Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-01-31 / 9. szám
FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, jan. 31. 9. szám (2) Persze igy történhetett aztán, hogy mint most kisül, az árvák nagy része csak akkor kapta ki a kamatját, ha külön kérte. Hivatalból, amint kötelesség lett volna, nem küldték ki nekik. S ez még a kissebb hiba. De a szabályzat azt rendeli, — s minden rendes pénzintézetnél úgy van — (íogy a fel nem vett ka- j matot félévenkint tőkésíteni kell, | hogy kamatozzon az is. Ez se j történt legtöbbször. S ez már súlyos visszaélés. Mert azt a lel nem vett kamatot az árvaszék a többi pénzzel együtt kamatoztatta, de ebből a kamatból már egy fillért se adott az árvának Hová tette ? Azt mondják, nem volt teljes az árvapénzek utáni kamatjövedelem, mert mindig hevert a pénztárban kamatozás nélkül 3— 4000 forint, azért, hogy ha sürgősen kell valami pénzt kifizetni, hát kéznél legyen. Ez is helyte len dolog volt, sose lett volna szabad ott pénznek heverni, mert hiszen ép azért kapott az árvapénzekből az újhelyi takarékpénztár 20000 forinttal többet, mint a többi bank, mert kötelezte magát, hogy bármily összeget azonnal kifizet felmondás nélkül. (Ámbár a pénzintézetek között megállapított arányt se tartották be, mert — amint mondják — a főpénztárnok tetszése szerint oda küldte a pénzt, ahová akarta. Ezt se ellenőrizték.) * Legjobban jellemzi az árvaszé.k renomméjának mélységes sülye dését a télhivatalos Zemplénnek az a »megnyugtató« felvilágosi tása, hogy legyen nyugodt a tisztelt publikum, mert az árvakasszában lévő betéti könyvecskéket mind átvizsgálták, s valamennyi rendben van, egy sincs hamisítva ! No már az igen szomorú eset, mikor azt is bizonyítani kell, hogy az árvakassza takarékbetéti könyvei nincsenek meghamisítva. Ámbár cseppet se csodálkoz- h atunk az árvakassza rósz hírnevén, ha meggondoljuk — amit beszélnek — hogy pl. néhai Albert Pál volt árvaszéki ülnöknek 9000 forintos tartozása (amelyért egy uzsorás se adna ma 2 krajcárt) ma is mint követelés, tehát aktiv vagyon van felvéve a számadásba Szép kis vagyon! * Arnóthfalvy Tivadarnak eddig kiderített egyetlen hibája a hanyagság és rendetlenség volt. Sokkal többet kellett volna a pénztárban dolgoznia. De hát a pénztárnokságon kivűl még két pénzintézetnek volt igazgatósági s egynek felügyelő bizottsági tagja. Ezek a hivatalai is elvonták a pénztári teendőktől. Nincs-é hát igaza azoknak, a kik a pénzintézeti állást nem tartják összeférhetőnek a tisztviselő- séggel ? És mégis a belügyminiszter, a ki Vas és Torontál megyékre nézve azonnal tudott a legszigorúbban intézkedni, Zemplénre már 3 hónap óta — ennyi ideje terjesztették lel hozzá az ismeretes megyei határozatot :— nem tesz intézkedést. Miért ? * Hadik főispán teljes jószán dékkal megtesz mindent, hogy a dolog tisztázódjék. De vájjon be 3átja-é, elhiszi-é, hogy ez a botrány nem egyedülálló jelenség, hanem egy erőszakos, igazságtalan párturalmi rendszer bűneinek természetes eredménye ? Igen szépen indult el gróf Hadik Béla főispánság.i kezdetén azon az utón, amely a kortesrendszert teljesen megszján- teti, a vármegyét megtisztítja De sajnos, azután a kormány- párti klikknek úgy látszik, sikerült elhitetni vele, hogy ha meg szűnik a kortesuralom s itt-ott lélekzethez jut az ellenzék, hát azonnal kiüt a vármegyében az anarchia. És azóta megint a klikk uralkodik, mint előbb. Sajnálattal láttuk a régi -rendszer kezdődő másodvirágzását, sajnálattal láttuk a rágalmakkal félrevezetett főispán gyönyörűen indult kormányzási irányának az előbbi irány felé való elhajlását, de szó nélkül, panasz nélkül tűrtük abban a reményben, hogy a