Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-01-31 / 9. szám

FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, jan. 31. 9. szám (2) Persze igy történhetett aztán, hogy mint most kisül, az árvák nagy része csak akkor kapta ki a kamatját, ha külön kérte. Hi­vatalból, amint kötelesség lett volna, nem küldték ki nekik. S ez még a kissebb hiba. De a szabályzat azt rendeli, — s minden rendes pénzintézetnél úgy van — (íogy a fel nem vett ka- j matot félévenkint tőkésíteni kell, | hogy kamatozzon az is. Ez se j történt legtöbbször. S ez már súlyos visszaélés. Mert azt a lel nem vett kamatot az árvaszék a többi pénzzel együtt kamatoz­tatta, de ebből a kamatból már egy fillért se adott az árvának Hová tette ? Azt mondják, nem volt teljes az árvapénzek utáni kamatjöve­delem, mert mindig hevert a pénztárban kamatozás nélkül 3— 4000 forint, azért, hogy ha sür­gősen kell valami pénzt kifizetni, hát kéznél legyen. Ez is helyte len dolog volt, sose lett volna szabad ott pénznek heverni, mert hiszen ép azért kapott az árva­pénzekből az újhelyi takarékpénz­tár 20000 forinttal többet, mint a többi bank, mert kötelezte magát, hogy bármily összeget azonnal kifizet felmondás nélkül. (Ámbár a pénzintézetek között megállapított arányt se tartották be, mert — amint mondják — a főpénztárnok tetszése szerint oda küldte a pénzt, ahová akarta. Ezt se ellenőrizték.) * Legjobban jellemzi az árvaszé.k renomméjának mélységes sülye dését a télhivatalos Zemplénnek az a »megnyugtató« felvilágosi tása, hogy legyen nyugodt a tisztelt publikum, mert az árva­kasszában lévő betéti könyvecs­kéket mind átvizsgálták, s vala­mennyi rendben van, egy sincs hamisítva ! No már az igen szomorú eset, mikor azt is bizonyítani kell, hogy az árvakassza takarékbetéti köny­vei nincsenek meghamisítva. Ámbár cseppet se csodálkoz- h atunk az árvakassza rósz hírne­vén, ha meggondoljuk — amit beszélnek — hogy pl. néhai Al­bert Pál volt árvaszéki ülnöknek 9000 forintos tartozása (amely­ért egy uzsorás se adna ma 2 krajcárt) ma is mint követelés, tehát aktiv vagyon van felvéve a számadásba Szép kis vagyon! * Arnóthfalvy Tivadarnak eddig kiderített egyetlen hibája a ha­nyagság és rendetlenség volt. Sokkal többet kellett volna a pénztárban dolgoznia. De hát a pénztárnokságon kivűl még két pénzintézetnek volt igazgatósági s egynek felügyelő bizottsági tagja. Ezek a hivatalai is elvon­ták a pénztári teendőktől. Nincs-é hát igaza azoknak, a kik a pénzintézeti állást nem tart­ják összeférhetőnek a tisztviselő- séggel ? És mégis a belügyminiszter, a ki Vas és Torontál megyékre nézve azonnal tudott a legszigo­rúbban intézkedni, Zemplénre már 3 hónap óta — ennyi ideje ter­jesztették lel hozzá az ismeretes megyei határozatot :— nem tesz intézkedést. Miért ? * Hadik főispán teljes jószán dékkal megtesz mindent, hogy a dolog tisztázódjék. De vájjon be 3átja-é, elhiszi-é, hogy ez a bot­rány nem egyedülálló jelenség, hanem egy erőszakos, igazságta­lan párturalmi rendszer bűneinek természetes eredménye ? Igen szépen indult el gróf Hadik Béla főispánság.i kezde­tén azon az utón, amely a kor­tesrendszert teljesen megszján- teti, a vármegyét megtisztítja De sajnos, azután a kormány- párti klikknek úgy látszik, sike­rült elhitetni vele, hogy ha meg szűnik a kortesuralom s itt-ott lélekzethez jut az ellenzék, hát azonnal kiüt a vármegyében az anarchia. És azóta megint a klikk uralkodik, mint előbb. Sajnálattal láttuk a régi -rend­szer kezdődő másodvirágzását, sajnálattal láttuk a rágalmakkal félrevezetett főispán gyönyörűen indult kormányzási irányának az előbbi irány felé való elhajlását, de szó nélkül, panasz nélkül tűr­tük abban a reményben, hogy a fiatal főispán igazságos és egés- i séges lelke nemsokára be fogja látni a helytelenségét annak az iránynak, amelybe terelték, s visz- szatér az eredeti útra Ez a reményünk most még erősebb. Be kell majd látnia a főispánnak, hogy nem a mi pár­tunkban van az anarchia, hanem a megyei pénztárban, s abban a közigazgatásban, amely eltűr ilyen pénztári kezelést. S be kell lát­nia, hogy sokkal nagyobb baj az ilyen szörnyű gyümölcsöket ter­mő kortesrendszer, mint az, ha 8 kerület közül egyet-kettőt elhó­dít magának az ellenzék, vagy ha bevonul a megyegyülésbe s a j városi képviseletbe. Hisszük, hogy be fogja látni mert ha ez az egy eset nem elég hogy tévedéséből kiábrándítsa, i bizonyára fog jönni még több is. S ha teljesen szakítva a kor- ! tesrendszerrel rátér arra az útra, amelyen először elindult, s meg­tisztítja Zemplént az ilyen régi bűnöktől, akkor új korszakot fog alkotni az ő kormányzása Zemp- lénvármegye történetében. A vármegye szégyene. A közi- igazgatási bizottság — mint jeleztük | — pénteken d. e. 10 ó. tartott ülést. jNagy volt az érdeklődés a tagok i részéről, s mi is kiváncsiak voltunic, mert azt hittük, hogy legalább az [ árváktól elvont kamatjövedelmek ! felől fog elhangzani valami felvilá- I gositás. De nem szóltak erről egy | szót se. Egyebekben is csak röviden j és szárazon adta elő a főispán az ismert tényeket, s jelezte, hogy a I (14000 korona hiány mivoltáról még semmi biztosat se lehet tudni. A bizottság elrendelte a fegyelmi vizsgálatot Don^ó Gyárfás Géza volt főszámvevő és Schön Miksa volt gyámpénztári ellenőr ellen', s egy­úttal ezek vagyonára a zárlatot is (14000 korona erejéig. A szigor he­lyes, de kevés. Hol a többi felelős tisztviselő? Miért nem rendelik el azok ellen is a vagyoni biztosítást? Hiszen Dongó és Schon vagyona bizonyára távolról se fedezi a hi­ányt. A pénztár vizsgálatára pedig ki­küldte báró Sennyey Miklós, id. Mecz­ner Gyula és Fejes István bizottsági tagokat, akik a belügyministerium- ból érkezett számszaki tisztviselők­kel együtt fogják a vizsgálatot -tel­jesíteni. Természetes dolog, hogy a legfel- tétlenebbiil bízunk a kik oldott urak igazságosságában, de mégis azt tar­tanok helyesnek, ha a minisztérium­ból jönne le egy tanácsos a vizsgá­latot vezetni. Mert ide olyan ember kell, aki a pénztári kezelésben tel­jesen otthon van — meg aztán ma­gára a három kiküldött úrra is na­gyon kellemetlen lehet, ha esetleg valamelyik megyei tisztviselő ellen kell a vizsgálat eredménye alapján fellépni. Azért az ilyen vizsgálathoz sokkal jobb egész idegen vizsgáló­kat alkalmazni. A belügyminiszter küldöttei: Bene Dezső számellenőr és Taszter József számtiszt pénteken délben érkeztek Ujbelybe, s szombaton már hozzá­fogtak a vizsgálathoz. Vármegyénk kultúrájáról. Irta: Dr. Zsindely István. 11. A közművelődés tekintetében vármegyénknek a közoktatásügy előmozdításán és fejlesztésén kí­vül más téren is sok mulasztást kell helyrehoznia. Figyelmen kívül hag\va itt a kórházak, szegény­házak, dologházak ügyét s ólta Iában a philantropicus intézetek kérdését, más tekintetben is szem­betűnők a mi fogyatkozásaink. Az idegen, a ki már megfordult nem­csak a magyar haladottabb váro­sokban, hanem beutazta esetleg a külföld fejlődöttebb városait is, legelsőbben is a történeti ernléke- ! net s a művészeti dolgokat fogja keresni S e tekintetben valljuk meg, hogy magában a megye székhelyében nem sok a látnivaló Sárospatak nagyszabású kultu­rális intézményeivel, ezeknek kin­cseket érő gyűjteményeivel, regé­nyes fekvésű s emlékekben gaz­dag Rákóczi várával, Széphalom Kazinczy sírjával és mauzóleumá­val, és Borsi le fogja ugyan kötni figyelmét, de ezek megtekintése után — hacsak nem akar a ter­mészeti szépségekben