Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-02-21 / 15. szám

15. szám (2.) FELSŐMAGYARORSZÁG I HÍRLAP Szombat, febr, 21 tőlük vármegyéjük, s nem is ezt ígérték ők a választóiknak! Le­gyen ott mindenki, hogy erős le­gyen a szavunk, hogy jól meg­hallják tiltakozásunkat mind, aki­ket illet! A népgyülés. vezetősége amit csak lehet, min­dent elkövet Ujhely érdekei ellen. A múltkor, Hűbele Balázs mód­jára, elhatározta, hogy Sárospa­takon szolgabiróságot állít, ami rendkívül erős megkárosítása 11 j helynek. Erre még visszatérünk. Most újabb manővert eszelt ki Ujhely ellen. Vajdácska, Alsó- és Felső-Be- recki községek, mint tudjuk, Uj­hely közvetlen szomszédságában ’ vannak, piacra állandóan s kizá­rólag idejárnak, szóval forgalmi lag teljesen Ujhelyhez tartoznak. Zemplénmegye azonban ezt a | három községet minden áron erő- ,| vei Sárospatakhoz akarja csatolni. J Teszi pedig ezt úgy, hogy kö- i vés útat építtet Alsó-Bereczkitől 1 Sárospatakig. Alsó-Bercczki ugyan egy kőha jitásnyira van Ujhelytől, s legalább | háromszor közelebb van Ujhelyhez, mint Sárospatakhoz. A Vajdács- I káró! Alsó-Bercczkin át Ujhelybe vezető út fel is van véve a me- 1 gyei utak közé, de még eddig se fogtak hozzá a kiépítéséhez, úgy, hogy a lehető legroszabb karban i van. S a vármegye, ahelyett, hogy ezt az utat, amelyen legtöbbet jár a három község, s amely a nélkül is olyan rö\id, hogy ke­vésbe kerülne, rendes köves úttá kiépiteni, s ez által ezekuek a köz­ségeknek Ujhelylyel való közleke­dését megkönnyítve, Ujhely for­galmát emelné, a helyett kiépíti most az Alsó Bereckiből Patakra vezető sokkal hosszabb utat, igy akarva kényszeriteni a három köz­ség lakóit, hogy ne Ujhelybe, de Patakra járjanak piacra. Febr. 14-én volt Sárospatakon a községek értekezlete az út épí­téséhez való hozzájárulás tárgyá­ban Barthos tőszolgabiró elnök lete alatt. Alsó- és Felső-Bereczki és Vaj­dácska községek megbízottai ha­tározottan kijelentették, hogy ne­kik nem kell a pataki út, ők nem kivánják annak az építését, mert ők soha se jártak s nem is akar­nak járni Patakra, — s nem já­rulnak hozzá egy fillérrel se az út építéséhez, hanem követelik, hogy építse ki a vármegye az uj I Pásztor Árpád csak rontott ezen helyi utat, mert ők csak Ujhellyel » SZÓP vígjátékon, mikor operottá vannak s akarnak maradni össze- átdolgozta. Finomságai eldurvultak, Igen nagy érdeklődésTnutatko- zik a katonai terhek ellen vasár­nap tartandó népgyűlés iránt. A népgyűlés programmja nincs még megállapítva, nem is lehet pon­tosan,‘mert hiszen ott mindenki­nek joga van felszólalni. Meg­nyitni Matolai Etele fogja a gyű­lést, bezárni pedig Pekáry Gyuia Felszólalnak válószinlileg • dr. Fried Lajos, dr. Székely Albert, dr. Búza Barna, Hericz Sándor, Vdrlaky Sándor es Ötbey János. A rendezőség az országos füg­getlenségi pártot is értesítette a gyűlésről, s reméli, hogy az or­szággyűlési képviselők közül is lejönnek egy páran. * Vasárnap délután 5 órára hitta össze Pekáry Gyula elnök a Zemplénvármegyei Függetlenségi Párt választmányát is. Ennek a választmányi ülésnek a párt kerü­letenkéntiszervezése s a hétfői me- gyegyülés megbeszélése lesz a tárgya. * Vasárnap este 8 órakor pedig a kör új helyiségében társasva­csorát rendez a függeilenségi kör Matolai Etele tiszteletére. Jóvá akarja tenni evvel a vármegye közönségének azt a csúnya mulasz­tását, hogy ősz alispánját minden búcsúvétel nélkül, pusztán egy köz­gyűlési istenhozáddal engedte tá­vozni. A bankettre ezúton is szi vesen meghívjuk pártkülömbség nélkül Matolai minden tisztelőjét Egy teríték ára 2 korona. Jelent­kezni lehet egész vasárnap estig ifj. Horváth JÓ2seinél, a független ségi kör háznagyánál. Ujhely megrontása. Nem tudjuk mit vétett Sátoral­jaújhely város Zemplénvármegyé- nek, hogy mindenkép tönkre akarja tenni, — de tény, hogy a megye köttetésben s az újhelyi útra szí­vesen áldoznak. Hanem azért biztos, hogy a pa­taki út építését fogják elhatározni mert a vármegye mindent elha­tároz, ami Uj helynek árt. Ujhely pedig, mint egy nagy