél eddig folyton mellőzött jogai­nak s érdekeinek; ha az újhelyi megyebizottsági tagok az igazsá­got s városuk érdekét, s nem a hatalom parancsát fogják követni, ha lesz bennük ehhez elég bá­torság, önérzet és elszántság, ak­kor győzni fog ebben a kérdés­ben Ujhely és az igazság. De ha mindenki meg fog is is hát­rálni: én híven kitartok mellette, Külömben kegyes figyelmébe ajánlom László bátyámnak azt, a mi a februári megyegyűlésen tör­tént ebben az ügyben. Ez némi bepillantást enged a kulisszák | mögé, s talán arról is meggyő j ződhetik belőle, hogy nem épen olyan nagy érdeke Pataknak,hogy — különösen most — felállítsák Mohuir főispán — képviselővá­lasztás előtt volt — azt mondta, hogy Patak ezt megérdemli, hát teljesíteni kell a kérését. Felállt Mizsák főügyész, s előadta, nogy ennek nincs értelme, mert a szol­gabiróság felállítása a vármegye joga, nem a miniszteré. Molnár főispán erre azt mondta, hogy ha igy van, akkor mondjuk ki, hogy felállítjuk a pataki járást. Persze kimondták így lett elhatározva a pataki járás, Hűbele Balázs mód­jára, anélkül, hogy ezt kérték vol­na, anélkül, hogy napirendre lett volna tűzve. Nem voltam akkor bizottsági tag, külömben megkérdeztem vol­na, hogy legalább mondják meg, micsoda községekből akarják tt a járást összetákolni. Mert akkor még ez se volt a határozatban, legfeljebb később szúrták bele. Biztosra vettem, hogy a minisz­ter megsemmisiti ezt a minden alapos tervezés és a többi köz­ségek megkérdezése nélkül hozott elhamarkodott határozatot. De nagy volt a protekció odafent: állítólag helybenhagyta a belügy­miniszter. * Hogy Ujhelyre rendkívül káros lenne a pataki járás, nemcsak azért, mert a hozzá tartozó kör egy nagy részét elvéve forgalmát csökkentené, de azért is, mert el­vágná a lehetőségét annak, hogy a Közép-Hegyalja gazdag közsé­gei óhajuk szerint hozzá csatla­kozzanak, azt kétségtelennek tar­tom. Hogy Ujhely érdekeihez leg­jobban húz a szivem, azt megbo­csáthatják nekem. De ha látnám, hogy Patak törekvése igazságos, Ujhely érdekei ellenére is azt pártolnám. Hanem mikor azt látom, hogy ez a törekvés rendkívül igazság­talan, s amellett nemcsak Ujhely- nek, de a Hegyalja többi közsé­gének érdekét is szörnyen sérti és károsítja: akkor kötelességem csekély erőmmel mindent elkö­vetni, hogy ez a törekvés ne si­kerüljön. A vármegyének egy olyan ha­tározatot, amelyet úgy hoztak, [ mint fent leirtani, még ha a mi­niszter helybenhagyta is azt, nem J csak joga, de kötelessége is fo- j ganatositás előtt érettebb s ala- j ott azt a szolgabiróságot. Igazán tisztelő hive s öcscse: Búza Barna. A sértett önérzet. Szörnyen sértve érzi magát Zemplénvármegye az ál­tal, amit a hétfői határozatról Írtam. Pedig hát én csak ismételtem azt. amit a közgyűlésen elmondtam. Azt mondtam ott, (s ez volt a főargu- meutumom) hogy miniszteri biztost kell kérnie a vármegyének, mert ha csak házilag végezteti a vizsgálatot, utat enged annak a gyanúnak, hogy takargatni akar. Akár tetszik, akár nem, akár ha- ragusznak érte, akár nem, fenntar­tom ezt a kijelentésemet. ­Aki tisztának érzi magát, annak nincs oka félni semmiféle vizsgálat­tól. Ha valaki azt mondja, hogy én az ügyvédi irodám kezelésében visz- szaéléseket követek el, én magam fogom követelni, hogy egy egészen idegen bizottság vizsgálja meg, ezt a kezelést. Ebben semmi lealázót, megszégyenítőt nem találok, sőt az lenne gyanús, ha mindenáron ragasz kodnék ahhoz, hogy csak én magam vizsgáljak, vagy hogy valamelyik hozzátartozóm vezesse a vizsgála tót. Tudomásul veszem, hogy Nagy Barna és id. Meczner Gyula külön fognak nyilatkozni. Nem tudom mi­ért, — mert ép őket nem bántot­tam. De akármit mondnak is, nem fognak eltéríteni a meggyőződésem­től. Külömben tudtommal Nagy Barna nem is tagja annak a vizsgáló bi­zottságnak. Mert a közigazgatási bi­zottság két bizottságot