Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-02-18 / 14. szám
Hatodik év 14. szám. Sátoralj auj holy, 1903 Szerda, febr. 18, POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este Kéziratokat viasza nem adunk Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár : egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál, Wekerle-tér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. polgártársak! Kifosztott, elgyötörj kiszipolyozott szegény hazánkat uj veszély fenyegeti. Bécsi parancsot szolgáló kormányunk arra akarja kényszeríteni a nemzetet, hogy még az eddiginél is többet áldozzon az idegen nyelvű idegen lelkű ká- tonaságra. Azt kívánja, hogy még sok ezer újonccal többet sorozzanak be, mint eddig, s temérdek millióval többet fizessünk a katonaságra, mint eddig. És a kormánypárt, azok a képviselők, akiket azért választottak, hogy sorsotokat javítsák, szegénységeteket enyhítsék, készek megszavazni ezeket a javaslatokat, a melyek végképen koldussá fognak tenni bennünket. így tartják meg választóiknak tett szép ígéreteiket, igy viselik gondját a népnek, amely * atyáivá* tette őket. Mozdúljon hát meg ez a megcsalt, koldusbotra itéit nép. Gyűljetek össze mindnyájan, hogy együtt tiltakozzunk anyagi tönkretételünk ellen, együttesen kiáltsuk oda a romlásunkra törekvő hatalomnak, hogy nem vagyunk hajlandók utolsó fal at kenyerünket is odaadni s élienhalni holmi nagyhatalmi hóbortok kedvéért. S figyelmeztessük nemzetünk iránti kötelességeikről mégfeledkezett képviselőinket Ígéreteikre, — figyelmeztessük, hogy nem azért választotta őket a nép, hogy koldussá tegyék. A szegény nemzet szava jusson el atyáinak fén>es termébe s állítsa meg tékozolm készüiő kezeiket! fi katonai terhek ellen népgyűlést rendezünk vasárnap, február hó 22-én délután 2 órakor Sátoraljaújhelyben a Korona szálloda udvarában. Jertek el oda sokan, jertek el pártkiilömbség nélkül mindnyájan, hogy feljajdulásunk szava hatalmas legyen, s hallják meg azok is, akik sorsunkat intézik, a kik javunk helyett romlásunkat akarják. Hazafias üdvözlettel: a sátoraljaújhelyi függetlenségi kör. Rothadás. Rettenetes az a kép, a mely Arnóthfalvy Tivadar pisztolylövésének lobbanó világosságánál tá- rult elénk Zemplénvérmegye közállapotáról Sejtettem, gondoltam én azt, hogy ebben a vármegyében nem mehet rendben minden, hogy itt sok visszaélésnek, sok piszkos dolognak kell titokban lennie. Gondolhattam ezt a sok apró visszaélésből, a minek itt-ott nyomára jöttem, de még inkább abból az erős erkölcsi törvényből, hogy bűn csak bűnt szülhet, — hogy a politikai korupezió szőr nyű elterjedéséből csak általános közéleti és társadalmi rothadás származhatik. Ebből, a tapasztalat által ezerszer igazolt törvényből következtettem, hogy a korrupciónak ebben a melegágyában sok visszaélésnek, bűnnek, gonoszságnak ke’l titokban tenyésznie A napfényre jött gyalázatosságok hatalmasabban igazolták ennek az erkölcsi törvénynek az érvényét, erejét, mint gondoltam. Gondoltam, hogy van visszaélés, — de ennyi és ilyen visszaélésről, a visszaéléseknek ilyen rettenetes piszkos özönéről igazán nem volt fogalmam és sejtelmem. S most már ebből a megye testén kifakadt óriási kelevényből annak a törvénynek egy másik tételét is megismertem: azt, hogy a korrupcióból eredő bűnök és visszaélések nagysága mindig arányban áll a korrupció nagyságával és mértékével Mérhetetlen volt a politikai erkölcstelenség és korrupció ebben a vármegyében, az egész vármegyei közélet nem volt egyéb, mint egy óriási politikai posvány: mérhetetlen a nagysága és csúnyasága azoknak a botrányos rendetlenségeknek s visszaéléseknek is, a melyeket ez a korrupció tenyésztett, s a melyek most napvilágra jöttek. Ki hitte volna, hogy a megye 1899. évi mérlege otrombául meg van hamisítva ? Ki hitte volna, hogy százezrekre menő hiányok vannak az árvakasszában ? S ez még mind semmi, apróság ahhoz képest, hogy a vármegyének van szabályrendelete, a mely megszabja, hogy az árvavagyon kamatjövedelmét félévenkint pon tosan fel kell az árvák közt osztani ,s ezt a szabályrendeletet soha se hajtották végre, hanem ahelyett állandóan s egyformán 3.6 percentet adtak az árváknak, elvonva így tőlük évenkint igen jelentékeny jövedelmet! S most, mikor kérdezzük, hogy miért, mi alapon, kinek a rendeletére csinálták ezt így? az egész megyei tisztikarban, a főispántól a dijnőkig nincs egy teremtett lélek, a ki felelni tudna, az egész gonoszságnak abszolúte nem akad gazdája, senki se tudott arról semmit, hogy ez így megy ! Hát hitte volna valaki, hogy ilyen hallatlan anarchia uralkodik Zemplénvármegye kormányzásában? Gyaníthatta ezt valaki, mikor olyan büszkén hirdette Molnár főispán, hogy a pénztár a vár- megye szentsége, s hogy ott olyan kifogástalan a rend és pontosság? Azt irja a Zemplén, hogy most már világosan látható, hogy miért kaptak csak 3 6 percentet az árvák. Mert ha 5 percentre volt is kiadva az .