fiatal főispán igazságos és egés- i séges lelke nemsokára be fogja látni a helytelenségét annak az iránynak, amelybe terelték, s visz- szatér az eredeti útra Ez a reményünk most még erősebb. Be kell majd látnia a főispánnak, hogy nem a mi pártunkban van az anarchia, hanem a megyei pénztárban, s abban a közigazgatásban, amely eltűr ilyen pénztári kezelést. S be kell látnia, hogy sokkal nagyobb baj az ilyen szörnyű gyümölcsöket termő kortesrendszer, mint az, ha 8 kerület közül egyet-kettőt elhódít magának az ellenzék, vagy ha bevonul a megyegyülésbe s a j városi képviseletbe. Hisszük, hogy be fogja látni mert ha ez az egy eset nem elég hogy tévedéséből kiábrándítsa, i bizonyára fog jönni még több is. S ha teljesen szakítva a kor- ! tesrendszerrel rátér arra az útra, amelyen először elindult, s megtisztítja Zemplént az ilyen régi bűnöktől, akkor új korszakot fog alkotni az ő kormányzása Zemp- lénvármegye történetében. A vármegye szégyene. A közi- igazgatási bizottság — mint jeleztük | — pénteken d. e. 10 ó. tartott ülést. jNagy volt az érdeklődés a tagok i részéről, s mi is kiváncsiak voltunic, mert azt hittük, hogy legalább az [ árváktól elvont kamatjövedelmek ! felől fog elhangzani valami felvilá- I gositás. De nem szóltak erről egy | szót se. Egyebekben is csak röviden j és szárazon adta elő a főispán az ismert tényeket, s jelezte, hogy a I (14000 korona hiány mivoltáról még semmi biztosat se lehet tudni. A bizottság elrendelte a fegyelmi vizsgálatot Don^ó Gyárfás Géza volt főszámvevő és Schön Miksa volt gyámpénztári ellenőr ellen', s egyúttal ezek vagyonára a zárlatot is (14000 korona erejéig. A szigor helyes, de kevés. Hol a többi felelős tisztviselő? Miért nem rendelik el azok ellen is a vagyoni biztosítást? Hiszen Dongó és Schon vagyona bizonyára távolról se fedezi a hiányt. A pénztár vizsgálatára pedig kiküldte báró Sennyey Miklós, id. Meczner Gyula és Fejes István bizottsági tagokat, akik a belügyministerium- ból érkezett számszaki tisztviselőkkel együtt fogják a vizsgálatot -teljesíteni. Természetes dolog, hogy a legfel- tétlenebbiil bízunk a kik oldott urak igazságosságában, de mégis azt tartanok helyesnek, ha a minisztériumból jönne le egy tanácsos a vizsgálatot vezetni. Mert ide olyan ember kell, aki a pénztári kezelésben teljesen otthon van — meg aztán magára a három kiküldött úrra is nagyon kellemetlen lehet, ha esetleg valamelyik megyei tisztviselő ellen kell a vizsgálat eredménye alapján fellépni. Azért az ilyen vizsgálathoz sokkal jobb egész idegen vizsgálókat alkalmazni. A belügyminiszter küldöttei: Bene Dezső számellenőr és Taszter József számtiszt pénteken délben érkeztek Ujbelybe, s szombaton már hozzáfogtak a vizsgálathoz. Vármegyénk kultúrájáról. Irta: Dr. Zsindely István. 11. A közművelődés tekintetében vármegyénknek a közoktatásügy előmozdításán és fejlesztésén kívül más téren is sok mulasztást kell helyrehoznia. Figyelmen kívül hag\va itt a kórházak, szegényházak, dologházak ügyét s ólta Iában a philantropicus intézetek kérdését, más tekintetben is szembetűnők a mi fogyatkozásaink. Az idegen, a ki már megfordult nemcsak a magyar haladottabb városokban, hanem beutazta esetleg a külföld fejlődöttebb városait is, legelsőbben is a történeti ernléke- ! net s a művészeti dolgokat fogja keresni S e tekintetben valljuk meg, hogy magában a megye székhelyében nem sok a látnivaló Sárospatak nagyszabású kulturális intézményeivel, ezeknek kincseket érő gyűjteményeivel, regényes fekvésű s emlékekben gazdag Rákóczi várával, Széphalom Kazinczy sírjával és mauzóleumával, és Borsi le fogja ugyan kötni figyelmét, de ezek megtekintése után — hacsak nem akar