küldött ki: egyet a fegyelmi vizsgálat vezeté­sére, s ennek tagjai id. Meczner Gyu­la és Nagy Barna, s egyet az árva- kassza-ügy vizsgálatára. Ennek tag­jai: id. Meczner Gyula, báró Sennyey Miklós és Fejes István. Báró Sennyey és Fejes lemondtak, de semmi tudo­másom nincs róla, hogy a közigaz­gatási bizottság tudomásul vette vol­na a lemondásukat s Nagy Barnát küldte volna ki a helyükbe. így te­hát ez a bizottság most egyetlenegy tagból áll : id. Meczner Gyula úrból. Hogy a Wiczmándy beszéde után jelentkezett még felszólaló, arról nem tudok, — ha jelentkeztek, bi­zonyára csak suttogva tették azt. De azt tudom, hogy ép arra hivat­kozva, hogy nincs több felszólaló, kétszer is kértem hangosan a hatá­rozat kimondását és hogy mingyárt a gyűlés elhalasztása után mondtam Wiczmándy Ödönnek, bog) ez csak azért történt, hogy délután leszavaz­tassák az indítványt. Wiczmándy azt mondta, hogy ezt nem hiszi, ez le­hetetlen, az indítványt el fogják, mert el kell fogadni. — Tanúra rá Wicz-\ mándy Ödön. S a „népfelkelőkkel“ is hiába vic-[ celődik a Zemplén. Mert tény, hogy délelőtt a központi választmány­ra igo-en szavaztak, délután pedig már csak 60-an. Világos tehát, hogy délután már 80-nal kevesebben voltak a gyűlésben. Nem is számítva, hogy so­kan, akik délelőtt ott se voltak, dél­után feljöttek az indítvány ellen szavazni. — Hogy pedig délelőtt a gyűlés túlnyomó többsége az indít­vány mellett volt, azt láthatta min­denki. Végül csak egyet. Az alispán kér­désemre kijelentette, hogy nem tud­ja, teljesitettek-é, s kik teljesítették a pénztárban 1899 óta a pénzkeze­lési vizsgálatot, mert ilyen vissgálat- ról szóló jegyzőkönyvnek, nincs nyoma az iktatóban. Hát ha én alispán vagyok és teljes világosságot akarok, akkor ha az iktatókönyvben nem akadok nyomra, magam ele idézem a pénztári személyzetet, í kihallgatom őket arra nézve, hogy emlékezétiik szerint volt-é 1899. óta ilyen vizsgálat s kik teljesí­tették azt f Lehetetlen, hogy ilyesmire ne emlékezzenek. S akkor aztán en­nek alapján jelentem biztosan vagy azt, hogy volt, vagy azt, hogy nem volt. De olyan csonka, hiányos jelentéssel, hogy nem tudom, voll-é vizsgálat, mert ilyenről szóló jegy­zőkönyv nincs beiktatva, — nem ál lók a gyűlés elé. Vagy ezt is majd később fogják kinyomozni? Kiváncsi vagyok, vájjon a Zemp­lén szerint ebben sincs-é igazam? Hogy legyen bizalma az ember*- nek egy olyan vizsgálatban, amely már másfél hónapja folyik, és még azt se tudta megállapítani, hogy 1899 óta volt-é a megyei pénztárban pénzkezelési vizsgálat, vagy nem ? A felelőss g szempontjából ennek a megállapítása lett volna az első. Azt mondják, nincs nyomá az ikta tókönyvben. De hát ez az egyetlen mód ennek a megállapítására? Nem lehet ezt, a pénztári személyzet, a tisztikar meghallgatása utján kons­tatálni ? Az alispán nem tette ezt, — de voltakép nem is neki, hanem első sorban a kiküldött vizsgáló-bizottság­nak lett volna ez kötelessége, még pedig legsürgősebb kötelessége. Hogy ez mindeddig nem történt meg, az legjobban, még a Guseó eseténél is jobban bizonyítja, hogy a vizsgálat tévelyeg, hogy a vizs­gálat vezetőinek sejtelmük sincs az igazi feladatukról s teendőjükről. No hát romija meg Szirmay tiszti ügyész ur, nem igazam van-é ebben is, a Guseó ügyében is? Ami pedig a közigazgatás bűnei­nek állítólag most dívó erős meg­torlását illeti, emlékeztetem a Zem­plént ossuth Elek esetére, akit igen nagy hibákért, és még nagyobb mu­lasztásokért 100, mondd egyszáz ko­ronákra büntettek, amennyire egy tót parasztot szoktak büntetni, na záróra után nem megy haza a kocs­mából, vagy sebesen hajt. Legvégül pedig megjegyzem, hogy annak a vármegyei vezetőségnek, amely olyan tényeket, mint pl. csak a Kmety-féle ügyben is nyilvános­ságra jöttek, minden további vizs­gálat nélkül elhallgat és zsebrevág, semmi különös oka nem lehet