gyerek, engedelmesen tűri, hogy megnyirbálják, megkárosítsák. Száz újhelyi lakos ül a vármegyei közgyűlésben, ha összetartaná­nak mindig leszavazhatnák a z Uihely ellen dolgozó megyei kor­mányzatot, — de a helyett leg nagyobb része el se jön vagy hűségesen megszavaz mindent, a mit parancsolnak, akármilyen ká ros is a városra. S nincs senki aki Ujhely érdeke mellett a me- gyeg, ülésen felszólalna, és ha néha megteszi is valaki, maguk az újhelyiek szavazzák le, mint Búza Barnát, mikor azt indítvá­nyozta, hogy ne állítsák fel a pa­taki szolgabíróságot. Bizony, bizony elkeserítő csú­nya dolgok ezek. Szomorú, hogy annyira fogva tartja a mameluk szellem az újhelyi megyebizott sági tagokat is, hogy inkább a városunk érdeke ellen szavaznak csak hogy az ellenzéki indítvány­nak ne legyen igaza ! vásári komédia lett belőle, amely I izetlen durvaságával tetőpontját éri a szabólegényekről szóló kupiéban. A darab zenéje csupa más operet­tekből összevissza szedett dolog, igen csekély értékű. Hogy mégis -nagyon tetszett a da­rab, s igen jól mulatott a közönség az legfőkép Aradi Aranka érdeme, aki kedves, ügyes diszkrét játéká- vel nagyon sokat enyhített a dur­vaságokon Gyönyörű kosztümökben remekül nézett ki, hajlékony, plasz­tikus mozdulataival maga volt a fi­nomság és könnyedség. Kedvesen kacagtató pózzal szavalta a jarnbu- sos verseket, bájos, érdekes volt s nagyon kellemesen énekelt. Osztályosa volt a sikerben Nagy Gyula, sohasem tu zó, mindig ka­cagtató mókáival, amelyek már rég kedvencévé tették őt a publikum­nak. Igen szép volt, s kedvesen, ügyesen játszott Bárdos Irma Békefi- vel való kettős kupléját (amely leg- bájosabb az egész darabban) zajo­san tapsolták. (Külömben Aradi Aranka és Nagy Gyula s^abólogény- kupléját négyszer ismételteit« meg a hálás karzat.) Jó volt, mint min­dig, Szigeti Lujza, s egy kis szerep­ben Udvardy Emilia is. A Niobe négy tagú kísérete is jól viselte magát. A csütörtöki és pénteki előadás­ról térszüke miatt jövő számunkban referálunk. SZÍNHÁZ. Szerda, febr. 18. Niobe. Három operett estét kaptunk most Komjáthytól. Legjobban érdeklődött a közönség az első este iránt, zsú­folt ház nézte végig Niobé előadását. Már két nappal előbb elfogyott minden jegy. Hanem a darab távolról sem elé­gítette ki a nagy várakozást. Túl­ságosan elhíresztelték a pesti lapok pedig valójában csak nagyon cse­kély értékű átdolgozása Poulton hi­res, szellemes és finom vigjátékának amit most három éve adtak a Víg­színházt): n Remek egy vígjátéki gondolat az hog3r egy Niobe-szobor megeleve­nedik, s klasszikus pózzal, hanghor­dozással s jambusos beszéddel jár- kel a hétköznapi emberek közt. Ni- obénak s a modern embereknek bi­zarr külömbsége szörnyen hálás té­ma, amit bőven kihasznált Poulton a vígjátékban. lyén, csak egykedvűen maga elé nézett. Mintha azt akarná: no itt vagvok, csudáljatok; bámuljatok; olyan hatást tett a kupéban, minta kietlen sivatag oázisában az üde, bóditó illatot lehellő rózsa, melynek szépségét, nemességét csodálják, di­csérik a vándor utasok. A szőke, bodros fürtü ifjú törte meg végre a csendet. Finom csen­gésű hangja szinte reszketett, a mint érzékenyen mondta: — No Pityu és Feri, ugy-e ele­get csaltalalak titeket a főváros romlott, lármás levegőjéből haza a mi aranykalásztól rezgő rónaságunk- ra. Ott az élet, itt a lélek ! . . . (— Aha, konstatálta Bözse: pesti jogászok !) — Meg aztán, hol bűvöl a termé­szet az életnek olyan angyali lé­nyeket, szépséges, liliomlelkű lányo­kat, mint itt a vidéken? Sugár alak, piros ajkak és az arcnak azok az eloven rózsái; Ilyen rózsákról álmo­dozhatott egykor a »rózsák atyja“, Gűl Baba is . . . — Szemérmetesek, mint Pallas Athéné, és szépek, lángra gyújtanak, mint Aphrodité. Ha távolról nézzük őket, a szív kiemelkedik fészkéből ,s valami gonosz démon viszi el- párhozni szépségük oltára elé ; ha közel vannak, megperzselik lelkün­ket, megbabonázzák agyunkat és az üdvösség utáni sóvárgásban fü rösztik mag lényünket . . . (— Nőné, mily szemtelen!) — Hóditó szépségük mellett