gyönyör­ködni, miután az emlékekben gazdag főúri kastélyok legnagyobb részébe nehezen lehet bejutnia — hamar készen van a látnivalók tekintetében. Felveti a kérdést, ! hol van a vármegyének múzeuma, melyben összegyűjtve szemlélhet­né a régi történeti emlékeket, az egyes vidékek néprajzára, műve­lődésére vonatkozó dolgokat. Hi­szen vármegyénk igen gazdag archeológiái maradványokban, hon­foglalás korabeli emlékekben, ki­váló férfiakra a Drugethekre, Pe- rényiekre, Rákóczyakra vonatkozó ereklyékben, csak össze kellene ezeket gyűjteni, hogy megeleve­nedni lássuk magunk előtt nem­zeti múltunk legragyogóbb kor­szakait. De a hegyaljai múzeum 'sajnos még mindig nem valósult meg. Pedig alapja már régen meg van vetve Sárospatakon, hol Fel- méry Lajos buzgólkodása már 1871-ben megteremtette a szépen berendezett szépészeti és művé­szeti múzeumot, amely mellett egy gazdag numismaticai gyüjte- ! mény is van berendezve. Régóta megvan már az a szép gondolat, hogy e múzeum a vár- megye 'áldozatkészségével egy nagyszabású Rákóczi- múzeummá fejlesztessék, sajnos, hogy az e tárgyban már több Ízben elhang­zott lelkes felhivsoknais nem volt eddig erédménye. Pedig a Rákó­czi emlékeknek Sárospatakon volna legtermészetesebb központja Nemcsak a múltak traditióinál fogva, de azért is, mert a város­ban fennálló külömböző taninté­zetek tanuló ifjúsága minden más megyebeli város lanulóinak szá­mát meghaladja s a történeti em­lékek szemlélésének épen az ifjú­ság lelkére van leginteosivebb ha­tása. A külföld nagyobb városaiban lépten nyomon egy-egy gyüjte-, ménynyel találkozunk, mi még azt sem tudtuk elérni, hogy va­lamelyik művészeti társulatunk vármegyénkben egy ideiglenes képkiálhtást rendezzen. iS hol vannak a vármegyének tudományos, szépművészeti, iro­dalmi társulatai? nem beszélek itt Sárospatakról, annak irodalmi köréről, a megyében csak most alakúit egy nagyobb szépirodalmi társulat, a Kazinczy kör, ami di­cséretre méltó kezdeményezés, tie miután még a kezdet kezdetén van, működéséről korai volna nyi­latkozni. És amit első helyen ke l­lett volna említenem, hol vannak a vármegyénk nagyjainak, a nem­zeti történelem legragyogóbb alak­jainak képmásai és szobrai? Az idegen, a ki, hogy csak egy példát hozzak fel, látta Weimarban azt a gyönyörű gondolatot kifejező • szobrot, mely Goethét és Schillert együttesen ábrázolja, a mint egy­másnak nyújtják a babért, lelki szemei elé fogja varázsolni Zem- plénmegye két legnagyobb fiának Rákóczinak és Kossuthnak alak­ját, megörökítve egy genialis szob­rász hasonló gondolatában és ki­vitelében, csodálkozni fog, hogy a valóságban nincs meg itt sehol az a szobor, mely hirdetné, hogy ez a föld régen a szabadság földje volt. , Ha egy pillantást vetünk Abauj, Sáros, Borsod megyékre, vagy megtekintjük a dunántúli megyék­nek, Fehérmegyének, Győrnek ha­ladottabb kultúráját, különösen szembetűnik elmaradottságunk. Ott van Eperjes, Miskolcz, Győr, Székesfehérvár, vagy itt a közel­ben Kassa, mely nemcsak köz igazgatási, de valósággal kulturá­lis központja is a vármegyének, s az egész felvidéknek. Látjuk, mint fejlődik napról napra s mint mozgat most is két nagy kérdést, a Rákóczy szobor megvalósítását, s á harmadik egyetem kérdését, a mire valóban szükség is volna már. A kulturális intézményeket mindenhol nemcsak a hivatalos vármegyének, hanem a vármegye közönségének kellene támogatnia Debrecen városa, s annak közön­sége régi főiskoláját egész ere­jével segélyezi. Uj tanszékre tesz alapítványokat, egyetemmé fej­lesztésére nagy összegek gyűltek már össze, hasonlóképen kellene tenni vármegyénknek is avval a legnagyobb főiskolájával szemben, mely annyi kiváló férfiút adott

Next

/
Oldalképek
Tartalom