a ttl- jes világosságot követelőkkel ilyen magas hangon diskurálni, és talán sürgősebb dolga is lehetne a tiszti ügyész urnák ebbben a szomorú ál­lapotban, mint neki esni egy ártat­lan embernek s úgy szidni és tá­madni engem, mintha az egész ügy­ben én volnék a legfőbb bűnös, és leg lább is, mintha én loptam volna el az egész árvakasszát. Tessék csak seperni otthon a saját -- árvakasz- szájuk előtt. Inkább arra ügyeltek volna fel olyan féltékenyen, mint most az én szerény nyilatkozata­imra ! Búza Barna. Megyegyülés — Második s harmadik nap. — Volt ugyan elég érdekes tárgy, de azért amilyen népes volt a gyűlés első napja, olyan üres lett a terem a második napon. Még a főispán is elment s az alispánnak adta át az elnöki s éket. Az alispáni jelentés folytatólagos felolvasása után megadták a felha­talmazást a kórházi bizottságnak az építkezés vezetésére, elfogadták az igazságügyminiszter ajánlatát, hogy 80000 koronáért átengedi a megyé­nek a törvényszéki s fogházi épüle­tet, megállapították a magyei utka- parók fizetési és nyugdijszabályait, elfogadták, hogy a kassai utbiztosi tanfolyamhoz 360 koronával járul a megye s éven kint 2 utbiztosat küldi tanulni, — az uj árvaszéki szabály- rendelet felülvizsgálatára bizottságot küldtek ki. Győr sz. kir. város feliratát a pár­baj megszűntetése iránt támogatja a megye, Pozsonyit is a vasárnapi mun- j kaszűnet. kiterjesztése iránt. I Sárosvármegye feliratot intézett a 1 középbirtokos osztály megmentése érdekében, s az öröklési jog refor­málását, a középföldbirtok hitbizo­mányi megkötését kéri. I Búza Barna ellensége minden fel­iratnak. mert az országgyűlés — még a saját megyénk képviselőit se véve ki — úgy se ad rá semmit. Nem méltó a megyéhez, hogy olyan helyen kérvényezzen, ahol a kérel­meit semmibe se veszik. De különö­sen mellőzni kéri a felírást ebben az esetben, mert Sárosmegye felirata re- akeionárius, kész feudalizmus, és nem hasznára, de kárára lenne az ország­nak s a középbirtokosságnak, id. Meczner Gyula kijelenti, hogy az országgyűlésről néni szabad olyan hangon beszélni, mint Búza teszi. A gyűlés kimondja, hogy nem ír fel ebben az ügyben az országgyű­léshez. Vasvármegye feliratát a tőzsdei fe­dezetlen határidőüzlet megszüntetése Abaujét a közgazdasági előadók ál­lásának újjászervezése, Pozsonyit a gyülekezési s egyesülési jog lorvény- nyel való szabályozása, Sopronét a vadászati törvény revíziója tárgyában (hogy a nyulakat is megölhesse min­den ki a saját területén) pártolja a közgyűlés. ' Nagyon fontos tárgy volt Somogy­inegye felirata a magyar föld idegen kézre jutásának rneggátlása tárgyá­ban. Azt kívánja, hogy az állam az idegen kézen lévő földeket kisajátít­hassa, az idegenek földadója maga­sabb legyen stb, A gyűlés, annak hangsúlyozásá­val, hogy Zemplénvármegye terüle­tének 1 8 része van idegen kézen, elhatározta, hogy külön felirarot in téz az országgyűléshez ebben a tárgy­ban. Ezeken kívül már csak aRákóczi- ünnep s a pataki szolgabiróság ügye volt, érdekesebb tárgy. Mind a ket­tőről külön referálunk. fi Rákóczi-ünnep. Úgy látszik, jobb lett volna a megye Rákóczi-ünnepét is a Rá- kóczi-szobor leleplezéséig elha­lasztani, mint tavaly a Kossuth ünnepet. Mert a kiküldött bizott­ság programmja olyan szegényes, hogy bizony az se Rákóczihoz, se Zempléninegyéhez nem méltó do­log, hogy egy ilyen nagymultu s előkelő vármegyében, mint Zemp­lén, nincs annyi invenció, nincs nincs annyi szellemi tőke, hogy ilyen alkalomra valami egyebet is tudna produkálni, mint a minden­napi vidéki ünnepecskék, a lőis- páni jubileumok, s egyebek kon­vencionális, sablonos programmja Díszközgyűlés a vármegyeházán — bankett — kirándulás Borsiba s a szülőház megkoszorúzása — népünnep. — Ennyit képes pro­dukálni Zemplénvármegye Rákóczi ünnepére! No hát ez szégyenletesen kevés !

Next

/
Oldalképek
Tartalom