Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-06-17 / 48. szám

48. szám (3)

Szerda, junius 17.

FELSŐMAGYARORSZAGI HÍRLAP

nevének elhomájositásán munkálkodott, De amint feljött a történelem fényes napja, s annak világosságában feltűnt a legtisztább legönzetlenebb lelkű hős és a legnagyobb martyr fenséges alakja a nemzet hozzá méltó s magát megtisztelő hódolattal és rajongó szeretettel fogadta szivébe emlékét, a hol az élni fog, a mig magyar ember lesz ezen a föfdön.

Es ezen a nagy nemzeti ünnepen, a midőn szivünket felemeljük hozzá, a ki igazán nagy volt történelműnk legnagyobbjai között, úgy a kegyelet, mint a történelmi igazságot érdemszerinti méltatása, a hősi küzdelem és gyötrő szenvedésekben hűen kitartására gróf. Bercsényi Miklósra irányítják lelki szemeinket. Övé az érdem, hogy hazafias lelke izzó hevével lángra gyújtotta Rákó- ezy kebelében is a lappangó tüzet. A hatalmas oligarcha, a ki uradalmait százezer holdakban számlálhatta a rettenthetetlen hős, a ki Buda i visszavételénél vérezve elsők közt volt az ostromlott bástyán, a láng- szavu szónok, aki nemzete igazságait hirdető igéivel könnyeket fakasztott az angol és hollandi követek szemé- j bői is szintén oda dobta mindenét a hatalomnak ott halt meg számkivetésben, a hol ma is fejedelme, az ő nemes porai is várják a boldog feltámadást. a mely egyesíteni fogja azokat hazája szent hantjával.

Nemes lelketek szent ábrándja a független boldog Magyarország, a miért ti oly inérhetlen áldozatokat hoztatok, valóra fog vállani a béke áldásus eszközei által s áz leszen a Ti üdvözülésetek.

Közel vagyunk a révparthoz, s szemünk rajtatok csiigg most is, akit a vezérlő csillagok fényével jelöltétek a magyarság sokat hányatott hajójának irányát a nagy éjszakában, a lét viharos tengerén.

Azt a haj ót az igazság világtörvénye kormányozza sorsa tehát kétséges nem lehet. Csak az evező csapásokhoz szükséges egyesitett nemzetakarat erélye ne hiányozzék, a mihez a lelket a Ti nagy szellemetektől kérjük ebben az ünnepélyes órában is. Es a Rákóczy emlékét nem szentelhetjük meg méltóban, mintha eszméinek gazdag örökségét a korszellem szükségeihez mérten használjuk fel. A közös oltár tüzének egyesült buzgalommal való ápolása, alkotmányos jogunkhoz való, törvény tisztelettel párosult rendit- hetlen ragaszkodás, a miért semmi áldozat nagy nem lehet, és az az eszményi szabadelvüség a mely a nemzet munkásainak a valódi polgári erényeknek megbecsülésében áll, a mely amig minden jogkör tiszteletben tartását követeli meg, minden nemzet fentartó munkából részt enged, sőt részt követel. És a Rákóci szent hagyománya, aki azt ápolja, az hozza meg szellemének a legméltóbb áldozatot lélekben és igazságban.

Petőfi Sándor a nagy időkben ek- kép emelkedett fel hozzá.

Hazánk szentje, szabadság vezére,

Sötét éjben fényes csiliagunk Oh Rákóczy kinek emlékére Lángolunk és sírva fakadunk Az ügy melynek katonája voltál Nemsokára' diadalmat til De to nem lész itt a diadalnál Nem jöhetsz el a sirnak mélyéből.

Tévedtél költő fejedelem, a Rákóczy lelke nemzetében támadt fel és vezeti, vezesse is a végső diadalra.

• *

Lelkes, hosszantartó taps és éljenzés fogadta a beszédet. Azután a főispán indítványozva, hogy a mai ünnep jegyzőkönyvileg örökittessék meg, bezárta a diszgyülést.

A kivonulás.

Jó másfél órai készülődés után indult meg a menet Borsi felé. Igen szép képe volt a kivonulásnak. Élői a vármegye minden járásból a helyi parasztviseletbeh összeállított bandérium, utána a kocsik hosszú sora, diszmagyarba vagy feketében öltözött urakkal s lelkes hölgyekkel. így

vonultak lassú, méltóságos menetben a felséges fejedelem szülőházához.