mily szerények, gyöngédek. Mintha nem tudnák, nem ismernék szépségüket, mintha nem akarnák szépségük fö­lényét elismerni. Egy jó szavukkal a mennyországba emelnek, de haj! nehezen nyilnak a mennyország kapui! (— Már most juszt nem szólok egy szót se!) Itten a szőke bodroshaju szüne­tet tartott és várta a hatást, mit beszédével tett. De hirtelen éles fütty hallatszott, a fiuk gyorsan felugrál­tak helyükről., cókmókjaik után néz­tek, mert végállomásuk következett. Az elválás végtelen sajnálatával hagyták ott a kupét, nem, a menny­országot, mely a boldogság üdvös­ségét rejti magában. Bözse' az abla­kon keresztül jól látta, hogy minden második lépés után mint fordulnak, hátra a fiuk, sőt az a a borzos für- ;ű szőke kalapját is leemelte, mikor i vonat tovább robogott . , . * * * Vannak pillanatok, mélyeknek szomorúsága a legpesszimisztikusabbá teszi a szivet. Ha Bözse nem félt volna, hogy valaki hirtelen meglepi, szép selyem zsebkendőjébe temet­keznék és úgy sírna keservesen, bá­natosa. Hogy milyen szomorú a lá­nyok sorsa! Mily sokáig kell nekik várni, mig a szabadság tavasza (ma demoaselle nélkül) rájuk köszönt, s akkor is mily szomorúság a vége. Úgy szeretett volna valakinek a nyakába borúlni és jól kisírni ma­gát, a kiontott könnyek talán elol­tották volna a fájdalom tüzót. Mi­lyen kedves, okos is volt az a sző­ke bodros hajú, de ő se félénk ám, lám oda ül mellé és csókra nyujtiaí kezét,'aztán ajkát, aztán átölelik egymást és eltűnik előlük a világ, a mindenség . . . Bözse megdörzsölte szemét, mert úgy érezte, mintha egv gyönyörtől mámoros álomból kelne fel, melynek tárgya: az a sző­ke bodros fürtű már messze van ő tőle és ki tudja talán ép most szedi csókját egy másik lánynak, aki bi­zonyára szebb, mint ő, érdemesebb hozzá, mint ő és végtelenül bol­dog . . . Bözse szétvonta az ablak redő-yét és mereven nézett a szürke semmi­ségbe. A semmiségbe, a melynek —- úgy hitte — a legelhagyottabb semmisége ő . . . A MEGYE ES A VAROS. x Anyakönyvi kinevezés. A bel ügyminiszter Gyarmathy Sándor se­gédjegyzőt az alsó-hrabóczi anya­könyvi kerületbe anyakönyvvezető- holyettessé nevezte ki. X Pályázati hirdetmény. Sátoralja­újhely rendezett tanácsú város képvi­selőtestülete f. é. 17/771 szám alatt kelt határozatával egy 1000 korona évi fizetés és 360 korona lakbérrel javadalmazandó közgyánti állás rend- szeresittetett s annak ideiglenes he­lyettesítés utján leendő betöltése el­rendeltetett. Felhívom ennélfogva a jegyzői oklevéllel biró, vagy közigazgatási tanfolyamot végzett pályázni szán­dékozókat, hogy Kellően felszerelt kérvényüket f. ó. március 2-ik nap­jának d. u. négy órájáig hivatalom­hoz adják be. — Székely Elek pol­gármester. x Pályázat segédjegyzöi állásokra. Tokaj nagyközségben a segédjegy- zői állás -- mely évi 1200 korona fizetéssel van javadalmazva — üre­sedésbe jött és f. é. március 9-én lesz választás utján betöltve. Kér­vények f. évi március 8-áig adan­dók be a tokaji járás főszolgabirá- jához. Ugyancsak a nagymihályi járás főszolgabirája pályázatot hirdet a Nagymihály nagyközségnél üre­sedésbe jött segédjegyzöi állásra, mely évi 800 korona fizetéssel és 160 korona anyakönyv-heb, ettesi tiszteletdijjal van javadalmazva, ez utóbbira a választás f. é. március 10-ére van kitűzve, s a kérvények március 10-óig adandók be a nagy­mihályi járás főszolgabírójához. X Beszéljenek a számok ! Mai Iá­inkban megkezdjük Saujhaly vá­ros költségvetéseit és számadásait közölni egy összesített átnézett)en, az 1897—19 1 évekről. Folytatni lógjuk, mig az összes adatoknak vé­gire nem jutunk, hogy a nagykö­zönség, a képviselőtestület tagjai s a városi önkormányzatra ügyelő fel- sőbbség a számokból tudják meg: mi az igazság! Fel világositó meg­jegyzéseinket időközönként meg fogjuk tenni. Az érdeklődőket kérjük, őrizzék meg e táblás kimutatásokat, mert Útmutatásunkat és érveléseinket csak igy fogják ellenőrizhetni, — és mindenesetre hasznát fogják venni ha a terhes munkával készen leszünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom