Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-02-14 / 13. szám
FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP 13. szám (3.) Szombat, febr, 13. ) J toraljaujhelyben is pld. megragadva a szövetkezeti eszmét, mint valami menlő eszközt, szövetkezetei alakított. Hisz annyi biztató remény, oly sok kedvezmény, Ígéret és a jó ég tudja mi mindenféle kacsegtetés hangzott minden oldalról az iparos osztály felé-. Bizalomteljes remény és örömmel tervezett tehát egy általános iparárucsarnokot, a hol a különféle ipartermékek, illetve gyártmányok, csoportosítva a vevő közönség keresletének rendelkezésére bocsáttatnának, mert csak úgy lehetne a parlagon heverő szaktudást csoportosítva, a vevő közönségnek bemutatni, ami egy úttal megnyitná és fejlesztené a versenyt is a szakiparosok között. S itt ismét használom Főző József barátom ama mondását, hogy nemcsak a nagyok és tudósok, hanem a szénaboglyán álló paraszt is tud sokszor okosat mondani és cselekedni, amit érdemes meghallgatni és megfigyelni. Az iparárucsarnok üdvös és hasznos intentióját a Felsőmagyarországi Hírlap m. é. első számában is, már elégé bőven körül írtam, ez alkalommal még csak azt jegyzem meg, hogy az iparáru csarnokok létesítővel az egyetemes hazai ipar jelleg és minőségben országos organizátiót is nyerhetne. T. i. a mint hazánk megyékre lévén osztva, minden egyes megyéről tudva van, hogy minő a lakossága, a nyelve, tájszólása, termelése, viselete, stb ?. épen úgy tudhatnánk az iparcsarnokokban csoportosított ipari termékek révén, az egyes megyéknek és ezzel hazánk egyetemes iparáról is pontosan tájékozódni. S én úgy vélekedem, hogy e téren sokkal termékenyebb talajra hulna az állam pénzmagja, mint holmi »Turul« ezégek és hasonló vállalatok és üzérkedők talajára. Nyilatkozat. A sátoraljaújhelyi ipartestületnek múlt Számunkban közölt nyilatkozatából az olvasható ki, mintha Turay János úr nyilatkozatának fogalmazását szerkesztőségünknek tulajdonítaná. Kijelentjük, hogy a közönség köréből c. rovattal a kiadóhivatal rendelkezik ép úgy mint a nyilttérrel, s .igy mi a nyilatkozatot csak megjelenése után (Olvastuk, abban semmi részünk nem volt. Szükségesnek tartottuk ezt megjegyezni, mert nem akarunk magunk ellen olyan látszatot kelteni, mintha titkosan intrigálnánk az ipartestület ellen. Hisszük külömben, hogy eddigi működésünk nem adhatott,okot az ipartestületnek ilyen feltevésre. A szerkesztőség. Válasz a Zemplén „hegyvidéki actió“ reflexiójára. Tekintetes Szerkesztő úr! Becses lapjának ez évi 6. számában a ruthén akció kérdésében megjelent közleményemre a Zemplén 10. száma „hegyvidéki actió“ cim alatt bizonyos kritika- és, cáfolattal felelt, a miről — miután a szóban levő, lapnak rendes és állandó olvasója nem vagyok -r- csak most mások figyelmeztetésére és igy későbbért vettem tudomást. Legyen szabad tehát becses lapja hasábjain a kérdéses kritikára és cáfolatra szerény válaszaimat röviden megadni és pedig a következőkben : Ezen viszonválaszra nem annyira a megeresztett cáfolat vagy kritika súlya, mint inkább a közérdekű ügy fontossága késztet, hogy a sajátos támadással és cáfolattal szemben némi észrevételeimet megtegyem. A támadó lap közleményemet és annak intentióját úgy látszik vagy meg nem értette, vagy talán szándékosan megérteni egyáltalában nem is akarta, mert a helyett, hogy az ügygyei objective foglalkozott volna, egyszerűen belekap az aláírásomnak használt „ruthén barát“ szóba és abból igazán nemcsak bizo- nyos gyanúsítást, hanem egész politikai tanulmányt igyekszik kihozni, mert az szerinte — úgymond — faji elkülönítést jelent; pedig hát közleményemben még csak fia sincsen ilyen fajta gondolatnak, s azt hiszem, hogy abból, de főleg annak végig vonuló szelleme és irányából olyat még a legmerészebb akarat és szándékosság mellett se lehetne ki olvasni; de különben is az ügynek ilyen alapon való megdöntése, a jelen esetben — és fenálló szituációk közepette — igazán céltévesztett dolog. Hogy ón a „ruthén“ jelzőt használtam, azt se nem faji, se nem más politikai viszketegségből tettem, mert hiszen ez nálam teljesen ki van zárva, de tettem azt tisztán azért, mert ezen ügy a legfelsőbb helyen is — a honnan kiindúlt és a honnan hosszú évek óta szervezve lön — „ruthén akció“ cim alatt szerepel és azt mai napig máskép nevezni nem is hallottam sem hivatalosan, som az irányadó sajtó Utján ; lehet, hogy most másképen fog el- kereszteltötni és akkor majd én is a szerint fogom nevezni, és pedig a legnagyobb készséggel, mert hiszen nekem a cim ellen semmi kifogásom nincsen, — nem is lehet. Azért kérem szívesen, ne méltóz- tassék az egyes szavaknak philoso- phiai elmagyarázásánál az ilyen fontos ügyen csak-úgy keresztül hajtani s az olvasó közönséggel azt akarni elhitetni, mintha a közleményemben állítottak semmi alappal nem birná- nakés mintha semmi másra, mint az érdekelteknek meggyanusitására irányultak volna. Hát már ebben engedőimet kérek és pedig igen nagyot, mert ilyet' előzményes vagy alapos tudás nélkül állítani egy kicsit erős dolog talán, annál is inkább, a mennyiben azt másról is fel kell tenni, hogy t. i. ha valaki valamit állít, különösen ilyen utón és formában, azt bizonyosan tudja igazolni is. Es, habár nem is határozottári, hanem a mint a sorokból is kitűnik, — bizonyos fentartással jeleztem közleményemben a kérdéses telepítéseket, — azért annak valódiságát azonnal tudnám igazolni és meg is tenném a támadó lap kedvéért, de csak azért nem teszem és nem tehetem, mert a dolog ez idő szerint még korai, miután a kirendeltség tényleges működését még meg nem kezdette. De hogy a terv — említettem — érdekeltek által régen, csaknem egy év óta készül, s a lépések minden irányban meg vannak téve, annyi bizonyos, de sőt egész pozitív tudomásom van arról is, hogy az idegen külföldnek melyik vidékéről, s mely népe van avisálva és minő vásárlási, vagy parcellázási feltételek mellett. Hogy vájjon a kirendeltségnek és általában az intéző köröknek, van-é erről valami tudomásuk ? azt nem tudom. Lehet, sőt valószínű, hogy nincsen, és épen azért láttam jónak és szükségesnek a dolgot jóelőre jelezni, nehogy ezen kész nagy tervvel annak idején váratlanéi! és készületlenül lepessenek meg s a végeredmény esetleg kellő informáezió hiányában kétes irányt vehetne, miután a központi úgynevezett véleményező bizottság a felvidék mindenféle körülményeivel úgy sem ismerős Ezeket kívántam a cáfolat, részint félreértés, részint indokolatlanság szülte egyes részeire megjegyezni, miről is egyéb idevágó dolgok és tartozandóságokról rövid idő múlva maguk a nyilvánossá válandó tények fognak beszélni és tanúskodni. Aki volt. Az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot ma beterjesztette a kormány a képviselőházhoz. A függetlenségi párt követeli, hogy a katonai javaslatok tárgyalásának megszakításával a jövő héten tárgyalják le ezt a törvényt, de úgy hisszük, hogy a kormány nem fog beleegyezni, mert a fizetésemelést nem akarja komolyan s csak pressiónak akarja használni, hogy a függetlenségi párt obstruk- ciója ellen zúdítsa a tisztviselőket. De reméljük, hogy a tisztviselők nem engedik becsapatni magukat. A MEGYE ÉS A VÁROS. Az árvakassza ügyében múlt számunk tévesen említette, hogy a pénztárvizsgálatok jkönyvei a megyei levéltárból tűntek volna el, mert azok a jegyzőkönyvek az irattárban voltak-, mondják külömben, hogy meg vannak a jegyzőkönyvek, sőt elő tudták volna adni a közigazgatási bizottság számára is, de nem kérték az irattárból. Hát ez különös: mért nem -kérték, s ha nem kérték, miért jelentették a bizottságnak, hogy nincsenek meg ? Városi közgyűlés. Sátoraljaújhely város képviselőtestülete tegnap, febr. 13-án délután Székely Elek polgármester elnöklete alatt népes, rendes közgyűlést tartott, mely az eddiginél élénkebb hangulatban 3 órától este fél 7 óráig húzódott. Az elnöklő polgármester napirend előtt két fontos ügyet hozott szőnyegre. Első a sajtóban felvetett ama kérdés volt, hogy a városi tanács és képviselőtestület hasson oda, hogy a közkórházi és törvényszéki építkezésnél a helybeli iparosok és anyagtermelők érdekei megvódesse- nek. Minthogy a közkórházi építkezésre a vállalati árlejtés 12-én már megtörtént a nélkül, hogy az újhelyi iparosok vállalati szindikátussá tömörülhettek és az építkezés elnyeréséért önmaguk sikeresen pályázhattak volna, nem maradt egyéb hátra, mint felkérni a vármegye alispánját és a kórházi választmányt, miszerint találjanak módot arra, hogy ;a leendő vállalkozó iparosainkat jogos ok nélkül ne mellőzze és ne ,mellő-zhesse. A polgármester, dr. kellőn Yihuos,, id. Meczner Gyula, dr. Hynoyay Béla, dr. Fried Lajos, Nénjetlty.' Bertalan és Héricz Sándor hozzászólása után a közgyűlés ily értelemben határozott. Bejelentette továbbá a polgármester, hogy közte és a pügyigazgató- ság kfizt hatásköri differenciák keletkeztek. A p. ü. igazgatóság u. i. saját kiküldöttjeivel a város házi pénztárát megvizsgáltatni kívánja, amit fi megtagadott és ellenállása folytán a p. ü. igazgatóság panaszt tett ajőispánnál, ki az 1889. XXVIII. t.-cz. ti. §-ára utalva utasította polgármestert, hogy a p. íi. igazgatóság kívánsága elé gátat ne vessen. O azonban, mivel az idézett 11. § nem jogosítja fel a p. ü. igazgatóságot a város egész házi pénztárának megvizsgálására, hanem csak az állami, megyei és községi egyenes és( közvetett adók ressortját említi, jelentést tett a főispánhoz, hogy ő a város önkormányzatát védeni köteles 66 addig, inig a képviselőtestülettől ellenkező utasítást nem kap, a házi pénztár célzott vizsgálatába bele nem egyezhetik. Jelentette egyúttal, hogy a pénzügyigazgatóság az adóügyosztály restanciáinak orvoslását sürgeti. Minthogy a bajok túlnyomó részben a nagyközség idejéből háramlottak át s a betegeskedő Rakmányi János volt adótanácsos alatt helyrehozhatók nem voltak és az adótanácsosi állás helyett kreált 2 számtiszti állás sem volt még betölthető, mert a szervezeti szabályrendelet még a minisz- j teriumban fekszik, ennél fogva felhatalmazást kér, hogy négy hónapra 70—70 kor. havi dij mellett két kisegítő erőt alkalmazhasson, kiknek segítségével az adóügyosztály agendái teljes rendbe fognak jönni. A polgármesteri előterjesztés mindkét része helyeseltetek és elfogadtatott. A közégeszségügyi bizottságnak a köztisztaság érdekében készült előterjesztése fontosságánál fogva külön gyűlés napirendjére fog tűzetni. A községi közmunkaváltság megállapítása tárgyában az adóügyosztály javaslatát a p. ű bizottság elfogadta. A közgyűlésen elfogadását ellenezte Némethy Bertalan, mert az 1903. évi budgetben a közmunkákra 4000 K. szükséglet fedezésére teljesen elegendő összeg: 5300 korona szerepel, a most ajánlott megállapítás pedig már 6781 Kor.-ra rúg, holott ily nagy összegre szükség nincs és ezért a váltság egységárai a lakosság teherkönnyitésáre leszállithatók lennének. Kifogásolja továbbá, hogy a közmunkaváltságról szoló úti törvény és megyei szabály- rendeletben előirt, úgy a szükségleti mint fedezeti részében részletezett és tüzetesen indokolt költségvetés sem eddig, sem most nem készült. A pmesterrel szemben, ki szerint a kiadásokat előre tudni nem lehet (?!) idb. Meczner Gyula igazat ad a felszólalónak, mert a közmunkaváltság hovaforditását a képviselőtestület előtti műszakilag és számszerűen előzetesen igazolni kell és azért ajánlja, hogy a 6781 K. kivetés most elfogadtassák, de mondassék ki, hogy abból mit sem szabad elkölteni, mig a czélba vett és műszakilag költség- vetéselendő közmunkák végrehajtására a közgyűlés engedélye ki nem kéretik. Tekintettel arra, hogy egy helytelen gyakorlatot egy csapásra megjavítani nem lehet, felszólaló a Meczner javaslatában megnyugodott és a közgyűlés igy határozott. Tér és idő szűke miatt a gyűlés egyébb tárgyairól legközelebb referálunk, Most még csak annyit, hogy a Kossuthszobor helye dolgában a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a már közölt bizottsági javaslatot, s igy a napi piacz terét át nem engedi, hanem a szobrot az insurgensemlék helyére kéri állítani, viszont ennek áthelyezésére (felajánl két 1 igen megfelelő helyet. A hitelesítő ülés 18-án d. u. 3 órakor lesz. >€gy nagymihályi járásidnak Vigasztalás. Ezen lap múlt számában egy jóhiszemű adófizető és szavazó polgártársunk azon panaszkodott, hogy a nagymihályi járás igán gyakran lehetetlenné válik. Ezért egv magyar adófizetőhöz illő alázatossággal, vagy legalább is tisztelettudással fordul képviselőhöz, főispánhoz stb. stb. úrhoz, azon kéréssel, hogy a civilizáció, a hazafiság és a szolgabiró érdekében a járásbeli utakat javítsák. Kétségbe se vonjuk, hogy ezen kívánsága nagyon is méltányos és mindenféleképen igen megokolt. Hiszen azok a szegény adófizetők legalább is annyit megérdemelnének a vármegyétől és államtól sok, sok adójuk fejében, hogy roskadozásig nehéz igájukat sima utón húzhassák. Ezek előrebocsájtása után tehát bizton elhiheti panaszttevő, azaz danaszkodó bajtársunk, hogy igaz, tiszta szivből kívánom, hogy felszólalását a kellő siker kövesse. Ámde abban, hogy az óhajtott siker tényleg be is fog következni, tapasztalatainkra támaszkodva, nagyon is kétkedem. Mert az állam- bölcseség (legalább is: a magyar) azt parancsolja, hogy annak, aki követel, p. o. az osztrák, mindent oda kell adni, de annak, aki csak kér, p. o. a magyar adófizető, még egy hajszálnyit sem. Sőt 'manned aka- ratosabbán kér, annál jobban kell nyúzni. (Amiért csak kér és nem követel !) A -negyei bölcsesség pedig (ha ilyen is létezik) szintén az államinak nyomdokában halad, Különösen a mi, úgynevezett vezérvármegyénkben, ahol a legsimább ut csak a — gjmmpónztárhoz vezetett, de sajna, már az is meggöröngyösödött