árvapénz, — a tényleg kamatozó vagyon kevesebb volt, mint a mennyi az árváknak az egyes folyószámlákon kimutatott összes vagyona, hát persze, hogy nem juthatott 5 percent az árváknak, hanem csak 4, illetve 3.6 Lehet. De lám, ebből látszik, hogy ha 1890 ben végrehajtották volna a szabályrendeletet, már ekkor rájöttek volna a hiányra, mert a felosztásnál mingyárt lát ták volna, hogy kevesebb Vagyon kamatozik, mint a mennyinek lenni kellene De nem csak hogy nem hajtották végre, nem csak hogy rá nem jöttek a hiányra, hanem még azt se vette észre senki, hogy a szabályrendelet nincs végrehajtva, s ez által az árvák meg vannak rövidítve. Hát ez már olyan rendetlenség, 'olyan abszolút hiánya a kormányzásnak, a mely felülmúl minden emberi képzeletet ! S mikor meg akarják állapítani, hogy ki a felelős, akkor egyszerre nincs vizsgálati jegyzőkönyv, amiből meglehetne állapítani Most meg már azt mondják, hogy van jegyzőkönyv, csak nem kereste senki. Kell ennél teljesebb anarchia? S most már szinte borzadva gondolunk arra, hogy mi fog ki* sülni, ha egyszer alaposan átvizsgálják azokat a hírhedt útadó leszámolásokat, a házipénztárt, jegyzői nyugdíjalapot, meg egyéb, a vármegye kezén forgott pénzeket! Bizony csúnya és kellemetlen illatú folyamat az, a mit most Zemplénvármegyében végbemenni látunk : egy erősen előrehaladott rothadás folyamata. Rothadásnak indult a politikai korrupció miaz- máitól át-meg átfertőzött szervezet, s a rothadás most már fel- tartózhatatlan. Ha itt eltakargatnák is : ki fog ütni máshol. De szükség is van erre. Mert a rothadás egy új élet kezdete. A fa elrothad, porrá válik, s ta- vaszszal üde zöld fű lesz a porából. A rothadásban. forrja ki magát a test a feltámadásra, az új életre. Talán Zemplénvármegyében is új élet kezdetét jelenti ez a rósz illatú rothadás. Talán felemésztődik most minden szenny és piszok, megtisztúl a levegő, meg- tisztúl á megye kormányzatának lelke és gondolkozása, s emelke- dettebb gondolkozással talán a közigazgatásnak a népet boldogító nemesebb feladatait tűzik majd célúi maguk elé a kortespolitika helyett. Bár úgy volna ! A Kmety ügy visszhangjaként vettük s egész terjedelmében közöljük a következő levelet : Tekintetes Szerkesztő Ur ! Most jutott tudomásomra, hogy becses lapja folyó évi febr. hó ll-én kelt 12-ik számában „Kmety ügy,, cikkében, engem pressióval megvádol. A mennyiben a tek. Szerkesztő ur czikkében az igazság védelmezé- sére hivatkozik, szíveskedjék tehát az igazságnak megfelelő felszólamlásomat becses lapjában a következőkben közzé tenni: Én a »Kmety ügy«-et ezelőtt alig ismertem, hisz az régibb, mint az én velejtei tartózkodásom. Szerkesztő és cikkező urnák a „velejtei ismerőse“ által elmondott tények, u. m. hogy én Kmetynét, ha a perét vissza nem vonja, ijesztettem volna, hogy őt azért 3 évre becsukják és férjét besorozzák, egyszerűen nem igazak, magyarán mondva hazugságok és szemtelen rágalom. A tény igy áll : Kmetyné kétségbeesetten s sírva panaszkodott, hogy mennyire zaklatja őt az a 100 forintos per s ő szívesen lemondana mindenről, csak már neki egyszer talán éppen a szerkesztő ur velejtei ismerőse békét hagyna és hagynának. Erre én azt mondottam, hogy ez megtörténik, csak vonja vissza a pert, hisz az, a ki alatt ez állítólag történt, már úgy is rég meghalt. Többet nem mondtam. Erre az asszony örömmel nem csak a perre vonatkozó visszavonást, hanem azt is, hogy mikép kénysze- ritette és zaklatta őt »Valaki« erre a perlekedésre, nem-e talán a. velejtei ismerőse«?, mikép ijesztette őt stb. — ő mindezt elmondotta s kérte betenni az iratba, mindugy, a mint azt Dókus Gyula alispán Űr O méltósága a megyegyülósen „a Nyilat- kozat“-ból felolvasta. Eszerint én nyugodt lelkiismerettel kijelentem, hogy én Kmetynét nem kényszeritettem a „Nyilatkozat“ aláírására s igy a per visszavonására, — sőt még figye1 meztettem a következményekre ! kijelentem, hogy erre a törvényes hatóság előtt esküt is tehetek s állításomnak igazolásául ugyanekkor az egyszerre s egyidőben jelen volt öt emberre mint tanúra hivatkozhatom. A mi Kmetynének Ön s Suli aj da Lapunk 4- oldal.