A borsi kastély ócska, pusztuló falai előtt régen állt ilyen fényes, szép gyülekezett, mint amely most jött hódolni a nagy fejedelem dicső emlékének.

Szépen volt feldíszítve a szerény emléktábla, előtte emelvény s elkerített tér az érkezők számára.

Rákóczi-induló elhangzása után Dokus Gyula alispán az emelvényre vezette Amdrósy Teréz kisaszszonyt, aki gyönyörű hangsúlyozással, még érzéssel s kedvesen csengő hangon,a az einelkededtebb részekben nagyszerű drámai erővel szavalta el Borutk Elemérnek Rákócziról szóló remek költeményét.

Hatalmas taps fogadta a pompás előadást. Utána az összeállított énekkar énekelt nagyon szépen szebbnél szebb kuruc dalokat

Azután Matolai Etele összeborult alakja jelent meg az emelvényem Pártunk diszelnöke az ő kedvesen ismert, jóleső hangján mondta el a következő inegkapóan közvetlen, s hatalmas csattanójú ünnepi beszédet.

Matolai Etele beszéde:

Mélyen tisztelt ünneplő közönség!

Nagy nap ez, a melyet maitten ünnepelünk, mert épen ma 200 éve, hogy a német zsarnokság börtönéből megszabadult és addig Lengyelországban bujdosó nagy Rákóczy Fe- rencz hazánk népének szabaditója és megváltója gyanánt az ország határán megjelent, és a nevéről örökké hires szabadságharcot meginditá. Ezért ünnepeljük ma ennek emlékét: és hogy épen itt ünnepeljük, nagyon természetes, mert itt e most már majdnem rommá lett, elhagyatott szerény házban született 1676-ki Mart. hó 27-én és a nagy szabadság-hős 11. Rákóczy Ferencz.

Illő és méltó tehát, hogy e szent helyet mindenkor kegyelettel köze- litsük-meg, de ma áhítattal elmélkedjünk a 200. évvel ezelőtt megindult szabadság-harczról, és annak kimagasló fejéről, az önzetlen, aranytiszta jéllemü II. Rákóczy Ferencz fejedelemről.

Mesés vagyont örökölt ő, még ma el-képzelni is sok a mennyi birtoka volt. jószágainak kiterjedése 1.200.000 hold vagyis 120 négyszög mértföld volt, és még is azt kell mondanunk, hogy még akkor sem volt boldog, mikor a szegény ember fia is az gyermek-korában. Édes attya I, Rákóczy Ferencz még néhány héttel az ő születése előtt halt meg. Anyai nagy attya Zrínyi Péter Bécs-Uj- helyben a hóhér pallósa alatt vérzett el. Édes anyja hős Zrínyi Ilona második házasságot kötött az akkori szabadság-harcz vezérével a hős Tö- köly Imrével, miután azonban ez is elbukott a hősnő még két évig védé magát Munkács várában, végre kénytelen lévén azt fel adni, leányával és kis fiával Bécsbe vitték, a hol fiát elvették tőle, és miként neve 1- tették — azt hiszem elég mondanom, hogy a magyar nemzet: a magyarság legnagyobb ellenségének —• Kol- lonics Lipót jezsuita érseknek gyámsága alá helyezték.