a természeti szépségekben gyönyörködni, miután az emlékekben gazdag főúri kastélyok legnagyobb részébe nehezen lehet bejutnia — hamar készen van a látnivalók tekintetében. Felveti a kérdést, ! hol van a vármegyének múzeuma, melyben összegyűjtve szemlélhetné a régi történeti emlékeket, az egyes vidékek néprajzára, művelődésére vonatkozó dolgokat. Hiszen vármegyénk igen gazdag archeológiái maradványokban, honfoglalás korabeli emlékekben, kiváló férfiakra a Drugethekre, Pe- rényiekre, Rákóczyakra vonatkozó ereklyékben, csak össze kellene ezeket gyűjteni, hogy megelevenedni lássuk magunk előtt nemzeti múltunk legragyogóbb korszakait. De a hegyaljai múzeum 'sajnos még mindig nem valósult meg. Pedig alapja már régen meg van vetve Sárospatakon, hol Fel- méry Lajos buzgólkodása már 1871-ben megteremtette a szépen berendezett szépészeti és művészeti múzeumot, amely mellett egy gazdag numismaticai gyüjte- ! mény is van berendezve. Régóta megvan már az a szép gondolat, hogy e múzeum a vár- megye 'áldozatkészségével egy nagyszabású Rákóczi- múzeummá fejlesztessék, sajnos, hogy az e tárgyban már több Ízben elhangzott lelkes felhivsoknais nem volt eddig erédménye. Pedig a Rákóczi emlékeknek Sárospatakon volna legtermészetesebb központja Nemcsak a múltak traditióinál fogva, de azért is, mert a városban fennálló külömböző tanintézetek tanuló ifjúsága minden más megyebeli város lanulóinak számát meghaladja s a történeti emlékek szemlélésének épen az ifjúság lelkére van leginteosivebb hatása. A külföld nagyobb városaiban lépten nyomon egy-egy gyüjte-, ménynyel találkozunk, mi még azt sem tudtuk elérni, hogy valamelyik művészeti társulatunk vármegyénkben egy ideiglenes képkiálhtást rendezzen. iS hol vannak a vármegyének tudományos, szépművészeti, irodalmi társulatai? nem beszélek itt Sárospatakról, annak irodalmi köréről, a megyében csak most alakúit egy nagyobb szépirodalmi társulat, a Kazinczy kör, ami dicséretre méltó kezdeményezés, tie miután még a kezdet kezdetén van, működéséről korai volna nyilatkozni. És amit első helyen ke llett volna említenem, hol vannak a vármegyénk nagyjainak, a nemzeti történelem legragyogóbb alakjainak képmásai és szobrai? Az idegen, a ki, hogy csak egy példát hozzak fel, látta Weimarban azt a gyönyörű gondolatot kifejező • szobrot, mely Goethét és Schillert együttesen ábrázolja, a mint egymásnak nyújtják a babért, lelki szemei elé fogja varázsolni Zem- plénmegye két legnagyobb fiának Rákóczinak és Kossuthnak alakját, megörökítve egy genialis szobrász hasonló gondolatában és kivitelében, csodálkozni fog, hogy a valóságban nincs meg itt sehol az a szobor, mely hirdetné, hogy ez a föld régen a szabadság földje volt. , Ha egy pillantást vetünk Abauj, Sáros, Borsod megyékre, vagy megtekintjük a dunántúli megyéknek, Fehérmegyének, Győrnek haladottabb kultúráját, különösen szembetűnik elmaradottságunk. Ott van Eperjes, Miskolcz, Győr, Székesfehérvár, vagy itt a közelben Kassa, mely nemcsak köz igazgatási, de valósággal kulturális központja is a vármegyének, s az egész felvidéknek. Látjuk, mint fejlődik napról napra s mint mozgat most is két nagy kérdést, a Rákóczy szobor megvalósítását, s á harmadik egyetem kérdését, a mire valóban szükség is volna már. A kulturális intézményeket mindenhol nemcsak a hivatalos vármegyének, hanem a vármegye közönségének kellene támogatnia Debrecen városa, s annak közönsége régi főiskoláját egész erejével segélyezi. Uj tanszékre tesz alapítványokat, egyetemmé fejlesztésére nagy összegek gyűltek már össze, hasonlóképen kellene tenni vármegyénknek is avval a legnagyobb főiskolájával szemben, mely annyi kiváló férfiút adott