Ily körülmények közt, és ily előzmények után nem csoda, hogy nem nagy kedvet érzett a közügyekkel a haza bajaival foglalkoznia, és midőn a kuruezok — a kik a Tököly bukása után a fegyvert le nem tették, és fejetlenül bár és vezér nélkül is folytatták a harcot — őt szemelték — ki vezérükül, de rá nem vehetvén hogy e szerepet el vállalja, elakarták egy vadászat alkalmával fogni, táborukba vinni és kénysze- ! riteni, hogy vezérök legyen : ő haza sem ment szerencse, de szökve i ént Bars vármegyei Kis-Tapolcsányi bir- j tokára. De sorsát igy sem kerülhete j — ki, mert egv német szolgálatban | állott franczia kapitány őt Bécsben j el vádolván, N.- Sárosi várában 'el fogták, Bécsújhelybe vitték, és ott | ugyanazon börtön szobájába zár- j ták, a melyben nagyattya tölté ki- j végeztetése előtti utólsó napját és I éjjelét. Innen azonban hűséges felesége egy fenkölt szellemű német herczegnő kiszabadítván őt, Lengyelországba szökött. Ott húsz hónapig tengődött a már előbb hasonló okból oda menekült Bercsényi Miklóssal együtt a francia király segélyből — mert javaik le voltak foglalva, és többszöri meghívásra sem akart kiilsegély nélkül haza jönni. A kuruezok e közben küldöttségeket indítottak hozzá; először Szalontai -János kérésé fel, a kivel azt izené, hogy legyenek türelemmel, mig ‘ő valamely segítséget- szerez: másodszor az 1703. év elején Bige László és Pap Mihály mentek hozzá, a kiknek már megígérte, hogy eljön, zászlókat és kiáltványt is adott nekik, de oly izenettel, hogy azokkal csak akkor álljanak — elő, mikor tőle újabb izenetet kapnak. Azonban a Bezkideken várakozó kuruezok azonnal kibonták a zászlókat, és meg- inditák Beregben a harcot, a miért is Pap Mihály Majos Jánossal ismét kiment Len gyelországba a Rákóczy Ferencz bejövetelét erélyesen sürgetni, a ki már ekkor be is jött, és megjelenése az egész országban, de főleg annak keleti felében óriási lelkesedést keltett.

De hogy is ne fogadták volna kitörő lelkes örömmel a régóta óhajtva várt vezért és hogyne határozta volna ő el magát a bejövetelre, tudva hogy itt a hazában a hatalmas I. Lipót császár Magyarországot semmibe veszi, csak többi tartományai fedezetéül tekinti, a magyar nemzetet csak arra valónak tartja, hogy rajta a törökök fegyverének de megtompuljon, a törökkel való béke alkudozásoknál. Magyarország érdekeit mellőzi, azoknál magyar embert nem alkalmaz, a várakat némel zsoldosokkal rakja meg, a hivatalokat, javadalmakat, méltóságokat idegeneknek adományozza, a szegény népet az adó — executióval oda kényszeríti, hogy mindenét még szegény hajlékát is oda hagyva, családjával az erdőkbe, meneküljön, vagy pedig a valamivel jobb helyzetben levő Erdélybe, vagy Lengyen, vagy Oláhországba, vagy végre török földre meneküljön, mert még a török uralom is tizszerte türhetőbb volt mint a német zsarnokság. És végre tudva azt, hogy nemcsak a német zsoldosok irtják fegyverrel, tüzzül-vassal a magyart, de a német és olasz tábornokok äz értelmiség, a nemeseket városi polgárokat összefogdostat- ják. minden per és egyébb formaságok mellőztével javaikat elkobozzák, őket pedig kinpadra és onnan a vérpadra vonszoltatják. Ilyen vérpadot állíttatott fel Carafa tábornok Eperjesen, a melyet azután találóan eper- jes mészárszéknek nevezték el, a melyen ő maga 24 nemest és előkelő városi polgárt kinoztatott meg és végeztetett ki.

Ezer emberrel indult meg Garibaldi a múlt században Sicil iát fel szabadítani ezer ember várta Rákóczyt is a Bezkidek. és pedig eleinte többnyire csak a szegény nép, a mi felvidéki oroszaink. Addigi vezéreik — Szalontai János, Pataki Gergely, az ezüst orrú Babisz Gáspár kapitány, Kis Albert, Esze Tamás, Kapai Márton nem voltak tekintélyes birtokos ember, mert ezek a mozgalmat eleinte csak paraszt-lázadásnak tartván, részint pedig nem tartván sikerében

— a várakba vonultak ; de utóbb a lelkesedés ezekre is elragadt; Károlyi Sándor báró szatmári főispán előbb a kuruezok ellen fogott fegyvert, és Esze Tamás csapatát Máramaros vármegyében Dolhánál szétverte, utóbb azonban maga is a Rákóczy zászlaja alá állott. így két Eszterházy, Sen- nyey, Forgách Simon és többen.

8 évig folyt a háború változó szerencsével mert a Rákóczy kuruezai

— bár tömegestől tódultak kőfalai alá — nem képeztek rendes, szervezett, fegyelmezett hadsereget, a mely a rendes német hadakat rendes ütközetben mindenkor legyőzhesse : de azért bekalandozták az egész országot, sőt időnként be be csaptak Ausztriába, Stájer és Morva országba. és Lipót császár Bécsi burgjának ablakaiból nézhette a kuruczoktól felgyújtott falvak égését; utódját I. Józsof császárt pedig egy vadászata alkalmával Laxenburg és Bécs közt majd elfogták : kíséretből egynéhányat le is vágtak.

Ez a kard is ott forgott a Rákóczi csatáin szép-apám Matolay Pál kapitány kezében, akinek egyenes leszármazó alunokája vagyok, és akit utóbb III. Károly alatt Budán a Szt.-György-téren 1736. April, hó ö-én hazafiságáértmegkinoztatás után lefejeztek.

8 éven át fáradozott Rákóczi Ferencz minden tehetségével azon, hogy valamely más ország segítségét megnyerje — sikertelenül. Az angol és németalföldi kormány el- ösmerte ugyan ügyének igazságát, és jó szószólói voltak, de mivel a spanyol örökösödési háborúban épen a császárral állottak szövetségben, Rákóczival nem szövetkezhettek. Egyedül XIV. Lajos francia király segélyezé őt némi pénzzel, és külde neki néhány embert, tiszteket és tüzéreket, de szövetséget ő sem kötött vele, sőt meg is csalta, mert azon ígérete ellenére, hogy szövetkezik vele, ha Magyarország a Habsburgházat trónvesztesnek nyil- vánitja: szövetséget még sem kötött vele, de sorsára hagyta.

A majd három század óta szinte szakadatlanul dúló törökháboruk és a nemzetre ismételve rákényszeritett szabadságharcok alatt az ország lakossága annyira megfogyott, hogy, alig volt ötödrésze a mainak, segély- forrásai kiapadtak, a 8 éves szabad ságharc is annyira kimerité a kuruc sereget, hogy az országnak már csak azon éjszakkeleti szöglete volt birtokában, a honnan a harc megindúlt és Rákóczi ismét Lengyelországba ment, hogy valamely külsegélyt szerezzen. Ekkor a muszka czár biztatá szövetséggel: háta megett pedig épen ellene beavatkozását ajánlá fel a császárnak.

A Rákóczi és Bercsényi eltávozása után a vezérletet Károlyú Sándor vévé át és ugyanakkora a Magyarországi császári hadak főparancsnokává Pálffy János gróf tábornagy és Hor-vát bán neveztetett ki, oly utasítással, hogy fegyverszünetről, alkudozásról szó se legyen, de a kuruc ha-dat semmisítse meg, a magyarokat kímélet és irgalom nélkül verjele.

O azonban magyar ember volt, szivére nem veheté, hogy a magyar nemzet kiirtassék, Magyarország megsemmisittessék) a fegyvereket pihenteté és Károlyival egyezkedésbe bocsájtkozék, a melyekben egy ideig a Vajai kastélyban maga Rákóczi is részt vett, de utóbb a muszkaszövetség reményében ismét Lengyelországba ment. Károlyi és Pálffy azonban oly kedvező békekötésben állapodtak meg, a milyent

— tekintve a már szinte megsemmisült kuruezsereg állapotát és a bécsi kormány gondolkozását — reményiéin sem lehetett. De ha bár ezen békekötés a Rákóczi Ferenc személyes érdekeire nézve is teljesen kedvező volt, ő maga — részint mert ügyét még nem tartá reménytelennek. részint mert még most is tudott a muszkaszövetségben hinni:

— el nem fogadta azt, -- haza nem jött többé, de Franciaországba ment, ahonnan azonban a bécsi udvar kívánságára kiutasittatván, Török országba húzódott és 1735. Apr. hó 8-án 59. éves korában, 24 évi számkivetés után Rodostóban meghalt és csontjai mai nap is ott porlanak.

II. Rákóczi Ferenc fejedelem buzgó katholikus volt, de más felekezetü- ek iránt nemcsak türelmes, de háborújának épen egyik nyíltan hirdetett célja a lelkiösmeret és vallás- szabadság volt. Szorgalmas munkás, igen nemes gondolkozásé volt, és ha gyengéjét kutatjuk, (hiszen kinek nincsen gyengéje?) legfeljebb azt találjuk, hogy nem volt elég erélyes. Ez talán rendkívül jó szivében gyökerezett, a melynek tanujelót